Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-02 / 217. szám
f JBaasfctf Till. *VF. *17. SZÁM. A 30 millióval bukott trafikot nyitott a Mit csinálnak a temesvári gazdasági élet egykori diktátorait akiket a gazdasági forgószél kidobott a nyeregből? Néhány tanulságos pillanatfelvétel (Temesvár, szeptember 30.) Talán nem is emlékszik már az olvasó a temesvári Krausz-bőrgyár bukására, amelynek pedig az a szomorú nevezetessége is megvolt, hogy úgyszólván ez nyitotta meg az addig immanens temesvári piacon a fizetésképtelenségek és leépítések sorozatát. A szegény úttörő: Krausz György 30 millió passzívával adta be a kulcsot. Eltartott három évig, amíg a hatalmas fizetésképtelenséget likvidálták. Ebhez hasonló krachot már csak a temesvári bankbukások idején lehetett észlelni. Nemrég hirt adtunk róla, hogy a Krausz- bőrgyár ingatlanait és berendezését 1 millió nyolcszázezer lejért megvette a konkurrens bőrgyár. Igaz, hogy nem volt nagy áldás benne: a hároméves herce-hurca alaposan lo- Iohasztotta a szép objektumot. Fő, hogy végre a piac napirendre tért a Krausz-bőrgyár bukása fölött. Oravicától Bécsig zúgtak a hitelezők. Most már elfogyott a köny, vagyis helyesebben másért hull azóta. Amilyen felháborodás volt annakidején, oly mértékben rehabilitálta az öreg Krausz Györgyöt az idő, no meg minden, ami azután következett. A közönség részvéte és ellenszenve másfelé fordult... Minden csoda csak három napig tart... De mi lesz a csődalanyokkal 1 Hova tűnnek, hova mennek, mivel kezdik újra a megpróbáltatásokkal teli életet. Krausz bácsit nem látta Temesvár három éven keresztül. Ugylátszott, eltűnt ebből a városból, amelynek éppen olyan jellegzetes figurája volt, mint amennyire jelentős köz- gazdasági tényezője. A tojásexporttól a trafikig. Nemrég azonban érdekes és uj üzlet nyilt a Lloyd-soron. A kereskedelmi és iparkamara palotájában. Az első világvárosias trafik, amelyben külföldi cigaretták is kaphatók. A trafik tulajdonosa egy friss és töretlen öreg ur: Krausz György, a bukott bőrgyáros. Valahogy jólesik látnunk a szürkefejű Krausz bácsit a pult mögött, az 50 és egyné- hányéves embert, aki mint egy fiatal özvegyasszony trafikot nyit és belevág az uj szakmába. Krausz György egyébként a háború alatt tojást exportált és Svájccal tartott fenn élénk üzleti összeköttetést, igy öregbítve a temesvári kereskedelem tekintélyét a külföld előtt. A háborús tojáskereskedelem konjunktúrája leáldozván, a bőrök felé kezdett szagolgatni. Itt is eltalálta a konjunktúra fuvoláit s talán a fizetésképtelenségében is első akart lenni, mint aki az uj gazdasági adottságot használja ki a legelőnyösebb visszavonulásra: a kényszeregyezségi törvényt... Akárhogy is áll a dolog, Krausz bácsi annak az üzletembernek a típusa, amely Temesvárt kereskedővárossá tette. Egészen mindegy, hogy mikor felemeli a telefonkagylót mit kiált a türelmes szócsőbe: — Két vagon tojás elindult. — Várom az öt vagon nyersbőrt. Vagy: — Húsz darab specialitátet? Igen is, azonnal felküldöm. A fő az, hogy Krausz bácsi és az összes Krausz bácsik telefonáljanak, intézkedjenek, mozogjanak, ha százszor elesnek, százszor felkeljenek, mert csak igy lehet meg az a reménységünk, hogy valaha visszavarázsoljuk a nyálkás Bega partján azt az életet, amit Krausz György és társai teremtettek itt meg. Mit csinálnak az egykori milliomosok? Önkéntelen a kérdés, mit csinálnak a temesvári piac ismert tényezői, akiket az irtózatos gazdasági megrázkódtatás teljesen tönkretett. .Természetes, hogy ezt a sort igy felületesén csak egy futólagos szemlével nem intézhetjük cl, hiszen legtöbben még volt pozíciójuk likvidálásával sincsenek teljesen készen. De az ut, ahogy a Lloyd-sori két kávéház tükörablaka eló'tt elsétálunk, csaknem végig láttatja Temesvár múltját s ki tudja a legtöbbnek az agyában nem késziil-e az eljövendő' uj temesvári jövő? íme, a fások asztalánál fiatalareu, sötétszémüveges, volt milliomos téglagyáros ül, aki mikor összeomlott, kétségbeesésében öngyilkosságot követett el. Ma már ismét a legtevékenyebb üzletember, akit mindenütt ismernek és becsülnek fáradhatatlanságáért és becsületességéért. Nagy lánya van, (legszebb temesvári urilány) aki mellett úgy fest, mintha nem is az apja, hanem a bátyja volna. Sokszor látjuk őket együtt; boldog és megelégedett s mikor a kislánya mellett a korzón végigmegy, bizonyára áldja ázt a gyomörttiosócsövet, amely akkor megmentette ennek a nehéz és mégis olyan drága életnek. A másik kávéházban mosolyogva, telve csupa fiatal energiával, beszélget sógorával, az újonnan átalakitott kávéház tulajdonosával az egyik bukott bank fiatal vezérigazgatója. Mindenki tudta, hogy nem az ő hibájából, hanem az elődök bűne miatt roppant össze a vezetése alatt álló pénzintézet. S milyen megrázó volt, mikor ennek az összeroppanásnak a súlyát viselte. A környezete joggal féltette az életét. Ma még folyik ugyan a bank likvidációja, — szállodáját vezeti, némi része van (Déva, szeptember 30.) Akárhol utazol, a vámtisztekről azt hallod, hogy ők a világ legudvariasabb emberei. Ebben nem lehet kételkedni. Hiszen Vaida belügyminiszter is kiadta a hires udvariassági rendeletet. Sajnos, a rendelet csak papíron maradt, mert a román határon még ma is sok esetben olyan tortúrán kell az utasnak átmennie, amit el se hinne az, aki keresztül nem ment fajta. A molesztált urinők. Ha még nem volt alkalmad könyörtelen és jogtalan tortúrán végigmenni, ime Kovordányiné, dévai özvegy uriasszony teljes valóságában előadja. Mielőtt azonban előadását reprodukálnék tudnunk kell, hogy az özvegy uriasszony azért ment ki Csehszlovákiába, hogy hazahozza Magda leányát, aki egy évet töltött ott, ruháit tehát ott szerezte he s azokat többé-kevésbe használta is. De hallgassuk meg a sértett felet. íme: __ A prágai gyorssal Halmiba érkeztünk. Annak rendje és módja szerint mi is a vámhoz állunk. Megkérdezi az egyik tiszt: van-e valami elvámolni valónk? Azt mondjuk __ mert leányommal együt voltam __itt Van két koffer és egy kosár s ha van valami elvámolni való benne, nézzék meg s küldjék el a dévai vámhivatalhoz, annyival is inkább, mivel itt nincsen pénzünk az esetleges vámot kifizetni. Erre aztán megkezdődött a hadd-el-hadd. Ä „Jó Barát“ és „Tábortűz“ DifónapM 40-— lei beküldése ellenében azonnal megkaphatja a „Minerva“ könyvkeres- 1 kedéstől Cluj-Kolozsvár, Strada Regina 1 Maria (volt Deák Ferenc ucca) 1 szám é © © \ a kávéházban is és egészen bizonyos, hogy a közgazdasági életben még találkozunk nevével. Temesvár egyik leggazdagabb embere volt, az a evikkeres ur a szomszéd asztalnál, azzal a légyüző Ar- deal-szivarral a szájában. A konjunktúra elmúlt, a legkedvesebb, leggavallérabb temesvári doyen, ma is jó- nevü ügyvédi irodájához tért vissza. Éppen úgy, mint az az; alacsony ur ott a kártya- asztalnál, aki csak egy pillanatra ült le, mert mindig, mindenhova csak égy pillanatra ül le, mintha a kérlelhetetlen élet lüktetését erezné minden porcikájában. Temesvár egyik leggazdagabb és legnagyobb familiája, melynek tagjai fások, gabonások voltak. Ma saját erejükre utalt ügyvédek és orvosok. Palotájuk már nincsen. Bár, egy-két hatalmas ház ma is nevüket viseli a Lloyd-soron. Csak délutánonként jelenik meg a kávéház Dán az egyik német bank volt igazgatója, aki most a kisbankok szindikátusát szeretné összehozni. Ezen dolgaik naphosszat. Az egyik táncos kávéházban láttam a nemrégen bukfencezett nagy német biztositó-fiók romániai központi igazgatóját. Fiatal, szőke, német ember, nagyon lefogyott a bukás óta. Tizenkét fióknak volt korlátlan ura, ma szerény hivatalnok, az ország egyik legnagyobb román biztosítóintézeténél. Mosolyogva táncol feleségével. Mosolyog és ezek, akiknek sorsát felsoroltam és feljegyeztem, mind mosolyogva vették fel újra az életet, mind megmenekült, talpraállt emberek lettek. És ezek a komolyabbak, nem a lecsúszott konjunktura-lovagok, a szélhámos Rajna-Rosenthalok, hanem azok, akik hibájukon kívül ültek azokon a kegyetlen, földrengéstől ma már ledöntött ormokon. Ezek azok, akiktől még érdemes várni valamit és akik mosolyogva estek talpra és mosolyogva dolgoznak tovább, ment megtalálták az élet és boldogulás titkát a friss energiában és friss lélekben. __Kivette az összes ruhákat s noha azok már használtak voltak, hiszen a leányom egy évig volt Kassán s ott vette a ruhákat, szétbontotta őket. Arra hivatkozott, hogy csak kézzel van megvarrva, amire felvilágositottam, hogy a többiek is kézzel vannak varrva, mert nem volt gépem. Ennek ellenére tovább bontotta a ruhákat s igy lefejtett a már készen volt ruhákról 8 méter bársonyt, 4 méter kartont, 3 __3 méter kék olcsó bélést, 4 méter mosóselymet, 2 méter mongol aljat, 4 méter lilamü- selymet s még néhány kisebb darabot. Mindez azonban mind fel volt a ruhákon dolgozva. Már a néhány éves bunda bélésének a felfejtéséhez is hozzáfogott, amin aztán annyira felháborodtam, hogy szó nélkül tette vissza, amikor meggyőződött, hogy alatta semmi rejtett portéka nincsen. Feljelentés a pénzügyminisztériumba. Azok az áruk, amiket a két urinőtől a vámtiszt elvett, nem estek vámolás alá, amit az is mutat, hogy az igy ott tartott ruhanemű összesen csak háromezer lej érték körül van. A molesztálás s a ruhák széttépése azonban annyira megviselte a hölgyek idegeit, hogy hazatérve azonnal ügyvédhez mentek és feljelentést adtak be Teianu Constantin pénzügyminiszteri államtitkárhoz s arra kérték a felsőbb hatóságot, hogy rendeljen el vizsgálatot ebben az ügyben, a visszatartott holmikat küldjék a dévai vámhivatalhoz, az állapítsa meg, hogy mennyi vámot kell fizetniük. Az eljárás annyival is inkább feltűnő, mert a hölgyek előre bejelentették, hogy nem tudják, mi esik vámolás alá s ők azért mutatják meg, hogy azokat el vámolják. Csempészésről tehát szó sem lehetett, pedig a vámtiszt többi kollégái ellenvetése ellenére is irgy járt el, mintha az urinők a legközönségesebb csempészek lettek volna, akiknek még a nagykabátját is ki kell bontani. Hir szerint a minisztérium mái' elrendelte az ankétot s csak arra vagyunk kiváncsiak, mit fog a vizsgálat megállapítani. Annyi azonban tény, hogy a dévai vámhivatalhoz a lenyúzott portékák még eddig nem érkeztek meg. Gyárfás Endre. >WVWWWWVWWWWWW\/WS/WVWWV>A/WWWWVWS^ WWWWWWWIi Hogyan vámol a halmii vámhivatal: elmondja a dévai özvegyasszony feljelentése Tönkretették a Csehszlovákiából hazatéri urileány egész garderohját
