Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-16 / 229. szám

2 Xlll. ÉVí. 329. SZÁM. szemben. Madgearanak pontos és jól kigondolt munkaterve volt és tökéletes hozzáértése eszméinek megvalósítására. Ezektől főbb vonásaiban egyetlen következő kormány sem térhet el, mert nem térhet vissza a külfölddel folytatott kereskedelmi és ipari háborúk szomorú korszakához. __Elődöm nemcsak kereskedelmi egyezménye­ket kötött külföldi államokkal, hanem nemzetközi jellegű egyezmények útját is előkészítette. Munka- programomat akkor fogom kifejteni, amikor átta­nulmányoztam a minisztériumban folyamatban lévő munkálatokat. Ezeket a munkálatokat folytatni fogom, bizonyos azonban, hogy lesznek majd olyan egyéni jellegzetességek, amelyek egyéni közgazda- sági eszméim bélyegét kívánják magukon viselni. Módosítják a közigazgatási törvényt. A belügyminisztériumban, már régebb idő óta műkö­dik egy bizottság, amelynek az a feladata, hogy az ed­digi tapasztalatok tekintetbevételével elkészítse a köz- igazgatási törvény módositó javaslatát. A tartományi igazgatók észrevételeit már régebben bekérte a kormány. Értesüléseink szerint a módositó törvényjavaslat ponto­san körül fogja imi és egyben a decentralizáció irányá­ban lényegesen ki is fogja szélesiteni a tartományi igaz­gatók hatáskörét. Több törvényszakasz fog foglalkozni az autonóm szervek által választott és a kormány által kinevezett közigazgatási funkcionáriusok hatásköreinek pontos elkülönitésével, mivel jelenleg ebben a tekintet­ben is sok a súrlódás. A falvak adminisztrációjára nézve is több módosítást fognak bevezetni. Mihalache részletesen informáltatta magát s a bi­zottságnak ő maga is néhány fontos utasítást ajánlott. A választójog reformjára sor kerül. Hirek szerint a belügyminiszter foglalkozik a rend­őrség újabb átszervezésének gondolatával is. A rendőr­ségi személyzet uj szelekcióját szándékszik végrehajtani és az egyik lap szerint olyan törvényjavaslatot szándék­szik javasolni, amely a vidéki rendőrséget a vármegyei prefektusok fennhatósága alá utalja. A parlamenti ülésszak megnyitása után még a költ­ségvetési tárgyalásokkal egyidejűleg fogják benyújtani az uj választási törvényjavaslatot. Ez a javaslat meg fogja szüntetni a többséget kapott párt prémiumának rendszerét és igazságosabb mandátumelosztási rendszert vezet be. Maniu elbúcsúzott az uralkodótól. Maniu Gyula, volt miniszterelnök kedden délelőtt Szinajába utazott, ahol délben az uralkodónál jelent meg buesuaudiencián. Maniu délután már tovább is folytatta útját Kolozsvár felé. A kormány tagjai kedden délután 5 óraikor minisz­tertanácsra gyűltek össze, amely a késő esti órákig tartott. A KÍSÉRTETEK Irta : MÓRICZ PÁL. A kisértetek?!... Minden emberi életnek meg­vannak a maga kisértetei. Minden emberi életben fel­tűnnek, előbukkannak egyszer-egyszer a kísértetek. Az elképzelt vagy átélt kisértet-mesék rémségcs tü­neményeihez rendszerint a kisértetek látogatásának éjféli hivatalos óráját is hozzákapcsoljuk ... Távolból harang zug. Dermesztő hangon kongatja az éjféli ti­zenkettőt. Kakas kukorékol. Bagoly huhog. Cikázik az iszappuha denevér. A szélvész belesivit a kisértetek ráncába. Kékes tüzek lihognak. Elbuvik a holdvilág. Felszakadt koporsókból a múlandóság nehéz szaga áradozik. Lakatlan, vén házban ropog a padló. Zörög­nek a korhadó bútorok. Morajlik a zárt folyósó fül­ledt levegője. Láthatatlan kéz nyomán rémlesztő ro- bajlással becsapódik a vasajtó. Az ütő, a lövő szerszá­mot keresed... A kenetlen ajtósarok éles nyikorgása volt ez?... Vagy pedig titokzatos tulvilági torokból támadt hangnélküli kacagás?... Mécsvilágod halódón nyomódik széjjel. Mintha fojtogatnák és kialvásra kényszeritenék biztató fényét... Hátrakapod feje­det... Vájjon ki s mi jön még most? Szorongó szived jégkezeik szorítását érezi... Keresztutakon, temetők árkánál, a halottat virrasztó falusi ház körül, pusztai magános kunhalmokon, roskadozó szárazmalom sáto­ra alatt, égett csárdás helyén, hol tátong a beomlott pincegádor, városban, falvakon, pusztán és az elha­gyott tiszai révnél, a tokaji hegy szakadékai között, a bényei fürdő cseresznyefákkal tartózott erdőségének rejtett gyalogösvényein, mindenütt, de mindenütt nyüzsbötni kezdenek, lelkedre hágnak szörnyűséges tü­nemények jelenségeivel a — kisértetek . . . Ezen már nem lehet csodálkozni, sem meglepődni, hisz' a kísér­tetek órájával együttjár a kísérteties zarándokmenetek felvonulása mindenütt, de mindenütt, ahol és amerre­A körülírt munkakör. A Dreptatea, a nemzeti-parasztpárt hivatalos lapja, a legutóbbi számában hosszabb cikket irt a Mironescu-kormányról, amelyben a kormány két jellegzetes sajátságát abban jelöli meg, hogy a parlamentárizmus gondolatának szigorú betartásá­val jött létre és azután, hogy munkaköre pontosan körül van írva. A lapok különösen ezt az utóbbi nyilatkozatot kommentálják. A Neamul Românesc azt következ­teti ebből, hogy a Mironescu-kormány Maniu akarata ellenére alakult meg. Maniu azonban tud­ta, hogy további ellenkezése a párt egységét ve­szélyeztetné és alkalmazkodott a helyzethez. A Curentul megállapítja azt a nagy különb­séget, amely a Maniu-kormány s a Mironescu-kor­mány között van. A Maniu-kormány mindig han­goztatta, hogy a kormányzópárt programjának legteljesebb alkalmazásáról van szó, mig most a Mironescu-kormány installálása után a párt hiva­talos lapja állapítja meg, hogy a kormány tevé­kenysége lényegesen körül van írva. A Dreptatea cikke egyéb szempontból is ér­dekes. Hangoztatja ugyanis, hogy az ország ösz- szes erőinek együtt kell müködniök az ország kon­szolidálásának munkájában, hogy így a belföldön és kifelé is, megmutassa a politikai stabilitást és erősítse az ország iránfi bizalmat. A Curentul vé­leménye ezek után az, hogy az uj kormány nem A Patria, a nemzeti párt kolozsvári lapja ar­ról a nyilatkozatról ir, amelyet Mironescu a Sudes sajtóügynökség tudósítójának adott és amelyben arról beszélt, hogy kormányának elő kell készíte­nie a nemzeti erők összefogását. A lap szerint a miniszterelnök nyilatkozatát félreértették, ameny- nyiben az nem egy jövőbeli koncentrációs kor­mányra vonatkozott, hanem az összes nemzeti erők harmonikus együttműködésének magától ér­tetődő kívánságát fejezte ki. Hangoztatja a lap. hogy ebben az irányban a közvéleménvt fel kell világosítani. A Mironescu-kormány tekintheti magát provizórikusnak, ez az ö dolga, azt azonban nem lehet mondani, hogy a nemzeti-parasztpárt kormányzása provizórikus lenne, azzal a misszióval, hogy egy koncentrációs kor­mány útját egyengesse. A párt elvben nem ellenzi az ilyen alakulatot, azonban a nemzeti-paraszt­párt egyedül is eleget tud tenni a kormányzati kötelességeknek, mivel programját az uralkodó is és a választók tömege is elfogadták. A Maniu le­mondásával kapcsolatos misztikus kombinációk felé emberek éltek, emberek fosztpgattak, emberek gyilkolták egymást és a szent eszményeket a mérges kígyók gonoszságával és a telhetetlen majmok kapzsi­ságából kifolyólag. A mesélgető közhit és elfajzott hibáid miatt oly’ nyugtalan lelkiismereted, az éjfél rejtelmes időszaká­ban, igy és ekként építi meg a maga elképzelései ki~ sértetvilágát, a minden léptünket követő kisértetjá- rást . . . A múltkor azonban rideg, hideg, esős tavaszi al- kouyaton bent a villanyfénytől élesen kivilágított, az újságíró munkától hangos, modern szerkesztőségi he­lyiségben találtam magam szemközt egy, a mult éle­temből váratlanul felbukkanó kísértettel . . . Máig sem tudom, hogy éppen ilyen emberi sürgölődéstől, fürgekezü, szapora munkától eltelt helyen, hogy és mi­ként történhetett ez meg? . . . Hiszen ide, a szerkesz­tőségbe, éjfélkor is csak a rotációs gépek búgó kerepe- lése hallszik fel. A pokol kénkőszaga helyett a nyom­dai termek benzinje és a lapnyomás nehéz festékje. A házi telefonközpont berregése, össze-vissza zakatolása támaszt szokatlan, kísérteties hangokat. Lidérelángnál titokzatosabb a kigyulladó piros villany jelzőlámpá­ja ... A nap talán még le sem bujt odakint, a szent­endrei erdő hegyei között ? . . . Midőn egyszerre elé— bem állott kint, a mozgalmas folyosón, a kisértet . . . Illőn jóestét is kívánt. — Tekintetes uram, talán nem is emlékezik már reám? -—- Mázsás terhek viselésére erős váll^, széles háta volt ennek a különösen megkapó alaknak. Szegé­nyes, tiszta, de nem rászabott szűk gúnyájából majd kiszakadt ez a hatalmas darab, nagyfejü emberi alak. Alig könyökig ért kabátjának ujja. Domború mellén összegombolni nem lehetett a ropogósán feszülő kabá­tot. Mint törtnyelü buzogány — esetlenül, bizonytala­nul — lelógott óriási kót kemény ökle. A kurta nad­rág bokáját sem takarta. Kerek, nagy koponyájából, hü magyar komondorokra emlékeztető nyílt, becsüle­tes, szürke szempár pislogott felém. Szégyenkezve, eset­más, mint egy etáp a politikai krízis megoldásá­ban Az állítólagos tizenkét pont« Egyébként a lapok majdnem kommentár »léi­kül hozzák a berlini ajtó azon értesülését, amely szerint az uralkodó 12 pontban foglalt határozott feladatokat tűzött a Mironescu-kormány elé. Ezek a feladatok a tényleges helyzetnek megfelelő költségve­tés összeállítása, az uzsora elleni törvény, a jó ellenőrzést biztositó banktörvény, a nagy invesztíciós kölcsön megvalósítása, az autonóm intézmények megszüntetése, a köztisztviselők státusának revíziója, a fizetések maximumának és minimumának megállapítása, az adók csökkentése, a gabonatermelés racionalizálása, a protekcionista gazdasági rezsim revíziója, a munkanélküliség enyhítését célzó törvény« a közigazgatási törvény módosítása és a kamatok redukálása. Ha igaz, hogy a király adott volna prog­ramot a kormánynak, ami ilyen formában nem bizonyos, akkor ez a tizenkét pont éppen elég so­kat ir ki feladatul. Ha a Mironescu-kormány ad­dig kormányoz, amig mindezeket megvalósítja« akkor nagyon hosszú életű lesz. csak tájékozatlanságot teremtenek, az események azonban el fogják oszlatni ezeket a homályossá­gokat. A párt különben Kolozsváron az erdélyi köz­ponti irodát szervezi meg és Crişan volt minisz­ter, a párt főtitkára ezen dolgozik most Kolozs­váron. Ki győzött a földgáz-pörben? Ismeretes, hogy a semmitőszék a napokban hozta meg döntését a Sonametan földgáztársaság­nak az állam ellen indított pőrében és hogy rész­ben a társaságnak, részben pedig a földgáztör­vénynek adott igazat. A liberális lapok — hiszen a földgáztársaság a liberálisok kisajátított üzlete, nagy és gyanús örvendezéssel fogadtáíc a semmi­tőszék határozatát és azt politikailag is túlzott kö- rülszinezéssel igyekeznek kihasználni a kormány ellen. A Dreptatea most válaszol a liberálisoknak, leszgezi, hogy a semmitőszék igen is elismerte az államnak azt a jogát, hogy a földgázát monopoli­zálja és csupán kártérítés fizetésére kötelezte az államot. Az elv maga érintetlen maradt és ez a kormányon levő párt győzelmét jelenti. lenül, kérőleg emelte reám tekintetét. Erről a tekin- tétről, erről a szempárról felismertem. A fővárosi élet' ugyan minket rég megtanitott óvakodni, hogy örömet, szomorúságot, megvetést, bizakodást egyaránt el kell fojtani . . . De amint ebbe a bánatos emberi szem­párba belenéztem s láttam belőle tükrözni a réges- régi, boldog gyermekkort, őszintén kezet nyújtottam neki: — Te vagy az?! . . . Hát, hogy kerülsz ide, vén. Laci?! — Vagy ötveu cv előtt ez az esetlen, nagy da­rabember nékem gyerekkori játszótársam volt. A kis- csikók, a kisborjak, az agarak, a komondorok, a rab­daruk, gémek, túzok itársaságában mindennap játszo­gattunk. Együtt verekedtünk. Építkeztünk. Temetkez­tünk, — micsoda különös játszadozásaink is voltak nekünk! . . . Dézsmáltuk a cseresznyefát. Kerestük a madárfészket. Nádvillával ettük a turóscsuszát. Ör­vendeztünk a madárlátta-kenyérnek. Aranynál többre tartottuk a piroscső tengerit. A vén szőlőben a csősz­ház vedréből nádcsővel szopott friss hidegvíz volt a legizletesebb italunk. A lovak csengője, az ökrök ko- lompja, a juhok kis „pergője“ volt a muzsikánk. Bod­zafa furulyán furulyáztunk . . . — Kőmives lettem én! — magyarázta sorsát a velem együtt megvénliedett Laci. A hajdú-porta min­den gazdagsága, a hajdu-puszták, a hajdú-rétek és ta­nyák minden rejtelmes szépsége feltárult itt egyszer­re előttem régi varázsaival és illataival és hangjaival és locsogó vizeivel és az éjszakából pislogó pásztortü- zeivel . . . Ennek az előttem meghajtott fejű vén fiú­nak, örökre eltemetett gyermekkorom esetlen, kis, hű­séges játszópajtásának a nagyanyja, az ezernyi mesét mesélgető Sirokiné, már 1848 előtt szolgálta nagy­anyámat. Szárazon dajkálta apámat, nagynénéimet. Szolgálta édesanyámat. Dajkált, csücsujgatott engem is. Amikor a hólyagos-himlőben halállal vívódtam, ápolt . . . Miközben a régi porta virágos bodzafája hűsítőn fejemre borult, a vén Laci tovább beszélte: —< Debrecenben kőmiveskedtem. Nehéz munka ez, ám éa Äs erdélyi nemzeti párt állásponttá

Next

/
Thumbnails
Contents