Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-13 / 252. szám
TUI. VVF- SSă. SZÁM. AVERESCU MOSOLYA, miért nem kerül Papacostea a bíróság elé és más hulladékok a nagy tárgyalásról (Kolozsvár, november 11.) Averescu marsall itt volt Kolozsváron. Egyszerű lódenkabátban, tipikus öreguras fekete csokor nyakkendővel, többéves puhakalappal, többször talpalt strapacipővel — ez is szorosan hozzátartozik — Papacostea „volt“ postavezérigazgatóval. Az sem hallgatandó el, hogy a kolozsvári autótaxik közül is a legszerényebb külsejű állott rendelkezésére, amig városunkban méltóztatott időzni. Nem is igen talál azonban ide a „méltóztatott“ szó. A nagy hadvezér és mégnagyobb pártvezér egész kolozsvári tartózkodásával, mintha azt akarta volna kidomborítani, hogy ő sohasem szokott méltóztatni, mindent csak egyszerűen csinál minden méltóztatás nélkül. Ezért volt a lódenkabát, a zötyögő „Chevrolet“. A törvényszéken is olyan széken ült, mint a többi érdekeltek és érdeklődők. Csupán polgár volt, olyan polgáTa Romániának, mint a többi 15 millió s kereste az igazát a törvény előtt, csak egyszer feledkezett el a szerepéről: „Nem értem, ilyen gyerekek, hogyan merik az ország első méltóságait megsérteni — mondotta. Ekkor — egyetlen egyszer — beletévedt a „méltóztatik“ stílusba. Nem sokat beszélt, de annál többet mosolygott. Ez a mosoly külön kiemelendő. Kedves, senkit sem bántó, mindenkit magához ölelő, nagyapói mosoly. Nem tudom vannak-e unokái a nagy marsallnak, de úgy mosolygott le az ellene prüszkölő nemzeti parasztpárti ügyvédekre, mint unokáikra szoktak a szép fehér- hajú öregbácsik. Legelragadóbb akkor volt ez a mosolygás, mikor egyik szónok a belügyminisztériumi 13 millió lej titkos alapot emlegette, melyet állítólag az averescánusok ragadtak magukkal emlékezetes kormánybukásukkor. Ekkor még simogató mozdulatot is tett a kezével. Simogatta a tűzre rossz fát tevő hancu- rozó gyermekeket. Hiába, a fiatalságnak meg kell bocsátani tüzességét, lelkességét. Volt néhány jó jelenet is a tárgyalás alatt. Bukaresti stilus. Komán parlamentarizmus. Az ügyvédek majdnem mind képviselők voltak mindkét részről. Nem kell csodálkozni, ha a tárgyalótermet összetévesztették a parlamenttel. Itt tudniillik rendkívül dívik a közbeszólás művészete. A tárgyaláson fokozot mértékben dívott. Egyik fél sem beszélhetett anélkül, hogy a másik oldalról ne kapott volna cselvágásokat. Hiába kérlelte Linzmeyer elnök állandóan az ügyvédeket: „Kérem, ne tessék félbeszakítani.“ Nem használt semmit. Csak tovább lőtték egymásra gúnyos megjegyzéseiket, finom célzásaikat. A legsikerültebb, kétségen kívül, az alábbi volt: P. Joanitescu beszél. Jó szónok és nagy színész. Sétál, ide-oda rángatja testét, gesztikulál, hajladozik, szóval hatásos. A Papacostea _iStanciu afférral kapcsolatban a kartársi szolidaritásról és általában az ügyvédeknek a bíróság előtti egymással szembeni viselkedéséről elmélkedik. Papacostea közbeszól. P. Joanitescu visszavág. — Pedig sajnos, igen ritkán találom Papacostea urat a Diróság előttPapacostea mosolyogni próbál _ mint Averescu, — de neki nem sikerül. Valami keserű kifejezés lesz belőle. Az biztos, hogy Joanitescu tarthat tőle. * Joanitescu is javíthatatlan közbeszóló. Még az ügyész beszédjét sem hagyja közbevetés nélkül. Ez pedig már erdélyi jogászi szemmel nézve _tiszteletlenség, — Linzmeyer elnök figyelmezteti is. Joanitescu csodálkozik: — Nálunk Bukarestben pedig igy szokás. bi^Bm^wcwwwpwwhiiwhbiIiiiiiiiitiIi mii wiiii imiiii num hi mu n i naa Az is kiderült a tárgyaláson, hogy a marsall nem olvas újságot- Egyik nemzetipárti ügyvéd feltételezte, hogy tudomása van a marsallnak, hogy miket inifek róla a lapok és ezért csodálkozott azon, hogy miért éppen a Chemarea ellen indított sajtópert. Bucsan államtitkár erre büszkén kivágta, mint a néppárt elnökének legszimpatikusabb tulajdonságait: _Az elnök ur semmiféle újságot nem olvas. Averescu mosolyogva rábólint fehér fejével. _ Csak a Chemareat ugye? _ jön erre a kézenfekvő kérdés. _ Rendkívül szereti az erdélyi ifjúságot. S valóban néhány pillanattal később, meg- zörren a tábornok kezében a Chemarea legutóbbi példánya, mintha nem is a szerkesztőjét hozta volna a törvény elé. Külön érdeme a pernek, hogy a kolozsvári törvényszéknek alkalmat adott arra, hogy jegyeket bocsásson ki. Nem akarjuk szemére hányni, hogy nem voltak szép, érdekes közönségvonzó ügyel, de olyan, amelyikben jegyeket kellett volna szétosztani s tizével-huszával állítani rend-, csend- és más őröket a folyósóra, ez még nem esett meg idáig. Most már bevonult az előkelő törvényszékek rangsorábaFényképészek is voltak a teremben. Igazították is a nyakkendőjüket a képviselő-ügyvédek, mikor észrevették, hogy a lenese rájuk céloz... •(szb.) KERTÉSZ JÓZSEF: „S3sí oS a iongsir és éid üsalljfafam** című szines, eleven, tengerész tárgyú novellás kötete megrendelhető a „Keleti Újság" könyvosztá* iyától, (Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii, Mátyás király tér 4 sz.) Az „Erdélyi Magyar Könyvtár" kiadásában megjelent cflsxes kiállítású mö ára csak 69 tel, amelyhez a vidéki megrendelőnek 11 lel postaköltséget számítunk fel Vegyen lé »loss vári ffBÉXTO SO IÎS JEGYŰT — IOO I.E’ÉKT 1 MILLIÓT KKSZl'ÉKZBEI XTEKHEI. Húzás 1930 december 21. — Nyereményeket Banca Albina fizeti. Hivatalos nyereményjegyzek lesz kinyomatva. Vldéki rendeléseket 117 lei előzetes beküldése ellenében Sorsjegyiroda Cluj-Kolozsvár (Strada Memorandul ui 16 szám) eszközöl CORT I. BRßZIR: mumâ 1 VILÁGREKORD! (7.) — Spoíf regény — Elhatározta, hogy egész egyedül elballag valahová, leül és egész csöndben hallgatja a tenger mormolását. Minélfogva a legközelebbi sétatér-kanyarulatnál hangos riadalommal üdvözölték. Tilden Hannes körülnézett, hogy ki szólitja — olyan arccal, amelyből gyilkosság nézett ki! De nem tudott haragudni. Barátságosan és kereken — igen, a legnagyobb mértékben kereken! — repült feléje egy fehérbe öltözött, erősen megizzadt úriember, akiben holmi felületes berlini ismeretségét fedezte fel. Tilden Hannesnek niagarányi szóáradatot kellett maga fölött elzuhogni hagyni. — Már olvastam! — kiáltott az úriember, aki egészen ide nem illő módon, szörnyen örült a viszontlátásnak, — mindent olvastam már az újságokból! Rikor- der! Kissé pihenni akar itt, mi? Helyeslem! A sok futásban igazán elfáradhat az ember! De különben remek szinben van! Okos gondolat volt, ép Idejönni! őrülten örvendek! Borzasztó egyedül éreztem itt magam! Csupa francia nö és amerikai férfi! Egyetlen berlinit se találni itt! Még a B. Z.-ot se kapni rendesen! No, most mondja, és ezt a fészket nevezik divatfürdönek! — Jónapot, Hilferding ur! — szólt Tilden, amikor végre mégis szóhoz juthatott. A Hilferding nevezetű ur a deauville-i állapotok feletti bánatának olyan hangosoan adott kifejezést, hogy néhány járókelő csöndesen mosolygott rajta. Hannesnek máris kinososá vált a dolog. De udvarias ember volt. Ott bandukolt a másik mellett, tűrte, hogoy ez az egész vad szóözön végigpaskoljon rajta és a gondolataival messzi, nagyon messzi volt innen. Hilferding ur azt állította, hogy okvetlen együtt kell Vacsorázniuk és utána együtt kell kiruccanniuk. ■ Tilden Hannesnek nem volt bátorsága rá, hogy el- lentmondjon ezeknek az erélyes megállapításoknak és igy a sorsa erre az estére meg volt pecsételve. Hilferding ur rendezte meg, hogy hol vacsorázzanak. Hilferding ur rendelt telefonon asztalt, de mindjárt ott a korlát mellett, tudja kérem, a jobb sarokban, nem nem a balsarokban, talán megőrült, a bejáratnál?! ott huzatos a hely! Szóval jobbra, kérem, de föltétlenül, dehogy, nem húsz személyre, csak kettőre! Kilencre, hát persze! Pfüh! Hát bizony, ez gondokkal jár. Egyébként ugyanezen a helyen a spanyol király ült tegnap, tegnapelőtt pedig a Mary Pickford. Ezért kell ma okvetlen odaülni, könyörgöm, egy párisi rikordfutónak! Természetes, hogy Hilferding ur állította Ö3sze az étlapot is, hisz ez a speciálitása — hogy gondolja? — hát mindenkinek kell valami speciálitása legyen, nem igaz? Es száztíz kilóval — a fürdő mérlege egyébként hamis! a fürdő mérlege százhúszat mutat, nevetséges! — szóval hát száztiz kilóval nem lehet az ember 3000 méteres futóbajnok, nem igaz? hát akkor meg inkább az étlap összeálliitására veti rá magát az ember. Hilferding ur gondoskodott arról is, hogy vacsora után jól teljék az idő, mert hiszen mirevaló az ember? Mit szólna egyébként a Charlott-hoz? az egé3z párisi félvilág ott ül — illetőleg — az ember hallott itt-ott valami affélét, hogy a futórikorderek úgy élnek, mint 3. szerzetesek. Nem egészen igaz, mi? Maga huncut — hehehe... igen, igen, azok a kis nők! Szóval ne a Char- lottba? Valami kis zsugát? A kaszinóban? A Svanson, tudja, a mult héten járt itt, egyetlen estén pár százezret vesztett! Csekélység, ezek a filmszinésznők! De.a Doly- Sisters fiatalabbja van itt és a napokban jön állítólag a walesi herceg is, — hát hiszen érti, ugy-e? Tilden Hannest ellenállhatatlanul vitte magával ez az áradat. Minden ellen fölvette a küzdelmet: ez ellen a barátságos felhőszakadás ellen nem tudta. Mennie kellett. Mindenüvé mennie kellett, ahova Hilferding urnák mennie méltóztatott, amelyik hely Hilferding urnák valamikor tetszett vagy ahol valamikor híresség megfordult volt. Úgy éjféltájban, sikerült végre neki megszakítania a másik beszédáradatát és azt a megjegyzést közbevetnie, hogy fáradt és aludnia kell. Hilferding ur meg volt botránkozva: Most, épp most, amikor kezdünk hangulatba jönni? Eű emellett még egy szót se beszélhettünk egymással! Hannes borzongva érezte, hogy ebben a társaságban már nem érné meg a holnapot, — a maga részéről ép- ugy sajnálkozott, hogy nem diskurálgathattak egymás-, sál és ellépett. Minden csillag fent ragyogott az égen, amikor az éji sétatéren végigment, de mind a hányán voltak, sápadtan és hiábavaló módon küzködtek a fénynek ama teljessége ellen, amely száz sugárzó ivlámpából ömlött az éjszakába. Tilden Hannes balra vágott és a viz mentén ballagott tova. A víz megnyugtatóan, egyhangúan csobogott. Olyan volt ez, mintha fátyol borult volna a lelkére. Lent állt a parton, nem ügyelt arra, hogy egy-egy hullámtaraj átnedvesiti a cipőjét és kifelé borongott a tengerre. A tréningje egész utolsó ideje alatt a munka, a győzelemre való törekvés lobogott benne, az rándította előre a párisi diadalig. De most már mindez sápadt, ködszerü semmivé vált benne az asszony képe előtt. Nem akart rágondolni. Továbbment. De néhány lépés után visszahőkölt. Egy pad állt ott... A pádon egy alak ült. A szívverése megállt és valami harsogó zugás vert fel egész az agyáig. Irén ült ott. A nő még nem vette őt észre, de amint közelébb jött, fölvetette a fejét és megismerte öt. Tilden Hannes a szive mélyéig megijedt. Végtelenül fáradt, elcsigázott arcot látott maga előtt, amely közömbös mosolyra erőlködött — de nem volt rá képes. — Nagyságos asszony — mondotta rémülettel. A nő nem felelt. Elfordította a fejét és megint kifelé nézett a vízre. Utolsó kétségbeesés látszott rajta. Olyannyira fáradt volt, hogy már semmiféle társadalmi gesztus se telt ki belőle. A férfi melléült és némikép bizonytalannak érezte magát e mellett az asszony mellett, — oly nagy volt a különbség a tegnap és ma között. A nő már nem volt bájosan fölényes. Nem volt semmilyen nagyvonalú, kihívó gesztusa. Nem volt már az a világtól elforduló tartózkodás benne. Nem; egészen egyszerűen csak valami összetört, segitségtelen kis leánnyá vált A férfi a kezébe vette a kezét, mert egyéb nem telt ki most tőle — hagyta, nem mozdult. (Folytatjuk.)
