Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-02 / 217. szám

2 mcamms&i Till. wrr. TÍL ZZAM. i Kiadták a népszámlálás felvilágosító utasításait A megyék prefektusait s választmányi elnökeit berendelték Kolozsvárra Elítélően nyilatkoztak az értekezleten minden hamisító szándék ellen (Kolozsvár, szeptember 30.) Az erdélyi tartományi igazgatóság kerületéhez tartozó megyék prefektusait és szubprefektusait, valamint a törvényhatósági városok polgármestereit Kolozsvárra citálták be keddre. A tar­tományi igazgatóság adta ki a rendeletét és a berende­lésnek célja az volt, hogy a prefektusok és sznbprefek- tusok értekezletén utasitásszerü megbeszélést tartsanak a közelebbről megkezdődő nagy népszámlálás előkészítő munkálatairól. Az értekezletet a kereskedelmi és iparkamara nagy­termében tartották meg, Moldovan Valér dr. tartományi igazgató elnöklésével. Az értekezlet előadója Manoila, miniszteri vezérigazgató volt, az erdélyi népszámlálás kormánybiztosa, aki az elvégzendő munkának az elter­vezett képét mutatta be, ismertetve az uj népszámlálási törvényt és a hozzáfűzött utasitásokat rajzolta meg. Általában a hivatalos utasítások úgy szólnak, hogy az eddigi botrányos kísérletek után, amelyeknek eredményei semmire sem használhatók, végre tárgyilagos népességi statisztikát állítsanak össze Az eddigi úgynevezett népszámlálásokról az egész világ tudja, hogy nem volt más eredményük, csak horribilis pénzösszegnek az elpocsékolására nyújtottak alkalmat s az összeirt számadatokat senki sem vette komolyan. Meg kell említeni, hogy a mai értekezleten a fiata­labb, képzett román intelligenciának a képviselői is igyekeztek állást foglalni az olyan régebbi összeirási ten­dencia ellen, amely nevetségessé tette az Averescu-kor- mány homályba fulladt népszámlálását is. Megmondot­ták, hogy az országnak igazi érdeke nem a szociográfia meghamisítása, hanem annak a valóságnak a felderítése, amire a köz- igazgatásnak is, a tudománynak is szüksége van. Az értekezlet is azt tartotta az egyetlen helyes útnak, hogy az összeíró lapokon minden családfőnek a szabad val­lomása érvényesüljön. A kiadott végrehajtási utasítás is úgy szól, hogy mindenki olyan vallást, anyanyelvet, illetőleg nemzetiséget Írjon be, amilyennek magát és csa­ládtagjait vallja és a befolyásolási kísérletek bünte­tendő hamisítást képeznek. Minden törvényhatóság részére egy-egy delegátust neveznek ki, akik a munkát irányítják és ellenőröket a munka ellenőrzése végett. Azonkívül kineveznek minded nyolcvan család részére egy-egy összeirót. A nagyértekezlet után a prefektusokat külön érte« kezletre tartották vissza s az ő számukra még külön uta« sitásokat adtak. A kormány részéről eddig elhangzott minden nyilat, kozat olyan népszámlálást helyezett kilátásba, amely ko« moly és tárgyilagos munka kíván lenni. Minden minisz. teri kijelentés hangsúlyozta eddig, hogy nem tendenció­zus, hanem valóságos adatokból akarják Románia első komoly statisztikáját összeállítani és mindenki teljes szabadakarattal töltheti ki az összeíró lapokat. Az állam is tudni akarja a lakosság tényleges adatait. Minden hivatalos közlés tiltakozik az ellen, hogy olyan, vagy ahhoz hasonló kényszert alkalmaznának, mint ami. lyennel sikertelenül kísérletezett az emlékezetes Bucsan- féle összeírás. Moldováia Igazgat© a hatóságok szigorú semlegességéi helyezte kilátásba Az értekezlet után munkatársunk felkereste Moldo­van Valér dr., erdélyi tartományi igazgatót, hogy hi­vatalos helyről kapjunk biztos információkat az értekez­let tárgysorozatán szerepelt népszámlálási utasításokról. — A kormánynak eltökélt szándéka, — mondotta a tartományi igazgató, — hogy a közelebbről megtar­tandó népszámlálás olyan komoly munka legyen, amely kilencvenkilenc százalékig is kiállja a kritikát. Éppen ezért szükséges volt, hogy egy szakember közölje az er­délyi hatóságok képviselőivel a kormány intencióit és részletes utasítást adjon afelől, hogy a népszámlálást úgy technikailag, mint elvi szempontból is közmegelé­gedésre végezzék. — Amit a miniszter megígért, be is tartotta, mert az összeíró kérdőív úgy van összeállítva, ahogy Sándor József szenátor urnák is megígérte a miniszter. Négy fontosabb kérdés szerepel az említett nyomtatványon: a) milyen vallásu; b) melyik az anyanyelve; c) milyen nemzetiségű és végül d) milyen állampolgár?, — A miniszteri kiküldött a mai értekezleten hang­súlyozta, hogy a helyi hatóságok tartózkodjanak bármilyen irányú véleménynyilvánitástól, amely a fenti kérdésekre megadandó válaszokat befolyásol­hatná. — Ezért mi is mindent meg fogunk tenni, hogy a> lakosság éppen azt irhássá be a kérdőívekbe, amit akar, Ki kell azonban azt is hangsúlyoznunk, hogy ugyanak­kor, amikor garantáljuk a hatóságok semlegességét a| népszámlálásnál, azt sem fogjuk megengedni, hogy bárki bármi­lyen utón a lakosságot arra kényszerítse, hogy ne olyan feleleteket adjon, mint amilyeneket eredetileg akart tenni. — Minden megyében lesz egy úgynevezett népszám­lálási delegátus, akit a prefektus javaslatára a közegész­ségügyi miniszter nevez ki. Ezenkívül minden 14.000 la­kosra egy népszámlálási ellenőr jut, aki elsőfokon vi­gyáz arra, hogy a népszámlálást a törvényes szempontok betartásával végezzék. A népszámlálási ellenőrzőn kívül meg lesz szervezve a biztosok csoportja s 800 családra egy népszámlálási biztos esik. Moldovan tartományi igazgató kedden este Buka­restbe utazott. Minden cipő PYS1AM pasztát kíván AMERIKA HŰBÉRURAI írta: KILIÁN ZOLTÁN (42) Giitus száján most kiszaladt valami: — ... Mert az a másik kell... Maga rettent meg legjobban szegény csacsi kis asszony, hogy ezt kimondta. Jóvátenni azonban már nem lehetett. Az ura csak végignézte feleletül. Szánakozás volt ez a nézés. Kicsit fájdalmas és rí agy orv nagy on kiábránduló. A férfi véleménye volt ez a nőről, aki csak a maga szivét védi, a maga kisvilágát. Gitusnak jobban fájt minden szidalomnál. — Nyűggé zsugorodtam össze előtte! — suttogta. — Miért mondtam neki, magam sem tudom?! Ki, vagy mi okozza, hogy az ember olyasmit ds mond, amit nem akar? És amiről tisztán látja, hogy bajt fog teremteni vele magának... Mi hajtja ki az ajkon az ilyesmit? Zoltán egy Cadillacban ült már, ott mondta sok­szor egymásután: — A másik... a másik... Lovely! — Mit csinálhat most? Mögéje kellett volna látni ennek a másiknak... Mi vitte bele a bűn országába és mi tartja ott... Jó volna lehámozni sejtelmes, büszke, beteg lelkét, meglelni benne a lélekmagot... Lovely, de messzire vagy! Futott a Cadillac és a motorja ezt dalolta a kapi­tánynak : — Lovely az én ellenfelem... Lovely szép, vonzó és erős... Jó volt szeretni és most jó küzdeni ellene... Lo­vely az életem tartalma... A meggazdagodott életeméi • A kormányzó szabadkozott még, ha/ncm azért in­kább rideg volt rövid látogatásán. A panaszokat meg kell vizsgálni és erre az időre más lesz a chief a Police Head Quarteren. Az eddig tett szolgálatok igen érté­kesek, és azok, akiken az érdemek jutalmazása múlik, meg is találják majd a megfelelő módozatokat, de azért itt az ideje annak, hogy az underworld elleni küzdel­met más vegye át. Amerikai. — Ez a küzdelem megszűnését jelenti! — tiltako­zott Captain Zo. — Denbigh egész irányának és mű­ködésének feladását. t A kormányzó vállat vont. Elment. Fő az alkotmá­nyos felháborodás levezetése. Derécey Zoltán az asztalra ütött: — Nem! Nem fogtok elűzni! Nem fogtok vizsgá- latozni velem! Lovelyt látta maga előtt, ez megkemónyitette. Bellivatta legjobb embereit. Félóra múlva a kormányzó már a rendőrség foghá­zában ült; a hangoskodó vizsgálóbizottság tagjai szin­tén. — Jöjjön, ami jöhet! Egész Amerika csak nem lesz a gangsterck mellett... Rendőrök szaladtak szét minden irányba. Katonák csapatai érkeztek a Head Quartcrrc. Captain Zo beszédet tartott nekik. Rövidet, amc- rikaiasait. Ehhez nagyon értett, ezért igen szerették. Annyit mondott csak a kapitány: — Fiuk, ti vagytok most ennek az államnak tör­vényhozói, bírái és ítéletvégrehajtói! Jegyezzétek meg jól: az az igazság, amit az ember maga kioszt! Gye­rünk ! És most végigjárták az alvilág minden telepét. Nem nézték, ki tiltakozik a „tisztességes“ polgárok kö­zül, mint cégérnek odarakott „tulajdonos“; lefogták egyszerűen és vitték vele minden emberét is. Az elvilág erőforrásait támadták meg, a pénzelő és a gangsterekből dúsan kereső igazi hübérurakat. A nagy szövetségeseket, az alvilág alvilágját, akik eddig a tör­vények és a polgári szabadság tisztelt őrei és magasan álló szószólói voltak. Vitték őket. ‘És ítélkeztek is nyomban: — Züllött és elaljasodott „tisztességes“ polgárság és banditává lett városi igazgatás nélkül sehol sem ke­letkezhetik underworld! Vállaltuk, hogy megtisztítjuk a várost, rajtatok kezdjük! Nincs huza-vona a perekben többé! Captain Zo ezzel vezette be az Ítéleteit. Az underworld „gazdasági háttér“' nélkül maradt. Pénzelői átmentek az igazi alvilágba. — Chicago mégis megbirkózik önmagával! — szólt Amerika. Captain Zo ismét a legfigyeltebb ember lett. Super- polieeman. A törvények fölötti rendőr. Amerika csodálata lett az övé: az alvilág pénzével mert harcba szállani, nem a banditáival. * Anburn még uralkodott az embereken. Morley ma- gábavonult lett, csak az árnyéka a régilendületü vezér­nek. Nem bánta, mi történik. Valaha a bűn Napóleon­jának tartotta magát, ma csak jóváhagyott, de nem kezdeményezett dolgokat. Sápadttá vált, haja meg­őszült. SenJ^nem tudta, miért... Lovely vig volt, merész. A vad vállalkozásokat ő rendezte, férfiruhában rohant gangsteroi között és ir­galom nem termett körülötte. Kit szeretett? Nem mond­ta, nem is mutatta. Mindenki őt szerette eszeveszetten, legképtelenebb terveire is akadtak jelentkezők, férfiak és nők vegyesen. Anburn meglepődve vette észre magán, hogy szívesebben megy vele még ő is, mint Orange- dzsel. Az underwordl szigorú szervezete is engedeti, sok­kal lazább lett, mint Morley fénykorában és a gang- stereknek . sokkal kellemesebb, ha veszedelmesebb is. Szabadpréda volt a világ egyik leggazdagabb városa, kockázattal az igaz. Anburn győzött. Paktum már nem kötötte a gang- sterekot, az unalom nem mohositotta őket és ha pénz kellett, szabad volt a vállalkozás. Pénz azonban egyre és egyre sűrűbben kellett már. Az alvilág felsővilági pénzforrásait eldugaszolta Cap­tain Zo, a tartalékok apadoztak. Egyre kevesebben tértek vissza a vállalkozásokból is. Aki Captain Zo embereinek a kezébe került, meg­kapta menten az igazságot. Nem volt rettegő esküdt­szék, nem volt felmentés, sem fellebbezés. A gangsterck sora fogyott. Anburn szervezni próbálta az utánpótlást. A régi „jó anyagot“ kereste, az olaszokat, spanyolokat Ó3 lengyeleket. Nem jöttek. Captain Zo alatt szigorú a dolog, nem jó okoskodni. .Chicago nem a rablók fejőstehene többé. .(Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents