Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-13 / 227. szám
Jill. ÄFF. 227. SZÁM, A bukaresti sajtó szerint az uj kormány 30.000 tisztviselő leépítését tervezi A kiüfségvetés leépítésén dolgozik egy bizottság — Különösen a közoktatás terén akarnak spórolni (Kolozsvár, október 11.) A nemzeti parasztpártban nyíltan beszélik, hogy a Mironescu kormánynak legfőbb feladata less, leépíteni a költségvetést har- mincszázalékkal. »A budget megnyirbálása csak a személyi kiadások csökkentésével érhető el, ami az állami tisztviselők széleskörű menesztését jelenti. A bukaresti sajtó biztos információkra hivatkozva, már tervezeteket közöl a tisztviselők leépítéséről. A tervezet szerint, amit állítólag a költségvetési bizottság maga állított össze, 8 közhivatalokból az alábbi kategóriája tisztviselőket menesztenék: akik az 67 életévet betöltötték és mint specialisták működnek.; akik 1930 október 1-ig az 54 életévet betöltötték; akik 1980 október 1-ig 25 évi szolgálatot teljesítettek; akik 1930 október 1-ig 5 évnél kevesebbet szolgáltak az államnál. Azok az 57 évesek és 30 évi- szolgálattal birók, akik nyugdijjogosultak; mindazok, akiknek a házas- társa állami fizetést élvez; korra való tekintet nélkül azok, akiket mint speciálistákat szerződés köt az államhoz; akik többféle javadalmazást élveznek; akiket 1930 év folyamán neveztek ki és végül a szabálytalanul előléptetett tisztviselőket fogják leépíteni. Hozzávetőleges számítás szerint 30.000 tisztviselő tartozik a felsorolt kategóriákba. A tervezetre vonatkozólag több szakminisztérium adott felvilágosítást, s azokból kiderült, hogy a tisztviselő leépítésekre ilyen formában nem fog sor kerülni. Az állítólagos tervezet tizenkét kategóriája felöleli az állam majdnem mindén tisztviselőjét, s ha őket mc~ nesztenék, az állami hivatalok fennakadnának a munkában. Annyi bizonyos, hogy a költségvetésben elsősorban a személyi kiadások csökkentésével akarnak spórolni, tehát bizonyos kategóriákat meneszteni fognak, csak nem akkora mértékben. Egy bizottság máris dolgozik a budget-lcépités tervén, s munkájának eddigi eredménye szerint főként a közoktatásban lesznek nagyobb spórolások; gimnáziumokat fognak beszüntetni, összevonni és az adminisztrációjukat egyszerűsíteni. A bizottság titokban tartja javaslatait, nehogy a különböző leépítések körül meginduljanak az intervenciók és küldöttségek s ezâlţal akadályozzák a tervek végrehajtását. A képviselők és szenátorok körében mozgalom indult meg annak az elvnek a kiharcolására, hogy a költségvetés redukálását inkább magasraugu tisztviselői fizetések leszállításával, a tétlenkedő bizottságok beszüntetésével hajtsák végre és no a nélkülözhetetlen, tényleg munkálkodó alsóbbrendű tisztviselők feláldozásával. Az angol Thomas, a magyar Tamás s a román Tamasíu Magy ar kisebbségi sérelem angol megvilágításban — Decemberre kedvező döntést várnak a magyar gyermekeket idegen iskolába kényszerítő névelemzés ügyében Getifben humbugnak tartják a névelemzést, mert nem tudják megérteni ezt a balkáni kitalálást — A Keled Újság állandó svájci munkatársától — (Genf, október 11.) Pcntmarm ur, a fürge angol távirati riporter elragadó ember, mert nemcsak az ak- tuálitások, hanem a humor iránt is kitűnő érzéke van. Hunyorít kissé a félszemére, rendszerint folyékonyan dadog, de a kedélyét nem veszti el még a legnagyobb tumultusban sem. Kipécéztc magának, mint „anyagot“, a névelemzést. — Szellemes történettel találkoztam a magyar memorandumban. Csomó magyar leány és fi.u mitsern sejtve elmegy az iskolába és amikor hazatérnek, nem tudják ki az apjuk, ki az anyjuk, szépen átkeresztelték őket idegen névre. Elő is hoz egy példát: Tamás Ida és Tamás Éva székely leánykák (régi nemesi család sarja) váratlanul románná változtak — felsőbb parancsra. Csakhogy az angol sajtónak is szava volna a dologhoz. És tudtomra adja, hogy a „Tamás ereiben angol vér csörgedez“ és a nobilis ős nyilván ugv kerülhetett a Székelyföldre, amint a madár szállítja olykor szárnyán, vagy karmain távoli világrészbe a virág himporát. Kétkedőn csóválom fejem, mire Pentmann ur ábrázata széles mosolyra húzódik: — Vagy azt hiszi, hogy az angol Thomasok és a magyar Tamások is a román Tamásiuból származtak? Tény, hogy a névelemzés hullámokat csap. Eddig úgy jellemezték Genfben Középeurópát, hogy a földterület lakói többet csevegnek, mint amennyit cselekednek és hogy bemutatkozásnál katonásan ütik ösz- sze a bokájukat. Néhány nap óta ez a bemutatkozás járja: — X. Y. az államilag elemezett becsületes nevem .. És kedélyes bokaösszeverés következik. Végre tizenegy esztendő után egy kisebbségi panasz — divatban van. En vogue — ahogy mondják. Frissen föltálalva. Forr mint a nehéz zamatu must. Őszi desszert az Assemblée után. Tudni kell, hogy Svájcban csodálatosan el vannak keveredve a nevek és fajok. Egy Ízben mindenáron kihallgatásra szerettem volna jelentkezni a svájci köztársasági elnöknél. Egy Blau nevű ur kisert el a berni szövetségi palotához.. A derék ember hamar feltalálta magát a kényes szituációban : — Jelentsen be az elnök urnák, — szólt az ajtón- állóboz, — hogy a Blau ur óhajtja látni... És napoleoni pózba vágta magát. De csak szern- liunyásig tartott a dolog, mert az államfő visszaüzent, hogy szívesen vár bennünket.. Pedig Blau Ernő szőkésvöröses bajuszával és világos fejével nem berni patrícius, mint ezt a köztársasági elnök méltán feltételezte, hanem temesvári származású magyar zsidó, aki a háború alatt saját ha-, tárai mögött nyugtalanul fészkelődő svájci hadsereg fotografálásával kezdte karrierjét, ma pedig becsült, jómódú svájci kereskedő. És Blau urnák nemcsak a szive, hanem a neve is aranyakat ér. Hát azért hat a humor erejével ilyen népnél, amely annyira tiszteli a gondolat szabadságát, hogy valami harmadik személy állapítsa meg: ki milyen nyelven imádja Istenét. A sajtóteremben pedig a nyelvelemzési vitával kapcsolatban azt indítványozta egy másik angol kartárs, hogy a Tamás-csemetéket, akik a Magyarországtól elvett területen élnek, neveljék föl angol szellemben ... — Őszintén szólva — humbugnak látszik a doiog, — mondta előttem egy népszövetségi tisztviselő az erdélyi magyar memorandumról. Hol létezne ma olyan állam, ahol fittyet hánynak a szülők akaratára és ahol a gyermek lelkét úgy próbálják ki, ahogy az üvegpoharat szokás megcsenditeni, vájjon milyen hangot ad? Jaj, dehát a genfi nép boldog. Nincs annyi fan- táztája sem, hogy belássa, a XX. században is akadnak gyermekek, akik nem édes anyanyelvükön és nem abban az iskolában szívják magukba a kultúra első. i»É€I EK IIJ NEM FÉR ŐSZE ! Cserélje ki készülékében lámpáit eg\j sorozat YALYO esősei! cs egy elavult készülék helyett egy modern készülék tulajdonosa lesz! Képviselet Erdély és Bánát részére: n* * # f I CLUJ-KOLOZSVAR, Strada T. Vladinoirescu No.6. üdítő életnedvét, amelyben akarják, hanem olykor az ellenkezőjében ... Megnehezíti a bizonyítást, hogy a népszövetségi tényezők maguk is teljesen tájékozatlanok a magyar nevek tekintetében. Ezért legelőször a magyar név- eredetet tanulmányozzák az illetékesek. Mintha ezúttal komolyan fogná föl a dolgát a Népszövetségi Tanács is. legalább erre vall az a körülmény, amelyre nincs példa a Nemzetek Szövetsége történetében, hogy nem hármas, hanem ötös bizottságot kreáltak valamely kisebbségi sérelem letárgyalására. Ez a komisszió Francia- Nemet- és Spanyolország, Perzsia és Venezuela tanáeskikiildötteiből tevődött össze cs .bár titkos a határozata, azt mutatják a jelek hogy a romániai Magyar Párt peticióját kedvezően intézik el. Döntés különben decemberre várható. Az egész név- elemzési história főleg azért érdekel bennünket, mert ragyogó példáját szolgáltatja annak, hogy a kisebbségek konkrét panasstevéssel többet használnak maguknak. de az egyetemes magyar kérdésnek is, mintha odahaza békésen zúgolódnak. Akinek szája van, kitátja a száját, amikor ütik. Ez a jobbaíakarás elemi követelménye. Aki hallgat „türhető“-nek találja az életet. Az utódállamok kormányai szívesen hivatkoznak arra Genfben, hogy a magyar kisebbségek szépen viselkednek, mert nem keresik föl panaszaikkal a Nemzetek Szövetségét. Ez meg is felel a valóságnak, mert 1925. óta a magyar minoritások egyetlen esetben sem fordultak panasszal a Népszövetséghez. „Hiába is volna minden sóhaj a nagy Sóhivatalhoz“ — legyintenek otthon, ám Genfben úgy tudják, hogy a magyar kisebbségek megelégedettek. Ezért hatott itt a meglepetés frissességével a magyar névelemzési memorandum. Seidner Imre.
