Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-30 / 241. szám

4 JíMftnrggteH TTTiTíTiTn ~'r]~T~TÍ'Iii ímmaé XIII. ÉVF. 341. SZÁM. A selmeciek találko­zója Vajdahunyadon  Selmecbányái véndiákok egy estére felelevenítették a regi selmeci diákéletei (Déva, október 28.) „Visszaemlékezés­sel azokra a szép időkre, midőn fiatalságunk életvidám napjait Selmecbányán mint főisko­lai hallgatók önzetlen baráti szeretetben és kol- ■légiális egyetértésben tölthettük, súlyos törté­nelmi idők és nehéz életküzdelmek után vágyat érzünk arra, hogy lelkünk fásultságát egy röp­ke pillanatra baráti körben felüditsük s a rég­múlt szép időket egy estély keretében felújít­sak.“ így kezdődik az a meghívó, amelyet a Vaj­dahunyadon alakult „Selmeciek találkozója“ Bizottság kibocsátott s amelynek visszhangja és hatásaképpen október 11-én az autók egész serege állott meg a vajdahunyadi vasgyári vendéglő előtt. Az autókból erdész- és bánya­mérnökök szállottak ki, esetleg feleségük tár­saságában, mind olyanok, akik főiskolai tanul­mányaikat Selmecbányán végezték. Ambrus Viktor gyalári, Török István vaj- dahunyadi és Sartoris Kálmán vajdahunyadi igazgatók voltak a főrendezők, akik a legszivé-' lyesebben fogadták a vendégeket. A vasgyári vendéglő emeleti dísztermét erre a célra fel- 'ékesitették, a pazar fenyő és virágdíszek között mindenütt bányász és erdész jelvények dísze­legtek. Az esti 7 és 8 óra között megtörtént is­merkedést a vacsora követte, amelyen Sartoris. Kálmán vajdahunyadi igazgató üdvözölte a megjelent vendégeket, szinte könnyeket csalva a szemekből. Berian erdőtanácsos-igazgató, a vasgyári bizottság nevében mondott beszédet, amelynek keretében a selmeci szép diákélet nagyszerű és örökké boldogemlckezésíi momen­tumait tárta fel. Lugosi István vulkáni bánya- igazgató a vendégek nevében köszönte meg a diszes és kellemes fogadtatást s annak a véle­ményének adott kifejezést, hogy a selmeciek találkozóját évről-évre újítsák meg, A javas­latot általános éljenzéssel fogadták el. Ugyan­csak éljenzés követte Dologli igazgató beszédét, aki a megjelent hölgyeket köszöntötte fel szép szavakkal. S ekkor a valóságban is megjelent a falon a selmeci élet. Vetitőképekben Sartoris Kál­mán mutatta be és kisérte magyarázatokkal. A megjelentek valóban a legnagyobb lelki él­vezettel tekintették meg újra azokat a helye­ket, ahol mint fiatalemberek tanultak s az élet kedvességét és teljét csak úgy szívták maguk­ba. A fiatal évek boldog varázsa mint álomköd vonta be a már-már őszülő fejeket, az elfásult szivek újból nagyobbat dobbantak s szinte a könnyekig meghatva kezdték utána énekelni a selmeci szép bányászdalokat. Praeselied, Der Bergmannstand, Schon wieder tönnt von Tur­me her s más daloknak nemcsak visszhangja, de valódi hangja tört fel a vidám torkokból, meg-megremegtetve a sziveket. Szerencse fel, szerencse fel, ilyen a bányász élete, hangjai boldog önfeledtségbe és álomszerű életbe kí­sérjék vissza a történelmi idők viharaiban megkeményedett sziveket. A gyári zenekar ta­lán sohasem végzett szebb és jobb munkát, mint ezen az estén, amikor a komoly igazgatók­nak és mérnököknek ezeket a játszi, szivet lel­ket felüditő nótákat zenélte el. Nemcsoda, ha ilyenformán, ilyen jó és kellemes hangulatban a selmeciek első találkozója csak reggel 4—5 órakor ért véget. De hiszen még igy is alig tud­tak elszakadni egymástól a volt iskolatársak, akiket a selmeci főiskolai szellem gyűjtött egy­be s akikben ez a szellem továbbra is él s azt tovább is akarják ápolni, hiszen elhatározták, hogy a jövő évben újból össze fognak gyűlni és pedig a Zsilvöl gyében. A hölgyek közül megjelent a találkozón: Lugosiné, Timocné, Glózerné, Baumanné a leá­nyával, Dologlmé, Törökné a leányával, Sar- torisné, Marculescúné, Andreané, Pruscheknó és Rötzelné, mig a férfiak közül: Vass János Zalatna, Berian Augustin Kúdzsií, Pruschek József Kudzsir, Lupényhól: Frey: Ferenc, Bo- ciat Valér, Schmidt Hellmut, Rudolf Alfréd, Lehotzky Kelemen. Vulkánból: Lugosi István, Csaszlava Ignác, Jekel József és Kostela Fe­renc, Petrozsényból: Timoc Tiberiu, Fröhlich György. Déváról: Vöröss Jenő, Kalánból: Glo- zer Victor, Baumann Gyula, Dologh Imre, Al­sótelek. Ambrus Victor Gyalár. Vajdahu­nyadról: Sartoris Kálmán és Török István. Szászsebesről: Scurtu loan, Suciu György, See- mayer Félix, Rosiu Danila, Jánosi Pál, Henter loan, Hreblai László és Jász Károly. Ezenkí­vül még két vendég is résztvett a feledhetetlen estélyen, akik nem végeztek Selmecen, hanem Bukarestben. A viszontlátásra, Üdv az erdésznek, jó szerencsét, üdvözölték egymást a régen nem lá­tott barátok s szivükben bizonyára fellobbant a vágy: vajha a régi jó időket hosszabb időre is vissza lehetne varázsolni. De, sajnos, meg­virradt s a ködös hajnalon a gépek neki vágtak a mindennapi élet szomorú szürkeségébe... Gyógyszerész urf menjen szakácsnak!... A kolozsvári betegsegélyző gyógyszerészi álláséra 47 kolozsvári gyógyszerész pályázott és több gyerekes családapák mellőzésével egy 22 éves fiatal leányt neveztek ki — Az a; közegészségügyi törvény még növeli a gyógyszerész* proletériáiust (Kolozsvár, október 28U A munkanélküli­ség napról-napra nagyobb méreteket ölt. Nem­csak a fizikai munkások körében, hanem az in­tellektuális pályákon is. A munkanélküliség mindenképpen aggasztó tünet s különösen ke­serves a szellemi munkásoknál, ahol nincs mun­kanélküli segély s nincs kilátás sem arra, hogy a közeljövőben diplomás ember álláshoz, meg­élhetéshez, kenyérhez jusson. Ezuttal a gyógyszerész-nyomorról Írunk. Idők jele, hogy még ezen a-pályán is, ahol va­lamikor jólét uralkodott, már a nyomorúság, nélkülözés és a munka Hanság sötét felhői tor­nyosulnak. Nemrég a kolozsvári kerületi betegsegélyző- pénztárnál egy gyógyszerészi állás üresedett meg. Hivatalnokállás, kevés fizetéssel. A régi jó időkben alig akadt pályázó az ilyen pozí­ciókra cs csak olyan gyógyszerészek jelentkez­tek, akik vagy rokkantsorba kerültek, vagy használhatatlanságuk miatt nem tudtak más ál­lást kapni. Ma a helyzet megváltozott- Egyet­len1 állásra nem kevesebb, mint 47 gyógyszerész nyújtotta be pályázatát. Nincs szándékunkban seregszemlét tartani az állásnélküli gyógyszerészek között, akik a kevés jövedelmet biztositó állás elnyeréséért is magas protektorok igénybevételével verseng­tek. A pályázók közt akadt egy 42 éves gyógy­szerész is. Régebben saját gyógyszertára volt. Másfél évvel ezelőtt egy kolozsvári gyárban, mint vegyész működött. Az állásnélküli gyógy­szerésznek nemcsak gyógyszertári-, hanem ve­gyész oklevele is van, kereskedelmi akadémiát végzett és csaknem két esztendeje van állás nélkül. Ez a szerencsétlen ember először a gyógyszerészalkalmazottak elnökéhez, dr. Cio- conea inspektorhoz fordult, ahová mellesleg te­kintélyes állású emberek utasították és aján­lották. Elmondotta, hogy másfél esztendeje ál­lás nélkül áll. Nagy családja a szó szoros értel­mében éhezik. Segítséget, támogatást kért. Ha a kerületi betegsegélyzőpénztárnál üresedésben levő állásra kineveznék, egy nyomorgó csalá­dot mentenének meg. Cioconea inspektor megszólalt: — Ne is álmodjék arról, hogy a mai viszo- uyok között álláshoz jusson... A kétségbeesett ember megdöbbenve kér­dezte: miért? — Ahhoz protekció kell... — Nem elég protekció a diplomám, elég indok, hogy másfél év óta állás nélkül ál­lok és a családom éhezik? Az inspektor ur azonban nem hatódott meg. Adott egy „jó“ tanácsot. — Bukarestben nemrégen megtörtént, hogy két diplomás gyógyszerész elment szakácsnak. A gyógyszerész kérdőjellé válva állt tétova tekintettel, mintha nem akarná megérteni, hogy mit akar az inspektor ur mondani. Cioco­nea, a gyógyszerészalkalmazottak elnöke erre idegesen, türelmetlenül és félreérthetetlenül kiáltotta: — Gyógyszerész ur, menjen szakácsnakÎ... íme, igy beszél a gyógyszerészalkalmazot­tak elnöke. Itt meg csak annyit mondunk el, hogy ina Romániában ahhoz, hogy valaki gyógyszerészsegéd lehessen, szüksége van bac- ealaureátusi vizsgára, kétévi gyógyszertári gyakorlatra, háromévi egyetemi tanulmányok­ra és mindössze 27, azaz huszonhét vizsgára. Ha mindezen átesett, akkor elmehet — sza­kácsnak. A gyógyszerésznyomor kezdett jobban érde­kelni. Rövidesen megtudtam, hogy az uj köz­egészségügyi törvény a gyógyszerészi pályát derékban törte ketté. Az összes gyógyszertárak, különösen a kisebbségi tulajdonosok kezében lévő patikák leépítenek, mert a külföldről be­engedett gyógyszertári készítmények, az úgy­nevezett szabadalmak, a gyógyszerészipart vál­ságos helyzetbe sodorták. Romániában három egyetem ontja magából a gyógyszerész-proletárokat. Minden évben 200 gyógyszerész szerez diplomát, te­hát az állásnélküliség napról-napra nö­vekszik. Ha valaki a többségi nemzethez tartozik, ak­kor még hagyján, mert állami gyógyszertárak­ban elhelyezik. Ä kisebbségi gyógyszerészeket ezzel szemben máról-holnapra dobják ki állá­sukból és mindenüvé csak román gyógyszeré­szeket neveznek ki. Tehát azok a kisebbségi gyógyszerészek, akik most végeznek, a legbi­zonytalanabb jövő előtt állanak, mert min­denütt a protekcionizmus érvényesül. Erre különben kiabáló példa a kolozsvári kerületi betegsegclyzőnél megüresedett állás betöltése is. Negyvenhét pályázó közül nem a nagy gyakorlattal bíró, állásnélküli és csalá­dos embert nevezték ki, hanem egy fiatal, 22 éves leányt. Ez olyan beszédes példa, amihoz nem kell nem semmiféle kommentár. Cafe METROPOL Restaurant A Metropol kávéháznak étterme nommh&r 1-én teljesen uionnan átalakítva Majorosi vendéglős vezetése alatt megnyílik I

Next

/
Thumbnails
Contents