Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-23 / 235. szám
TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 24256—927. Cfaf-Koloesvár, 1930 október 23 CsŰtŐTͧk .ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: I évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre S00 lej, egy tóra 100 lej. Ára 5 lei, ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON; 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévi* 15 pengő. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) A Telefon: 5-08. 6 91. XIII. évfolyam 235-ilc szánt Kenyeret, munkát Beszélgetés a miniszterelnökkel az induló vonat előtt A kisebbségekről is eseti sző, de a törvénytervezet benyújtására még várni kell —  gazdasági krízis csodadokíora és az agráráliamok blokkja A megriadt és életegzisztenciájának súlya alatt megremegett emberek felé a gazdasági tanácsadók kemény intelmeket mondanak: takarékoskodni. És vannak helyzetek, melyekben ennek az egyetlen jelszónak nagymérvű sikere oszlopokat emelhet a féltett és veszélyeztetett gazdasági egyensúly alá, a mi helyzetünkben azonban ez a jelszó azt veri fel visszhangként: de miből? Vannak országok, amelyekben a takarékosság fegyelmi parancsszava meg tudja állítani a háború utáni elferdült életmódok felesleges költekezését és ezzel az állampolgári biztos egzisztenciák megerősítésével az államháztartás erejét biztosították. De itt nagyon elkanyarodott a nagypolitika attól az alapelvtől, mely az én és halandó állampolgár-társaim boldogulásában látja, keresi, örömmel nézné az állam jövőjét. Nálunk még a takarékosság jelszavából csak azt az egyoldalúságot vették át, amely nem egyéb, mint a leépítés címén való munkátlanitásnak a magyarázata, indokolása, sokszor az ürügye. Amikor azt mondja egy kormány, hogy olyan költségvetést csinál, amely leépíti az összes luxus és mellőzhető kiadásokat, de közmunkákra fordítunk .milliárdokat, akkor történik gondoskodás a jövőről, illetőleg a jelen megmentéséről a jövő számára. Azonban amikor a költségvetési takarékosság címén beszüntetik az összes közmunkákat, szélnek eresztik az állásaikból, foglalkozásukból, munkájukból könnyen kimozdítható tömegeket s végig az egész vonalon irányt szabnak ezzel a magánüzemek, magánvállalkozások magatartása számára is, a legelképzelhetetlenebb zavarnak a zsilipjét szabadítják fel. Megtakarítani feleslegesnek, nélkülözhe- tőnek mondható kiadásokat azért, hogy közmunkákra, emberek foglalkoztatására, építésre fordítsanak minden megtakarítható pénzt, annak van értelme, célja, kilátása. Ez a cél nem mutatkozik meg itt nálunk, erre a kilátásra nem engednek reménységet azok az események, amelyek között élünk. A városok lakosságának jelentős része kinn van az uceán, az ország népének legnagyobb része az életfenntartás tökéletesen megrendült tehetetlenségi zavarai között vergődik. Most mindenkit kitenni az uceára, akivel csak meg lehet szakítani; az alkalmaztatási kötelékeket, nem jelent egyebet, mint a kétségbeesett dolognélküliségnek a végeláthatatlan tömeges szaporítását. A száz százalékosan nicstelenek tömege elé hasztalanul áll a tanácsadó azzal, hogy takarékoskodni. Mert akinek nincsen miből, annak csak a lelkét rázza meg a jelszó. Nem jó utón jár az a költségvetés, amely dologtalanokká, munkanélküliekké igyekszik tenni a tömegeket. Elkisszük, hogy az állami szolgálatból ezrével lehetne elbocsátani azokat, akiknek munkásságát nélkülözni lehet s akik olyan fizetéseket húznak, hogy jelentős összegeket lehetne az ő javadalmaikkal megtakarítani. De a leépítés nem ezeket bocsátja el. S a jelszónak nem is itt van a tulajdonképpeni káros hatása, hanem ott, hogy olyan helyzetbe hozza a dolgoztató magánüzemeket, magángazdaságokat, annyiféle közterhet ró ki reájuk, hogy nem képesek az embereket foglalkoztató munkát folytatni. Ezen az utón az államháztartás is csak egyre képtelenebb szakadékba mélyed és ezen az utón a nyomor áradatát zúdítják rá népre, országra, minden emberre s lehetetlenné válik azoknak a munkája is, akik még dolgozhatnának. Kétségtelen, hogy az itt élő embereknek is van egy nagy rétege, amely ha olyan szelidebb életmódot élne, amilyennel ugyanaz a társadalmi réteg beérte a háború előtt, csendesebb időkben, ke(Kolozsvár, október 21.) Régóta nem látogatta Kolozsvárt egyszerre olyan sok miniszter, mint a két utóbbi nap alatt. Kezdve a miniszterelnöktől az államtitkárig, a kormány majdnem minden tagja itt volt. Láttuk is őket, amint felvonultak a különböző ünnepségekre, de nehéz volt kérdéseket intézni hozzájuk. Végre a királyi vonat kirobogása után sikerült Mironescu miniszterelnöknek a közvetlen közelébe jutni. A fehérbaj uszu joviális arcú miniszterelnökön meglátszik, hogy diplomata ember volt. Tudja, hogyan kell bánni az újságírókkal. Pár perc alatt egész gyűrűt alkot körülöttünk a kiváncsiak serege, akik végig akarják nézni és hallgatni, hogyan is történik tulajdonképpen egy interjú. Köszönet az ünneplésért. Nem sokat habozok. Mielőtt azonban a kérdéseket meghallgatná, beszélni kezd. — Őfelsége nagyon el volt ragadtatva attól az igazi és mély hódolattól, amely iránta és az egész uralkodó család iránt kolozsvári látogatása alkalmával megnyilvánult. Őfelsége és én is köszönjük Kolozsvár vendégszeretetét. Most már én kérdezek: A parlament megnyitása után milyen törvényjavaslatok kerülnek napirendre? Először ezt a kérdést mellőzni A súlyosan aktuális kérdésről, a mezőgazdasági krízisről, a Creditul Agricol, az országos földhitelintézet tervéről kérdezzük a miniszterelnök urat. — A tárgyalások jelenleg is folyamatban vannak, hogy megszerezzük azt a tőkét, amely a földhitelintézet áldásos működését biztosíthatná. Arra vonatkozólag, hogy mikor kezdi meg a működését, pontos dátumot még nem mondhatok. Ellenben több mint bizonyosan még november hónap folyamán a földhitelintézet kérdése véglegesen likvidálva lesz. Közben odaérkezik még néhány újságíró, akik természetesen szintén jegyezgetnek. A nyugdíjasok kálváriájáról esik szó. Egyik kollégám megemlíti, hogy mennyit kell járni az idős tisztviselőknek, amig ahhoz a néhány jogos fillérhez hozzá tudnak jutni. Közbevetem, hogy nemcsak a kifizetések körül van baj, havesebb volna a nyomor. Amennyi selyem harisnyát, illatszerárut, szőrmebundát és ezekhez hasonló költséges cikket forgalomba hoz a divat, abból igen kis réteg fogyasztott egyáltalában valamit is a háború előtt. A mai tánclokáloknak, bároknak tényleg nem volt meg a hirük sem annakidején. De a nagy rétegekre ez a szemrehányás nem alkalmazható itt. A nagy. réteg a kenyerét szeretné biztosítani s ezek számára munkalehetőséget kell nyújtani akkor, amikor takarékoskodásra is figyelmeztetik. Az irányt az egészségesebb életmód kialakítására az szeretné a kormányelnök, de a kérdés megismétlésére válaszol. — Mindenekelőtt néhány gazdasági tárgyú, a költségvetéssel összefüggő törvényjavaslat megszavazására kerül a sor. Hogy ezáltal is egyensúlyozni tudjuk a gazdasági válságot. A kisebbségi törvényről, — A kisebbségek remélik — mondjuk, — hogy a sokat elhalasztott kisebbségi törvény- tervezet is ez alkalommal a parlament elé kerül. — Le kell szögeznem, — mondotta Mironescu miniszterelnök, — hogy nekünk eltökélt szándékunk és elvünk az: ne tegyünk megkülönböztetést állampolgár és állampolgár között. De mi azt. is akarjuk, hogy ennek az elvnek a törvény is biztosítsa a gyakorlatban való érvényesítését. Éppen ezért nemsokára a parlament elé kerül a kisebbségi törvénytervezet. Meg kell jegyeznem azonban, hogy ez nem közvetlen a parlament megnyitása után fog történni, mert ez egy olyan munka, amit alaposan tanulmányozni kell. Máskülönben a kisebbségeket én azért is tisztelem, mivel meggyőződésem szerint erős erkölcsi alapon állanak nem mert sokan évekig várnak, amig nyugdijukat megkapják. A miniszterelnök ur konkrét esetek fel- emlitését kérte s elmondtam, hogy édesapámnak is kereken tiz hónapig kellett járnia, amig sikerült nyugdijkérvényét elintéztet- nie. A miniszterelnök mosolyogva mondja: — Na, látja kérem, csak tiz hónapról s nem pedig évekről van szó. — Részemről mindent rövid időn belül elfogok követni, hogy a nyugdíjasok helyzetén könnyítsék. De talán tudják az urak is, hogy, egy kicsit Jassukás a közigazgatás menete. Ez pedig az emberek természetének és nem pedig a kormány hibájának a következménye. Sajnos azonban, nem rendelkezek olyan hatalommal, bogy a kérdésnek ezt a rossz oldalát, amely az emberi természetben keresendő, ki tudjam gyógyítani. (Folytatása a második oldalon.) <WWVVVVWWWW« állami kormányzás mutatja. Mert mindennél fontosabb és mindennél elsőbb az, hogy dolgozzanak az emberek. Legyen, amiből takarékoskodhassanak. A mi kormányunk rosszul indul neki e költségvetési esztendőnek, ha a leépitési és takarékossági jelszót nem fordítja rá a reális lehetőségek oldalára. Nem tönkretenni kell az egzisztenciákat, hanem a megél-' bélés lehetőségét nyitani fel azok számára is, akiket az eddigi gazdasági politika tömegesen elbukó látott. Legyen munka, hogy lehessen takarékoskodni.  földhitelintézet terve
