Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-22 / 260. szám
EK 7111. evF. xw- SZÁM, Milliárdok tánca az uj költségvetés körül A közhtvatalnokok memorandumban mutatnak rá a pénzpazarlás politikájára — Hogyan néz ki Anghefescu kulturális offenzivája“ a számok megvilágításában ? 55 (Bukarest, november 20.) A kormány leépítő intézkedéseire válaszképpen a közhivatal- nokok országos szövetsége most memorandumot terjesztett a kamara és a szenátus elnökségéhez, melynek igen érdekes adataiból az tűnik ki, hogy a tulajdonképpeni közhivatalnokok csak igen kis hányadát jelentik az állami kiadásoknak, ellenben a speciális hivatalnoki testületek, amelyek a háború után feltűnően meggyarapodtak, tényleg olyan terheket rónak az államra, hogy azoknak további fenntartása mellett a költségvetés kivánt egyensúlya nem lesz elérhető. A memorandum a közhivatalnokok álláspontjának igazolására statisztikai adatokat közöl. 20 ezer fölösleges tanítója van az országnak. összehasonlítva az 1914-iki és az 1930-as költségvetést, kitűnik, hogy mig 1914-ben, az autonóm intézeteket kivéve, 179.503 hivatalnok állott az állam szolgálatában, ez a szám a legutolsó költségvetés tanulsága szerint 210.791-re növekedett, azaz tekintetbe véve a területi gyarapodást, 28.00ö-el több hivatalnokot alkalmaz ma az állam, mint a háború előtt. Ugyanakkor azonban konstatálja a memorandum, hogy ez a tekintélyes hivatalnoki'ölösleg a speciális testületekben kapott elhelyezést, amennyiben a szigorúbb értelemben vett köz- igazgatási hivatalnokok száma tulajdonképpen 6000-el apadt. Jelenleg 377.101 közigazgatási hivatalnokot alkalmaz az állam, akiknek fizetése évente csak kétmilliárd lejt tesz ki azzal a 12 milliárd 680 millióval szemben, melyet a speciális testületek (tantestület, diplomáciai testület, stb.) emésztenek fel. Ez az anomália legszembetűnőbb a tantestületnél és szemléltetésére a memorandum a következő számadatokkal szolgál: A háború előtt Romániában 9133 tanitó működött. Ez megszorozva a területi gyarapodás koeficiensével 21.006 tanitót kapunk. A való helyzet azonban más. Az eddigi kormányok mohó és meggondolatlan kultúrpolitikája folytán a tanítók száma 42.G85-re szaporodott fel, tehát 20 ezerrel több tanitó eszi ma az állam kenyerét, mint amennyit a tankötelesek száma megkívánna, így állhatott elő az a lehetetlen helyzet, hogy Spanyolnáfha, torokgyulladás Sa\ és meghűlés j ellen véd vannak alig tiz-tizenöt gyerektől látogatott iskolák, mig a törvény minimálisan 50—60 tanulót ir elő. (íme Anghelescu iskolapolitikája román megvilágításban. Emlékezzünk csak a székelyföldi 5—6 gyerekes állami iskolákra, ahova regáti tanítókat helyeztek. Szerk.) Ugyanilyen visszásságok tapasztalhatók a diplomáciai testületnél is. A párizsi román követségen például négy sajtóelőadó teljesít „szolgálatot“, nem is beszélve a különböző országokban működő konzulok hallatlanul nagy számáról. Ez az eset áll fenn a birói karra nézve is, ahol a tradíció szerint 2—3 garnitúrát léptetnek elő magas állásokba. Egyfelől éhbér, másfe'ől milliós jövedelmek Mindezek után a közhivatalnokok a következő főbb kívánságaikat terjesztik elő: 1. Szüntesse meg a kormány azonnal az álláshalmozások rendszerét, azaz alkalmazza az 1891-iki törvényt, mely megtiltja, hogy egy személy két, vagy több állami hivatalt töltsön be. Rendezze az autonóm intézetek igazgatóságában való részvétel kérdését, amennyiben példák vannak arra, hogy egyes főhivatalnokok 4—5 igazgatóságban is szerepelnek, mely évente nekik milliós jövedelmeket jelent. 2. Szállítsa le az autonóm intézetek igazgatósági tagjainak számát. Az igazgatóságok álljanak szakképzett hivatalnokokból, akiknek e külön munkáját szerény napidijjal honorálják. 3. Szállítsa le a kormány az autonóm intézetek főhivatalnokainak fizetését a közhivatalnokok fizetésének nívójára. i. Helyezze hatályon kivül azokat a törvényeket, melyek uj és fölöslegeseknek bizonyult minisztériumi osztályok felállításáról intézkednek. 3. Szüntesse meg a bukaresti tartományi igazgatóságot. A bukovinai tartományi igazga-L-j' .a" .'íj fr»' tóságot olvassza be a moldovai tartományi Igazgatóságba. 6. Szállítsa le a kabinetfőnökök számát. 7. Függessze fel egy évre az előléptetéseket. Az üressé vált állásokat hagyja betöltetlenül. Amint látjuk, a kormány takarékossági programja igen érdekes hozzászólásokra, sőt vitákra ad alkalmat. Hogy a kormány tekintetba veszi-e a fennt vázolt sérelmeket, még nem tudjuk. Ezeknek a hozzászólásoknak azonban mindeneseire megvan az a hasznuk, hogy az ország lakosai végre megtudják hogyan néz ki a valóság fényében az ország belső adminisztrációja és mire ment a rengeteg adó. Kakassy Endre. Aradon a Vas-fürdő, házzal együtt sürgősen eladó. — Bővebbet Deutsch Aladár cégnél, Arad, Strada Eminescu (Deák Ferenc ucca) 28 szám. n* GÜRT 1. EHfílIR: Hassá! ynJöREKORD! (14) — SpoFlrsgănx ~~ Irén volt. A következő pillanatban mar ropogva dőltek össze a cölöpök a kocsi két oldalán. A kerekek csikorogva gázolták a rudakat. Tilden Hannes átforgatta a kormánykereket és minden akadályt kutyába véve vágott a cél felé. A nézők meredten némultak meg. A hirtelen letörés feletti meghökkenés látszott minden arcon. Néhá- nyan odafutottak, ahol megállította a kocsit, mások csodálkozó és sajnálkozó megjegyzéseket váltottak. Néhány szolga sietett a pályára, rendbehozni az akadályokat. A következő kocsi is megjelent. Legelsőnek Pahlen' állt meg az autó mellett és értelmetlenül meredt a Hannes arcába. Hannes kiugrott a kocsiból. Szinte elvágódott. Pahlen kérdésére a fejét rázta: — Nem bírom tovább! Megragadta a Pahlen karját és a csodálkozva utánuk bámuló emberek között tovább vonszolta magával. A gróf rémülten követte. — Gyere, — szólt Hannes, — gyere velem azonnal' Odahuzta magával arra a helyre, ahol Irént látta volt. Tévedés ki volt zárva, ö volt az, — csak ő lehetett. És mialat átsietett oda, a szive csaknem a torkában dobogott: vájjon itt van-e még? Nem tünt-e el, mint akkor ... Földbegyökerezve állt meg. Látta öt, — öt látta meg, amint egy férfi kíséretében lassan bandukolt az erdei utón, s a Hannes karja csak még görcsösebben fogódzóit a Pahlen karjába. — Látod ott azt az asszonyt? — Látom, — bólintott Pahlen. — Ki az? Ismered? — Okvetlen tudnom kell, hogy ki aa! Pahlen lassan feléje fordult és belenézett a Hannes fölhevült arcába. Talán valami sejtés kelt benne. Igyekezett azonban, hogy ne vétesse észre. — Bellini grófnő, — mondotta. — És — ki az ott mellette? — Bellini gróf, a férje. Tilden Hannes csöndben állt ott. De a föld mozogni tetszett a talpa alatt. A szeme ködbe borult. — Rosszul vagy? — hallatszott a Pahlen hangja a derengésben. Tilden Hannes dühösen kacagott és visszaérkezett a valóságba. — Rosszul. Nagyon. Egy konyakot kell innom. A legközelebbi bódénál két Hennessyt tölttettek. Hannes úgy öntötte le a magáét, mint a vizet és oda- nyujtotta az üres poharat. — Még egyet! Esi a másodikat is ugyanúgy öntötte le. Aztán fal- lélekzett, a Pahlen aggódó arcába nézett é3 a kamaszarcát kis mosolyra húzta: — Ne nézz olyan ostobán rám, hallod? Egy kicsit rosszul lettem. Tultrenirozottság, azt hiszem. Majd Johnnyval beszélnem kell róla. Pahlen egy szót se hitt el neki. Hallgatott. A Tilden Hannes pillantásai azt a két embert követték, akiket ott a fák között lehetett látni. És hirtelen igy szólt: — Bemutathatsz nekik? — Kiknek? — Micsoda kérdés! Belliniéknek! — Természetesen! — bólintott Pahlen. Utánuk eredtek. A következő fordulónál utolérték a párt. Pahlen utánaszólt a grófnak, aki barátságos mosollyal fordult meg. Pahlen bemutatta társát: — Tilden Hannes — bizonyosan ismeri már, — Bellini gróf -r- a grófnő Öméltósága. Tilden Hannes egy össze-vissza barázdált, ideges arcba pillantott bele; a halántékon őszülő haj: ez volt a férj. Kezet szorítottak s az ideges arc holmi nagy örömről mormolt valamit. Néhány lépésnyire állott Irén. Kezét nyújtotta a férfinak, barátságos, hűvös pillantást lövelt feléje és Hannes végtelen messziről hallotta azt a hangot, amelyet ismert: — örülök, hogy a nap hősét egyszer már közvetlen közelből ismerhetem még. Erre már leszakadt a Hannes torkáról is az a kötelék, amely úgy szoritota. Nagyon mélyen meghajolt és nagyon hűvösen mondta: —s Részemről a szerencse, grófné. A gróf ideges arca közéjük tolult. Pahlen azt az Indítványt tette, hogy üljenek le amott a terraszon, de Bellini kurta, hegyes mozdulatokkal biztosította rója, hogy már rég haza szándékoztak indulni a feleségével. Még más kötelezettségeik is vannak mára. így váltak el tehát egymástól pontosan két perc múltán anélkül, hogy Hannes és Irén akár csak egy szót is szólhattak volna egymással. — Még látjuk egymást máskor is! — mondotta Bellini előzékenyen, mikor a bucsuzásnál a Hannes kezét rázogatta és Hannes biztosította róla, hogy ugyanazt reméli. Emellett a tekintete Irén felé siklott, de hiába kereste a nő szemét, az elnézett mellette s még akkor se nézett rá, amikor a kezét a kezében tartotta. így váltak el és Hannes egy szót se mondhatott ki abból a rengetegből, ami fölgyiilt benne. Még nagyon sokáig állt ott azon a helyen és a két alak után nézett, amig csak el nem tűntek a zöld lombok sötétje alatt. 16. A hazauton Hannes megkísérelte, hogy mindent kihozzon Pahlenböl, amit ez Irénről és férjéről csak tudhatott. De Pahlen, aki mindenkor tartózkodó ember volt akkor, amikor másokról volt szó, minden hangnemben hallgatott. Azt állította, hogy nem tud sokat — nem ismeri ezeket közelebbről — soha se törődött a családi ügyeikkel. — Valami egész rendben nincs a dolog — mondta; ez volt az első nyílt szava róluk'. Tilden Hannes elrherült a gondolataiban. — Mi az, hogy nincs egészen rendben? Boldog ez a házasság? — Ez olyan kérdés, amelyet semmiféle házasságról se lehet megválaszolni. Tudtommal a férfi még sokas; követett el gyilkossági kísérletet a nő ellen és azt 3« hallottam, hogy a nő meg akarta volna mérgezni a férjét. Sok embernek ez a boldog házasság kritériuma. — Dehát az ilyesmit látni lehet! Érezni lehet! {Folyt, következik.)