Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-19 / 257. szám

TIU■ SVF. Í57. ÄSAlf. sasra R borsot nagy pör (Szatmár, november 17.) Lupény aktái még min­dig valahol egy vizsgálóbírói íróasztal fiókban vagy iratszekrényben porosodnak, a borsai rémdráma azon­ban már a szatmári törvényszék elé került. Szatmár közönsége már napok óta nagy izgalom­mal tekint a főtárgyalás első napja elé. Az itteni „Sza­mos“ cimü lap vezércikkben inti nyugalomra a közön­séget, amely szívesen volna nyugodt, azonban ennek az lenne az előfeltétele, hogy ne éppen Szatmáron tartsák meg a tárgyalást. Ezen azonban már túl vannak a szat­máriak, akik közül, aki tehette, igyekezett belépőjegyet szerezni a nagy por tárgyalására. Ez nem ment köny- nyen, mert a tárgyaló terem aránylag kis befogadó­képességű és igy jegyhez csak a boldog kiválasztottak jutottak. Tegnap este rendőri és csendöri készültségek cir­káltak a városban, s az ucccák érthetően néptelenek voltak. Nagy riadalmat keltett az a hir, hogy hét diák érkezett a városba. Már a legrosszabbra gondoltak, ami­kor kiderült, hogy a diákcsapat Románia rugby-válo- gatottjalból áll, akik Csehszlovákiába igyekeznek és csak átutaznak Szamtáron. A tárgyalás hétfőn féltiz órakor kezdődött. A te­rembe csak kellő igazoltatás után engedik be a hall­gatóságot, a megmotozás szertartásának azonban az újságírókat és a védőügyvédeket is alávetik. Zelea Cod- reanu élénken tiltakozik a motozás ellen, de végre is belátja, hogy vele sem tehetnek kivételt. Féltiz óra után Erdős Fereno dr. törvényszéki el­nök megnyitja a tárgyalást. Mellette Pop Petru és Ma- celariu szavazó bírák foglalnak helyet. Az ügyészi tisz­tet Nestor Justin vezető-ügyész látja el. A fő vádlottak. A tárgyaláson elsősorban a vádlottak személyi adatait vették fel. Az elsőrendű vádlottak Constantin Danila, Berindci Andrei, Dumitrescu Joan és Bérűidéi felesége. Constantin Danila 30 éve 3 újságíró, érettségi­zett, két évig filozopter volt, azután színművészeti aka­démiát végzett. Berindei Andrei 42 éves görögkatolikus lelkész. Dumitrescu Joan borsai görögkeleti lelkész. A többiek borsai falusi emberek, igen sok közöttük a nő. Nehány vádlott hiányzik, ezeknek ügyét elkülöníti a törvényszék és elhatározza, hogy a tárgyalást ezek tá­vollétében is meg fogja tartani. A zsidó vádlottak. Elsőnek a zsidó vádlottakat hallgatták ki. Az elle­nük a vád, hogy amikor Constantin Danila Borsán kul- turelöadást akart tartani, az előadási terem ajtóit és ablakait összetörték. A vádlottak tagadják a terhűkre rótt cselekedetet. Egyikük előadja, hogy a borsai zsi­dóság hallotta, hogy Constantin Danila más községek­ben a zsidók ellen izgatott. Erre fölkeresték Constan­tin Danilát és fölszólították, hogy Borsán ne izgasson a zsidók ellen, viszont a csendőrséget is kérték, hogy ne engedélyezze az előadás megtartását, annál kevésb- bé, mivel az az információjuk, hogy a vármegyei pre­fektus visszavonta az előzőleg megadott autorizációt. Danila, „a minisztérlatn által autorizáit előadó“ X délutáni tárgyaláson a vádlottak közül elsőnek Constantin Danilát hallgatják ki. Danila nemzeti vise­letben, panyókára vetett kabátban lép az elnöki emel­vény elé és érces hangon, valósággal megjátssza szere­pét. A vádat megértette, — jelenti ki — és nem érzi magát bűnösnek, ö a minisztérium által autorizáit elő­adó volt és Borsára is előadást tartani jött. A többi máramarosl községben, ahol azelőtt beszélt, sehol sem történt semmiféle rendzavarás. Amikor Borsán a köz­ségházára ment, hogy engedélyét kivegye, egy csapat zsidó vette körül és azzal fenyegették meg, hogyha megtartja az előadást, nem garantálják az életét. Elnök: Kik voltak azok? Danila a vádlottak padján ülő zsidók között meg­jelöl nehányat, mint olyanokat, akik a tömegben voltak. Amikor a zsidók fenyegették — folytatja vallomását — 0 a postahivatlaba akart menni,, hogy a cspndőrséget értesítse, a zsidók azonban ezt is megakadályozták. — Úgy éreztem magam, mintha nem is Romániá­ban volnék román, hanem román volnék Palesztinában. A fenyegetés dacára kidoboltatta a faluban, hogy megtartja a konferenciát, kizárólag keresztények szá­mára, ő maga azonban meghívott arra három, vagy négy zsidót, azért, hogy láthassák, hogy nem a zsidóság ellen izgat, hanem gazdasági kérdésekről beszél. Mi­előtt a konferencia megkezdődött volna, a zsidók ellep­ték az Iskola udvarát, betörték az ablakokat és közben kiabálták, hogy: „Le Danilával", öljük meg ezt az anti­szemitát". A zsidók szerinte mintegy nyolcszázan le­hettek. Csak két csendőr védelme alatt tudott elmene­külni Berindei lelkészhez. — A zsidók meg akartak ölni, — mondja, mert azt i hitték, hogy antiszemita vagyok. Elnök: Hát nem az? Danlla: De az vagyok, ez azonban még nem ok ar­ra, hogy agyonüssenek. Az antiszemitizmust a szüleim­től örököltem, de sohasem léptem fel provokálólag. mert olyan a lelkem, hogy csak a provokáccióra válaszolok hasonló gesztussal. Elmondja ezután, hogy amikor elment Borsáról, hallotta, hogy a zsidók dicsekszenek, hogy Borsára töb­bé regáti antiszemita nem teszi be a lábát. — Ezt nem tűrhettem szó nélkül s elhatároztam, hogy még egyszer összehívom a román intellektuelleket és másodszor már azért is antiszemita beszédet tar­tunk. Május elején elment Berindei lelkészhez és elin­dultak az emlékezetes május 10-iki gyűlésre. Az utón beszédeket tartott. Elnök: Mit mondott az embereknek? Constantin Danila: Azt mondottam, hogy törvé­nyes utón harcolni kell azért, hogy Romániában a hi­vatalokban csak románok legyenek. Föltűnt ugyanis nekem, hogy a borsai községházán igen sok zsidó tiszt­viselő van. A gyűlést egy kertben tartották, mivel a fa­lusiak, úgy tartják, hogy abban a kertben évekkel ezelőtt egy zsidó agyonütött egy keresztényt. A gyűlésen ö ha­zafias beszédet tartott s azután az alkoholizmus kérdé­séről beszélt, arról, hogy Máramarosban minden korcs­ma a zsidók kezében va. és igy tönkreteszik a népet. Elnök: Nem mondotta azt, hogy a zsidók házát föl kell gyújtani? Danila: Ezt nem mondottam, szó sem volt a tűz­ről. Max Goldsteinról beszéltem, aki zsidó és kommu­nista és azt mondottam, hogy a zsidók nagyrésze kom­munista. Elnök: Mi történt a községháza előtt? Ott mit mondott az embereknek? Danila: Megláttam, amint a zsidó jegyző kinézett az ablakon s azt mondtam a tömegnek, hogy milyen jó volna, hogyha román ülne a helyén. Elnök: Azt nem mondta, hogy dobják ki a zsidót a községházáról? Danila: Ezt nem mondtam. A következő vádpont Danila ellen az, hogy két zsi­dót Bulyosan összevert, amiről különben orvosi látlele­tek is tanúskodnak, Danila azt vallja, hogy a zsidók AZ HS3H ÉVI uj MORAVETZ karácsonyi album (Egyesített Moravetz—Bárd kiadás) pompás kiállításban szenzációs tarta­lommal megjelent. — Kapható minden könyvkereskedésben vagy Mora- vetznél, Temesvár. egy szekérruddal jöttek neki, amire ő az egyiket két­szer pofonütötte, a másikra pedig az ostorral rá vágott, Elnök: De, hiszen orvosi bizonyítványok vannak ar­ról, hogy az egyik húsz napon belül gyógyuló sebeket kapott. Danila: Az orvosi bizonyítványok csak arra valók) hogy ellenem bizonyíték legyen. Elnök: Senki sem bolond, hogy megverssse magát azért, hogy maga ellen bizonyítékot gyűjtsön. Ezután a hatóságelleni erőszak vádpontjával kap­csolatban hallgatják ki. Május 6-án ugyanis, amikor a máramarosszigetí csendörség Sfetea csendőrkapltány; vezetésével le akarta tartóztatni és a csendőrök meg­szállották a templomudvart, Danila a lelkészekkel és a tömeggel bement a templomba. Danila: Három nap és három éjjel imádkoztunk * falusiak kérésére, hogy az Isten szabadítsa meg őket a zsidóktól. Elnök: Egyszóval a templomban Is agitáltak a zsi­dók ellen. Danila: A hatóság ellen nem szóltunk egy szót senlj — Nemzeti célokért dolgoztam és ezért csak dicsé­retet érdemiek. Elnök: Nemzeti célokért mi nem büntetünk megj senkit, itt másról van szó. Berindei vallomása különben nagyjában megegye­zik a Daniláéval. Amikor a kertben tartott gyűlésről be­szél, azt mondja, hogy ott egy románt egy zsidó ri­tuális módon meggyilkolt. Elnök: Ezt igy nem lehet kifejezni. Berindei a nemzeti egységről beszél. Festi a mára- marosi nép nagy nyomorúságát, amelyet a különböző kormányok nem vettek tekintetbe. Elismeri, hogy be­szédében azt mondotta, hogy minden törvényes eszköz­zel kell küzdeni azért, hogy a románság minden ellen­sége elhagyja az országot, ahol csak annak van helye, aki román, vagy román érzelmű. Azt, hogy a zsidók házait föl kell gyújtani, nem mondotta, valamint azt sem, hogy Juda Hers-et be kell dobni a folyóba. „Amikor a feladó me^ssélal l6i Ezután arra a levélre került a sor, amelyet Con­stantin Danila Berindeihez intézett és amelyben olyan­féle kitételek vannak, hogy bárki is lesz majd a kor­mányon, abban a pillanatban, amikor megkapják a je­let, megszállják a vasutakat és a középületeket. Danila kijelenti, hogy ez a levél magánlevél volt és nem fedte a Mihály arkangyal légiója intencióját, mert a légió csak törvényes utón küzd s őt a levélért Zelea Codreanu szigorúan megdorgálta. Elnök: On azért irta a levelet, mert Berindei a máramarosi batalion vezére volt. Danila: Igen, de Berindei van olyan intelligens, hogy megértse, hogy nem erőszakos, hanem törvényes eszközök használatáról van szó. A következő vádlott Berindei Andrei lelkész. Ami­kor a szuronyos fogház örök között belép a terembe, a földszinten egy férfi tapsolni kezd. Az elnök azt hiszi, hogy a karzatról tapsolnak és elrendeli a karzat kiürí­tését, onnan azonban leszólnak a terembe, hogy a taps onnan hagnzott el. Végül feláll egy fiatalember, a szat­mári kereskedelmi iskola tanára és bejelenti, hogy ő tapsolt. Az elnök kiküldi a teremből. Berindei hangzatos szólamokkal kezdi beszédét. Amikor az elnök megkérdi, hogy bűnösnek érzi-e ma­gát, igy válaszol: — Ezt nem mondottam, — jelenti ki erős hangon —, de aki mondotta, jól mondotta, mert megérdemelné, hogy lemossák róla azt a sok gyalázatot. Elnök erélyesen: Ilyen szavakat ne használjon. Mi itt az államot képviseljük és ha ön ezt nem respektálja, meg vannak az eszközeink, hogy kényyszeritsük rá. Berindei elmondja, hogy a templom oltára előtt ál­lott, amikor bejöttek a csendörök és kényszeritették a népiét, hogy menjen ki. Ez szerinte ellenkezik a tör­vényekkel. Elnök: Jelentse fel, most másról van szó. Miért tar­totta benn az embereit három napig a templomban és miért nem volt bátorsága követni a csendőröket? Berindei: A hatóságoknak meg kellett volna vár­ni, hogy befejezzük az Istentiszteletet és kijöjjünk, ezt nem tették és ezzel felidézték a nyugtalanságot. A hí­veim kérésére három nap és három éjjel tartottam is­tentiszteletet, hogy a haza szabaduljon meg a zsidóság terheitől. Danila levelével kapcsolatban hangoztatja, hogy 6 nem vállalhat felelősséget azért, amit Danila ir. Vallo­mása végén azt mondja, hogy különösen egy Ali Bar­nán nevű zsidó magatartása háborította fel. Ali Bar­nán azt mondotta, hogy II. Karolj'' király, ha nem úgy fog dolgozni, ahogy a zsidóknak tetszik, menjen vissza azon az utón, ahogyan jött. ‘ Az elnök megkérdi, hogy tulajdonképpen hány tag­ja van a Mihály arkangyal szervezetnek Borsán? Berindei: Akár tizennégyezer ember is, éa csak azért nem alkalmaztunk erőszakot a szidőkkal és a ha­tósággal szemben, mert az asszonyok könyörögtek. A másik lelkész. A következő vádlott Dumitrescu Joan görögkeleti lelkész. Azt hangoztatja, hogy az evangélium szerinti nemzeti célokért küzdött. Egy évvel ezelőtt jött Bor­sára az ókirályságból, ahol sehol sem tapasztalta, hogy a zsidók úgy viselkednének, mint Máramarosban. Itt a zsidók mindenre reátették a kezüket, a tisztviselői ál­lásoktól a korcsmáig és a népet ángyon nyomorgatják. Az eseményeket körülbelül úgy adja elő, mint az előbbi vádlottak. Nem érzi magát bűnösnek. Az élnök megkérdi tőle, hogy miért őriztette hí­veivel a házát? — A zsidók cselédjei azt beszélték, hogy a zsidók bombákat és fegyvereket rejtegetnek és meg akarnak ölni. Az ügyész követeli, hogy a vádlott nevezze meg az illető zsidók cselédeit, Dumitrescu azonban egyet sem tud megnevezni. Vallomása során hevesen ki kel a ki­sebbségi lapok ellen, amelyek szerinte a zsidók zsoid- jában állanak és neki minden gyűlését, akármilyen ár­tatlan is volt az, zsidóellenes agitáoiónak minősítették. Ezután bizonyos piszkos sürgönyökről beszgl, amire az elnök rendre utasítja. Á papné. A fővádlottak közül az utolsó Berindeiné, aki val­lomása szerint nem tud semmiről és nem vett részt semmiben. A tárgyalást vezető elnök este 7 órakor felfüggesz­tette a tárgyalás menetét és annak folytatását kedd reggel 7 órára tűzte ki, •

Next

/
Thumbnails
Contents