Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-29 / 266. szám
4 fZm >B &bcbo*m »ab&mlO Heggel és es'®1\™4®sÎMoÂe®’r: eilen. * Használat««rtMl"" •*“““ cbâ2!2!SÎ Az algyógyi földmivesiskola december 31-éveI visszaszáll az EMKE-re (Bukarest, november 27.) Az algyógyi földmivesiskola ügye végre döntő fordulópontra jutott és az iskola december 31-ével visszaszáll az EMKE tulajdonába, de alaposan meg« v fogyatkozott birtokkal, mivel 2000 holdas területéből csak 360 holdat hagyott meg az agrárreform. Ismeretes, hogy az államnak az volt a felfogása, hogy ez az jţişkola egész területével együtt őt illeti meg, mint a magyar állam jogutódját és az EMKÉ-nck csak hosszas harcok után sikerült érvényre juttatnia az iskolához való jogát. Az átvétel módozatairól és az iskola megszervezéséről Sándor József ínagyarpáríi szenátor, aki hosszas'"betegsége után most érkezett meg a fővárosba- tárgyalásokat folytatott a földmivelésügyi minisztérium illetékes szerveivel, Munkatársunk beszélgetést folytatott Sándor -Józseffel, aki nagy örömét "fejezte ki afölött, hogy az algyógyi földmivesiskola újból megkezdheti tevékenységét. Az isikola működése óriási fontosságú lesz az erdélyi magyarság szempontjából, hiszen ennek mintegy 80 százaléka földmivelő és most majd magyar nyelven, magyar tanároktól tanulhatja meg földjének és földje termékeinek minél jobb értékesítését. Az EMKÉ-nek kétségtelenül lesznek anyagi gondjai az iskolával, reméli azonban, hogy a fenntartásához szükséges eszközöket majd csak sikerül előteremteni. A kisajátított területekért 800 ezer lejt kap az iskola, az 1922 óta számított kamatokkal együtt. A kisebbségül egyházak áliamsegély-rednk- eféja.Jelentékenyen kisebb Se$z9 mint ahogy eredetileg tervezték ‘{Bukarest, november 27.) Sándor József magyarpárti szenátor megbeszélést folytatottt Costa- chescu közoktatásügyi miniszterrel az egyházak államsegélyének tervbe vett leszállításáról. A miniszter kijelentette, hogy már átolvasta a magyar egyházak memorandumát, annak érvéit m'éltánylandók- nak találta, ezek alapján Ígéri, hogy a redukció jelentékenyen csekélyebb less, mint ahogy azt eredetileg tervezték. Egy szamosmegyei molnárcsalád borzalmas katasztrófája Az öttagú család lélekvesztőjét elsodorta a megáradt Lápos és apa, anya és gyerekek a folyóba fulladtak (Des, november 27.) "MegrenSitő szerencsétlenség történt az elmúlt napokban egy szamosmegyei községben. A falu határában folyik a Lápos patak s ez a kis folyó biztosította mindennapi kenyerét Origuta Alexandru molnárnak és családjának, akiknek a patak mentén volt egy kis malmuk. A molnár mindennap átkelt kis lélekvesztőjével a vizen. Eddig azonban sohasem történt semmiféle szerencsétlenség. A napokban Griguta Alexandru elhatározta hogy családjával együtt bemegy a faluW/S^/VVVVWWWiAAAA't,''. 1914 ? 191 Több, mint 500.000 hadi létszámú tábori század, óriás vonalakban. MINERVA KIADÁS. - Ára 150 lei. ha- Ahhoz viszont, hogy a községbe menjenek, szükséges volt a patakon átevezni. A molnár felesége, mielőtt a kis lélekvesztöre ültek volna, afeletti aggodalmának adott kifejezést, hogy nehogy valami történjék az-utón, annál is inkább, mivel a kis gyermekét is magával akarta vinni. A férj azonban, aki a megáradt folyón is több alkalommal kelt át, megnyugtatta hitvesét, hogy semmi baj sem történhetik. Ezek után a molnár hitvesével és három apró gyermekével beszállt a csolnakba. A következő pillanatban a férfi evezőjével eltolta a lélekvesztőt a parttól és teljes erővel nekilátott az evezésnek. A folyó azonban meg volt áradva és a molnár nem tudott megbirkózni az örvénylő habokkal. A viz sodra magával ragadta a kis csolnakot. Szivettépő jelenet következett, amint az anya három gyermekével kiabálni, sirni kezdett, a férfi pedig az utolsó erőfeszítéssel igyekezett partot érni. Hiábavalónak bizonyult azonban minden próbálkozása, mert a következő pillanatban a lélekvesztő felborult és a három gyermek azonnal elmerült. A szülők kutatni kezdtek eltűnt gyermekeik után, de néhány pere leforgása alatt őket is elsodorta a viz- Csak holttestüket tudták kifogni a patakból. A szamosmegyei molnárcsalád tragédiája iránt az egész környéken óriási részvét nyilvánult meg. XIII. EVF. 366. SZÁM. TÍIAI PROBLÉmÁK .«V wrnmmmKg^smammc..'' n Magyar vers a fiuk ajkán ... Szerdán este a magyar főiskolai hallgatók részére szavalóversenyt rendezett a Kolozsvári Székelyek Társasága. Az estély annyira örvendetes meglepetés volt, olyan komoly jelentősége van, hogy külön ki kell emelnünk a hasonló irodalmi és művészeti események közül. Azokra nézve, akik aggódó lélekkel kisérik figyelemmel a súlyos problémák közt vergődő magyarság sorsát és jövőjét biztosítva szeretnék látni, igazi megnyugvást és hitet, bizalmat jelentett látni a százoníelüll fiú és lcányarcot, amely tavaszi veröíényt sugárzott szét a zsúfolásig megtelt teremben, érezni, hogy ezt a száa drága magyar gyermeket nem a kíváncsiság hozta Ide, hanem a tudatos, komoly munkavégzés kötelessége. Kivétel nélkül tisztában voltak vele, hogy a kis szürke szó „szavnlőverseny" mögött tulajdonképpen az állandóan veszélyeztetett édes anyanyelv nagy vizsgája rejlik és nemcsak a busz versenyző beszél a pódiumról, hanem rajtuk keresztül vizsgáznak az édesanyák, kik a magyar szó első harmatát lelkűkbe csókolták, vizsgázik a család, az iskola, sőt az egész erdélyi magyarság, mely a fennmaradását jelentő uj jövendő, tij élet, uj küzdelmek kulturális csatavonalába szólítja őket. örömtől reszketett a szív az ember mellében, mikor egy leány, Elekes Viola és tizenkileno fiú magára merte ölteni a magyar Ters hlmes szárnyait, hogy a költészet és művészet magasságaiba lendüljön velük. Hogy ez a magasság kinek mennyire sikerült, az valóban másodrwngu kérdés a mindenek fölött való szempont mellett, amely áa anyanyelv győzelmét jelenti a húsz szavaló fiú ajkán és csak még súlyosabb kötelességvállalást jelent rájuk nézve, amikor ideirom a nevüket, hogy az első dijat Antal Gusztáv ref. theolőgu» nyerte, a másodikat Dánér Lajos, a tehetséges Ifjú poéta, a harmadikat Lengyel László, szintén theológus. Társaik és testvéreik közül szintén mindenik nyújtott önmagából annyit, amiért megérdemli, hogy meghatva , szorítsa keblére az erdélyi magyarság. Csak például említem fel Babits Lászlót, aki saját költeményét szavalta el. Ahogy pirulva, remegve bejelentette, érezni lehetett, hogy a halk szavak mögött a hlmnikus lélek kiált: íme, én többet akarok vállalni a magyar nyelv gondjából, mint a művészi interpretálást. Aztán felzendiiltek a versek, a magyar költészet kincsei Vörösmarty tói Adyig. Sok elfeledett, régi poema is, amiket kiütött 1:. zünkből a súlyos életgond. Egyik-másik úgy hatott rám, mintha a temetőből édesapámat hozták volna vissza a vállaikon ezek a fink. Valamelyikük a „Zalán futásainak egyik jelenetét szavalta el. Kérdően meredtem rá. Istenem, mit akar ez az alig húsz esztendős gyermek ma a Zalán futásával? Hogyan ihlette meg a lelkét éppen ez az éposz- részlet és miért választotta éppen ezt, mikor annyi hatásos más, modern vers kínálkozik? Most tudom. Ez a gyermek kis szobája csendjében, vagy a könyvtár polcai alatt ismerni akar mindent, amit népének irodalma a múltban is nyújtott és az elmerülő, komoly numita lázában a magyar történelmi mult faláról akasztotta le ezt a súlyos aranykardot. Es igy végiglehetne menni mind a húsz ifjú lelkén, azon a gyönyörű világon, amely titkaikat, álmaikat, terveiket, idealizmusukat, hitüket, ifjúságuk erejét és Igazságát rejti; egy egész uj hazát, amelynek határai végtelenek. így lett rám nézve valóságos kinyilatkoztatás a zajtalan kis „szavalóverseny.“ És most jön a probléma. Az a probléma, amit ezek a fiuk megoldottak, de vájjon minden magyar fiú cs leány megoldotta-e? Vájjon nem úgy jártam-e ezzel a tanulságos meleg estéllyel, mint az őszi tarlón játszó gyermek, aki véletlenül egy késői, ritka virágot talál és örömében sikoltva fut vele édesanyjához? Nem ilyen ritka, szép virág-e csak ez a száz gyermek, akikkel ujjongva szaladok népein elebe: — Ni, mit találtain?... Mi lehet a néma csönd mögött, amelyben az én szenvedő népem rejtőzik? A kicsinyeik fölé hajló édesanyák tanítják már arra a szóra a szivükről tépett gyer- mekbimbót, amiből egykor talán szavalóverseny lesz Kolozsvárt, vagy bárhol? Az iskola-padok előtt járó tanár vájjon mit magyaráz? Az eke után ballagó ember mit imádkozik? A munkától fáradt és nyomortól, küzdelemtől sápadt munkás ajkak miijén nyelven .beszélnek a géphez és szerszámhoz? Magyarul? Ha magyarul, vájjon milyen nyelven fognak beszélni holnap, tiz, vagy száz év múlva? Dermesztő még gondolni is arra, hogy valaha talán nem igy lesz . . . A halálmadár ijesztő számysuhogását azonban elnyomja a felcsendülő magyar vers és az erdélyi magyar sors egét napfényesre deríti majd az a száznyi arc, amelyet ezen a kis szavalóversenyen láttam. így lesz a problémából az ő Igazságuk . . . NYIRÖ JÓZSEF. Ha köjiSg í "“"ftom, | L: £ rekedt: .<ShSIt vegyem, i EGY DOBOZ ÁRA 15 — LEI. ! Kapható gyógyszertárakban, és drogériákban.