Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-09 / 223. szám

f XIII. 8YF. 133. SZÁM. MAGYAR GONDOK AZ EGYETEMI ÉV KEZDETÉN A magas áron mért tudomány — Betekintés az állami diákotthonok statisztikáiba — Miért laknak magyar diákok olyan kevés számmal állami intézetekben ? A leggazdaságosabb és legmegbízhatóbb zörejmentes vételt csak a a »VARTA FÜTŐ ÉS ANÓD AKKUMULÂTORQKfciztosltlâk Kiváncsiak vagyunk, hogy lesznek-e közöttük ma­gyarok ? A cél érdekében röviden összefoglaljuk az ösztön­díj megpályázásának módját. Az állampolgársági, sze­génységi és or-vosi bizonyítvánnyal fölszerelt kérvé­nyek október 15-ig nyújthatók be az illetékes dékáni hivatalban. A bakkalaureâţusi bizonyítványt szintén csatolni kell. Tiz napon belül az egyetemi professzo­rokból alakult bizottság megtartja a versenyvizsgáia- tokat. A vizsgázóknak be kell bizonyitaniok készült­ségüket a román nyelv és irodalomtörténetből cs a bizottság választása szerint, vagy a román nemzet tör­ténetéből, vagy Románia földrajzából. Ezután minden vizsgázó az egyetemen választott szaktárgyának anya­gából is köteles vizsgát tenni. Kívánatos lenne, hogy az „úgyis hiába“ gondolko- ziismódja eltűnjék és a magyar fiuk merészen vágja­nak neki a versenynek. 1,ÍVWV!VWVW^A^A/ Köztudomású, hogy Romániában a hadügyminisz­térium után a közoktatásügyi minisztériumnak van a legnagyobb költségvetése. A magyarság abból a meg­illető' részt soha meg nem kapta. Annál pedig sokkal szegényebbek vagyunk, hogy a legcsekélyebb lehető­séget kihasználatlanul hagyhassuk. A kérdés nyitva áll. El kell dőlnie. Lehet-e hinni az ösztöndíjak elosztóinak pártatlan­ságában, vagy ifjaink előlegezett bizalmatlansága jo­gosult ? A mai nap Anglia gyásznapja Az R 10Í katasztrófájának áldozatait hazaszállítják A szerencsétlenség okát még nem sikerült megállapítani nemzeti gyásznapnak tekinti és utasítást adott arra, hogy a kitűzendő gyászlobogókat félárbócrá bocsássák. Ma a halálos áldozatok számos családtagja érke­zett Beauvaisba. A személyazonosság megál­lapítása a legnagyobb nehézségekbe ütközik. A felismert áldozatok neveit csak a hozzátar­tozók értesítése után fogják nyilvánosságra hozni. Az angol légügyi minisztérium bizott­sága ma előzetes helyszíni szemlét tartott a katasztrófa színhelyén. Holnap összeül az angol-francia vegyesbizottság s angol elnök választása után megkezdi az életben maradot­tak és szemtanuk meghallgatását és a szeren­csétlenség okainak felderítését. (Párizs, október 7.) Az R. 101. halálos ál­dozatainak koporsóit Allonne községházából Beauvaisba vitték át s a városházán ravata­lozták fel a koporsókat. Délelőtt tizenegykor, bcszentelés után a koporsókat kiilönvonatra tették, amely a földi maradványokat Calaisba szállítja, ahol angol hadihajó várja a kopor­sókat. A különvonat indulásakor a beauvaisi székes­egyházban gyászistentisztelet volt, amelyen a francia kormány képviseletében Tardieu mi­niszterelnök is megjelent. A francia kormány értesítette az összes katonai és polgári ható­ságokat, hogy a holnapi napot WWWVWVVWWVVVWWSA^ A nyugdíjasokat még mindig nem fizetik pontosan uj rendszer a kifizetéseknél, amely rosszabb a réginél Ne rendeletekei, hanem pénzt adjanak a nyugdíjasok részére (Kolozsvár, október 7.) Az egyetem kapuinak megnyitásával vidám arcú fiuk, lányok verik fel a ha­talmas épület csöndjét', járnak-kelnek összeverődnek, ismerkednek a tágas folyosókon. Az épület előtt az ex­ponálás pillanatának merevségében feszeng egy cso­port és kattog a fényképezőgép. Ezek a „gólyák“, a gondtalan elsőévesek. Áz öregebbek között már akad­nak olyanok is, akik ráncolt homlokkal sietnek, vizs- garestánciájuk miatt aggódva. Ebben az esztendőben a „gólyák“ nagyobb szám­mal, tömegesebben érkeznek. A diákotthonok vezetőit inváziószeriien lepték meg kérvényeikkel. A magyar diákok ellátását vállaló felekezeti internátwiukban a helyek régen betöltve. Nehéz gondok kerülgetik sok magyar család házalóját Erdélyben szerteszéjjcl. A magas áron mért tudomány. A legtöbb gondot kétségtelenül az egyetemi pol­gár önérzetét sugárzó elsőévesek hagyták maguk mö­gött, odahaza. Régebben is meghányták-veíették a dol­got, de soha annyira, mint mostanában, hogy egyeitcm- re kerül-e az érettre cseperedett diák, vagy más pá­lyán kísérli meg az érvényesülést. Ismeretes a román közoktatásügyi miniszteriura törekvése, mellyel a szellemi proletáriátus kiképződésé­nek minden utón-módon gátat vetni igyekszik. A tö­rekvés érthető, csak az a félő, hogy ennek iş első sor­ban a magyarság issza meg a levét. Az előkészítő évre iratkozó hallgatók legelőször az ijesztő számokban megállapított tandíjakkal ismerkednek meg. Az orvosi fakultás hallgatói 6000, a termé­szettudományi fakultás hallgatói 7200 lej évi tandijaţ tartoznak fizetni. A bölcsészeti és jogi fakultásra iratkozó diákok sem adóznak 4 ezer lejnél kevesebbel. A felsőbb évfolya­mok hallgatóinak már valamivel kevesebb gondot okoz a tandij, amelynek összege itt átlagban két és három­ezer lej között mozog. Amit az állami diákotthonok vezetői mondanak. Felmerült a kérdés, hogy a megélhetésért küzdő magyar diákok miért nem kísérelik meg az állami in- ternátusok ösztöndíjas helyeinek elnyerését. Az állami ösztöndijak elvégre a közösen összehordott adófillérek- ből kerülnek ki. Az elszegényedett magyar társadalom áldozatkészsége pedig határos. A magyar diák erre a kérdésre azt feleli: — Úgyis hiába. Eab az álláspon­tot nem fogadhatjuk el. Amint a közélet minden terén, úgy itt is fel kell venni a harcot az egyenlő elbá­násért. Ennek pedig az első feltétele az, hogy a magyar diák éppen úgy kérje az állami ösztöndíjat mint a román. Az ösztöndijak felett Ítélkező tanács jóindulatát ille­tően a diákotthonok vezetői azt állítják, hogy soha­sem a nemzetiséget, hanem az érdemességet tekintik. Alkalmat kell adni a próbára. A magyar egyetemi hallgatók az egyetemen már megközelítik a magyar­ság erdélyi arányszámát- A mult tanévben a 600-at meg haladta a számuk. Ha igaz a pártatlanság hire, úgy ebben az arányban kell ösztöndíjhoz jutuiok. Az el­múlt évek tapasztalatai azonban nem ezt mutatják. Módunkban állott a jelenlegi helyzet számára a múltakból tanulságot vonni. A legnagyobb állami diák­otthon, a Potőfi-uccai internátus 216 egyetemi hall­gatónak nyújt ellátást. Az intézet tagjai közül 152 él­vezeti; állami ösztöndíjat: ezek között mindössze né.gy magyar ösztöndíjas volt. Fizető magyar növendék sem volt négynél több. Az előző négy esztendőben pe­dig 15 magyar és ugyanannyi német egyetemi hall­gató kapta meg csupán a díjtalan ellátást. Ugyané négy esztendő alatt az említett internátusbán, bosz- s abb-rüvidebb ideig összesen 44 magyar és 45 német diák lakott. Ebben az esztendőben ismét sok természetben ki­adott ösztöndíj áll gazdátlanul. A magyar fiuknak pá- lvázniok kell s küzdeniök az eredményért. A jogi fa­kultás hallgatói közül harmincán, a természettudomá­nyi és bölcsészeti fakultás hallgatói közül pedig kü- lön-külön tizenegyen kaphatnak ezidén ösztöndíjat. (Kolozsvár, október 7.) A mai mérhetetlen nyo­morúságban is legkomorabb a helyzetük a nyugdíja­soknak. Nem elég, hogy az állam részükre koldusmor­zsákat juttat, külön katasztrófa, hogy a kolozsvári pénzügyigazgatóság, illetve adóhivatal még ezeket a koldusfilléreket is rendetlenül fizeti ki. Hónapról- hónapra uj intézkedések váltják fel egymást, de eb­ben a rendszertelenségben is van bizonyos rendszer: a nyugdijakat nem fizetik ki pontosan. Az irtózatos nyomorral küzködő nyugdíjasok végre a mult hónap­ban fellélegzettek, mert úgy látszott, hogy a nyugdii- kifizetések rendjét valahogyan megállapították. Addig minden hónapban a nyugdijkönyvecskéket előre kellett beküldeni, hogy a számfejtések megtör­ténjenek. A múlt hónapban történt meg először, hogy a nyRgdijköpyvecskék a számyeyó'ségtó'1 idejekorán visszakerültek a nyugdíjasok kezébe s igy a rendes adó- ben felvehették illetményeiket. Október hónapban újból megismétlődtek a régi kellemetlenségek és a nyugdíjasok kifizetését bizony­talan időre halasztották el. Eddig a számfejtés rende­sen megtörtént, csak a kifizetésekkel késlekedtek, most azonban elrendelték a nyugdijügyosztálynak, hogy a nyugdijkönyvecskéket mindaddig ne számfejtsék, amig arra a pénzügyígazgatő' ság külön utasítást nem ad. Elképzelhető az a kétségbeesés, ami az uj rendelet hatása alatt a nyomorgó nyugdíjasok körében szoron­gatja a lelkeket. Midőn e sorokat Írjuk, már 7~e van és a nyugdíjasok nem csak az illetményeiket nem kap­ták meg, hanem a számvevőség még a nyugdijkÖny- vecskéiket sem számfejtette. A pénzügyigazgatóságon pedig a kifizetések iránt érdeklődő nyugdíjasok azt a lesújtó felvilágositást kapják, hogy nincs pénz és a számfejtőség még a munkáját meg sem kezdhette. Ter­mészetesen a nyugdíjasok nap-nap után nagy tömegek­ben vonulnak a nyugdijügyosztály és a fizető pénztá­rak elé, de mindig azt a sztereotip vigaszt kapják: — maradjanak nyugodtan otthon, mert a kifizetések idejét az újságokban fogják közölni, addig minden ké­rés, könyörgés hiábavaló. Mindenesetre csodálkozunk a pénzügyigazgatóság magatartásán, amely éppen a legnagyobb nyomorral küzdő nyugdíjasokkal szemben zárkózik el a fizetés elől. A nyugdíjasok nyomorán még az sem segítene, ha a nyugdijakat pontosan fizetnék, mert az alacsony nyugdijak a hideg őszi hónapokban fára és lakásra sem elegendők. És akkor még a koldusfillérek pontos kifizetése elől is elzárkóznak azzal a indokolással, hogy nincs pénz. (k. S.) 2 HÉTIG összes raktáron levő legszebb antik fey-orokat 3© % ensQÜ3Héri$yéÍ árusításai«. Tekintse raeg ál- laitdö kiáilitisi te ’ raeHik^l! — 6raíx mükerés- kedés Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii (volt Főtér) 8 szám.

Next

/
Thumbnails
Contents