Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-24 / 262. szám

XIII. 8VF. 262. SZÁM.__________________________K&SMVMI 13 Uj törvényhozási időszak Irta: Paál Árpád 8*7 hete már, hogy megnyíltak a parlament kaipni. Nehéz jósolgatni, hagy mennyivel viszi előbbre a Borsunkat ez a fordulat, s hogy mennyi- yei fog bajainkból kiemelni, vagy azokba még job­ban belesül lyeazttíni- Az ember valami remélő gé­peseit, mely minden, előtte levő ismeretlenségtől szeret várni valamit. Hát igy vagyunk a parla- men tnyit ássál is; várunk tőle uj változásokat, helyzeti nehézségekből való kibontakozásokat, vagy legalább its a nehézségek lényeges felismeréseit. Végtére is a parlament az ország miíndemün nem való megbízottéinak a találkozója és összeeso- portosulása. Ideális elképzelés szerint igy gyű! össze az ország akarata. Valóságos meglátás sze­rint az értékelés már kevesebb erről az összegyüle- kezésról. De mégis csak összegyülekezés, mely for­ma szerint az ország legfőbb akaratát van hivatva kifejezni. íís bár ez ások forma, mégis alkalmat ad arra, hogy amely körülményeik és ható erők csak­ugyan maguk a termelői az országos akaratnak, azok ezt az alkalmat felhasználják a maguk meg­nyilatkozására. Ldhetséges, hogy magán a parlamenten belül is van valamelyes részlet ebekből az erőkből. Maga az összegyülekezés is bizonyos idegbeli központo­sulás, az oirsizág különböző részeiből való idegszá­laknak az összevonása- Ez is akarhat valamit, enmek a megfeszülése is nyilvános érdeklődést je­lent, vagyis olyan tömagjelenséget, mely módosít­hatja az országos akaratot, vagy kezdeményező ötleteket adhat annak, előre lendítheti, vagy visz- Bzaráüthatja. BízOjEyois azonban, hogy ma a y>arlament ere­jét túlnőtte a kormányok ereje, s a kormányokat is még további hatalmasabb erők mozgatják. Nem­csak az uralkodók presztízse, s nemcsak az államfő körül ki-alakuló környezetnek a befolyása, hanem azok a hatalmak érdekek, melyek országokon ke­resztül tudnak nyúlni, s országok anyagi és szelle­mi rendjét tudják maguktól függővé tenni. Ezek kerülnek valami misztikus magaslatba, s csinálják a mindenek fölött való legmagasabb politikát. Azt, amihez képest a parlament is csak eszközbeli je­lentőségű, csak lajstromozó, de önálló akarat nem tud lenni. Hogy ebben az elrendezkedésben nekünk, ki­sebbségi népeknek az akaratnyilvánításunk milyen szerepűt kaphat, -azt el lehet képzelni. Nagyon kis idegszálak vagyunk mi az ország akaratában, akik igen kevéssé jönnének számba, ha _ egyéb vonat­kozásunk is nem volna. De ránk nézve éppen az az érdekes ellenmondás érvényesül, hogy minél hát- ranyomottabb, minél mellőzöttebb a mi akarat'rész- letünk az ország akaratában, annál nagyobb gondot okozunk. E gond miatt vagyunk hátranyomottak, amiatt van meg az általános törekvés, hogy elhall­gattatásban, elnémitásban, elszintelenitésben legyen részünk. KeHil-e sor teánk a mostani parlamenti idő­szakban, f Előveszik-e a mi életproblémánkat is, el­rendezik-« helyzetünket az ország többségi népével szemben, s miféle népszabadságokat ismernek el reánk nézve? Ezek az uj törvényhozási időszak kez­detén mind kérdéseink lehetnek. Es akár megem­lékezik rólunk az országgyűlési megnyitó trónbe- szdd, akár nem, a felelet a mi kérdéseinkre mégse ebben van- A felelelt abban van, hogy igenis, az a bizonyos legmagasabb politika, ami a parlament­nél és a kormányok erejénél is mindig nagyobb. ^ az a misztikus magaslat állandóan foglalkozik yelünk. A ml életkérdésünk az országokon keresztül- nyulő nagy érdekeknek is állandó témája. Lehet, hogy bosszantó témák vagyunk; nem tudják, hova tegyenek bennünket. Lehet azonban, hogy egy leg­újabb korbeli emberiségi eszmének a hordozói és megnyil/'ánitói vagyunk so-k jeles főnek a gonctol- koziiSáBan. A bosszankodók elnyeletni és fölszi- vatni akarnak, a gondolkozók pedig éppen ellen­kezően: a bennünk levő népegyéniséget kifejlesz­teni akarják, hogy igy sokasodjék az emberiség öntudata, s ezzel szabadabb legyen a felvilágo­sodása. A nálunk érvényes legmagasabb politika sem tehet mást, mint habozva áll a rólunk való két fel- £ogá-s között. Bizonyára szeretné, ha eltűnnénk, j hogy igy ma kelljen töprengem!* réluaJt. De társa dalmi, gazdasági, művelődésben és népi valóságok­ként mégis létezünk, tehát mégis törődni* kell ve­lünk. S mivel nemzetközileg ellenőrzött életünk van, tehát a nemzőt közi felvilágosodás és haladás eszméit is ránk nézve figyelembe kell hogy vegye. Ez a mi parlamenti helyzetünk is, akár van szó, akár nincs szó rólunk a parlamentben­Ebből öntudatot és megnyugvást meríthetünk magunknak. A mi időnk is el fog következni. Csak tudjunk megmaradni a magunk természetességé­ben. A magunk természetessége pedig az, ha saját magunkhoz hivek vagyunk, múltúnkat' és őseinket becsületben tartjuk, s azon a nyelven beszélünk és szérzünk magunknak felvilágosodást, amelyik nyelv népi Örökség a mi lelkűnkben. Ez a népi örökség egyúttal népként is összetart bennünket, s igy a nyelvünkhöz való hűségűnk a természet erőjével Tehát ő is elment. Elérte a patriarchal kort és színekben gazdag élet után, tisztes öregségben hagyta itt a földi világot. Jó ember volt, a szive tele szeretettel, -amelyből a legtöbb a szép kultusz­nak, a művészeteknek jutott. Pedig családi elren­delés szerint a politikában kezdette közpályáját. Közel ötven esztendeje, hogy neve a politikai küz­delem zászlóin, széles ívben ragyogott át a magyar közéleten. Nem kevesebbről volt szó, mint hogy az ifjú Bölöny József Nagyváradon képviselőjelölt­ként vette fel a harcot Tisza Kálmánnal, az akkori miniszterelnökkel szemben. így akarta ezt az öreg Bölöny Sándor, a most elhalt József édesapja, ki kemény kuruc volt a maga idejében s fiaitól is megkívánta, hogy azok legyenek. Mind a -kettő en­gedett is a szigorú apai akaratnak s az 1881. évi általános képviselőválasztásoknál Bölöny József Nagyváradon, öeesei, Sándor az ugrál kérüleftbeh l'pett fel függetlenségi programmal képviselőül- Tisza Kálmán volt ellenjelöltje mindkettőnek. A Bölöny József föllépése Nagyváradon fé­nyes ünnepségek keretei közt folyt le. Egészen megfelelően annak a kívánalomnak, melyet Bartha Miklós állított volt föl egyik hozzám intézett le­velében, nem minden hipokrizis nélkül aüra az esetre, ha az ifjú politikus a jelöltség pajzsával a politikai harc küzdőterére, lép. Akkor volt ez, mikor egy kolozsvári idölközi választásnál az én nevem is kombinációba került, mint képviselője­lölté. „Egy ilyen fellépésnek _ itta Barth Mik­lós az ő levelében _ oly-a-nnaík kell lenni, mint a hajó vizrebocsátásának.“ Nos hát a Bölöny Józsié jlyein volt. A programbeszéd elmondására Nagyvá­radra sereglett a függetlenségi párt akkori egész vezérkara. Átrándult Kolozsvárról Bartha Miklós is, hogy a néhány hónappal ezelőtt szerzett marti- rqmság fénykoszorajából ő is növelje néhány su­gárral az ünnepi díszt, mellyel az „uj hajót“ viz- rebocsátják. Ott volt a párt akkori országos el­nökei: Moosári Lajos is, ki nevezetes beszédet mon­dott az ifjú Bölöny érdekében. Különösen két té­tele volt nevezetes. Egyik az, melyben híven a nemzetiségi kérdésben 1856 óta változatlanul hir­detett álláspontjához, „az egységes nemzeti állam“ propagandáját kárhoztatta el, a másik az a furcsa önvallomás, hogy „bizony igaza van Pulszky Fe­rencnek, ki a függetlenségiekről azt mondotta, rávezet arra a további magatartásara, hogy aa egy­nyelvűik egymást kölcsönösem segítsék és támogas­sák, s egymás között a szeretet és önzetlenség ma- gasabbrendü társadalmát megvalósítsák. A termé­szetesség útja ebbe a szép távlatba vezet, act nyit­ja meg mindnyájunk «lőtt, kük ■ magunk népi eszméjében kitartunk. Vannak törvények, miket a parlament ?nt pa­ragrafusokba Vannak ismét nagyobb hatalmak, mik még a parlamentet is mozgatják. De ami tör­vények igy létrejönnek, azok csak úgy tudnak jó törvényekké válni és az életben tartóssá lenni, ha a népek életével összhangzóak- Ha nem arra töréksze- nek, hogy mesterkélt módokkal a népek különbsé­geit lefaragják, s a népekét egymás alá sajtolják. De annak nyitnak utat, hogy a népek, az ország minden különböző népe szabad otthonterüietet erezzen, maga alatt, a szabiad léleksmelkedést maga fölött­Hogy az uj törvényhozási időszak ezt hozza-e nekünk, azt jósolni nem merjük. De hogy a ma­gukhoz hü népekre eljön ez a jövendő, s hogy az nem is sokáig késhetik, azt biztosra vesszük. hogy inkább arisztokrata nidlisek, semnalat 3«- mokrata forradalmárok.“ A Bölöny választási esé­lyeit azonban ez az általános felfogással szemben nagyon is felötlő két kijelentés nem zavarta, sőt az első talán hozzájárult ahhoz, hogy Vulcan Jó­zsef ügyvéd, a Bölöny-ház régi barátja, ki Familia cim alatt román irodalmi lapot szerkesztett, több társával együtt élénken támogatta a Bölöny József jelöltségét. , „ A jelöltség azonban _ jelöltség maradt. A választásnál Tisza Kálmán többszáz szőnyi több­séggel győzött. Dühös is volt érte az öreg Bölöny Sándor, kinek azonban a sors kettős kárpótlást is adott a nagyváradi vereségért. Kisebbik fia: Sán­dor, megverte az ugrai kerületben Tisza Kálmánt s Józsit is beküldte a parlamentbe Szilágymegye diósadi kerülete, melyben a esakáesii ős családi birtok révén a Bölönyek otthoo voltak. A képviselői működésben azonban Bölöny Jó­zsef semmi bizonyítókat nem adta annak, hogy mcgkap'nák a politika kérdései, A csendes hallga­tók közé tartozott s csak egy ízben keltett feltűnést azzal, hogy mikor a középiskolai törvétiyjavaslát­hoz Móricz Pál indítványt terjesztett be a görög nyelv tanításának dltÖrlébéről s az ellenzék túlnyo­mó többsége helyesléssel fogadta az indítványt, 5 (Bölöny) ellene szavazott. Még egy ciklust (1884 _1887) kihúzott azon­ban Böiöny József a képviselőházban, ahol pedig nem érezte jól magát. 1887-ben ott is hagyta a po­litika müvészlelkénék idegen világát és mint inten­dáns átvette a kevéssel azelőtt válságba került ko­lozsvári Nemzeti Színház vezetését. Beiktatása az uj állásba valójában azok között az ünepségek kö­zött ment végbe, melyekét Erdély egész közönsége I. Ferencz József király itt idézésének szentelt. A régi színházban rendezett díszelőadáson mutatko­zott be Erdély közönségének Bölöny, mint inten­dáns s fényes tanúságot tett arról az áldozatkész­ségről és művészi Ízlésről, mely az ő fajtájabeli magyar urak alakját olyan nemesen vonzóvá teszi. Bölöny mellett Ditrói Mór volt a kolozsvári ÍNeanzöti Színház igazgatója s az ő nevükről elne­vezett regime szint, díszt és fényt kölcsönzött a nagymultu színház egyik jelentős korszakának. Persze nem szabad feledni, hogy ebben az időben E. Kor&cs Gyula hatalmas egyénisége jelölte meg : fcSEEUVSESZ ireíem a fodrász iirsfiftos! Miután ünnep előtt a köszörülések rendesen igen megtorlódnak és ezért a meg­rendelések lebonyolítása nagy nehézségeket okoz. igm kérem nb. megrendelőimet, szíveskedjenek a köszörülni valókat lehetőleg már most beküldeni és megrendeléseiket mielőbb feladni szíveskedjenek Ez esetben biztosíthatom a szokott precíz munkát és pontos kiszolgálást. Megjegyzés: Minden fodrászüzlet jogosult egy ingyen próbaköszörülésre. Kun mátyás Fia Levélcím : Unicum-Kun, Kolozsvár, Calea Victoriei No. 2 IMMBMBBMMBgMBEB—BEMBMB—MBgBKgSaSgBggaaggga; Kiváló tisztelettel: Böiöny József

Next

/
Thumbnails
Contents