Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-17 / 256. szám

xin. xvr. ase. szám' '9 BÉmstta intsaa Műi a ipgiias»- kat, Kolozsvárra IS millió lej ipgdijiDeMiy helyett 3 és fél milliéra adnak diszpozíciót Világraszóló botrány, ami a nyugdíjasokkal történik Monstre tiltakozó gyűlést tart vasárnap Kolozsváron 8000 éhező nyugdíjas Nem csinálok titkot abból _ mondotta Tartia ad­minisztrátor, _ hogy erre a hónapra még nemcsak a nyugdijak­ra, hanem még a fizetésekre, sem kaptunk diszpozíciót. _Saját felelősségemre a nyugdijak és a fize­tések egy részét folyósítottam. De ki kell jelente­nem, hogy csodatevő én sem vagyok, mert csak Krisztus urunk tudta megtenni azt a kanaáni me­nyegzőn, hogy egy cipóból 3000 embert jóllakatott- _ Arról is tudomásom van, hogy egyes hivatalnokok kisebb összegeket fo­gadnak el, hogy a megszorult nyugdíjasok részére a nyugdíj soromkivül kifizettessék. Kolozsvár, november 15.) Vasárnap délelőtt M nyugdíjasok nagygyűlést tartanak. Mostani ösz- szejövetelük nagy demonstrációnak készül az ellen a pénzügyi rendszer ellen, amely már hónapok óta a nyugdijak kifizetésénél szomorú jelenetet állandó­sított. A nyugdíjasok már m mai nap folyamán sürgönyt küldöttek a pénzügyminiszterhez, amely­ben elpanaszolják sérelmeiket. Ezt a sürgönyt 8000 kolozsvári nyugdíjas nevében Stoica Aurel nyugal­mazott alezredes és Bár dosi Coriolan. őrnagy Írták alá. íme a sürgöny szószerinti szövege: „Sürgős intézkedést kérünk, hogy a kolozsvári nyugdíjasok illetményeit pontosan, késedelem nél­kül fizessék ki. A késedelmes kifizetés a nyugdíja­sok körében óriási elkeseredést szült, ami nemcsak az államnak, de különösen a mai kormánynak a presztízsét járatja le." A nyugdíjasok képviseletében Bárdosi Coriolan nyugalmazott őrnagy megjelent szerkesztőségünk­ben és megható szavukban vázolta fö! a, kolozsvári nyugdíjasoknak a rettenetes helyzetét. Elmondotta, hogy már hónapok óta nem kapják meg rendesen a nyugdijaikat. A pénzügyi palota udvarán napról- napra megrázó jelenetek játszódnak le. Sokezer nyugdijás tartott rögtönzött gyűléseket s a nyomo­rúságtól elcsigázottan, elkeseredett hangon kérik és követelik esedékes nyugdijuk kifizetését. De minden kérés és könyörgés hiábavaló. Min­dig azt a stereotip választ kapják, hogy Bukarest­ből a nyugdijak kifizetésére szóló diszpozíciót nem kapták meg A nyugdíjasokat még a hivatali szo­bákba s< ii, engedik be. Az udvaron a nagy hideg­ben szoronganak, mindennap három-négy öreg nyugdíjas és rokkant esik össze ájulan. Éhező em­berek, reszkető kézzel és térdekkel könyörögnek, hogy segitsenek rajtuk. _Ha a nyugdijügyosztály __mondotta Bár­dost őrnagy_ a nyugdijkönyvecskéket számfejti és szétosztja, akkor a pénztárak nem fizetnek. A nyugdijkönyvecske ma nem egyéb, mint koldulásra való jo­gosítvány. _lsem nevezhetjük másnak a kormány ma­gatartását, mint inkvizíció» eljárásnak. Tudja min­denki, hogy a nyugdíjasok a társadalomnak a leg­szerencsétlenebb és a legrosszabbul fizetett páriái, tehát az államnak gondoskodnia kellene arról, hogy elsősorban ez a nyomorgó osztály kap ja meg azokat a koldusfilléreket, amikét hosszú és becsületes állami szolgálat után kiutaltak számukra. Magyarországon és Ausztriában, de a többi nyu­gati államokban is a nyugdíjasok a legpontosabban megkapják az illetményeiket, csekkeket kapnak, amelyet bármelyik bankban azonnal kifizetnek. Miért csak éppen Románia az egyetlen állam, amely a nyugdíjasokkal szemben rideg magatartást ta­núsít Î _ Ezen a tarthatatlan helyzeten rövidesen változtatni kell. Bukarestben, ahol negyvenezer nyugdíjas van, a nyugdijakat pontosan fizetik. Az igaz, hogy ott magas tábornokok és miniszterek állnak a nyugdíjasoknak az élén és ha egyetlen egyszer megmernék tenni azt, hogy a nyugdijakat visszatartanák, akkor a negyvenezer nyugdíjas va­lósággal megrohamozná az adóhivatali pénztárakat. Végre a kolozsvári 8000 nyugdíjas is megmozdult és egységesen akar fellépni azzal a pénzügyi rend­szerrel szemben, amely éppen a. legnyomorultabb osztállyal szemben a logldinéletlenebb. Ezeket mondotta Bárdosi őrnagy. Tökéletesen igaza van. Hogy mennyire igaza van, azt az alábbi nyilatkozat is bizonyltja. A Keleti Újság munkatársa felkereste Tartia pénzügyi adminisztrátort, aki a késedelmes fizeté­sekkel kapcsolatosan a következőket jelentette ki: — Nem rajtunk múlik, hogy a nyugdijakat pontosan nem tudjuk fizetni. Az uj pénzügyi tör­vények alapján mindaddig nem folyósíthatjuk a nyugdijakat, amíg Bukarestből arra diszpozíciót nem kapunk. Kolozsváron körülbelül 8000 nyugdí­jas van. Minden hónapban 12 és 15 millió között mozog az az összeg, amit nyugdijak címén ki kell fizetni. Sajnos, (Nagyvárad, november 15.) Szombat déli 12 órakor hangzott el az ítélet Nagyváradon abban a szenzációs monstre-bünpörben, amelyben Barbu Komulus, a Biho­reana nagyváradi román pénzintézet volt igazgatója és Markovics Hermann, a pénzintézet volt áruosztályának vezetője voltak a vádlottak. A több, mint két hétig tar­tó törvényszéki tárgyalás nap-nap után bővelkedett Iz­galmas jelenetekben, amelyeknek során terítékre ke­rült a Bihoreana pénzintézet csaknem egész háború utáni múltja. Köztudomású, hogy a Bihoreana pár évvel ezelőtt az áruosztálynál és devizaüzleteinél történt milliós vesz­teségei miatt fizetésképtelen lett és csak úgy tudta el­kerülni a csődöt, hogy az intézet igazgatósága gyűlésre hivta össze a részvényeseket, betéteseket és hitelezőket, akiknek a hároméves moratóriumot nagy román pénz­intézetek garantálták. A nagy veszteségért azonban a kis részvényesek és betétesek elégtételt követeltek, úgy hogy az igazgatóság az 1926 évi üzleti zárszámadások miatt, hamis mérleg készítése és csalás miatt tény­leg följelentést tett: az állásából menesz­tett Barbu Romulus vezérigazgató és Mar­kovics Hermann volt áruosztály! vezető ellen, akiket az ügyészség vád alá Is helye­zett. Barbu Romulus és Markovics — aki különben egész vagyonát az áruosztály veszteségeinek megtéríté­sére fordította — a főtárgyaláson is ártatlanságukat hangoztatták, de az igazgatóság kihallgatott tagjai nagyrészt terhelő vallomást tettek ellenük. Barbu ki ' jelentette, hogy az 1926 évi mérleget, amely 11 milliós veszteség helyett 5 milliós nyereséget mulatott ki, nem akarta aláírni, mert azt tényleg nem tartotta reálisnak, de az Igazgatóság többi tagjai aláírták s igy ő is, hogy ne dezavuálja őket, megadta aláírását. Az ügyben pénteken hangzottak el a perbeszédek. Az ügyész súlyos büntetést, a védők pedig fölmentést kértek. Szombat délelőtt még replikák voltak. Szombat délben azután gróf Nesselrode elnök fe­szült érdeklődés közben hirdette ki a hármas tanács Ítéletét. A termet teljesen megtöltötte a közönség, amelynek soraiban különösen sok volt a jogász. A két őszhaju vádlott izgalomtól sáppadt arccal hallgatta, ahogyan az elnök fölolvasta az Ítéletet: — A biróság bűnösnek mondja ki Barbu Romulus elsőrendű vádlottat csalás bűntettében és ezért három évi fcgyliázzal bünteti, továbbá a Bihoreana intézetnek fizetendő kétmillió lejes kártérítésre és a felmerült költségek megtérítésére kö­telezi. Markovics Hermann másodrendű vádlottat szin­tén csalás büntette miatt a biróság két évi börtönre és a felmerült költségek megfizetésére Ítélik. Amikor az elnök az ítélet rendelkező részének föl— A vizsgálatot beindítottam, a jövőben vigyázok ar­ra, hogy hasonló esetek ne ismétlődjenek meg. Ezeket mondotta Tartia dr. adminisztrátor, aki a múltban is és ma is a közönséggel szemben a legnagyobb megértést és figyelmességet tanúsí­totta. A hiba nem is Kolozsváron, hanem Bukarest­ben keresendő. A pénzügyminisztérium a múltban sem sokat törődött a nyugdíjasokkal, de reméljük, hogy a nyugdíjasok, mostani egyetemes megmozdu­lása, végre figyelmeztetni fogja a kormányt arra, hogy a nyugdíjasokkal szemben tanúsított maga­tartása nemcsak a presztízsét járatja le, de az or­szágban az anarchiának a magvait is elhinti. olvasásánál a büntetés kiszabását enunciálta, a termen az izgatottság moraja futott végig. A vádlottak még egy árnyalattal eáppadtabbak lettek, annál jobban ki­pirultak azonban az izgalomtól a védők. Nesselrode el­nök azután az Ítélet Indokolásába kezdett. Ennek egyik érdekes része az, amely kijelenti, hogy a törvény értelmében a zárszámadásokért ugyan az intézet igazgatósága és felügye­lőbizottsága felelős, ezek ellen azonban nem tettek följelentést és igy a biróság sem Ítélkezhetett felettük. ( Petrue ügyész megnyugszik az Ítéletben, Simonca ügyvéd, Barbu védője izgalmát láthatóan alig fékezve ugrik föl. Arca egészen kipirul, amikor megindokolja, hogy miért felebbez a bűnösség megállapitása ellen. Sl- monca szavai egyre hangosabbak lesznek. Már nem is képes magán uralkodni és kiabálva mondja, hogyha az ügyész elítéltette Barbut, kötelessége az egész igazga­tóságot a vádlottak padjára ültetni. — Majd utána fogok nézni — kiáltja — hogy Winklert, aki ellen az ügyészség eljárást Indított a Weisz Bernát cég összeomlása ügyében, miért hagyta futni az ügyész ur?, Az elnök mérsékletre Inti a védőt, aki nem törőd­ve az elnöki fgiyelmertetéssel, tovább kiabál, úgyhogy sem az elnök, sem az ügyész nem tudnak szóhoz jutni. Simonca már a padot veri. Végre az elnök szóhoz jut, rendra utasítja a védőt. Az ügyész feláll és tekintettel arra> _ mondja — hogy a kiszabott büntetés súlyos­sága miatt tartani lehet az elitéltek szökésétől, mind­kettőjük letartóztatását Indítványozza. Az ügyész indítványa csak olaj volt a tűzre. Si­monca védő rendkívül izgatottan hangoztatja, hogyha a letartóztatásra három évig nem volt szükség, akkor miért lett az egyszerre most olyan sürgős? Elnök: Megvonon a szót a védő űrtől. Simonca nem törődik az elnökkel, amire gróf Nesselrode azzal fenyegeti meg, hogyha nem hallgat el, kénytelen lesz reá a törvény paragrafusait alkalmazni az elnöki méltóság megvédése érdekében. Simonca: Tartóztasson le engem Is. Közben a te­rem ajtónál megjelenik két fogházőr. Az elnök a két szavazóbiróval tanácskozik, majd kihirdeti a törvény­szék határozatát, amely szerint Simonca dr. ügyvédet az elnökkel szembeni magatartás miatt 2Ö00 lej pénz- büntetésre Ítéli. Simonca felfolyamodást jelent be. Ez­után a törvényszék az ügyész indítványára elrendelte Barbu és Markovics letartóztatását. A fogházőrök oda­lépnek a két ősz vádlotthoz, akiknek a szeméből meg­ered a könny. Simonca védő kijelentette a tárgyalás után, hogy lesz rá gondja, hogy az egész Igazgatóság ellen megtétessék a följelentés. Szerinte az ügynek még szenzációs fordulatai várhatók. ötvös Béla. rendszerint csak három és félmillió lej ki­fizetésére kapunk utasítást. Drámai jelenetek között ítélték el három, illetve két évi börtönre a Bihoreana Igazgatóit

Next

/
Thumbnails
Contents