Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-12 / 226. szám
Xm, ÉVF, 226„ SZÁM. (Tudósítás eleje az I-sö oldalon.) alakulat nem fog beleegyezni abba, hogy Besszarábiát Pan Halipa képviselje a kormányban. Különben Pan Halipa előreláthatólag kénytelen lesz állandóan Kise- nevben tartózkodni, ahol ő a tartományi igazgatóság vezetője. Ez az igazgatóság jogszerint már hat hónapja létezik, ténylegesen azonban még alig működött, éppen azért, mert Pan Halipa a többszörös kérésre sem volt hajlandó arra, hogy itt hagyja Bukarestet és Kisenevbe vonuljon dolgozni. Elsején összeül a parlament. Értesüléseink szerint az uralkodó még a pénteki nap folyamán aláirja a parlamenti ülésszak elhalasztásáról szóló királyi dekrétumot. A parlament megnyitását, hi- rek szerint, november 1-ig halasztják el és nem november 15-ig, mivel a költségvetést sürgősen le kell tárgyalni. Hamis meglepő kijelentéseket tett a kisebbségek mai helyzetéről Maniu Gyula a parlamenti többség csütörtök délutáni értekezletén, miután méltatta a kormány munkáját, elmondotta az uralkodó országba jövetelének történetét. Ezzel azt szögezte le a nyilvánosság számára, hogy a nemzeti parasztpártnak igenis lényeges része és szerepe volt a jelenlegi alkotmányos rend megvalósításában, A távozó volt miniszterelnök ezután a kisebbségekről is beszélt és a következőket mondotta a bukaresti lapok tudósításai szerint: __A kisebbségek számára a törvényesség anvnyira széles és a jogokkal megegyező rezsimjét vezettük be, hogy maguk a kisebbségek kénytelenek elismerni, hogy sehol sem örvendenek szélesebb és lojálisabb jogoknak, mint nálunk. Azok a külföldiek pedig, akik azért jönnek hozzánk, hogy a kisebbségek helyzetét megvizsgálják, nem rejthetik el megelégedésüket azzal a móddal szemben, ahogyan Romániában a kisebbségeket kezelik. Ez a törvények és a kormányrendelkezések eredménye, de nem kevésbé igaz az is, hogy abból a mély türelmességi érzületből fakadnak, amely népünk lényeges sajátsága. A kisebbségeknek ma községekben, városokban, megyékben számarányuknak megfelelő képviseletük van, saját nyelvükön adminisztrálhatnak, teljes szabadságuk van hitük gyakorlásában, oktatásuk úgy történik, ahogyan akarják és semmi sem akadályozza őket, hogy otthon érezzék magukat, azzal az egyetlen korlátozással, hogy teljesíteniük kell hűséggel a haza és az állam iránti kötelezettségeiket. Az ember nem tudja, hogy amikor ezt a beszédet olvassa, a saját szemének ne higyjen-e, vagy valami mást gondoljon. Azt például, hogy Maniu annyira elzárkózot-an élt a miniszterelnökségi palotában, hogy egyáltalában nem látja, mi történt- milyen élet zajlik körülötte. Melyik kijelentésre tegyünk megjegyzést ? Arra, hogy sehol a világon nincsen ilyen jó dolguk, rendezett jogi helyzetük a kisebbségeknek s ezt minden kisebbségi polgár elismeri? Hogy a közigazgatás a saját kisebbségi anyanyelvűnkön folyik? Az iskolaügyünk olyan, amilyennek mi kívántuk? Egy bizonyos és ezt a kijelentését aláírjuk Maniu miniszterelnöknek: a kisebbségek teljesitik az állam iránti kötelezettségeiket. A kisebbségekkel szembeni állami kötelezettségek beváltásáról még nem értesítette a kisebbségeket Maniu Gyula. Erdélyi«:!* az u| kormányban Az uj kormány tagjai közül kimaradt Vaida Sándor, miniszter lett ■ z erdélyiek közül Hatiegana Emil dr. egyetemi professzor, a kolozsmegyci pártelnök, aki az egészségügyi és munkaügyi tárcát kapta s akinek agresszív temperamentuma helyettesítene a kormányban Vaida Sándor eddigi befolyását. A parasztpárti miniszterelnök mellé nemzeti■ »1 'uhui \*m. ..........LjJU— párti államtitkárt állítottak, Tilea Viorel 3r. személyében, aki a ehemarista ifjú generációnak az exponenseként került be a kormányba. Ä kultuszügyek vezetése a közoktatásügyi minisztériumban megmaradt Pop Ghita államtitkár kezében, aki nagyon komoly és mély odaadással fogta fel eddig is hivatását. A kormány minisztere lett Voicu Ni- tescu is, aki egy rövid ideig igazságügyminiszter volt a király hazaérkezése előtt s ezúttal a közlekedésügyi tárcát kapta. A pénzügyminisztérium élén megmaradt Popovici Mihály és az erdélyi román nemzeti párt ezzel a személyi elhelyezkedéssel kapott kiegészítést. Arra számítanak azonban, hogy nehány hónap múlva Maniu ismét átveszi a kormányelnökséget. A gazdasági tárcák, A pénzügyminisztérium a régi kezekben maradt, Manoilescu Mihály pedig a közlekedésügyi minisztériumból tovább jutott: az ipari és kereskedelmi ügyek minisztériumába, ahol nagyobb tér múlik tevékenysége számára. Madgearu eddigi iparügyi miniszter, aki a király visszatérte előtt pénzügyminiszter is volt, ezúttal a földmivelésügyhöz került. Az ő szakmája pedig az iparügy volt tulajdonképpen. A megoldásnak azt a magyarázotot adják, hogy ő képviselte Romániát az agrárkonferenciákon s ezt a munkáját mint földmivelésügyi miniszter is folytathatja. Az a látszat is felmerül azonban, hogy helyet adott Manoilescunak a hathatósabb tevékenységre. Az uj kormány tagjai Szíriájából az este fél 11 órakor 'érkezett vonattal tértek vissza Bukarestbe, mint esküt tett miniszterek. Az első minisztertanácsi ülést holnap tartják meg Halálra Ítélték a $í.ék@!yf@ldi tejszövetkezeteket is (Székelyudvarhely, október 10.) Az a szisztematikus akció, amellyel a Székelyföldet már tiz es'Érendő óta teszik tönkre minden téren, uj ptappehoz jutqtt. Keni elég, hogy az egész ország katasztrófa felp sodródik a gazdasági válság miatt, egyes tényezők tudatosan is fokozzák a nép nyomorát.’ A falusi nép súlyos életnehézségek között teljes kilátástalansággal megy szembe a téllel, leszegényedett, nincs keresete, semmi jövedelme és még lehetősége sincs, hogy akármilyen ötlet, vagy munka révén megélhetéshez jusson. Egyik kerespti forrása volt eddig a tejértékesités, ami -— ha naponként néhány lejt is, — de hozott valamit a — Mért kérdezed? — Mert a hatalmas Isten — áldassék az Ő neve! — nekem erőt adott arra, hogy visszaidézhessem azt, akit nagyon szerettek... Megdöbbemt-sápadtan meredtünk az ismeretlen vén emberre, aztán egymásra néztünk és megértettük egymást. — Gyere! — suttogta a báró rekedten az öreg parasztnak és siető léptekkel indultunk a kastély felé. A bibliothékában a vén paraszt körülnézett s azt kérdezte: •— Melyik szobában szeretett lenni legjobban a kisasszonyka? — A saját kis szalonjában ... — Oda gyerünk! Megilletődve álltunk meg Dagmar aranyKéces kis sárga szalonjában. Minden úgy maradt ott változatlanul, ahogyan az utolsó gyászlovaglás előtt ő hagyta... — Melyik ruháját szerette legjobban a kisasz- szonyka? A báró az egyik szekrényből könnyes szemekkel, némán emelt ki egy . kis fehér selyemruhát. Az öreg paraszt a fehér ruhácskát gyengéd kézzel átvette és egy székre terítette. Az őszi alkony fakó derengésében a kis fehér ruha csodálatos, különös, titokzatos fényben ragyogott... — Ez az ő széke, — mormolta ismeretlen vendégünk s aztán bárom széket flélkaréjban Dagmar széke köré helyezett. A középsőre leült ő maga. — Üljetek le ide az ő széke mellé jobbról és balról, — parancsolta. Dobogó szívvel, némán engedelmeskedtünk. — Ezt a kezeteket adjátok ide. így. A másik kezetekkel fogjátok meg gyengéden a kisasszonyka ruhája ujját. ügy. És most nagy-nagy szeretettel gondoljatok reá... várjátok őt. Az öreg keresztet vetett, aztán halk hangon, lassan egyhangú mormolással elkezdett mondani egy ismeretlen nyelvű, dallamos imádságot... Mi pedig a ruhára meredtünk dobogó szívvel, remegő lélekkel,,. És a ruha, hullámzani kezdett, emelkedni, telni, a ruhaujjat tartó kezemet mintha valami folyton szilárduló feszítené ... a ruhának most már mintha emberalakja volna ... a vállkivágás felett dereng valami.. . ködük ... emberarcot ölt ... Teremtő Isten ...! Reszketni kezdek... A báróra nézek... Ajka vértelcn, arca fakó, a szeme düllcdt... Ő látja ... Mert Dagmar már akkor ott ült közöttünk... sápadtan, gyengéd mosollyal... elevenen ... — Dagmar! Dagmar! A könnyem kicsordul:, lehajoltam a kezére és megcsókoltam ... Rám mosolygott, aztán az apja felé fordult. — Én kicsi lányom...! — rebegte clesukló hangon, fénylő szemekkel a báró. És Dagmar most felemelte a kezét és gyengéd újakkal vegigsimitotta atyjának feléje bukó ősz Tejét... Aztán újra felém fordult, két karját a nyakam köré fonta, földöntúli mosolyban tündöklő tekintetével végigsimogatott és megcsókolta a számat.... Az öreg paraszt újra imába kezdett. És ahogy lassan pergett ajkán a szó, Dagmar arca fakulni, derengeni kezdett, lassan köddé vált... ölelésem szorítása ernyedt... s a ruha, az üres ruha egyszerre elha- nyatlott karjaim között. Dagmar eljött elbúcsúzni tőlem . .. Mi volt a buesu? Valóság? Varázslat? Szemfényvesztés? Szuggesztió? Nem fontos. Nem kutatom. De a tulvilági ajkak csókját ma is érzem ... A tulvilági ajkak csókja ma is Dagmarboz köt... És földi asszony nem tudja elszakítani tőlem, az .én tulvilági menyasszonyomat. . . Öreg barátom elhallgatott. * A szeme könnyes volt, amint rajongó megindult.- siággal nézte Dagmar arcképét. Az arckép a sejtelmes fényben mosolyogni látszott... Meghatott csendben ültünk sokáig .. konyhára. Az ujabbi időkben fokozott akció indult meg a tej és tejtermékek értékesítésével kapcsolatosan tejszövetkezetek létesítésére, hogy ezt a kereseti ágat modern, nyugati minták alapján kiépítve, jövedelmezővé tegyék és a nép nyomorán ezáltal is segítve legyen. A szépen prosperáló székelyföldi tejszövetkezeteket azonban elérte a végzet, az adó alakjában. A kérlelhetetlen adóhajsza nem tekintette fonto3 szerepüket, hanem egyszerűen lehetetlenné tette súlyos és elbirhatatlan adók kivetésével azok működését. Nap-nap után érkeznek a panaszok, hogy a tejszövetkezeteket háromféle adóval is sújtják. Újabban az adóhivatalok egyre-másra citálják be a szövetkezeti vezetőket és adóztatják meg e szociális intézményeket, olyan súlyosan, hogy nem marad más hátra, mint megszüntetni a működésűket. A jövedelmi adó kirovásánál az eddigi rendszer szerint 4—8 ezer lejig fizettek az üzleti frogalom alapján. Most például a homoródszentpáli tejszövetkezetnél 160 ezer lej tiszta jövedelmet vettek fel és ennek megfelelően 16 százalékos jövedelmi adót, vagyis 25 ezer 600 lejt vetettek ki teljesen önkényesen, minden alap nélkül. A tejeladás után egyébként már megfizetik a jövedelmi adót és az eladás után pedig a forgalmi adót. A háromszoros adó, tekintve, hogy januártól augusztusig, tehát 8 hónapra 26.023 lej a forgalmi adó, ami évi 40 ezer lejnek felel meg, hozzávéve a jövedelmi adót s nem is számítva más illetékeket, csak a szcntpáli szövetkezetnél 66 ezer lej adót jelent évente, ami olyan horribilis összeg, hogy a szövetkezetei teljes csődbe juttatja. Ilyen adó mellett képtelenség működni, nem marad más hátra, mint megszüntetni a tejszövetkezeteket, ami viszont a nép majdnem kizárólagos és még valamit jövedelmező keresetforrásának teljes halálát jelenti. A homoródszentmártoni, eddig szépen prosperáló szövetkezet máris kénytelen volt működését beszüntetni és a többi szövetkezet, sajnos, szintén ezen az utón van. Végeredmény tehát az, hogy az állam is elesik az adóalany tönkretételével az adótól, a nép nyomora pedig hihetetlen méreteket fog ölteni. Történik ez az eljárás olyan intézményekkel, amelyeket államilag kellene támogatni és kedvezményekkel ellátni, hogy a népnek ez a keresetforrása minél általánosabb legyen az ország javára. Nyugaton moderni gazdasági elvek mellett mindenhol igy is történik, csak nálunk pusztítják cl a meglévőt is. A helyzet tehát ma az Székelyföldön, hogy meg kellene menteni ezeket a tejszövekezeteket. Dr. Elekes Dénes, a gazdasági hitelszövetkezetek szövetségének igazgatósági tagja három helyre is folyamodott a tej- Szövetkezetek megmentése érdekében. Beadvánnyal fordult a megye tanácsához, a mezőgazdasági kamarához és az udvarhelymegyei gazdasági egyesülethez. Azonkívül az udvarhelymegyei magyarpárti tagozat vezetősége megkereste a központot, hogy tegye meg a szükséges lépésekét a tejszöv.etkezetek megmentés© érdeké-*
