Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-16 / 229. szám

( a petrozsBnyi renegát a magyar iskola ellen agitál Mucsi ügyvéd nem érti, hogy a tisztességes bányász nép miért tartja lenn egyházát (Petrozsény, október 14.) A Zsilvölgyére rákö- Bzöntött az ősz, amely szép, ragyogó. Mintha fordított (tükörképe akarna lenni annak a ködös, fojtott leve­gőjű lelki ősznek, amely a zsilvölgyiek életére bosszú évek óta ránehezedik. S ez a lelki ősz a kisebbségi élet­fák leveleit fokozottabb mértékbén hullatja. A gond, az aggodalom fekete madara ilyenkor ősszel mintha hatalmasabb erővel suhogtatná meg szárnyát kisebb­ségi életünk lelki s_ kultúrintézményei fölött. S ez intézmények felelői vezetői ilyenkor élik át igazán a lelki számvetés komoly, nehéz óráit. A népes feleke­zeti iskolák kapuit már megnyitották, népünk jövő reménysége, virágos kertje, a féltve őrzött gyermek- serege előtt. í)e nyomukban ott jár az égető kérdés, vájjon felin tudja-e tartani, be tudjá-e népesíteni s meddig, népünk egyeteme kultúránknak megszentelt falait ?... A zsilvölgyi bányász nép, amelynek életút­ja Golgotha-járás s nieiynek fájdalomkiáltásaitól han­gos állandóan a sajtó, eddig csodálatos megértéssel tartotta, istápolta iskoláit s egyházi intézményeit. Hőskölteményt kellene irai arról a bányász népről, amely szájának elvont falatjából önmagát tékozló cso­dálatos áldozatkészséggel, a vértanuság határát érintő heroizmussal vállalta az iskolák s egyházak fenntartá­sát és ennek súlyos terheit. Vállalta, mert ez a nép, a bányásztömeg, saját szenvedése árén kiizzadott drága- gyöngyként. ápolta, vallotta s vallja ma is a nagy igaz­ságot, hogy csak nyelvében és kultúrájában élhet egy nép. Ez a nép pedig élni akar! S amit ez az egyszerű, de lélekben nemes önfelál- dozásu bányásznép megértett, nem érti vagy nem akarja megérteni az, aki külturáltsága, fennsőbbsé- gének ál tekintély évéi érvényesülése s népszerűsége ugró deszkájaként szeretné kezelni azt a népet, amely eddig sziklaszilárdan állott kuttur s egyházi intézmé­nyei mellett. Nem akarja megérteni az, aki önbevallá­sa szerint is, egyházi vezetője iránti személyes bosszú­ból, felelőtlen kutmérgező tendenciával akarja rábír­ni a petrozsénvi református egyházközség áldozatkész, buzgó tagjait, hogy az önként megajánlott egyházi ter­hének csökkentésével féltve ápolt intézményeinek, is­kolájának alapkövét ingassa meg. Muosi József nevű petrozsényi ügyvédről van szó, aki a magyarság vá­lasztási erőpróbáin a magyarság legnagyobb ellensé­geinek állott szolgálatába s azóta is közéjük tartozik. Most az egyházi életet szeretné kikezdeni, a magyar iskolát aláaknázni. A magyar hit életszükséglet- és erő, amihez egy embernek az árulása, bujtogatásá igen jelentéktelen gyöngeség ahhoz, hogy a magyarság életfája megszen­vedhetné. De az ellenséggel számolni kell s azokkal, akiknek szolgálatait az ellenség fél tudja használni. Ném ismeretlen ez a név előttünk. A városi ta­nács választások idején a Keleti Újság hasábjain úgy ékeskedett ez a név, mint a liberális listán szereplő gyászmagyarok egyike s aki ma is két könyökkel igyek­szik biztosítani vállalt szolgálataiért a maga számára valami „előnyt“. Dr. Mucsi József ma is fenntartás nélküli csatlósa a liberálisoknak s egy politikai gyéké­nyen árul azokkal, akik a városi tanács ülésein a ma­gyar szó. használata ellen tüzelnek. Igen szőrös szel­lemi és érzelmi kapcsolatot tárt fenn azokkal a helyi liberálisházi lapocskákkal, melyek közül az egyik, az Avântul, még csak ezelőtt háromhéttel is azt irta ve­zércikkében rólunk, hogy a magyarok nem emberek, hanem kutyák s társszerkcsztője egy hírhedt magyar­nyelvű hetilapócskának. De minek folytassuk dr. Mu­csi Józsefről... tovább, minek kaput csukni amö- gött, aki, mint magyar ember, önmaga csukta be ma­ga mögött a kaput? Csupán figyelmeztetésül írjuk é sorokat s kérjük az eddig oly hősies áldozatkészséget tanúsító tisztességes bányász népet, né engedje kut­mérgező felelőtlen szellemmel igazi vezetői közé be­furakodni az álprófétákat, hanem egészséges életösz­tönnel zárja ki köréből azokat, akik a tehermentesítés tetszetős jelszavával magyar és egyházi intézményeink alappilléreit óhajtják megingatni. Xttl. ÉVF. 229. SZÁM. Szerelmi tragédia a kolozs megyei Méra községben Egy leány miatt megölte vetélytársát egy tizenkilenc éves fin a táncmulatságon (Kolozsvár, október 14.) Megrendítő gyilkosság történt az elmúlt este a kolozsmegyei Mórában, Hor­váth András házánál vasárnap este vidám táncmulat­ságra gyűltek össze a falubeli lányok és legények. A táncon megjelent Kovács Kató is, a falu szép leánya, akinek a kezéért többen versengtek, de legkivált Far­kas György és a 18 éves Muszka Gyurka. Vidám han­gulatban telt az idő. A falubeli vályogvető banda frissén húzta a talpalávaló falusi nótákat, a legények a hatalmas csűrben egymásután váltogatták táncosnői­ket, mikor borzalmas sikoltás szakította meg a mu­latságot. Muszka György, aki történetesen Kovács Katóval jár­ta a táncot, megtántoródofat, táncosnőjét eleresztette i és élettelenül rogyott a frissen tapasztott és csizmák sarkától meglehetősen felvert csűr fövényére. A táncosok riadtan szétügrottak s az elesett le­gény nióliéít csak két alak maradt, Farkas György, aki vértől gőzölgő, hatalmas zsebkéssel a kezében, rc~ veteg és Zavart szemekkel bámult az elesett legényre és Kovács Kató, aki halotthalványan nézte az elesett legényt.. A vigadó emberek azonnal odafutottak a szeren­csétlen Muszka Györgyhöz, két markos legény megszo­rította és fogva tartotta a bicskájával még mindig zavartan1 néző Farkas Gyurkát. Az élettelen legényt hiába próbálták eszméletre kelteni. Ünneplő ruháján hatalmas vágásból ömlött a vér s mikor levetkez­tették, látszott, hogy óriási szúrást kapott a hasába. Muszka György körülbelül három percnyi kínlódás után ott, a mulat­ság színhelyén meghalt. Horváth András, aki a vigadni vágyó fiataloknak át­engedte a csürjét, megriadva szaladt a községházára, ahonnan sürgősen hívták a csendőröket. Egy óra múl­va megérkezett a járásőrmester, aki jegyzőkönyvet vett fel a gyilkosság lefolyásáról. Farkas György előre- szégzett fejjel és kimeredit szemekkel busán nézett szemközt a járásőrmesterrel. — Nem tudtam, hogy meg fog halni, — mondta — csak egy kicsit meg akartam szurkaim. A megindult vizsgálat során kiderült, hogy a két legény ugyanannak a leánynak udvarolt, a féltékeny­ség miatt többször összetűzésre került a sor köztük. Az emlékezetes táncmulatság alatt aztán nyílt szó­váltásra került a dolog. A tánc megkezdése előtt mind­ketten meglehetős mennyiségű szeszesitalt fogyasztot­tak s mikor Farkas György Kovács Katót Muszkával látta táncolni, a vér a fejébe szállt és nem tudta töb­bé, hogy mit cselekszik. ■ A csendőrök Farkas Györgyöt bilincsbeverve vitték a járás székhelyére, ahonnan szerdán fogják át- kisérni a kolozsvári ügyészségre. IWWMVWi/V '. -V'.*-W'W- VVWVvV\VWVV>C>e<VVVVVVVVVVVVVV\S Megkezdődött a tiszazugi ’zén-per uteisé felvonása üiiesic gyilkos asszony ül a vádlottak padlásra (Szolnok, október 14.) A tiszazugi arzén­per utolsó felvonása megkezdődött a szolnoki törvényszék előtt. Ez alkalommal kilenc gyil­kos asszony ül a vádlottak padján. A főbii- nös özvegy Takács Lajosné, 70 éves boszor- kánykülsejü vénasszony. Valamennyien bru­tális gyilkosságokat követtek el. A tárgyalás előreláthatólag 4—5 napig fog tartani. A ki­hallgatások izgalmas jelenetek között foly­nak. A vádlottak csaknem mind beismerésben vannak, legfeljebb az előre megfontoltságot tagadják. Cser Lajosné, aki 1911-ben apósát, 1916-ban első, 1926-ban második gyermekét ölte meg, a vezeklés extázisában sikoltozva kérte a biráktól megbüntetését. Mindennemű könyv­nyomdái, könyvköiá- szeli munkákat Foly óir átokéit Méta lapokat Napi lapokat Irodaimimiiveket Regényeket Útleírásokat Értekezéseket Zárszámadásokat Üzleti könyveket Levélpapírokat Borítékokat Cégkártyákat Névjegyeket Táblázatokat Brosúrákat Színes plakátokat Röp cédulákat Báli meghívókat JUTÁNYOS ÁRON, SZÉP ÉS PONTOS KIVITELBEN VÁLLAL A LAPKIADÓ NYOMDAI MÜINTÉZET R.-T. KOLOZSVÁR, EGYETEM U. 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents