Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-21 / 259. szám

’XIII. IETF. 259. SZÁM.

■mm.SJ£<É

Az orosz fa-dumping — blöff

A világmárka s erdélyi faanyag iránt a küllő.dî piacokon változatta- nnl élénk a kereslet — Róbert Ervin nyilatkozata

(Kolozsvár, november 19. Saját tud.) Az orosz dumpingtörekvésekről újólag riasztó hírek terjedtek el a romániai piacon. A hírek arról szóltak, hogy az orosz szovjet dumpingex- portja „két vállra fektette a romániai faipart és fakereskedelmet“. A romániai faiparban és fakereskedelemben, amely kétségtelenül kritikus időszakot él át — éppen úgy, mint az ipari termelés és kereskedelem minden ága — pillanatnyilag riadalmat, az első megdöbbenés lehű lése után pedig indokolt visszatetszést keltettek ezek a sajtóközlemények. Munkatársunk felkereste a Valea Someşului Ipari és Kereskedelmi Rt. egyik vezetőjét és tulajdonosát, Róbert Ervin igazgatót, aki a (romániai faipar és kereskedelem szakképzett, elismert vezetője és kérdést intézett hozzá, hogy az orosz dumpingtö- rekvéseket mennyiben érzi a romániai faipar és fakereskedelem.

Róbert Ervin igazgató, aki a napokban tért vissza külföldi tanulmány- és üzleti útjáról, amelynek során Magyarországban, Németországban, Ausztriában és Csehszlovákiában tett látogatást, a következő nyilatkozatban ismertette a nemzetközi s a romániai fapiac, ipari termelés és kereskedelem helyzetét és mutatott rá az orosz dumping szakmai hatásaira:

— Az orosz fadumping — konkrét meggyőződés alapján állíthatom — blöff és minden ellenkező híreszteléssel szemben megállapítható, hogy közel félévi beharangozás után még egyetlen darab orosz fa sem került forgalomba azokon az értékesitési piacokon, amelyek a romániai faipar és fakereskedelem szempontjából fontosak. Az igazság az, hogy nem a dumping, hanem az általános fogyasztási krízis sújtja a romániai faipart és fakereskedelmet, a romániai faipari termékek sem belföldön, sem külföldön nem fogynak olyan mértékben, mint amilyenre a romániai termelő vállalatok felkészültek termelésben és készletben.

— Restringálni kell a termelést, mert csak ez az egyetlen módja a krízis leküzdésének.

A berlini orosz szovjetkövetség hivatalos jelentése szerint Oroszország faiparának termelése jelenleg még csak a fele a békebeli mennyiségnek, ezzel szemben a belföldi szükségletek sokkal nagyobbak, mint békében. Finnország, amely a világháborúban az orosz fatermelés egyik jelentős tényezője volt, a békekötéskor lekapcsolódott Oroszországról, önálló lett és 10 év óta dolgozik az európai piacokon. A termelési terület Finnország kiválásával lényegesen csőidként Oroszországban.

— A háború nagymértékű rombolásait a hadi területeken lázas sietséggel hozták helyre az 1922—24-es években, főleg Lengyelországban és Franciaországban folyt intenzív újjáépítés, amely jelentős mennyiségű faanyagot igényelt. Ez a folyamat most meglassult, a többi országokban az építkezés nem fejlődött fel a régi nívóra, Romániában és Magyarországon pedig az agrárkrízis akadályozza az építkezés megindulását és ezzel kapcsolatosan a faanyag iránt a keresletet.

A Levantei piacokon enyhén érezni az orosz konkurrenciát, a krizisvihar ide is eljutott, csökkent a fogyasztás, de a piacon nem az oroszok, hanem a görög kereskedők dominálnak és ők robbantották szét a romániai nagy termelő vállalatoknak Accordo néven működőit eladási szervét is. Galacon a szakmai kereskedők ‘ J százaléka görög, akik közismerten kitűnő szakemberek.

— Magyarország még mindig intenziven keresi a romániai prima árut,, amelyet csakis Erdélyből tud fedezni, miután Bukovinával a vasúti fuvar lényegesen drágább, a szlovenszkój áru pedig gyengébb minőségű, mint az erdélyi.

Lucfenyőben (Fichten) állandó a kereslet. Az erdélyi fenyőanyag pedig minőség tekintetében — ezt szerénytelenség nélkül mondhatom — verhetetlen. Svájc változatlanul Erdélyből fedezi prima áruban, szükségletét.

— A jelenlegi irányárak vagontételekben 24 mm.-es alapon a következők:

Fichte, asztalosáru 2500 lej.

Épitőáru 2000 lej.

Román IV. oszt. 1500 lej.

Román V. oszt. 1200 lej ab feladóállomás.

Exportrelációban az árak a következők:

Fichte, asztalosára 92—94 pengő.

Épitőáru 82—83 pengő.

Román IV. oszt. 58—60 pengő.

Román V. oszt. 40 pengő ab határállomás, vagonba rakva és elvámolva.

— A tavaszi árakhoz viszonyítottan az elsőrendű anyag köbméterenként átlagosan ma 200 lejjel olcsóbb.

— A legtöbb nagy termelő cég minden vonalon redukálta a termelést és igy az 1931. évben a fűrészek kisebb készletek fölött fognak rendelkezni, kinnlát tehát csökkenni fog.

— Puhafában (deszka) a termelés 95 százaléka tőkeerős, nagy kezekben van, amelyek nem fognak éppen felkészültségüktől fogva kényszer eladásokat eszközölni, áirrombolás tehát nem következhet be.

— Az erdélyi hangszerfa keresett cikk az összes külföldi piacokon. Az érdekelt erdélyi

j cégek alig győzik a termelést abban az anyagban. Marktneukirchenben a Geigenindustrie A.

Román költők magyar nyelven

(FEKETE TIVADAR: KLASSZIKUS KERT, RÉGI ROMÁN KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA.

Kolozsvár, 1980.)

A román és a magyar költészet megismertetésére irányuló törekvéseknek egyidőben két különös figyelmet érdemlő megnyilatkozásával találkozunk. Román részről Petre A. Gheorghe fordította le Ady Endre „Vér és arany“ cimü kötetét, magyar részrql Fekete Tivadar állított össze antológiát a román irodalom klasszikus költőiről.

Fekete Tivadar már hat évvel ezelőtt „Szerelmes kert“ címmel a ma élő modern román lira kimagasló egyéniségeit mutatta be. A „Klasszikus kert“ szerves kiegészítő része az előbbinek. Az ezúttal felvonuló írók régebbi évjáratokhoz tartoznak. A két kötet együtt megbízható áttekintést nyújt a román irodalom értékes lirai terméséről.

A román népköltészet melegségét és formai fejlettségét az Erdélyben élő népek már régóta ismerik. Ami pedig a román müköltészetet illeti, néhai Révay Károly, Kádár Imre, Áprily Lajos, Berde Mária, ' Franyó Zoltán, Dsida Jenő, szórványosan tehetségük és formamü- vészetük friss erejével ‘ közvetítettek verseket, de áttekintő, reprezentativ értékű antológiával eddig még nem rendelkeztünk. Az úttörő munkát nyilvánvalóan Fekete Tivadar végezte cl, aki utóbbi antológiájában is tizenhat román költőre hivta fel az érdeklődést, a tolmácsolásnak nemes művészetévelAz antológiában Alexandernek, a montpellieri köitőverseny győztesének Ginta latina cimü versét

G., amely Németország leghatalmasabb szakmai

vállalata és amelynek alaptőkéje 60 millió márka, 10 vagon hangszerfát is lett volna hajlandó átvenni cégemtől, hegedű, mandolin és gitárfedél részére. . Sajnos, sürü évgyiirüjü, hangszerfának alkalmas finom anyagban csekélyek a készletek és igy csak 2 vagont kötöttem le ennél a hatalmas vevőmnél. Az erdélyi szitakéreg (Tanis) Magyarországon, Jugoszláviában, Ausztriában keresett cikk, Franciaország bükkanyagot használ erre a célra és igy a kitűnő erdélyi áru ott nem értékesíthető.

— Általában megállapítható, hogy a külföld változatlan bizalommal vásárolja a kitűnő minőségű, világmárkás erdélyi faanyagot, az orosz dumping nem befolyásolhatja a romániai szakmai vállalatok tevékenységét, kár tehát egyes sajtóorgánumok részéről alarm-kirekkel nyugtalanítani az egyébként is súlyos nehézségekkel küzdő romániai faipart és kereskedelmet.

Az amerikai búza újólag megjelenik ai európai piacokon. Ncwyorkból jelentik: A búzát importáló európai államok, hosszas tárgyalás után, feladták eddigi tartózkodó álláspontjukat és igy hosszúlejáratú hitelek engedélyezésével újólag nagyobb mennyiségű amerikai bnzát sikerült elhelyezni az európai piacokon.

*

December 31-ig a régi rendszer szerint állítható elő a denaturált szesz. Bukaaresti tudósitónk jelenti: A pénzügyminisztérium rendeletet bocsátott ki, amely szerint december 31-ig meghosszabbította a denaturált szesz előállítására vonatkozó és eddig is fennállott intézkedések hatályát.

* .

Kímélyitik a román-lengyel kereskedelmi kapcsolatokat. Bukaresti tudósitónk jelenti: Gdynia, a varsói lengyel-román kereskedelmi kamara elnöke Bukarestbe érkezett, ahol fontos tárgyalásokat kíván folytatni a két ország között a kereskedelmi kapcsolatok kimélyite- séről.

Fekete szigorú formahüséggel adja vissza. Az Alexandri versek közül brilliáns a „Pohod na Sybir“, a Szibériába indulók verse. A legnagyobb román lírikus Eminescu sokrétegeződésü lírája azonos áramerősség'! fénnyel tükröződik a fordításban vissza. Vlahuţa finom hangulata Macedonsky- nak a régebbi román költészetet jellemző melankóliája a fordításban is tökéletesen érvényesül. Az optimizmus költőjének, Cosbvxnak a fordítása különösen jól sikerült."A régebbiek közül Josif, a három Vaearescu, Carlova Vasile, Radulescn Eliade, Grigore Alexandrescu, Dumitru Bólintineanu, az újabbak közül Panait Cérna, Dimitrie Anghel kaptak helyet az antológiában.

Fekete Tivadar fordítói feladatát szemmel láthatólag nem úgy fogta fel, hogy azokat a verseket válogassa ki, amelyek „fekszenek“ neki. Ez mindenesetre könnyebb. lett volna, de akkor szem elől téveszthette volna azt a másik célt is, hogy úgy kell összeválogatnia a verseket, hogy azokkal, mint határjelző állomásokkal föl lehessen mérni egy-egy költő váltakozó érzelemvilágát. Ez a törekvés különösen tiszteletreméltó,- annál is inkább, mert Fekete Tivadar technikai szempontból is a legkifogástala- nnbbul oldotta meg feladatát. Egyetlen verejték- szagu sor sincs c kötetben, a csiszolás 'bizonyára nem könnyű feladata, észrevétlenül ment végbe- Lelkiismeretes olvasás után lehetetlen észre nem venni, hogy a forditó sehol sem törekedett csak a részletszépségek visszaadására, mindig abból indult ki, hogy a vers: egy egységes hangulatnak a tükörképe és az átültetőnek a hivatása elsősorban ezt az illanó, formához kötött, metrum, rim által szabályozott hangulatot visszaadni. Mégis az az érdekes, hogy Fekete többet adott a sejtelmes „Nachdichtung“ költői játékánál, a.keresztrimek pontos visszaadására egyformán -törekedett és nem véletlen, hogy fordítói tevékenységét ő maga is pregnáns előszavában a fényképész precíz munkájával ha-