Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-23 / 261. szám

Till. WVF. Ml. SZÁM.

Milyen eszközökkel akarják eltüntetni a szatmárvidéki magyarságot?

Sváb kérdés a kormány parancsára Megdöbbentő valóságok a tízéves kultúrharc történetéből

Szárazberek, Nagypeleske, Lázári, Sárd, Homok, Mikola, Atya, Halmi, Turterebes Bábony, Sárköz- újlak, Adorján, Egri, Szatmár, Nagykároly, Felsőbánya, Óvári, Peile, Pettyén, Pusztadaróc, Pálfalva, Költő.

Történelmileg mutatja ki Gábor Jenő, hogy 200 évvel ezelőtt Németországból jöttek e népsziget lakosai Szatmár vidékére és csakhamar egybeKlk a „wcxéreh.“

Végül bemutatja, hogy tulajdonképpen kik a vezérei ennek a propagandának. így Winter Frigyes magát a Bodeni tó környékéről származó svábnak mondja.

Saját magát is meghamisította, mert a valóság az, hogy nem Boden-vidéki sváb, hanem északnémet. Anyja magyar nő volt, felesége is református magyar nő. Ma a kormány és a sváb népszövetség között ő az összekötő tiszt, a román politika lekötelezettje. Ezidőszerint egy kellemetlen per folyik ellene, amelyben Hermann György er- dődi lakos annak bizonyítására vállalkozott, hogy Winter neki 20-000 lejt Ígért, ha a sváb propagandát támogatja. A perben még nincs Ítélet,

A másik vezér Striegl József, szerzetesnek indult. Mikor úgy találta, hogy ez nem neki való, elment tanárnak s a magyar érában, a szegedi állami gimnázium tanára volt és hires nagy magyar. Ezért kapta ma „a hajdan erős magyar“ nevet. A hajdan erős magyar, most tüzet okád a magyarokra és sváb propagandát iiz gazdája, a román kormány utasításai szerint, különben elvesztené állását.

Két orvos a vádlottak padján tiltott műtét vádja alatt

Azt vallják, hogy más laikus kezek beavatkozása

Idézte elő a tragédiát

I

forrtak a magyarsággal, minden mesterséges beavatkozás nélkül önként elmagyarosodtak. Az 1920-as népszámlálás azonban egyszerűen eltörülte

az évszázadok által teremtett valóságot, a magyar- ellenes politika kedvéértA névvegyelemzes.

Talán sehol sem alkalmazták tömegesebben és szemérmetlenebből a néwegyelemzést,, mint ezen a vidéken, amelyet a német-sváb népszövetség szintén magáévá tett. Az a német-sváb népszövetség, melynek az lenne a feladata, hogy a Romániában élő nemeit kisebbségeket megvédje, erejét, a többi kisebbségekkel, különösen a magyarral való bajtársi viszony ápolása által növelje. Ehelyett a román politika oltalma alatt leutánozva a névelemzést, nekiront kisebbségtársának. A származási elv ikertestvére a névelemzésneik s ezt a kétélű fegyvert szintén az egész vonalon alkalmazta.

A harmadik vezér Wiezel István hasonló fiú. Ő is papnak indult, letette a reverendát és tanári pályára ment. Mint tanár az impériumváltozás után is Magyarországon maradt, majd B. listára került. Hazajött, szerencsét próbálni- Itthon felfedezte, hogy ő nem magyar, hanem becsapott sváb és hogy erre rájöjjön, pontosan negyven esztendőre volt szüksége. Ő szállítja az elméleteket a propagandához.

A negyedik vezér Müller János, a „Mileír Hansi“, Nagymadarászon volt kántortanitó. Eleinte még szégyenkezve mentegetőzött, mikor a Gauamt- nál elfoglalta 5000 lejes állását, hogy első a kenyér. Ma revizorinspektor, vagy eféle, a kormány parancsol neki, elsőosztályu jeggyel utazik sváb propaganda útra.

% Egyelőre ezeket a tényeket közli Gábor Jenő. A vallásügyi propagandára és az alkalmazott egyéb agitációs eszközökre csak későbben kerül a sor. Ennyi is elég azonban, hogy világosan lássa ország-világ, hogy mire képes az elfogult gyűlölködés és sovinizmus, amely nem tudja elviselni, hogy magyarok is éljenek ezen a földön.

(Kolozsvár, november 21.) Tiz év óta folyik az a soviniszta, magyarellenes szempontoktól fütött agitáció, amely a szatmárvidéki magyarság „visszarománositását és visszagermanizá- lását“ tűzte ki céljául és amely agitáció „a szatmárvidéki sváb-kérdés“ néven már-már valóságos kultúrharccá fajult.

Á cél világos: szembeállítani a kisebbségeket egymással, hadd pusztítsák egymást

Akadtak emberek, akik, mint a mozgalom vezérei, minden eszközt megragadnak dr. Muth Gáspárral az élükön, hogy segítsenek a román politikának ezt a magyar szigetet eltörülni. Annak a román politikának, amely nemrégen a magyarságához hü papok nagy részének még az államsegélyét is megvonta ezen a cimen. A német-sváb szövetség a tulajdonképpeni fészke ennek a mozgalomnak, amely hivatalos lapjában, a ^Mitteilungen“- ben tökéletesen lekopirozta a román politika magyarellenes akcióinak sémáit és magáévá tette annak elveit, nem gondolvä meá, hbgy ezáltal saját sírját ássa meg, mert ezeket az elveket a németséggel és svábsággal szemben is ngy alkalmazzák, mint a magyar kisebbséggel szemben.

A szatmárvidéki magyarság azonban ragaszkodik fajiságához és mindent megtesz, hogy a fenyegető veszedelmet maga fölül elhárítsa. Ezt a célt szolgálják azok a füzetek is, amelyek „Egyenlőtlen harc tiz éven át két fronton“ cimmel a lakosság felvilágosítását szolgálják és időközönként jelennek meg. Gábor Jenő irta ezeket a tanulmányokat, amelyek megdöbbentő adatokkal mutatnak rá, hogy milyen eszközökkel dolgozik az agitáció Szatmár vidékén. Az alábbiakban ezeket az adatokat ismertetjük.

Hivatalosan eltörült magyarság.

Á már külföldön is ismert propaganda eredete és a szatmárvidéki magyarság eltörlésére irányuló akció tulajdonképpen 1920-ban kezdődött a népszámlálással. Ez a népszámlálás, mint az események később megmutatták, sorsdöntő tény volt. A román politika tudatosan csinálta. Ennél a népszámlálásnál alkalmazták az ,,origina etnikát“, a származás elvét, hogy megbontsák és illuzóriussá tegyék a lelki egység elvét. A cél az volt, hogy minél kevesebb magyart tüntessenek fel, ahol tehát a gyakorlatban útban állott a származási elv, azt egyszerűen félrelökték és vallás szerint osztályoztak, kimondván, hogy Szatmár vidékén a görög katolikus csak román lehet, a római katolikus csak német, az izraelita csak zsidó és csak egyedül a református lehet magyar. Az eredmény az lett, hogy

a magyartöbbségü községekből 45 község, mint ilyen eltűnt Szatmár vidékéről és helyébe 26 romántöbbségü és 19 német többségi község támadt.

A többi községekben szintén erősen megapasztották a magyarság számát. Egyetlen példa megvilágítja, hqgy hogyan jártak el. Kökényesden 1399 magyar volt, az 1910. évi népszámlálás szerítft és egy román sem- Ellenben az 1920. évi népszámlálás szerint itt már csak 322 magyar volt, de lett 956 román. Ezek a „románok“ ugyan sohasem voltak románok, de nem is tudnak románul beszélni, de görögkatholikusok, a származási elv elejtésével tehát a vallási elv 'alkalmazásával románoknak minősítették. Nagybánya például az 1920. évi népszámlálás szerint megszűnt magyar lenni. Az 1910. évi 9992 magyarból csak 4652-t engedélyeztek, ellenben 175 német helyett 1232 németet és 2677 román helyett 5005 románt csináltak. Ugyanilyen az esőt Csedregen, Sárközön, Gyöngyön. Megszűnt magyar lenni Kapnikbánya, Szinér váralj a, Nagysomkut,

(Kolozsvár, november 20.) A kolozsvári törvényszék első szekciója pénteken tartotta meg a tárgyalást dr. Lázár György és dr. Engel Dezső rágalmazási pőrében, amelyről annakidején már beszámoltunk. A vád szerint a két orvos tiltott műtétet hajtott végre Szilágyi Jánosáén, aki a műtét után vérmérgezésben meghalt.

Dr. Lázár György kihallgatásakor a következőképpen mondja el az esetet:

— Február 6-án jelentkezett rendelőmben Szilágyi Jánosné. Megvizsgáltam az asszonyt és megállapítottam, hogy valaki már azelőtt, mielőtt hozzám jött vol- ra, végzett rajta tiltott műtétét, azonban az illető semmiképpen sem lehetett orvos. Elutasítottam az asz- szonyt, nem akartam újból beavatkozni s elküldtem Engel dr.-hoz, hogy az is vizsgálja meg. Másnap Engellcl együtt vizsgáltuk meg a nőt, állapota ekkor annyira súlyos volt, hogy csillapító injekciókat adtunk be neki és müszemélküli beavatkozást végeztünk. Ajánlottuk, hogy menjen be a bánffyhunyadi kórházba, azonban semmiképpen sem volt hajlandó ezt megtenni. A követkézé napon ezután újból jelentkezett rendelőmben, láza 39.5 fok volt, a pulzusa 104-et vert percenként, úgyhogy most már nem halaszthattuk tovább a dolgot, meg kellett kísérelnünk a műszerrel való beavatkozást. Meg is tettük, s a műtét után saját lábán ment haza. Mikor a műtét után lakásán felkerestük, még rosszabbul volt. Most már nem volt mit tenni, beszállítottuk a bánffyhunyadi közkórházba, ahol dr. Pasca főorvos azonnal megvizgsálta s megállapította, hogy előrehaladott vérmérgezésről van szó, ami megfelelt a mi diagnózisunknak is. Még egy operációt hajtottak itt végre rajta, de ez már nem segíthetett, az asszony a rákövetkező napon meghalt.

— Nem érzem bűnösnek magam, mivel Szilágyi Já- nosnénak akkor, amikor hozzámfordult segítségért, már vérmérgezése volt, ami ellen nem tehettem semmit. Ez a fertőzés okozta aztán végeredményben a halálát.

Dr. Engel hasonlóképpen mondja el az esetet kihallgatásakor. Szilágyi Jánosné egy levelet vitt neki kollégájától, aki arra kérte őt, hogy vizsgálja meg a pacienst. Megtette és ugyancsak egy, már elvégzett műtét nyomait észlelte. Az asszony őt is felkérte beavatkozásra s mikor nem akarta ezt megtenni, azt tanácsolta neki, hogy menjen be a bánffyhunyadi kórházba. Az asszony egjy háromezer leje3 váltót adott át neki, mint előleget a gyógykezelésre. Ezt a háromezer lejt azután majdnem teljes egészében felemésztették a gyógyszerek, úgyhogy végül semmi sem maradt belőle« Nem érzi bűnösnek magát.

Tap Gligore, a falu primárja elmondja, hogy a meghalt asszony férje egy alkalommal elmesélte neki« hogy a felesége még mielőtt az orvoshoz ment volna, annyira rosszul volt, hogy majdnem meghalt, ami mindenesetre amellett bizonyít, hogy valóban történt vele valami a két orvos beavatkozását megelőzőleg is.

Pop Elena r.agyalmási szülésznő vallomása sem érdektelen. Egy héttel a haláleset előtt találkozott Szilágyi Jánosnéval és ez kérdésére kijelentette neki, hogy, nincsen áldott állapotban.

Dr. Pasca Yasile, a bánffyhunyadi kórház igazgatója szerint az asszonyon már nem lehetett segíteni, mikor eléje hozták.

— Mondtam ezt a férjnek is, s azt, hogy egyáltalában semmi remény sincs az operáció sikerére, ő azonban kért, hogy csak végezzem el.

Mint mondja, azt nem tudta megállapítani, hogy a két orvos kezelése élőt’történt-e valami az asszonynál, vagy sem?

Ezután még kihallgatják, mint szakértőket, dr, Ciobant, dr. Hossut és dr. Stancat, akik egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy avatatlan kéz nyomai látszottak a szerencsétlen asszonyon.

A törvényszék ezekután szombatra halasztotta a tárgyalás folytatását. Valószínű, hogy felmentő Ítélet lesz, mivel a tárgyalás eddigi menetében semmi sg merült fel, ami alátámasztaná a vádat.