Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-25 / 237. szám
XIII. ÉVF. 237. SZÁM. Négy órát töltöttem a bukaresti fösziguraneán mint vádlott A riporteri érdeklődésből letartóztatás, a négy órás fogságból helyszíni riport lesz - Hogyan leplezte le a sziguranca a szovjet Bukarestben székelő kémszervezetét? (Bukarest, október 23.) A kémkedési üggyel kapcsolatos tömeges letartóztatások hírére az első megdöbbenést a kétkedés váltotta fel a közvéleményben. Általános kezdett lenni a felfogás, hogy nem olyan komoly a helyzet, mint ahogy azt a kiszivárgott hírekből összeállított sajtótudósitásdk feltüntetik. Az volt a feltevés, hogy az egész nagy port felvert ügyben sok az inszce- nálás és megint ártatlan emberek tömegei kerültek a sziguranca fogdáiba, akikről a bírósági eljárás rövidesen megállapítja majd a teljes ártatlanságot, mint ahogy ez a kommunista perek során is annyi esetben megtörtént. Újabban azonban kénytelen belenyugodni a közvélemény abba, hogy csakugyan hatalmas kémszervezet leleplezéséről van szó s a letartóztatott százegynehány emberrel valóban veszedelmes és nagy aktivitást felmutató kémektől szabadította meg a sziguranca az államot. Nyilvánvalónak látszik, hogy a szovjet egyik legnagyobb kémrendszerét oszlatta' fel a rendőrség, amelynek szervezése, berendezkedettsége világosan mutatja, mekkora fontosságot tulajdonit Oroszország annak, hogy Románia politikai, gazdasági és katonai ügyeit alaposan ismerje. Érthető tehát az az alaposság és szigor, amellyel a sziguranca eljár. Mint a Keleti Újság megírta az első feltevések után, hogy az egész romániai szovjet-kómszer- vezet három csoportra osztva dolgozik, most már bebizonyosodott, hogy tiz csoportban folyt az intenzív munka a kiváló szakképzettségű főnök: Metthá mérnök. vezetése alatt. rancs — parancs. De azért mégis megkíséreltem egy ösztönszerü ellenvetést. — De nézze, kérem. Én újságírói minőségben jöttem ide. ügy, ahogy az ember elmegy, mondjuk egy gyilkosság színhelyére, a parlamentbe, vagy a miniszterelnök kabinetjébe... % — Azt én nagyon jól értem, — válaszolta a detektív. De kivételt mégsem tehetek Hiszen elvittem innen a varróleányt, aki Aradiné őnagysága ruháját hozta haza, elvittem a bejárónőt, aki takarítani jött, sőt mit szól hozzá, elvittem tegnap reggel a tejest... No, gondoltam, ezeknél már csakugyan gyanusabb és veszedelmesebb vagyok valamivel. Sorsomba beletörődve követtem tehát a detektívet a szigurancára, amely a Bulevardul Pache egyik csinos palotájában székel. Megérkezünk a szigurancára, ... A sziguranca környéke igen népes mostanában. Még ilyenkor az esti órákban is számosán gyülekeznek itt a letartóztatottak hozzátartozói, akik kétségbeesésükben kezüket tördelve könnyekben ázott arccal merednek a rideg épületre, amely az ország legfélelmesebb hivatala. Sokan kísérletet tesznek, hogy bejussanak s Valamelyik vezető tisztviselőnél igyekezzenek közbenjárni azok érdekében, akiknek ártatlanságáról meg vannak győződve... A bejutás még nem olyan nehéz dolog. Beszélni is elég könnyen lehet magával a vezérinspektorral is. Csak éppen elérni nem lehet semmit. Az ügy halad ridegen cs feltartóztathatatlanul a végkifej- lődls, a bírósági Ítélet felé, amely az eddigi jelek szerint közel száz emberre nézve csak marasztaló lehet. Száz ember!... Egész kis rab-hadsereg. Férfiak, nők. Katonák, civilek. Idegenek és belföldi állampolgárok. Magánemberek és állami tisztviselők. És kémkedési bűncselekmények esetén nem fukarkodik az esztendőkkel a büntetőtörvénykönyv . . . Sokszáz emberöltő fog itt összegyűlni a kirovandó rabság éveiben. A sziguranca épületében nem találjuk Cristescu igazgatót. A csendőrparancsnokságon van, amelynek börtönében a letartóztatottakat fogva tartják és ahol a vallatások folynak. Hosszú villamosút vezet odáig, ki a Stefan cel Mare-utra... Egészen derűs, tiszta épület; a hadügyminisztériumnak is kaszárnyaibb a jellege. Modern, világos palota, az ember lehetetlennek érzi, hogy itt olyan módszerrel folyjanak a vallatások, mint amilyenekkel a sziguranca egyes közegeit vádolni szokták. S mégis, mikor az egyik ajtó mellett haladunk el, felorditó emberi hang állítja meg siető lépteimet. Hirtelen nem tudom, minek erezzem magam: újságírónak, vagy letartóztatott, gyanús egyénnek. Kicsit megborzong a hátam: hát mégis, mégis csak igaz?... De nyílik az ajtó és kedélyes jelenet fárul elém. Két altiszt haneurozik, birkózik az egyik irodában. Valamelyik a jókedvű játékban kiáltotta el magát. Ez döbbentett meg engem annyira. Órákon át kell várnom Cristescu direktorra. Éjjelnappal vallat. "Mondják, hogy Biami vezérinspektor egyenes utasítására a sziguranca teljesen szakított az erőszakos vallatás rendszerével. És — csodálatos — Így is nagyszerű eredményeket értők el. Mindenki vall, mint a karikacsapás. Olyan bizonyítékok elé állították ugyanis a letartóztatottakat, hogy nem maradt számukra más hátra, mint a beismerés. Eg£y év ófa a szovjet-kémek minden lépéséről tud a sziguranca Az alvezér lakásán. E csoportok főhadiszállása részint a fővárosban, részint pedig a vidéken volt. Egyilke volt a legfontosabb csoport-vezetőségeknek Aradi Viktornak, az Erdélyben jólismert publicistának a lakása, Bukarest centrumában, a Szent György-tér 6. szám alatt. Munkatársunk, aki a nagy kolozsvári fko#nmUnist.a- per óta elég közelről ismeri Aradi Vikfort, fel akarta keresni *a letartóztatott munkásvezér hozzátartozóit, hogy az őrizetbevevés körülményeiről érdeklődjék. Sötét (kapualjon át, keskeny falépcsőn vezet az ui a lakásig, amelyet a lapok közlései Aradi Viktor otthonának jelöltek meg. Kopogtattunk. Az üvegajtón át esthomályba borult előszobába lehetett látni, amelyben csak egy erősen szívott szivar parazsa világított. A szivart szélesvállu, nagyon erőteljes barnaképü férfi szívta, aki robusztus külsejét meghazudtoló udvariassággal állt elénk: — Kit tetszik keresni? — Aradiné nagyságos asszonyt. Végigengedett az előszobán, be a letartóztatott Aradi Viktor dolgozó szobájába, amelyen rajta voltak még a nemrég lezajlott házkutatás nyomai. A könyv- állványon felbolygatva a rengeteg könyv, az aktaállványon iratcsomók meglehetősen feldúlt halmaza. Hja, (íz állambiztonságnak nincs ideje kesztyűs kézzel rendezgetni a kiszemeltek lakásaiban. A földön papírdarabok s a szomszéd szobákban meleg családi enteriőr, amelyen szinte még érzik azoknak az embereknek otthoniassága, akiket jó időre kiszakítottak onnan. — Aradiné asszony sincs itt, — kapjuk a választ — senki sincs itt csak én. * Rögtön sejtettem, hogy hatósági emberrel van dolgom. Egy pillanatig sem lepett meg a volt kém-tanyán való jelenléte. Hiszen, ha a szervezet mondhatni valamennyi tagja kézre is került már, mégis feltételezhető, hogy utólag el vetődik még ide egy-két olyan egyén, akinek személye, vagy vallomásai fontosak lehetnek a rendőrség szempontjából. — Ön a szigurancáról van itt? — kérdeztem. — Igen, onnan, — felelte. Aztán mindjárt rá is tért a tárgyra. Be akarnak mutatni Cristescu urnák... — Ne haragudjék uram, de parancsom van rá, hogy mindenkit, aki csak idejön, mutassak be Cristescu direktor urnáik. Szíveskedjék tehát velem tartani. Nagyon természetesnek találtam a kívánságát, paA messze elágazó szervezet parancsnoka Metthä mérnök is cinikusan vallotta be bűnösségét. Ő alkotta meg az egész organizációt s ő vezette ritka szakértelemmel. Csak a körülmények fatális összejátszásának lehet betudni, hogy nem sikerült munkásságát titokban tartania... Még elgondolni is szédületes: a sziguranca csaknem egy esztendeje tud már a szervezet létezéséről, egy éve figyelemmel kiséri annak minden akcióját, igyekezvén azt ártalmatlanná tenni s egyúttal minél több döntő fontosságú bizonyítókra tenni szert. Egy év óta belelátnak a hatóságok a kémkedési szakiskola végzett növendékeinek művésziesen kevert kártyáiba, olvassák leveleiket, jelentéseiket, könyvelést vezetnek Becsből érkezett pénzküldeményeiről és a hatalmas.összegek fű- használásáról. Ismerik és figyelemmel kisérik a kémtanyákat. A rádiókereskedést a Grivica-uteán, a mechanikai műhelyt a város másik részében, az Aradi-féle laptndósitó irodát és a vidéki centrumokat. És a sok éves tapasztalatokkal rendelkező vezérnek csak nemrégiben tűnt fel, hogy valószínűleg fel van fedezve, cl van árulva és repülőpostán küldött, láthatatlan tintával irt levélben tanácsot kért bécsi fellcbvalóitól, mit- tevő legyen? Ez adta meg az impulzust a szigurancának, hogy gyorsan cselekedjék. Végre: szabad vagyok. ...Este nyolc óra: Végre küldönc jön, hogy Cristescu igazgató vár. Felvezetnek. Nagyon előzékenyen fogad. Megkérdezi, mi volt a tervem az Aradiéknál tott látogatással, honnan ismerem Aradit s aztán már csak mint újságíróval beszél velem. Rámutat a rádiófelszerelések, gépek, szerek, aktacsomók roppant halmazára, melyek betöltik a szobát és inegigéri, hogy a sziguranca néhány nap múlva részletes kommünikét ad ki az egész óriási munkáról, amelyet az elmúlt évben, de különösen az utolsó héten kifejtett. Aztán kiszól a folyósón várakozó detektivnek. — A hírlapíró ur szabad. Ezzel végződött is négy órás leatrtóztatásom. Eny- nyit áldoztam én is az állambiztonság érdekeinek... Jávor Béla. Eigy rablógyilkos halálba menekült az üldöző csendőrök elől (Lugos, október 23.) Három héttel ezelőtt borzalmas kegyetlenséggel meggyilkoltak Stájerlakon egy nyolcvan éves öregasszonyt, Flórián Schütz Idát, akinek *a fejét a gyilkosok baltacsapásokkal széjjelverték és azután a lakását kifosztották. Az aninai csendőrség nehány nappal a tett elkövetése után elfogta a véres rablógyilkosság egyik tettesét, Jankucza József munkanélküli bányamunkást, aki bevallotta bünrészességét és a rablógyilkosság fö- ietteseit is megnevezte Clivojka Ferdinand ugyancsak munkanélküli bányamunkás személyében, Chvojkát azonban a csendőrségnek heteken át tartó szigorú nyomozás dacára sem sikerült kézrekeri- teni, mert a rablógyilkosság elkövetése után Chvoj- ka í\ környező erdőségekbe menekült, ahol lehetetlen volt nyomára akadni. A esendőrség közben letartóztatta a Chvojka feleségét is, aki bevallotta, hogy tudomása volt a gyilkosságról, a házat pedig megfigyelés alá helyezték, várva, hogy az erdősépben bujdosó gyilkos előbb-utóbb kénytelen lesz visz- s/.atérni. Chvojka, akit a hetek óta tartó bujdosás é éhezés teljesen kimerített és a hideget sem birta már tovább, a napokban csakugyan visszalop ódzott éjnek idején a község területére, melynek egyik telkén a szénaboglyába rejtőzködött. A nyomozó csend őrök egyike azonban észrevette a hazalopakodó rablógyilkost és kileste annak rejtekhelyét is, mely után azonnal a csendőrlaktanyára sietett, hogy a rablógyilkos elfogatására erősítést vegyen maga mellé. Chvojka, aki észrevette, hogy a csendőrség nyomában van, ezalatt felmászott a legközelebbi ház padlására, ahol egy ott talált ruhaszárító kötéllel felakasztotta magát. Az elfogatására hamarosan megérkező csendőrök már csak a holttestét találták meg. an, .1 /wwft Si dal
