Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-01 / 216. szám

r titört bordámtól és a hamis vártaimtól, köszönöm, jól érzem magam. Mint gyermek egyáltalában nem rajongtam az autóért. Mikor 1905-ben az édesapámmal egy egycilinderes Adler-kocsin, vala­mi hegyi utón rohantunk lefelé, rettenetesen meg­ijedtem és a legigazibb kétségbeeséssel kiáltottam: „Papa, álljunk meg, mert ez az életünkbe kerül“ Az apám elnevette magát, az egész ut egyáltalában nem volt veszélyes. Esztendők múltak el és egy­szer meghívtam az édesapámat egy tréning-kocsi­kázásra a versenykocsimon. Ismét egy hegyolda­lon gurultunk le és akkor az apám kiáltott fel két­ségbeesetten és rémülten: „Fiam, álljunk meg, ez az életünkbe fog kerülni“. Előveszi a dohányszelencéjét, cigarettát sodor, nevet, rágyújt és nyugodtan teszi hozzá: __ Egyikünknek sem volt igaza, hála Isten­nek. Hogy hogy jutottam a hivatásos versenyzés­hez? 1925-ben véletlenül beneveztem a Baden-Ba- den-i versenyekre és győzelemmel kerültem ki. Mu­latságosnak találtam a dolgot és egy félévvel ké­sőbb ismét megnyertem az első hegyi verseny dijat Qarmisch-Partenkirchenben. A többi köztudomású. A világbajnoksághoz 24 pont kell. 1930-ban meg­szereztem 17 pontot. Tavaly az Antibesekben lezu­hantam 30 rekord után és a világbajnoki címem most már csak az idén hozhatom vissza újra. Régebbről tudtam, hogy von Stuck idén egy hónapot töltött Monte-Carloban, Montecarlói élmé­nyei iránt érdeklődöm és erre megindulnak a Stuck-anekdották ... A liftboy és a levélhordó. A legkedvesebb emlékeim közé tartozik az a montecarlói liftboy, aki a legkomolyabb autószak­értő, mert minden hotelszemélyzet, nemzetközi szállodákban, többé-kevésbé ért valamit az autó­sporthoz. Ez a liftboy a montecarlói hegyi verseny napján a következőket mondta nekem a liftben: — Stuck ur, én az ön győzelmét lefogadtam. Legyen szives nyerje meg a versenyt, mert 10 frankot reszkíroztam Önre. Remélem, nem hoz za­varba. Aztán a 10 __12 éves fiú önmagát megnyug­tatva, tette hozzá: _Azt hiszem, mégis ön fog nyerni, mert min­den este 10 órakor itthon látom. Ez feltétlenül szükséges egy jó versenyző életrendjébez!,.._______ AMERIKA HÜBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (42) — Captain Zo az oka az egésznek! így akarta, ki­irtani a gangsterek legfőbb telepét! Feleljen élte! Lovely csapata jól dolgozott. Megfelelt Captain Zo.nak a női gangsterek pusztításáról szóló rendele­téért. Két órával azután, bogy Lovely kiadta parancsát Zoltán bűnösségének a köztudatba való bevitelére, már s mérhetetlen ország minden lapjának szedőgépci azt szedték: Captain Zo a bűnös! Bíróság elé szörnyű rendőri módszereiért! / Honnan tudhatta volna Derécey Zoltán, hogy mind­ez csak szerelemért van igy; Lovely bosszút áll?! Hon­nan sejthette volna, hogy mekkora örömmel, milyen ravaszsággal hordták szét ezt a bosszúálló hirt Lovely amazonjai, akiket Captain Zo, mint ártalmas férgeket, ki akart pusztítani a világból? Morley vigan olvasta a különkiadások öles betűit; már megvigasztalódot’t velük valamennyire a gyárak elvesztése miatt. Sürgősen hivatta Anbumt: — Nem kell levegőbe küldeni már a Police Head Quartert, sem Zo-t! Végez vele a felháborodott közvé­lemény! Olvasd I Auburn savanyúan tette le a lapokat : — Pedig olyan szépen sikerült volna 1 — Meghiszem! Jaek Anburn minden vállalkozása a tökéletes sikert jelenti. Most azonban mégsem sza­bad ezt megtennünk, érzed, ugy-e, Jack fiam? Gyö­nyörűen felülkerekedtünk: a mi embereink fogták ösz- gze az alkalmi rablókat, szerződéses kötelességeink­nek hiven megfeleltünk a legnagyobb csapásban is. Az underworldnak helyén volt az esze! — S a bosszú? — A bosszú nem abból áll. hogy az ő hallatlanul ostoba taktikai hibájukat mi is elkövessük! — Hanem ? — Nem látod a mulatságos oldalát? Azoknak a felháborodása söpri el őket,, akiknek nevében és tá­Xlll. ÉYF. 216. SZÁM. A másik kedves anekdottát Berlinben éltem meg, ahol a fekete-fehér Austro Daimler-cabrio- leitem állandó bámulat tárgya. A kocsim mellett majdnem meglincseltek egy levélhordót. Ez a nyugtalan és nyilván szélsőséges természetű levél­hordó a cabriolettet körülvevő tömegben igy szó­lalt fel: _ Ugyan kérem, mit állják körül ezt az au­tót? Az egész egy pár vacak éremért van... _ Tudja maga, _ kérdezte az egyik ember a levélhordótól, _ hogy kié ez a kocsi?... A levélhordó indignálódva válaszolt: _ Honnét tudjam? Mire a másik: __Ez a hires Stucké! __Hát honnét tudjam én, hogy ki az a Stuck" Erre a tömegből kilépett egy munkás, dü­höngve és felgyulladva ráorditott a levélhordóra: _ Hátha, maga nem tudja, hogy ki az a Stuck, akkor én nem is segíthetek magán!.,. Még sok anekdotta kerülne ki von Stuck vi­haros sportéletéről és búcsúzóul megkérdezem, hogy a rekördőr utrakészen áll-e a hegyi versenyre. Jackie kutya leugrik az öléből, Paula von Reznicsek még néhány érdekes fotót mutat, sok újságcikket s csupa rekord, csupa eredmény és csupa győzelem. Az egyik képen Stuck az autón, a másik ,képen Paula von Reznicsek tenniszraket- tcl, a lyoni tenniszverseny győzteseként. — At szerettem volna csábítani a tenniszre, _ mondja nevetve a férjének. És von Stuck teli torokból kacagva folytatja: _ De ez nem sikerült! Én csábítottam át az autóra!.,. És már búcsúzunk. Fekete Tivadar. Ufafeb autószerencsétlenségek A szombaton történt autókatasztrófák áldozatai va­sárnap folyamán megszaporodtak. Vasárnap délelőtt Genome Károly, temesvári mo­torbiciklista, aki egyike a legjobbnevü romániai motor- kerékpárosoknak trenírozni ment a Feleki tetőre. A zsidó temető közelében, az ut baloldalán egy nagy gőz­henger állott, úgy, hogy a vele szembe jövő Ignat ka­pitánynak és Start komiszárnak autója a gőzhengert ki­kerülve, az ut baloldalára haladt, ahol a motorbicikli­vel összeütközött. Az összeütközés következtében Genome kiesett a gép nyergéből és rettenetesen összezúzta ma­gát. Egy arrahaladó autóra emelték a szerencsétlen Ge- nomét és a sebészeti klinikára szállították, ahol dr. Ste­fan Jianu és dr. Iriminoi műtétet hajtottak rajta végre. Genome két karján nyilt törés volt látható, lábai pedig több helyen törtek el. Állapota nem életveszélyes, de a szerencsétlen­ségnek következményét még jóidéig fogja viselni. Genome egyike, a temesvári társadalom legnagyobb köz­kedveltségnek örvendő fiatalembere, aki bátyja elektro­mos üzleténél volt alkalmazásban. Az állapota vasárnap este súlyosabbra fordult, hétfőn is állandóan csillapító injekciókat kellett adni neki. Lapzártakor vett értesü­lésünk szerint, azonban az állapotán enyhülés állott be. Mig a Feleki tetőn javában folyt a tréning, a vá­rosban szokatlan sebességgel száguldottak az automobi­lok és a motorkerékpárok s Kolozsvár uccái valóságos versenypályákká váltak, ahol a közlekedési rendőr za­vartan végezte szokatlanul nagy dolgát. Mintegy hatezer automobil volt a verseny nap­ján Kolozsváron. Már vasárnap is óriási számmal növekedtek meg Ko­lozsvár uccáin az automobilok és szédületes sebességgel veszélyeztették a gyalogjárókat. így történt aztán, hogy vasárnap deltASif 2 órakor a Metropol-kávéház előtt a 681-es számü áútó az Asto- ria-szálló felől a szokottnál nagyobb sebepágg-el és elő­vigyázatlansággal hátrálva, >3fóíf elütötte Izrael Aladár 50 éves kolozsvári cipész- mestert, aki oly súlyosan ütötte fejét a járda gránitszélébe, hogy koponyaalapi törést szen­vedett s a klinikára szállítva, a gondosan végrehajtott műtét ellenére, meghalt. Vasárnap az említett szerencsétlensé­geken kivül két motorbiciklistát ért könnyebb baleset., egy trenírozó autó nekifutott a zsidó temető kerítésének, anélkül azonban, hogy a kormánykeréknáJ-iM"vezetőnek apróbb sérüléseknél nagyobb baja történt volna. A szombaton történt szerencsétlenségek áldozatai közül Torna Jancovici állapota változatlan, Petru Si- mion rendőr jobban van. , mogatásával jöttek ellenünk. Vissza fog állni a régi jóvdlág, a régi birákkal, ügyészekkel és rendőrökkel. Lovely zseniálisan elintézte az áruiét. Csak nő tud igy eljárni, Jack. Auburn kénytelen-kelletlen belátta Morley igaz­ságát, de ha külsőleg mást mutatott is, belsejében an­nál inkább éLt a harag. Lovely bosszúja túlságosan fi­nom és bizonytalan volt neki. A tetteket szerette, a vad történéseket. Morley észrevette Jack elkedvetlcnedését. Kérdőre fogta a dolgot ezért: — El ne hirtelenkedd, öreg cimbora! Hidd el, hogy ez <a mód minden nyilt erőszaknál többet ér! Ne ve­gyük le róluk most a tömegek haragját! Kérdezd meg O rang-et, ő is azt fogja mondani, amit én! — Jő, — felelte Jaek a szavajárása szerint és bú­csúzott. Kint, az autójában mondta csak: — Buták vagytok! Az lett volna a szép, a Head Quarter levegőbcrepülése 1 Megmondtam egyszer, az underworld legyen underworld! Az a gangster, aki paktumokat köt, nem gangster... Ezek rendőrök akar­nak lenni és csak a pénzbeszedésre van gondjuk! XXI. A superpoliceman és az alvilág pénze. Captain Zo rendőreit már nem fenyegette többé az alattomos betegség, Charwith magával vitte gyilkoló gyártmányát a megsemmisülésbe. Oswestry boldog volt, hogy a gyors javulást látta. Különösen örült a két Denbigh-fiu megmieneküléslének, akiket a tábornok rá­bízott az orvosra még az alvilág ellen való fellépésük tervezgeitéseinek idején. A láthatatlan harc megszűnt. Annál nagyobb lobbot vetett azonban a látható küzdelem. Ismét a régi fegyveres viaskodás kapott láb­ra a gangsterek és Captain Zo katonái között, mint Lady Grysil idején; azok a támadások pedig, melyek Deréceyt az alvilág ellen történő helytelen harcvezetés miatt érték, folytonosan crősbödtek. — Ezen a módon legbizonyosabb lenne az a véde. kezes, hogy levegőbe küldenők az egész Chicagót! így könnyű elpusztítani a banditákat! A régi rendőrségi vezetők mondták ezt gúnyos nyilatkozatokban és a város lakosai igazat adtak nekik, Sok volt a kárvallott, aki valódi, vagy túlzott igények alapján most mind kártérítést akart és örült, annak, hogy olyan bűnbak akad, kiért maga a város fog fi. zetni. Derécey nagy felingerlődéssel tiltakozott a képte­len vád ellen. Az underworld hálóját most erezte igazán először magán, mióta a bűnüldözés szolgálatába visz- szaszegődött; ez a háló egyre összébb vonódott. Ma­gától az állam kormánzyójától követeljék, már, hogy fogassa el azt a betolakodott idegen kalandort, számos amerikai polgár gyilkosát és állítsa bíróság éléi Bizott­ság szervezkedett a felháborodott polgárság nevében a város ellen intézett „vakmerő bűntett“ megvizsgálá­sára. Amerika hiibérurai szervezkedtek ebben a bi­zottságban, valamennyi olyan ember, aki a* alvilág ut­ján lett vagyonossá és tett szert közéreti befolyásra. A bűn érdekköre felocsúdott már az fedfiső kábulattól és erős ellentámadásba csapott. A várost állandóan nyugtalanitottíák a bandák. Derécevék irgalma ti ansága nem apasztott a tevékenysé­güket, ügyes rendszerrel és mindig nagyon feltűnően léptek fel nem várt helyieken az uj rendőrzés csődjét bizonyítva. Zoltán érezte, hogy népszerűségét és a bennevaló bitet alaposan megtépázták Morleyék. Az ostoba vád felháborította, a látszat azonban ellene szólt. Ténybeli bizonyítékok nem lehettek ellene, a tömeg azonban nem itél perrendszerüen. Gitus könyörgöitt: — Hagyjunk itt mindent!... Menjünk haza, fiam! Hallgass rám, én vagyok itt az egyetlen, aki szeretlek! Zoltánt megharagitotta ez a könyörgés. Kegyetlen lett Gitushoz, de igaz. — Szeretsz! Hol vannak roosit a körülöttem tör­ténő dolgok a szerelem fölött! Eltörpültél! Eltörpült a család... — Zoltán! — Ne sikolts fel! Kicsinyek vagytok ma 1 Értsd meg. ha tudod, hogy nem mozdulhatok el a helyemről! Ha nem érted meg, eredj! Ezt végig kell csinálnom! — De mi csak érted élünk! Téged féltünk és az életed fontosabb minden másnál! — Ha jó-feleség vagy, megérzel, hogy nagy csele­kedetekben a nő lehúzza a férfit az aggodalmával. — Ne is szerethesselek? — Hagyj magiamra az utamon! (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents