Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-21 / 259. szám
a Tin. wvr. m. ssâb. „A vitézi székhez fordulok, hogy Igyekezzék adott esetben a sérelmet reparálnl“ — mondotta Bethlen mlmsztere’nök az?at az líitsrpalfáslőval kapcsolatosan, hogy miért nem lehat zsdő is tagja a vitézi s éknek? (Budapest, november 19.) A magyar képviselőház szerdai ülésén Dési Géza napirend előtti felszólalásában felvilágosításokat kért á miniszterelnöktől Gömbös honvédelmi miniszter ismeretes, a vitézi székről tartott kecskeméti beszédéről. A nemzeti lét alaptörvénye _ mondotta, _ hogy az egész nemzet erős egységben éljen és az egyes erőket célszerűen használják fel az összesség érdekében. A honvédelmi miniszter beszédét sokan félreértették, vagy félremagyarázták s ezért fontos, hogy a beszéd illetékes helyről kapjon magyarázatot, annál is inkább, mivel annak a hire a határon túlra is eljutott és ott olyan értelmet tulajdoníthatnak neki, hogy Magyarországon egyes intézményekben különbséget tesznek magyar és magyar között. Bethlen bejelentette, hogy a kérdésre a délutáni ülésen fog válaszolni, amikor Sándor Pál interpellációja is már elhangzott ebben a kérdésben A délutáni ülésen Sándor Pál mondotta el interpellációját. Az ülésen Bethlen István miniszter- elnök és Gömbös hadügyminiszter is jelen voltak- Sándor hangoztatta, hogy szenvedély nélkül akar nyilatkozni az ügyről. Nem tartja bűnnek, Vészi .Józsefnek a Pester Lloydban megjelent a vitézi széket kritizáló cikkét, csak nem tartja időszerűnek. A magyar zsidóság levizsgázott a hazafiságból és megtette kötelességét. Gömbös kecskeméti beszéde a zsidóságot idegen elemnek aposztrofálta és vallás szerint tesz különbséget magyar és magyar között, úgy, hogy fel kell vetni a kérdést, hogy vájjon a zsidó vallás befogadott vallás-e és papíron van-e meg a törvény, vagy pedig valóságbanf A vitézi rend alapszabályai között szó sincs arról, hogy annak zsidó nem lehet tagja. A zsidóság eltűri a sok keserűséget és nyomorúságot... Most óriási zaj tör ki és az elnök az ülést 15 percre felfüggeszti. Szünet után Sándor folytatta az interpellációt. _ Azt mondhatnák a csehek _mondotta__ hogy csak nem vagytok bolondok ti zsidók, hogy ezek után továbbra is Magyarországhoz tartozóknak valljátok magatokat. A miniszter ur, mint ébredő vezér elmondhatta volna ezt a beszédet, de miut miniszter nemBethlen miniszterelnök azonnal válaszolt az interpellációra. — Felfogásom szerint _mondotta__vitézség és vitézség között felekezeti szempontok között különbséget nem lehet tenni. Egyénileg azonban nincs módomban intézkedni és igy a vitézi rendhez fordulok, azzal a felhívással, hogy igyekezzék adott esetben a sérelmet reparálni. Minden felvételnél megvizsgálják az illető múltját, az LK€mma A Cadum kenőcs nagyhatású gyógyszerként állta ki a próbát az emberek ezreinél, akik éveken át szenvedtek Kellemetlen és bántó kinézésű bőrbetegségekben. 'A bőr ingerlékenység kiütések és más kínos bántalmak tüstént engednek rendkívül íigyelemreméltó gyógyító , tulajdonságainak. Nem téveszthető össze semmilyen más gyógyszerrel s telies bizalommal használható. Azonnali megszünséét idézi eló a viszkelegségnek és ezután begyógyítja az ekcémát, sömört, pattanásokat, furunkulusokat, kelevényeket, kiütéseket, csalánkiütéseket, foltokat, aranyereket, izgulékonyságot, rühöt, vágásokat, karcolásokat, sebeket, tityo gokat, égéseket és kérgesedéseket. a forradalom, különösen a kommunizmus alatt tanúsított magatartását éa ha egyéniségében garanciát kapnak arra, hogy helyt áll a nemzet szolgálatában, úgy felveszik. A vitézi rend tudniillik szem- előtt tartotta azt a tényt, amit az egész nemzet megállapított, hogy a zsidóságnak bizonyos rétege a forradalomban erősen angazsálta magát. Ezt nem lehet elvitatni. Ezt az egész világ tudja és ezzel a zsidó Ágnak is számolnia kell. Türelmesség volt az általános álláspont Magyarországon évtizedek óta éa az antiszemita hullám csak azért következett be, mert szemtanúi voltunk mindnyájan annak, hogy a zsidóság bizonyos rétegei a kommunizmusban erősen anga- zsálták magukat. Magam is ellene vagyok azonban annak, hogy bárhol is egyéni kiválasztás helyett más történjék. Nagyon sajnálom, hogy a honvédelmi miniszter ur a kijelentést megtette. Ezzel tartozom a hazafias magyar zsidóságnak, amely megtette a kötelességét mindig, a háború, a forradalom és kommunizmus alatt is, meg tesz ma is mindent- Arra a kérésre, hogy mondjam fel Gömbösnek a barátságot, határozott nemmel felelek. Kijelentéseiért ö felelős és remélem is, hogy vállalja a felelősséget. Egy kormány kebelében lehetnek különböző nézetű miniszterek, amint vannak közöttünk legitimisták és szabad királyválasztók. Sándor viszontválaszában kijelentette, hogy valóban. példátlan alkotmányos kormányban, hogy a miniszterelnök elitélje minisztertársa kijelentését és ennek ellenére keblére ölelje. Köszönetét mond Bethlen szavaiért, amelyeket a tisztességes zsidókról mondott, _ de hozzáfűzi, hogy azt a kifejezést, hogy „tisztességes keresztény“ sohasem szokták használni. A képviselőház a miniszterelnök válaszát tudomásul vette. Közvetlen tengeri szállítási vonalat létesítenek Románia és Franciaország között. Bukaresti tudósítónk jelenti: A kereskedelemügyi minisztérium mellett a külkereskedelmi szerződések ügyében működő bizottság tegnap a román-francia kereskedelmi konvencióról tárgyalt. A tanácskozás főleg a tengeri utón való közvetlen szállítási vonal létesítése körül forgott. Erre vonatkozólag egyik francia hajózási íáusaság már konkrét ajánlatot is tett Romániának. Nagyfontosságu tárgyalások folynak egyidejűleg a román petróleum franciaországi elhelyezéséről is. CURT I. BRflíin: wamá! VILÁGREKORD! (i3) ~ Sportregén* — Hannes ismerte az időit. Kis eltéréseket nem számítva, az utóbbi hetekben mindig egyformák voltak. — Hajszálnyira a világrikord mellett! — mondotta Pahlen. Hannes komolyan bólintott. — Még ebben az évben elviszem. Világrikordot futok erre a három távra és még hozzá olyant, hogy a banda a száját is eltátsa rémületében! Olyan dühÖ3 erényei mondta ezeket, hogy Pahlen fölfigyelt rá. — Népszerűséget hajhászol! — mosolygott, hogy eltérítse a gondolatait. Hannes felütötte a fejét: — Több akarok lenni, mint népszerű! Minden újságban benne legyen a nevem! Mindben! Hasábokat irkáijanak össze rólam! Ezt akarom! — Ez mindenesetre uj vonás benned... Hannes keserűen nevetett. — Sok minden uj vonás van bennem! De arról van szó, hogy valaki megemlékezzék arról, hogy még élek! É3 minden nap emlékezzék rá! Mindenütt! Elfordult és otthagyta Pahlent, aki nyugtalanul nézett utána. Ez az ügy mégis komolyabb volt, mintsem gondolta. 15. Hannes néha fel-felhivta az apját, de ez ritkán történt. Mindig ugyanazt hallhatta tőle: gúnyos megjegyzéseket az idő szelleméről és a nap hőséről. Es mindig megkérdezte, hogy mikor szerzi meg Hannes végre a doktorátust és mikor foglalja el az állását az egyetemen. Hannes unta már a választ. — Fogható értéket kell termelni, — mondta Tilden papa. — A sport csak blöff és játék. Amira Hannes többnyire beszüntette a beszélgetést. Kerülte a Dorrit-tal való találkozást. Nem tudta elviselni ezeket a beszélgetéseket, mert a leánynak minden szavából kiérezte a tüszurásokat. Úgy homályosan sejtette, hogy ez féltékenykedés egy ismeretlenre, de Borritnak nem volt joga a féltékenységre. önző és a maga világfájdalmával elfoglalt lévén, mint minden szerelmes, tolakodónak és gyöngédtelennek látta a leány állásfoglalását. így zárkózott el a leány előtt és igy bántotta, holott eddig a legőszintébb és a legkedvesebb pajtása volt, sőt talán még több is ennél. De olyan volt a férfi szerelme, mint minden szerelem: rombolólag hatott a környezetre. Pahlennek csak üggyel-bajjal sikerült rávenie Han- nest arra, hogy a külföldi sajtóképviselők nyári ünnepségén résztvegyen. A Gymkhana-ban kellett Hannes- nek a maga Mercedes-kocsiját kormányoznia és ámbár nem volt nagy kedve rá, mégis engedett a rábeszélésnek és megígérte, hogy elmegy. Szép, világos vasárnap lett, amikor ismét emberek közé ment és száz ismerősei fogott kezet, mintha a halottaiból ébredt volna fel. — Pfüh! — mondta, mikor már végre levegőhöz jutott és Phalennel ott állt az autója mellett. — Förtelmes! Mit akarnak ezek az emberek tőlem? Mit vétettem ellenük, hogy ilyen barátságosak? Phalen hallgatott, mosolygott és Dorritra gondolt, aki a lelkére kötötte, hogy hozza el neki ma estére Hannest a klubba. Még nem látott semmiféle módot rá. Az emberek ott nyüzsögtek a zöld gyepen vagy ott állingáiták a bódék körül, ‘amelyekben közismert film- ízinésznők drága pénzen mindenféle rossz portékát árultak s amellett arra törekedtek, hogy minél többször efényképezzék őket, — ez utóbbit már nem a jótékonysági alap javára. Hannest is oda-odacipelték a lencsék síé és mukkanás nélkül kellett állnia, s csak jó sokára jött a Gymkhana. Pahlen egy égövörös Minervával versenyzett. Mindjárt az elsők között volt és biztosan vett minden akadályt, amit csak elébe építettek: nem döntött fel egy palackot sem és nem érintett egy fatuskót sem az útjában, biztosan haladt át az alattomos oszlopok és karók között, amelyek az utat megnehezítették,— elsu- hantában is elkapta az üveg pezsgőt a fölötte levő lengő fapallóról és ki is itta, hogy rendben visszategye a következő pallóra. Röviden szólva: Pahlen a nap hősének bizonyult az ügyességi versenyben. Harsogó tetszés jutalmazta, amelyet Hannes indított be, amikor Pahlen befejezte az útját és nevetve szállt ki a kocsijából. Következőnek Reiber Ludi kelt útra, barátságosan ragyogó képpel és láthatóan remegő kézzel. Peche volt, mert mindjárt az elején az egyik első kerék feldöntött egy üveget és csikorogva futott át rajta, ami Ludit annyira idegessé tette, hogy mindent rosszul csinált, amit csak lehetett. A nevetés úgy libbent fel a fák között, mint ezernyi kis madár és Reiber Ludi tűzpiros képpel szállt ki a kocsijából: egyáltalán nem volt .pontja! Még néhányan keltek most útra s hol jobban végezlek, hol még rosszabbul; végre azután Hannes ült a kormány mellé. — Törd ki a nyakad! — mondta Pahlen. — Kell-c még egy cigaretta az útra? Hannes elfogadta a cigarettát, mélyet húzott belőle s a cigarettával a balszája szögletében fogott neki az útnak. Olyan szeretettel viseltetett a kocsija iránt, mint ahogy egy szép, daliás állatot szerethet az ember, — érezte a motor-idegek vibrálását és érezte, hogyan engedelmeskedik minden a legkisebb érintésre is. Nagy lelki nyugalommal vágott neki egyenesen az akadályoknak. Hangos taps volt rá a felelet, hogy az első nehéz átjárókat maga mögött hagyta. Olyan simán és zökke- néstelen ment mindez, hogy alig vette észre bárki is a nehézségeket. Most azután szabad ut következett. A szabad ut után következett a cölöp-ügy. Hannes gondtalanul nekivágott. Kis félfordulat — állj, — vissza — majd kidöntött egy cölöpöt, de egy miliméterre tőle a kézifékkel megállította a kocsit. A pillantása futólag elsöpört a nézők felett. Sok, sok világos arcot és ruhát látott, mint valami panorámát a szeme előtt ellebegni — számtalan ismerőst sejtett közöttük, akik ebben a pillanatban a legnagyobb figyelemmel kisérték az ö mozdulatait, — lassan kapcsolt ismét, a kocsi megindult — és ebben a pillanatban hirtelen káprázni kezdett a szeme. A szive olyan nehéz lett, mint egy vastuskó Amott a kerités mögött a számtalan arc között egy arcot látott, amelyet sohase felejthetett. Es egy szempárt látott, amely idepillantott öreá. ( (Folyt, következük.),
