Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-30 / 241. szám
4 JíMftnrggteH TTTiTíTiTn ~'r]~T~TÍ'Iii ímmaé XIII. ÉVF. 341. SZÁM. A selmeciek találkozója Vajdahunyadon  Selmecbányái véndiákok egy estére felelevenítették a regi selmeci diákéletei (Déva, október 28.) „Visszaemlékezéssel azokra a szép időkre, midőn fiatalságunk életvidám napjait Selmecbányán mint főiskolai hallgatók önzetlen baráti szeretetben és kol- ■légiális egyetértésben tölthettük, súlyos történelmi idők és nehéz életküzdelmek után vágyat érzünk arra, hogy lelkünk fásultságát egy röpke pillanatra baráti körben felüditsük s a régmúlt szép időket egy estély keretében felújítsak.“ így kezdődik az a meghívó, amelyet a Vajdahunyadon alakult „Selmeciek találkozója“ Bizottság kibocsátott s amelynek visszhangja és hatásaképpen október 11-én az autók egész serege állott meg a vajdahunyadi vasgyári vendéglő előtt. Az autókból erdész- és bányamérnökök szállottak ki, esetleg feleségük társaságában, mind olyanok, akik főiskolai tanulmányaikat Selmecbányán végezték. Ambrus Viktor gyalári, Török István vaj- dahunyadi és Sartoris Kálmán vajdahunyadi igazgatók voltak a főrendezők, akik a legszivé-' lyesebben fogadták a vendégeket. A vasgyári vendéglő emeleti dísztermét erre a célra fel- 'ékesitették, a pazar fenyő és virágdíszek között mindenütt bányász és erdész jelvények díszelegtek. Az esti 7 és 8 óra között megtörtént ismerkedést a vacsora követte, amelyen Sartoris. Kálmán vajdahunyadi igazgató üdvözölte a megjelent vendégeket, szinte könnyeket csalva a szemekből. Berian erdőtanácsos-igazgató, a vasgyári bizottság nevében mondott beszédet, amelynek keretében a selmeci szép diákélet nagyszerű és örökké boldogemlckezésíi momentumait tárta fel. Lugosi István vulkáni bánya- igazgató a vendégek nevében köszönte meg a diszes és kellemes fogadtatást s annak a véleményének adott kifejezést, hogy a selmeciek találkozóját évről-évre újítsák meg, A javaslatot általános éljenzéssel fogadták el. Ugyancsak éljenzés követte Dologli igazgató beszédét, aki a megjelent hölgyeket köszöntötte fel szép szavakkal. S ekkor a valóságban is megjelent a falon a selmeci élet. Vetitőképekben Sartoris Kálmán mutatta be és kisérte magyarázatokkal. A megjelentek valóban a legnagyobb lelki élvezettel tekintették meg újra azokat a helyeket, ahol mint fiatalemberek tanultak s az élet kedvességét és teljét csak úgy szívták magukba. A fiatal évek boldog varázsa mint álomköd vonta be a már-már őszülő fejeket, az elfásult szivek újból nagyobbat dobbantak s szinte a könnyekig meghatva kezdték utána énekelni a selmeci szép bányászdalokat. Praeselied, Der Bergmannstand, Schon wieder tönnt von Turme her s más daloknak nemcsak visszhangja, de valódi hangja tört fel a vidám torkokból, meg-megremegtetve a sziveket. Szerencse fel, szerencse fel, ilyen a bányász élete, hangjai boldog önfeledtségbe és álomszerű életbe kísérjék vissza a történelmi idők viharaiban megkeményedett sziveket. A gyári zenekar talán sohasem végzett szebb és jobb munkát, mint ezen az estén, amikor a komoly igazgatóknak és mérnököknek ezeket a játszi, szivet lelket felüditő nótákat zenélte el. Nemcsoda, ha ilyenformán, ilyen jó és kellemes hangulatban a selmeciek első találkozója csak reggel 4—5 órakor ért véget. De hiszen még igy is alig tudtak elszakadni egymástól a volt iskolatársak, akiket a selmeci főiskolai szellem gyűjtött egybe s akikben ez a szellem továbbra is él s azt tovább is akarják ápolni, hiszen elhatározták, hogy a jövő évben újból össze fognak gyűlni és pedig a Zsilvöl gyében. A hölgyek közül megjelent a találkozón: Lugosiné, Timocné, Glózerné, Baumanné a leányával, Dologlmé, Törökné a leányával, Sar- torisné, Marculescúné, Andreané, Pruscheknó és Rötzelné, mig a férfiak közül: Vass János Zalatna, Berian Augustin Kúdzsií, Pruschek József Kudzsir, Lupényhól: Frey: Ferenc, Bo- ciat Valér, Schmidt Hellmut, Rudolf Alfréd, Lehotzky Kelemen. Vulkánból: Lugosi István, Csaszlava Ignác, Jekel József és Kostela Ferenc, Petrozsényból: Timoc Tiberiu, Fröhlich György. Déváról: Vöröss Jenő, Kalánból: Glo- zer Victor, Baumann Gyula, Dologh Imre, Alsótelek. Ambrus Victor Gyalár. Vajdahunyadról: Sartoris Kálmán és Török István. Szászsebesről: Scurtu loan, Suciu György, See- mayer Félix, Rosiu Danila, Jánosi Pál, Henter loan, Hreblai László és Jász Károly. Ezenkívül még két vendég is résztvett a feledhetetlen estélyen, akik nem végeztek Selmecen, hanem Bukarestben. A viszontlátásra, Üdv az erdésznek, jó szerencsét, üdvözölték egymást a régen nem látott barátok s szivükben bizonyára fellobbant a vágy: vajha a régi jó időket hosszabb időre is vissza lehetne varázsolni. De, sajnos, megvirradt s a ködös hajnalon a gépek neki vágtak a mindennapi élet szomorú szürkeségébe... Gyógyszerész urf menjen szakácsnak!... A kolozsvári betegsegélyző gyógyszerészi álláséra 47 kolozsvári gyógyszerész pályázott és több gyerekes családapák mellőzésével egy 22 éves fiatal leányt neveztek ki — Az a; közegészségügyi törvény még növeli a gyógyszerész* proletériáiust (Kolozsvár, október 28U A munkanélküliség napról-napra nagyobb méreteket ölt. Nemcsak a fizikai munkások körében, hanem az intellektuális pályákon is. A munkanélküliség mindenképpen aggasztó tünet s különösen keserves a szellemi munkásoknál, ahol nincs munkanélküli segély s nincs kilátás sem arra, hogy a közeljövőben diplomás ember álláshoz, megélhetéshez, kenyérhez jusson. Ezuttal a gyógyszerész-nyomorról Írunk. Idők jele, hogy még ezen a-pályán is, ahol valamikor jólét uralkodott, már a nyomorúság, nélkülözés és a munka Hanság sötét felhői tornyosulnak. Nemrég a kolozsvári kerületi betegsegélyző- pénztárnál egy gyógyszerészi állás üresedett meg. Hivatalnokállás, kevés fizetéssel. A régi jó időkben alig akadt pályázó az ilyen pozíciókra cs csak olyan gyógyszerészek jelentkeztek, akik vagy rokkantsorba kerültek, vagy használhatatlanságuk miatt nem tudtak más állást kapni. Ma a helyzet megváltozott- Egyetlen1 állásra nem kevesebb, mint 47 gyógyszerész nyújtotta be pályázatát. Nincs szándékunkban seregszemlét tartani az állásnélküli gyógyszerészek között, akik a kevés jövedelmet biztositó állás elnyeréséért is magas protektorok igénybevételével versengtek. A pályázók közt akadt egy 42 éves gyógyszerész is. Régebben saját gyógyszertára volt. Másfél évvel ezelőtt egy kolozsvári gyárban, mint vegyész működött. Az állásnélküli gyógyszerésznek nemcsak gyógyszertári-, hanem vegyész oklevele is van, kereskedelmi akadémiát végzett és csaknem két esztendeje van állás nélkül. Ez a szerencsétlen ember először a gyógyszerészalkalmazottak elnökéhez, dr. Cio- conea inspektorhoz fordult, ahová mellesleg tekintélyes állású emberek utasították és ajánlották. Elmondotta, hogy másfél esztendeje állás nélkül áll. Nagy családja a szó szoros értelmében éhezik. Segítséget, támogatást kért. Ha a kerületi betegsegélyzőpénztárnál üresedésben levő állásra kineveznék, egy nyomorgó családot mentenének meg. Cioconea inspektor megszólalt: — Ne is álmodjék arról, hogy a mai viszo- uyok között álláshoz jusson... A kétségbeesett ember megdöbbenve kérdezte: miért? — Ahhoz protekció kell... — Nem elég protekció a diplomám, elég indok, hogy másfél év óta állás nélkül állok és a családom éhezik? Az inspektor ur azonban nem hatódott meg. Adott egy „jó“ tanácsot. — Bukarestben nemrégen megtörtént, hogy két diplomás gyógyszerész elment szakácsnak. A gyógyszerész kérdőjellé válva állt tétova tekintettel, mintha nem akarná megérteni, hogy mit akar az inspektor ur mondani. Cioconea, a gyógyszerészalkalmazottak elnöke erre idegesen, türelmetlenül és félreérthetetlenül kiáltotta: — Gyógyszerész ur, menjen szakácsnakÎ... íme, igy beszél a gyógyszerészalkalmazottak elnöke. Itt meg csak annyit mondunk el, hogy ina Romániában ahhoz, hogy valaki gyógyszerészsegéd lehessen, szüksége van bac- ealaureátusi vizsgára, kétévi gyógyszertári gyakorlatra, háromévi egyetemi tanulmányokra és mindössze 27, azaz huszonhét vizsgára. Ha mindezen átesett, akkor elmehet — szakácsnak. A gyógyszerésznyomor kezdett jobban érdekelni. Rövidesen megtudtam, hogy az uj közegészségügyi törvény a gyógyszerészi pályát derékban törte ketté. Az összes gyógyszertárak, különösen a kisebbségi tulajdonosok kezében lévő patikák leépítenek, mert a külföldről beengedett gyógyszertári készítmények, az úgynevezett szabadalmak, a gyógyszerészipart válságos helyzetbe sodorták. Romániában három egyetem ontja magából a gyógyszerész-proletárokat. Minden évben 200 gyógyszerész szerez diplomát, tehát az állásnélküliség napról-napra növekszik. Ha valaki a többségi nemzethez tartozik, akkor még hagyján, mert állami gyógyszertárakban elhelyezik. Ä kisebbségi gyógyszerészeket ezzel szemben máról-holnapra dobják ki állásukból és mindenüvé csak román gyógyszerészeket neveznek ki. Tehát azok a kisebbségi gyógyszerészek, akik most végeznek, a legbizonytalanabb jövő előtt állanak, mert mindenütt a protekcionizmus érvényesül. Erre különben kiabáló példa a kolozsvári kerületi betegsegclyzőnél megüresedett állás betöltése is. Negyvenhét pályázó közül nem a nagy gyakorlattal bíró, állásnélküli és családos embert nevezték ki, hanem egy fiatal, 22 éves leányt. Ez olyan beszédes példa, amihoz nem kell nem semmiféle kommentár. Cafe METROPOL Restaurant A Metropol kávéháznak étterme nommh&r 1-én teljesen uionnan átalakítva Majorosi vendéglős vezetése alatt megnyílik I
