Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-06 / 246. szám

z TAXA POST AIA PIA- TITA IN NUMERÁK No. 24256—927. Cloj-Kolossvár, 1930 november 6 Csütört \ £IiOFIZ£TBSb BELFÖLDÖK 1 erre 1200 lej, félévre dSOO-lej, negyed évre 300 lej, egy Mía 100 lej.' Ara 5 lej. ' Ä hiányos cáfolat ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6 94. XIIL évfolyam 246-Sk ssásn .ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: I évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedéért 15 pengő. .. .1 Egyes szám ára 29 fillér. insliát és Svájcot végigsüp&rték a ¥ih@rlcafiasztréfák Bukaresti lapok, erdélyi lapok is közölnek egy állítólagos nyilatkozatot, amelyet Tilea Viorel miniszterelnökségi államtitkár tett vol na a Magyar Párt szatmári nagygyűlésével kapcsolatban. Az idézett kijelentések elbírják ugyan a nyomdafestéket, de csak éppen hogy elbírják, mert nagyon keskeny demarkációs vo­nal választja el a miniszterelnökségi államtit­kár szájába adott kirohanásokat a korcsmái modor illemtanától. Valóban könnyű dolgunk volna a Tilea államtitkár urnák imputált ká­romkodásokat lenyomtatni, azzal az egyszerű kommentárral, hogy ilyen módon vitába száll ni felelős államférfiuval sem kedvünk, sem íz­lésünk. De talán még ezt sem tennők meg, mert öntudatos kisebbségi harcainkban a gyalázko- dások fegyverével sem élni nem szoktunk, sem a túlsó parton nem ismerhetjük el lojális harc­modornak a brutalitást. Csakhogy a helyzet azóta, hogy a szatmári nagygyűlésnek ilyen különös visszhangja tá­madt a bukaresti sajtóban, meglepetésszerűen megváltozott- Egy szűkszavú, kétsoros hivata­los kommüniké közli ugyanis, hogy Tilea almi- niszter senkinek interv.iut nem adott és igy az ő állítólagos kijelentéseihez fűzött kombinációk maguktól megdőlnek. Mi Tilea államtitkár urat valóban nem sorozzuk a véres és zabolát­lan szájjal handabandázó politikusok közé. Ép­pen ellenkezőleg, úgy tudjuk, hogy Tilea állam­titkár a kormánypártban a nyugati tónusnak a szóvivője és eszközeiben ragaszkodik az euró pai formákhoz. Tehát gondolkozás nélkül el­hisszük, hogy Tilea államtitkár nem követte el azt az ízléstelen és felháborító uszítást, amely „legnagyobb hazugságáról, majd „a legpisz­kosabb magatartásiról beszél, mindezt a szat­mári magyar nemzetgyűlésre vonatkoztatva. Szóval, a magunk részéről megadjuk a tel­jes felmentvényt Tilea ur diplomáciai simasá­gának és előttünk is ismert Ízlésének. Nem ad­juk meg azonban abban a tekintetben, hogy a cáfoló nyilatkozatban egyetlen szava sincs arra a perfidiára, amely ilyen kompromittáló vád­dal akarja őt befeketiteni az erdélyi magyar­ság előtt és egyetlen szót sem talál arra, hogy elitélje az ilyen harcmodort, amely nemcsak azért lehetetlen, mert mosdatlan szájú, hanem azért is, mert a többmilliós romániai magyar­ság teljesen jogos követeléseit szeretné irreden­tizmus emlegetésével elhomályosítani. Mi az államtitkár ur helyén nem eléged­nénk meg a kétsoros cáfolattal. A miniszterel­nökségi államtitkárnak hatáskörébe bizonyára nem vág a politikai misztifikációk kinyomo­zása, de remélhetőleg, megvan az a kollégiális kapcsolat a belügyminisztérium és a miniszter- elnökség között, hogy hasonló esetekben kész­séggel vállalkozzék a rejtélyes affér kideríté­sére. Mert, hogy valaki mondta az inkriminált kitételeket, az bizonyos. Ha más nem, az a lap tudósító, aki ezúttal a „légből kapott kohol­mányt“ szállította. Azok a bukaresti lapok, amelyek a felháborodás hazafiul görögtüzével garnirozva leadták az apokrif nyilatkozatot, bőségesen osztogatták érte a dicséreteket az ál­lamtitkár ur hazafiasságának. Legyen tehát szabad annyit megjegyezni, hogy a hivatalos kommüniké hiányos. És legyen szabad remél­nünk, hogy Tilea Viorel alminiszter ur a leg­közelebbi 24 órában pótolni fogja ezt a hiányt. (London, november 4.) Anglia déli és ke­leti partvidékén álandósultak az őszi viharok. A szélrohamok sebessége helyenkint meghalad­ta a százharminc kilométeres óránkinti gyor­saságot. A vihart többórás felhőszakadás és jég­verés követte villámlással. A villámok két embert megöltek. A La Manche csatornán a hajó- és repülőforga lom szünetel. A partvidékekről nagy viharká­rokat jelentenek. Svájc több pontján szintén orkánszerü vi­harok voltak. A legnagyobb pusztítást végez­ték az erős szélrobamok a Vierwaldstaetti tótól északkeletre Schwyz kanton területén, ahol háztetőket szakgattak le és sodortak el és az országutakon kocsikat és autókat borítottak fel. Számos sebesülést és igen jelentős anyagi káro­kat jelentenek. A táviró- és telefonösszekötteté­sek megszakadtak, mert számos póznát az or­szágidra és a vasúi;,Ánekre döntött a vihar. (Kolozsvár, november 4.) Az ország közvéle­ményét hosszabb idő óta az úgynevezett Stewart- ügy foglalkoztatja. Annakidején, amikor a kor­mány ' szerződést kötött Stewartékkal, azt lehetett remélni, hogy a már szinte jár hatatlanságig lesül- lött útjainkat végre megjavítják. A kormány olyan nyilatkozatokat tett, hogy egyelőre semmit sem kell fizetnie a Stewart-cégnek. Sőt, éppen ez a vi­lágvállalat kölcsönöz a román államnak egy olyan tekintélyes összeget, amennyi az útjavítási munká­latok elvégzéséhez szükséges. A bukaresti ellenzéki lapok az ügyből kifolyólag kampányt indítottak a kormány ellen s azt hangoztatták, hogy Madgearu akkori pénzügyminiszter nem önzetlenül koneesz- szionálta az útépítési munkálatokat a londoni cég­nek. Az erős sajtótámadásokra a kormány azzal vá­laszolt, hogy Madgearu minisztert több „szakem­ber“ kíséretében Londonba küldte, hogy személye­sen perfektuálják az üzletet. A nagy világcég ga- vallérosan viselkedett a román kiküldöttekkel szem­ben. S Madgearu, Titulescu, illetve az egész román delegáció tiszteletére . olyan fényes bankettet rendezett, hogy költségéből kilométer hosszúságban lehetett volna Romániában utakat kijavítani. A román delegációnak nemcsak a londoni kiadásait fedezték Steivarték, hanem még a vasúti jegy árát is megtérítették. Madgearu visszatérve az országba azt jelen­tette a kormánynak, hogy Steivarték szavahihető­ségében egy percig sem lehet kételkedni és hogy a vállalat minden tekintetben megfelelő erkölcsi é.s anyagi garanciával rendelkezik a román állammal szemben vállalt kötelességei teljesítésére. Stewarték Berlini jelentés szerint Breslau alacsonyab­ban fekvő városrészei még mindig viz alatt ál­lanak, bár az Odera szintje alábbszállott. Újabb víztömegek árasztották el az éjsza­ka folyamán a neumarkti kerületet a Seedorf melletti beomlott gát mentén. Az utászkatona­ság és a Nothilfe emberei eddig sikertelenül kí­sérelték meg a gát helyreállítását, mert a viz- nyomás újra’ meg újra elsodorja a homokzsá­kokból nagynehezen épített torlaszokat. Poroszsziléziában Breslautól északra a len­gyel határvidék közelében a Bartsch-folyó erő­sen megáradt és helyenkint ki is öntött, úgy, hogy Miütsch, Kraschnitz és Herrnsíadt köz­ségek alacsonyabban fekvő negyedeit ki kellett üríteni. Az Odera felső és középső folyásán az árnivó alábbszállott, de a Bartsch óriási víztö­megei már újra duzzasztani kezdik az Oderát is. Az Elbe áradása már nem veszélyeztet la­kott területeket és a folyón holnap újra megin­dul a hajózás, amit az áradás ideje alatt be kel­lett szüntetni. erre kő- és homokbányákat vásároltak Romániában és már munkások alkalmazásáról is tárgyalásokat folytattak. Az ügylet perfektuálása azonban még mindig késett. Mire Stewart angol felsőházi tag fogta magát és leutazott Bukarestbe, A bukaresti látogatásnak nem sok eredménye volt. S a román kormány, noha saját maga volt a hibás, felmondta a szerződést, mintha az angolok lennének a hibások. Amint a Keleti Újság megírta, a hivata­los irást bírósági kézbesítővel juttatták el a londoni cég bukaresti képviselőjéhez. A kormány azt hitte ezek után, hogy az angolok se szó, se beszéd, szintén felbontottnak fogják nyilvánítani az egyezményt és a dolgok rendbe jönnek, hogy ha az utak nem is. A napokban nem várt fordulat történt ebben az ügyben. Ugyanakkor, amikor Stewarték átvették a kormány szerződéstfelbontó értesítését, kijelentet­ték, hogy bíróság utján fogják a román államot arra kényszeríteni, hogy a mulasztásaiért kártérítést fizessen. A nyilatkozatot tett követte s a vállalat választott bíróság elé akarja terjeszteni az ügyet, hogy ketté­vág ja a gordiusi csomót. Román politikai körökben nagy aggodalommal tekintenek a választott bíró­ság döntése elé, mert könnyen megeshetik, hogy a román államnak nehéz milliókba fog kerülni a meg nem javított utak elmaradt építése. Ezenkívül pénzügyi körök attól tartanak, hogy Stewarték, akik világviszonylatban is tekintélyes pénzügyi té­nyezők, a külföldi tőkét a román piac ellen fogják hangolni. Stewarték londoni bankettjük sikertelenségét sokmilliós kártérí­tési pörrel akarják ellensúlyozni A Stewart-ügy botrányhuflámái - üt siói ehhez a külföldi teke ?

Next

/
Thumbnails
Contents