Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-15 / 254. szám
I Köhög, rekedt ? $| Gyors enyhülést, biztos gyógyulást hoz e 1 SIROflALT A népszámlálás alkalmával anya-! nyelvét, nemzetiségét és vallását mindenki szabadon beválthatja „Az anyanyelv az, amelyet mindenki odahaza beszél s amelyet a szüleitől tanait“ — mondja Kolozsvár népszámlálási biztosa Már javában folynak az eiökészüő munkálatok — Megkeresztelik az összes kültelki uccákai és minden ház számot log kapni A népszámlálás után Kolozsvár uj közigazgatási térképe is elkészül (Kolozsvár, november 13.) A Keleti Újság már megirta, hogy úgy Kolozsváron, mint az egész országban december 28-án fogják megtartani a népszámlálást. Kolozsváron az előmunkálatok már javában folynak. Muresan kormánybiztos vezetése mellett 15 tisztviselő dolgozik, a kerületi kapitányok az összes uccákat és házakat bejárják és a népszámlálással kapcsolatosan végre Kolozsvár uj ts teljes közigazgatási térképet kap, a perifériákon keletkezett uccákat megkeresztelik, a házukat megszámozzák s megszűnnek azok a régi rendszertelenségek, amik Kolozsvár város helyes közigazgatása elé a múltban 'nagy nehézségeket gördítettek• Ilyen körülmények között érthető, ha a mostani népszámlálás iránt a legnagyobb érdeklődés nyilatkozik meg. Muresan, a kolozsvári népszámlálás biztosa szerkesztőségünkben bemutatta az összeirási iveket, és hangsúlyozta, hogy az any any elvét, nemzetiségét és a vallását mindenki bátran bevallhatja. Tájékoztatásul az összeirási iveket, illetve annak a rovatait részletesen ismertetjük az alábbiakban. Tudni kell, hogy a mostani népszámlálásnál, nem családonként. hanem otthononként fognak megtörténni az összeírások. Otthon alatt egy, esetleg két, vagy több családot értünk. Mindenki az otthon ivbe vétetik föl, áld akár a rokoni, vagy bármely más kapcsolat folytán az otthonhoz tartozik. A kimutatás két fő kategóriát állapit meg. Eszerint vannak állandó lakók és vannak időszaki lakók- Ez utóbbi alatt azokat értik, akik csak ideiglenesen tartoznak az otthon kötelékébe. Az első rovatba jön a családi név és annak a megjelölése, hogy a kimutatásban foglalt polgárnak milyen a családi helyzete: apa, anya, gyermek, stb. Az otthon ivbe nemcsak a családtagok, hanem azok CURT 1. BRHUR: HURKA! VILÁGREKORD 1 (9.) — Sportregânţ — És a nap nem volt egyéb, mint egy csodálatos ke- ritöaö, aki két embert egy hófehér autóban a mámorltó világba küldött. 8. Tilden Dorrit az anyjával és Pahlen gróffal visz- szautazolt Berlinbo. Dorrit ott ült Pahlennel az étkezőkoegiban s az első és a második csésze tea közben Dorrit igy döntött: — Csak valami kis kaland lehet! Mert egy nagy dologról nem hallgatnak az emberek. Pahlen más nézeten volt, de őrizkedett attól, hogy elárulja. Ennél a leánynál életveszéllyel járt a különvélemény. — Állítólag ragyogó szép asszony, — mondotta meggondoltan. Dorrit felzudult: — Szóval maga már érdeklődött? — Persze. A hotelportás ott volt az elutazásnál. Dorrit remegett az izgalomtól, anélkül, hogy maga is észrevette volna. — Es — és— ezt maga csak most mondja? Es most Pahlen bosszút áll mindazért a rosszért, amelyet a leány valaha is elkövetett ellene. — Nem tudhattam, hogy ez érdekli! — mondotta. — Nem is érdekel! — állította Dorrit és közömbösséget Uényszeritett magára. — Egyáltalán nem. Tudja a nevét? — A szállodában Petri Irénnek jelentette volt be inágát. Pctrt Irén?... és közelebbi? Pahlen nevetett — Nem tudtam az életrajzát megszerezni. — Akkor meg éppen oly jól mondhatta volna nekem azt, hogy Mayer Micinek vagy Schultze Gusztinak is felveendők, akik az otthonban élnek, ott lakásban, kosztban vannak. Beírandó azoknak a neve is, akik az összeírás alkalmával az otthontól távol vannak. Ez utóbbiak két helyen fognak szerepelni, de az összehasonlításnál az egyik kimutatásból törlik őket. Csak az állandó lakhely jöhet számitásba. Az életkornál csak az évszámot kell bejegyezni- Aki például a busz évet esak egy nappal töltötte be, az huszonegy évesnek Írandó be. A születési hely rovatából érdekes statisztikai adatokat állítanak fel arra vonatkozólag, hogy az országban hány ember maradt állandóan a születési helyén. Egy másik rovatba azt kell bejegyezni, hogy nős, nőtlen, elvált, vagy özvegy. Az anyánál beírandó, hány gyereket szült, ebbői hány maradt életben. Az anyanyelv rovatnál szószerinti fordításban az alábbi megjegyzés olvasható: _Ide azt a nyelvet keU beirni, amelyet odahnza beszél és amelyet a szüleitől tanult..Tehát ez a rovat tisztán és félreérthetetlenül intézkedik arról, hogy minden magyar ember az anyanyelvét vezetheti be. Van egy másik rovat is, amely azt a kérdést teszi fel, hányán tudnak románul? E rovatnál annak az aggodalomnak adtunk kifejezést a kormánybiztos előtt, hogy könnyen al- lcalmazható a visszaélésekre. Ha valaki ugyanis beírja, hogy magyar az anyanyelve, de a román nyelvet is beszéli, megtörténhetik, hogy a rovatokból való átírásnál a magyar anyanyelvűek a román nemzetiségi rovatba kerülnek át. A kormány- biztos kijelentette, hogy a népszámlálási törvény és maga az összeiró ivek oly tisztán és világosan intézkednek, hogy erre az aggodalomra nincsen semmiféle ok. Ő maga személyesen vet részt a Bukarestben megtartott konferencián és ott azt a határozott utasítást kapta, hogy hívják. Ml az, hogy Petri Irén? Maga lehetetlen ember, Pahlen! Éppolyan lehetetlen, mint Hannes, aki egy teljesen idegen nővel lóg el! Fogad, hogy sohase látta ez- elotţ? Pahlen még csak jobban nevetett. — Lehetséges. Mondhatnám: valószínű. Dorrit erélyesen harapott a kalácsába. — A teremtés koronái! Egy kis pirositónak és kínai tusnak mind bedül! Es utána még büszkék a hódításaikra és győzteseknek érzik magukat, pedig csak éppen a kisujjuk köré csavarták őket a nők! — Én szívesen csavartatnám magam a maga kisujja köré, — vallotta be Pahlen. — Köszönöm. Először is, maga nem az én esetem és másodszor én nem csavarok. Okosobb dolgom van! 9Egy autó szaladt a Földközi tenger mentén. — Szeretlek! — dalolta a motor. Tilden Hannes és Irén egyáltalában nem igyekezett sürgősen Cannes felé. Ott általi meg útközben, ahol csak lehetett. A napon heverésztek. Nagy köveken üldögéltek és a vizbe lógatták a lábukat., Ügy tettek, mintha semmi gondjuk se lett volna és mint hogy ha se Daueville, se Cannes nem létezett volna, Cannes, ahol Irén tenniszt akart tanítani. Tilden Hanes mostanig se tudott töbet róla, mint azt, hogy „Irén“. Egy szót se a magánviszonyairól. Egy szót sem a múltjáról. Egy Ízben, megkérdezte. A no csak a fejét rázta. — Nem beszélek róla. Néhány nap múlva elválunk és sohase látjuk egymást többé. Nem kell semmit se tudnia rólam. Tildén zavartan ült a nö mellett a nagy kövön és a kezében tartotta a kezét, anélkül, hogy védekezésre talált volna. — De én nem szeretnék úgy elválni magától, hogy ne tudjak magáról semmit, — kezdte akadpzón. — Muszáj! — Irén! — kérlelte a férfi. A nö hallgatott. Tilden még közelebb csúszott hozzá és úgy koldult: ■— Irén! Nem szabad ennyire kegyetlennek lennie! Nem tudja, hogy mennyit jeleni nekem ez a néhány nap! A nö elfordította a fejét. Mikor Tilden elébe hajolt, Olcsó, jóizü, tápláló, malátás készítmény sem ennél a rovatnál, sem más helyen nem szabad a való tényállásnak megfelelő adatokat meghamisítani• _ Különben, — mondotta a kormánybiztos, _ a következő rovat efelől minden kétséget kizár. A „nemzetiség“ megjelölésénél zárjelben az alábbi megjegyzés olvasható: román, magyar, germán, zsidó, orosz, lengyel, bolgár, török, szarb, cigány, vagy más nemzetiség. Ebből az is kiderül, hogy az erdélyi székelyek magyaroknak számítanak, mert a román állam elismerte, hogy a székely nem nemzetiség, hanem a nyelve csak dialektus szempontjából különbözik a magyartól. A következő rovat az állampolgárságról intézkedik. Ez csak azokra vonatkozik, akik nem román állampolgárok és az országnak a vendégszeretetét élvezik. A szellemi képesítésnél csak az imi- olvasni tudást kell bejegyezni, mert az egyik alrovat arról intézkedik, hogy a bejegyzett egyénnek mi a főfoglalkozása, amiből főjövedelmét huzza- Itt ki kell tüntetni a foglalkozásnak a specifikumát is. Milyen ipart üz, mester, segéd, bérlő, vagy társ az illető. Ki kell tüntetni, hogy miféle vállalatnál dolgozik. Ha munkanélküli, akkor a munkanélküliség okát is meg kell jelölni. Különben a népszámlálással kapcsolatosa» ma a bukaresti központi vezérigazgatóság Manoila népszámlálási vezérigazgató aláírásával kommünikét adott ki, amelyben válaszként a kisebbségi lapokban megjelent cikkekre hivatalosan, közli, hogy a román nyelven megfogalmazott népszámlálási ivek fejrovatai az országban ismertebb kisebbségi nyelvekre is le lesznek fordítva és azt az összeírást végző tisztviselők a rovatok könnyebben való megértése kedvéért kötelesek lesznek megmutatni. A kommüniké azzal végződik, hogy remélhetőleg mindenki meg lesz elégedve s a kisebbségi népeknek sem lesz okuk panaszraészrevette, hogy a szeme el van fátyolozódva. Az arcán liönnyek csillogtak. Egy lélekzetvételnyi ideig magánkívül volt Tildén. Azután a szivéreszoritotta a nő kezét és a szavai csak úgy szállta^: — Irén! Sohasem válunk el többé! Magából nem lesz tennisztanárnő Cannesban! Nevetséges! Együtt utazunk Berlinbe és soha, soha se hagyjuk el egymást! Szeretem, Irén! Úgy imádom, mint soha senki nőt maga előtt! A nő feje lecsuklott. Kis idő múlva sápadt mosoly- lyal pillantott fel. — Maga egy kedves, kedves flu, Hannes! — Ez volt az első eset, hogy nevén szólította a fiút. Tilden felugrott. — Azt mondta, Irén, hogy igen? Belement! Irén a fejét rázta. — Nem, Hannes. Lehetetlen. Nagyon hamarosan el kell válnunk — nagyon hamar. Tilden leengedte a karját. Tanácstalan szomorúság öntötte el. Kis idő múlva hátralépett, leült vissza a köre és a kézébe temette az arcát. Minden hiába hát. Minden reménynek vége. Vissza fog kelleni menni Berlinbe, egyedül — s a szürke kopott élet ott folytatódna tovább. Ebben a pillanatban mindent meggyülölt. £s erre az Irén keze végigsimitotta a haját. A férfi fölpillantott és ott látta az asszony sápadt, gyöngéd arcát a feje fölött. — Jobb, ha még ma elválunk! — mondotta halkan a nö. — Jobb! A férfiban felágaskodott a félelem: — Nem, csak ezt ne, Irén! Hadd legyek akkor legalább a legutolsó percig, amig csak lehet, veled! A legutolsó percig, ami még megmaradhat! Az asszony védtelen hallgatott. Tilden látta, hogy habozik — és már a karjában tartotta: — Irén! Az asszony csaknem összerogyott, amikor megcsókolta ... utána már csak az asszony karjait érezte, amint vadul, kétségbeesetten fonódtak a nyaka köré s az ajkát, amint forrón tapadt az ajkára. Es ekkor tudta, hogy az asszony is épugy szereti öt, mint ö az asszonyt s a melle befogadta a messzeséget ennyi váratlan boldogság tudatán. (Folytatjuk.)
