Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-29 / 266. szám

2 XIII. XVF. 26«. SZÁM. Wumm Borzalmas földrengés Teheránban többszáz halottal (Berlin, november 27.) A Vossische Zeitung- nak jelentik Konstantinápolyból, hogy Tehe­ránban borzalmas földrengés pusztított, több városnegyed összeomlott. A mentési munkála­tok most indultak meg. Az eddigi megállapítások szerint többszáz a halottak száma s még hozzávetőleg sem tudják a sebesültek számát. eleje Újból nagy botrány tör ki, a többség tagjai közül többen kérik az elnököt, hogy vonja meg a szót a lupista képviselőtől, sőt a nemzeti pa rasztpártiaknak egy nagy csoportja Anghelescu volt belügyi államtitkár egy intésére el is hagyja a termet. Corodeanu többségi: Konstatálom, hogy a szónok kissé illuminált állapotban van. Az el­lenzéknek meg kellene válogatnia, hogy kit küld a parlament tribünjére. Ceasoglu: Maga hülye és hülye maga kö­rül az egész társaság. Nagy zaj. Az elnök erélyesen rendreuta- sitja az interpelláló!, majd megvonja tőle a szót és az ülést tiz percre felfüggeszti. Szünet után Ceasoglu kijelenti, hogy elhalasztja inter­pellációja kifejtését, amig a hivatalos adatokat kézhez nem kapja. Ezután Ylad Dumitru több­ségi a galaci villamos ügyében interpellál. A kamara ülése után többségi értekezlet volt, Mihalache kezdeményezésére, aki a mult értekezleten hangoztatta, hogy feltétlenül szük­séges, hogy a párt és a kormány tagjai több­ször megvitassák az aktuális problémákat. Az értekezleten Mironescu miniszterelnök beszá­molt a költségvetési munkálatok jelenlegi hely­zetéről. Készül a sajtótörvény. Értesüléseink szerint a kormány sajtótör­vényjavaslatot készíttetett el. A javaslat meg­szerkesztésével Boila Romulust bizták meg s ő be is fejezte már munkáját, úgy, hogy a javas­lat közelebbről a minisztertanács és azután nemsokára a parlament elé kerül. A törvény egyik legfontosabb intézkedése az lesz, amely meggyorsítja a sajtóperekben a bírósági eljá­rást­az I-sŐ oldalon.) Vaida is felszólal. Erdélyi többségi képviselőtől nyert hírek szerint a felirati javaslat vitájában Vaida volt belügyminiszter is fel fog szólalni és nagy be­szédben fogja kifejteni az erdélyi képviselők és szenátorok álláspontját a kormány ténykedé­seivel kapcsolatban. Vaida beszédét nagy érdek­lődéssel várják. Ssaraálfák az Eschenasi-bankof, amely 20 millióval aktív Bukaresti tudósitónk jelenti: A Banca Na­ţionala igazgatósága tegnap ülést tartott azon ban­kok képviselőinek bevonásával, amelyek a fizetés­képtelenné vált Eschenasi banknál érdekeltek. A bank könyveinek alapos átvizsgálása után kitűnt, hogy a pénzintézet legalább 20 millió lejjel feltétlenül aktiv. Az értekezlet a jelentés alapján agy döntött, hogy az Eschenasi Bankot feltétlenül szanálni fogják. A szanálás módozatait később fog­ják megállapítani. Veszedelmes bacilusok a szappanban Sok veszedelmes bacillust hord az ember pisz­kos keze és minderre, amihez ér, átviszi. Egy géppel gyártott és csomagolt szappan sokkal tisztább és higienikusabb, mint a kézzel gyár­tott és csomagolt szappan. A kézzel gyártott és csomagolt szappan révén, sok fertőző bacil­lus elterjedt. A Cadum szappant sohasem ér­inti a puszta kéz, mivel gyártása már abban a pillanatban kezdődik, mikor a becsomagolt szappan elhagyja az utolsó gépet. Keleteurópai időszámítás. Péntek, november 28. Budapest. 10.15: A rádió házi kvartettjének hangvei; senye. 13.05: Déli hangverseny. 17: Pista bácsi mesél a gyermekeknek. 18-20: Szórakoztató zene. 19.20: Német nyelvű előadás. 19.50: Három kuruckori jelenet. 21.10: Magyar zongora és hegedüszonáták. 22.15: Katonazene­kar, majd gramofonhangverseny. Bécs. 12: Uj gramo­fonlemezek. 12.45: Derűs dalok. 13.19: Könnyű zene, 14.10: Mozart-zene. 16.25: Schilving-zenekar. 20.35: Dos- tal-zenekar. 23.15: Geiger-zenekar. Berlin: 17.30: Dél­utáni zene. 20: Zongora humorista előadás. 21: Offen- bach-operett. 23.15: Hírek, majd tánczene. Kattowits, 17.45: Gramofonzene. 18.45: Délutáni zene. 21.15: Táno- zene. Lipcse. 17: Szimfonikus hangverseny. 21: Operett- közvetítés. 23.15: Tánczene. Milano. 18: Vegyes zene, 20.30: Könnyű zene. 21.30: Tánczene. 21.50: Szimfonikus hangverseny. Mór. Ostrava. 12: Gramofonzene. 13.15: Déli zene. 16: Operett-részletek. 17: Népdalok. 17.30: Kamarazene. 19: Gramofonzene. 20.20: Tánczene. 22.15: Sziléziai dalok. 22.45: Kürt-hangverseny. 23.20: Jazz­band. München. 17.25: Szoprándalok. 18.25: Délutáni ze­ne. 20.45: Régi egyházi dalok. 22.25: Vonóskari müvek. Szombat, november 29. Budapest. 10.15: Mandits-szalonzenekar. 13.05: Ka­tonazenekar. 17: A Turáni Társaság előadása. 18: Lu- kinich Imre dr. egy. tanár történelmi előadása. 18.30: Zongora négyesek. 19.30: Mit üzen a rádió? 21.30: Rész­letek Kacsó Pongrátz: János vitéz c. dal játéka. 22.401 Ember Nándor zongorahangversenye. 23.30: Gramofon­hangverseny, utána cigányzenekar. Bécs. 12: Tarka­gramofon. 13: Macho-zenekar. 16.15: Schiller a Messi- nai menyasszony c. szomorujátéka. 20.30: Verdi: Álar­cosbál c. operája. 23.25: Hummer-zenekar. Berlin. 17.05: Különböző népek tánczeneije. 19.55: Hendel-est. 21: Tánc­zene, majd Géczy Barnabás zenekara. Kattowits. 17.30: Ifjúsági zene. 18: Délutáni hangverseny. 24: Lengyel­zene. Lipcse. 17.30: Délutáni zene. 20.30: Citera és zon­gorajáték. 21: Tánczene. Milano. 20,30: Szórakoztató ze­ne. 21.30: Tánczene. 21.50: Operettközvetités, majd jazz- band. München. 17.30: Délutáni zene. 21: Népdal-est. 21.50: Indulók. 22.30: Kabaré. 23.45: Cigányzene. Prága. 12.15: Gramofonzene. 20.30: Novemberi revü. 21: Fúvós zenekar. 22: Novotni zenekar. Róma. 18: Ének és ze­nekari verseny. 27.30: Tánczene. 21.50: Vonósnégyes. CORT I. BRflOn: HalláI VILÁGREKORD! (19) — Sportregáng — — Itt is egészen biztonságban van, — mondotta Bellini, azután visszavitte a tokot, s gondosan elzárta. A társaság megint visszahúzódott a többi szobákba. Az ajtóban Hannes Irénbe botlott, ök voltak az utolsó kimenők és egyszerre álltak meg mind a ketten. A terem kiürült. Egész egyedül voltak ketten a sötét dolgozószobában. A szivük rezzenése elzsongitóan ülte meg a levegőt. — Irén, — kérdezte Hannes halkan, — te akarsz elutazni? Az asszony a földre nézett. Azután fölemelte a fejét, ránézett és halvány száj­jal mosolygott:: — Nem utazom, Hannes. Ittmaradok. — Irén! — En voltam az, aki menni akart... azt gondoltam, mind a kettőnknek jobb lesz úgy. De ez nem igaz. Nem lett jobb. Egyáltalában semmi se jó nekünk. — Irén, hát akkor ott leszel a stadionban, amikor versenyezek? — Ott. Hannes lelkendezett az örömtől. — Egészen biztos, hogy győzni fogok, ha tudom, hogy nézel! Az asszony félrenézett. Úgy látszik, Hannes még jobban birja, mint e. Még mindig tud a sportjára gon­dolni. De neki magának semmije, semmije se volt, ami bár csak egy pillanatra is ki ţudta volna menteni. Az ilyesmit az embernek egymagában kell elintéznie ön­magával. De az asszony most megértette, hogy a fér­fiak sora más ebben. De amikor bátorítóan akart a fiú­ra mosolyogni, széttört ez a gesztusa. Félrehúzta a függönyt és' kiment. Nem beszélni többé. Szót se szóini többé. Hiszen csak még rosszabb lehet. Es Hannes köyette, Odakint az „Ohio Syncopators“ játszottak bando- nionokon, szaxofonokon és hegedűkön, valami érzelmes tangót. Hannes kérdően nézett Irénre, de ez a fejét rázta. 1 — Nem, Hannes, nem akarok veled táncolni. — Tré­fálkozni próbált. — Nézd, amott az a kis Lucille elnyel a szemével. Szerezzél neki örömet, jó? Egész biztos, hogy néhány hónapig rólad fog álmodni. Hannes engedelmesen ment át és a kis Lucillet kér­te fel erre a tangóra, amelyet sugárzó örömmel adott is meg a kis lány. Azután pedig még sok mindenkivel táncolt. Alkalomadtán az órájára nézett. Nemsokára éjfél volt. Most már elbúcsúzhatott. Amidőn azonban épp a legközelebbi ismerőssel be­szélt erről, hirtelen félbeszakították őket. Egy függöny repült félre. Bellini Benito gróf eltorzult arccal állt a küszöbön. A szemüvege az orrára csüngött. Az izzadt­ságot törülgette a homlokáról. — Zene — hallgasson! — kiáltotta hirtelen. A jazzband nagy hangzavarban szakadt félbe. Mindenki felállt. Bellini gróf tántorogva jött néhány lépéssel köze­lebb. Azután nagynehezen kihúzta magát, lázas szemmel nézett körül és hangtalan csöndben mondta: — Uraim, hölgyeim, sajnálom, hogy félbe keU a mulatságukat szakítanom, — valami egészen megma­gyarázhatatlan eset — a cárné diádéin ja eltűnt! Mindenesetre egészen kellemetlen eset volt. Ezt mindannyian azonnal érezték. Bellinit azonnal körül­vették, kérdések és vélemények röpködtek, mígnem Reitzenstein stentori hangon csendet kért. Mindenki rémülten némult el. Reitzenstein piros képpel jelentette iU, hogy egy ilyen értéktárgynál természetesen senkire se lehet tekintettel lenni és hogy azonnal meg kell tenni a szükséges lépéseket. Ezekkel az általánosság­ban tartott szavaival mindenkinél tetszést aratott. Lassanként azután kibontakozott az összevisszaság­ból a tényállás. Bellini adta elő: Néhány perccel ezelőtt hirtelen észrevette, hogy a trezor kulcsa nincsen nála. Erre azonnal visszament a dolgozószobájába, abban a hitben, hogy a kulcsot ott felejtette. Ott azonban rémülten látta, hogy a trezor félig nyitva van és a cárné diadémja hiányzik belőle. Amióta bezárta a trezort és visszajött, körülbelül félóra telhetett el. A lopásnak ebben a félórában kel­lett megtörténnie. Hogy jöhetett be a betörő? Megmagyarázhatatlan. A dolgozószoba ablakai be voltak zárva, erről most is meggyőződhettek. A folyósón át? — ez ki volt zár­va, mert a lakás ajtaja ebben az időben zárva volt és magán a folyósón szakadatlanul járt-kelt a személyzet, Egészen lehetetlen, hogy ott idegen észrevétlen végig­mehetett volna, hogy a dolgozószobába jusson. Teljesen biztosan fölfedezték volna! Hát akkor pedig? Reitzenstein volt az, aki hosszabb szünet után szó­ba tudta foglalni az eredményt: — Akkor hát közülünk tette valaki, — mondotta. Mindenkinek megfordult ez már a fejében. Senki se merte kimondani. Most is ijesztően hatott. Bellini tanácstalanul nézett az egyik arcról a má­sikra. Csak ijedt é3 nyugtalan arcokat látott Elképesz­tő volt, hihetetlen volt, hogy ilyen körben ... Fahlen törte most meg a csendet. — ţfel akarja hívni a rendőrséget? — kérdezte. Bellini gróf tétovázott: — Talán — nem lesz rá szükség... Reitzenstein széles mozdulattal vetette közbe magát. — Igazán nincs rá szükségünk! Nem kell botrány! Nem akarja az urakat megmotozni? A magam részé­ről rendelkezésére állok! — A tekintete körülsuhant a termen. — Föltcszem, senkinek sincs az ellen kifogása, hogy megmotozzák?“ Bellini idegesen igazgatta a szemüvegét:, — Nagyon kellemetlen — mormogta. Reitzenstein erélyesen csóválta a fejét. —: Egyáltalán nem. Hatmillió márkánál megszűnik az udvariasság, tetszik tudni? Néhányan igazat adtak neki. Bellini, akinek ez a megoldás v(}lt ugylátszik a legkedvesebb, bár tapintat­ból úgy tett, mintha nem akarná elfogadni, Bellini te­hát megkönyebbülten léiekzett fel, amint az urak egy­másután léptek hozzá és felajánlották, hogy Reitzen- steinnal együtt a dolgozószobában megejtik a motozást. Átmentek a dolgozószobába. Nyomasztó csend ült meg mindenkit. Csak valaki kérdezte még: —r Hát a személyzet? (Folyt, következik.).

Next

/
Thumbnails
Contents