Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-11 / 225. szám

3 'XIII. ÉVF. 125. SZÁM. Beszélgetés Baőits Jliiíjállyal készülő uj regényéről, könyvekről és az erdélyi irodalomról (Budapest, október 9). Egy csöndes muzeumköruti kávéházban beszélgetünk egymással. Babits Mihály éppen most érkezett meg Esztergomból, ahol a nyári hónapo­kat töltötte. Másnap tartja meg székfoglalóját a Kis­faludy társaságban. Miután Babits az elhunyt Benedek Elek helyébe került, emlékbeszéde Benedek Elekkel foglalkozik. A Kisfaludy társaság másik újonnan meg­választott tagja, Gyallai Domokos viszont Yargha Gyu­láról fog beszélni. Ez utóbbi székfoglaló azonban csak a jövő hónapban fog megtörténni. Babits Mihály tele van munkatervekkel. Nem mint­ha esztergomi tuszkulánumában pihent, vakációzott volna és a nagy tétlenségben felgyülemlettek volna energiái. Olyan szabású embernek, mint ő, soha sincs nyugalma. Egyáltalában az iró, a gondolkodó, az al­kotó művész sohasem pihen. A szellem munkája csak akkor szűnik meg, ha a test gépezete lejár. Talán még akkor sem. Babits Mihály tehát dolgozott Esztergomban is, egy csaknem teljesen elkészült regény podgyászát kozta magával. Budapesten ilyen természetű tevékenységre aligha lesz érkezése. A szerkesztői munka, a jövő évi Baumgarten-dijak kiosztásának előtanácskozásai, apróbb-cseprőbb munkák nem engedik meg a mélyebb lélekzetvételt. Pedig szüntelenül nagy koncepciókat, ka­tedrába terveket forgat az agyában. A Baumgarten-dij. A legkézenfekvőbb az volna, hogy a Baumgarten- dijakról érdeklődjünk tőle. Vájjon a régi alapitványo- sok kapják az óriási alap kamatait ebben az évben is, vagy újak jönnek, akik már is türelmetlenül ostro­molják a kapukat. Babits Mihálynak el kell hinnünk, hogy nem taktikai okokból zárkózik el a nyilatkozat elől. De e pillanatban még valóban nem tudja, hogy hánya­dán is lesz a bizottság 1 Irodalmi kávéházakban rebes­getnek egyről-másról... Majd erdélyi neveket is emleget­nek as asztalnál... Ám ez csak szóbeszéd, semmi komo­lyabb alapja nincs. Hogy őszinte legyek, engem nem is érdekel e pil­lanatban Babits, mint a „Baumgarteil-dij kurátora“. Az íróval ülök szemtől-szemben, a mai magyar irodalom egyik legszínesebb, legsokoldalúbb vezetőegyéniségével. Babits Mihály uj regényéről beszél. Az uj regény. — üj regényem az örök karc és az örök kéke utópisztikus regénye. Abból indulok ki, hogy mi lesz az emberiséggel, ha tényleg beváltja a jelszavaiban rejlő aktivitizmust és el kezd küzdeni érte. Gázbáboru, repülő­gépek, technikai vívmányok, csak mint szükségszerű rekvizitumok szerepelnek e könyvben. Utópiám nem a gépi kultúra, a hadi technika regénye, hanem a gondo­laté. Trahison du elére... „Aktivizmus“ a gondolat el­len... Szomorú, pesszimisztikus költemény... Most elhall­gat Babits és egy pillanatig tűnődve néz maga elé. — Azt hittem, hogy legkésőbb karácsonyra piacon lesz a könyvem... Félek, hogy a végső simítások annyi munkát adnak, hogy csak a jövő év tavaszára fog majd az egyébként nem túlságosan nagy terjedclemü regényem megjelenni. Szóba kerül a Halál fiai is. Hatalmas, generációs regény a — múltból. Babits elárulja, hogy itt-ott er­délyi reminiscenciákat is elbújtatott Fogarasi tanár korából. Szeretné a Halál fiait folytatni — van még egy és más mondanivalója a múltra nézve. De ebben a nyugtalan, céltalan, uttalan korszakban őt is, mint oly sok Írót, a jövő foglalkoztatja. Olvasmányai. És mit olvas Babits Mihály? Engem mindig foglalkoztatnak az iró olvasmányai. Ablakok ezek, amelyeken bepillanthatunk az alkotó szel­lem műhelyébe. Könyvek, amelyeket az iró lázas mohó­sággal magába kényszerít, sokszor oly vitálisak, elhatá- rozóak, mint a vérátömlesztés. Ha egyszer módomban volna, egy esszét Írnék a következő címmel: „Babits Mi­hály, az olvasó”. Megírnám benne, hogy miként rágta keresztül magát a világirodalom remekein, latin, görög, francia, angol, német klasszikusokon, minő flörtök, mi­nő vonzalmak és minő szenvedélyek hatása alatt lett e remekek zseniális tolmácsolójává, hogy találta meg sa­játos világnézetének alapjait PJatonban, Arisztotelész­ben, Szent Ágostonban és Bergsonban, hogyan jutott el odáig, hogy majdnem mindent tud, mindenről informál­va van. A felületes szemlélő könnyen ringatja magát ab­ban a tévhitben, hogy Babits finom kultúrája már csak igen kevés számú contemporani műben lel érdeklődésének tápanyagot. Csodálkozik, talán affelc- tált gúnyt szimatol Babits maga leírta mondatainak egyikében, hogy „különös érdeklődéssel detektív regé­nyeket olvasok”. De ha arra gondolunk, begy Babitsot a könyvek nemcsak esztétikai oldalról, nemcsak abból a szemszögből érdeklik, hogy mi a kor, nép kifejező elem benne, de a legteljesebb értelemben vett életnek a szem­szögéből, tehát ritmusa, kalandozása, tévelygése, alak­talansága, kóros tünetei mind adalékok a számára, úgy halvány elképzelésünk lehet arról, hogy milyen törvé­nyek szerint rétegeződik fel egy enciklopédikus művelt­ségű agyban az irodalom, mint élmény. Proust. — A modern írók között a legutóbbi években a leg­nagyobb hatást rcám Proust gyakorolta. Minden könyv maga helyett beszél és csak önmagáért felelős, de ha ■zabad általánosítanom, hozzám minden európai iroda­lom között az angol áll legközelebb. így volt ez régeb­ben is és igy vagyok a régi angol irodalommal is. Csep­pet sem képzelem magamról, hogy rendelkeznék oly szé­les áttekintéssel, hogy irodalmakról értékelő bírálatot mondhassak. Mindent el nem olvashatok és bizonyára akadnak a mai világirodalomban is jócskán könyvek, amelyek tetszenének nekem, ha ismerném azokat. Az én könyvolvasásomban nincs semmi rendszeresség, valami különösebb eleve elhatározottság; véletlen segít hozzá­juk, véletlenül ismerkedem meg velük. Például Gide ir egyszer Joseph Condrad „Lord Jim’’ ciimiü könyvéről és e könyvhöz azt a megjegyzést fűzi, hogy Dosztojevszki akármelyik remekével felveheti a versenyt. Elolvastam a könyvet. Igaza van. Conrad, a tengerészkapitány, a kalandregónyiró olyan finom lelki megnyilatkozásokat tolmácsol, annyi psziholőgia van Írásaiban, hogy egye­nesen csodálatos. Más esetekben is igy, recenziók, ösz­tönök, baráti javallások segítenek egy jó könyvnek el­olvasásához. Természetesen sokszor érnek csalódások. Sok jót Írnak az uj orosz irodalomról. Én megvallom, alig találtam közöttük eddig olyan müvet, amelyet a ré­gi oroszok mértékével lehetne mérni. Hja Ehrenburg ... Kezembe került egy könyve, csak hatvan-hetven oldalt tudtam belőle elolvasni — És ami napjaink költészetét illeti... — A lira, úgy tetszik, az egész’ világon haldoklik. De az angolok között megint találtam nagy lírikusokat. Housman (nem vagyok biztos benne, hogy Babits ezt a nevet említette vagy ehhez hasonló nevet) rendkívül ér­dekes költő ... Teljesen népies formákat használ, egy angol Erdélyi József. . Hát ezt nálunk alig ismerik. Könyvét nagyon megszerettem. Tanulmányoztam az uj amerikai lírát is. Egyik amerikai költő — antológiáról irtani a Nyugat valamelyik számában. Az összirodalom ) különös évtékgazdagitásának az amerikai lira sem mond­ható. Budapesten megfordultamkor , mindig azt tapasz­taltam, hogy a Magyarországon élő Írók — tisztelet az igen kevés számú kivételnek — az erdélyi irók müveit nem ismerik. Babits azonban e tekintetben is kivételnek számit. Most éppen Nyirő József uj regényét „vassá. Érdeklődése az erdélyi irók iránt nem mai keletű. Fáj­lalja, hogy nem ismeri a román irodalmát eléggé. — Egyedül Panaít Istratit ismerem és szeretem a könyveit. Kyra Kiralinája számos helyen Jókaira em­lékeztet. Megemlítem Babitsnak, hogy Chineziu professzor testes könyvben megírta az erdélyi magyar irodalom mai történetét és ezt a müvet doktori értekezésnek szán­ta a román, egyetemen. E közlés kellemesen lepte meg Babitsot és felirta noteszébe Chineziu nevét, hogy majd a Nyugat legközelebbi számában Írhasson e könyvről. Ligeti Ernő. Egyetlen esetben sem sikerült az K 101 áldo­zatainak személyazonosságát megállapítani, mert a hozzátartozók képtelenek voltak az emberroncsokat végigszemlélni (London, október 9.) A Westminster! kerület kápolnává átalakított halottasliáza előtt állandóan nagyszámú közönség foglal helyet. A rendet angol repülőezredbeli katonák tartják fenn. A közönség zárt sorokban vonul el a felravatalozott koporsók előtt. Ma átviszik a katasztrófa áldozatainak kopor­sóit a parlament Westminster termébe s a ravata- lo3 termet megnyitják a nagyközönség számára. Délben a Szent Pál székesegyházban gyászis­tentisztelet lesz, amelyen a király képviseletében a walesi herceg is megjelenik. Az áldozatok temetése szombaton lesz Cardingtonban, államköltségen a légi kikölti közelében ásott közös sírba. A Press Association egy angol repülőtiszt nyi­latkozatát közli, aki a légi katasztrófa Londonban i'elravatalozott koporsói mellett teljesített szolgá­latot. A tiszt kijelentette, hogy a holttestek a felnyi­tott koporsókban 24 órán át voltak közszemlén és a hozzátartozók nagyszámban járultak a koporsókhoz. Ennek ellenében egy esetben sem sikerült az áldo­zatok személyazonosságát megállapítani, mert sen­kinek sem volt elég lelkiereje ahhoz, hogy hozzátar­tozójának biztos agnoszkálása végett a felismerhe- tetlenségig megszenesedett összes áldozatokat végig­szemlélje. Hsisz brazilia! szövetséges állam közül Mlencbesi a felkelőké a hatalom A forradalom győzeírnesesa halad előre — A felkelők ellen küldött repülőgépek pilótái gépeikkel együtt átszöktek a forradalmárokhoz (Neivyork, október 9.) A lapok közlik Rio de Janeiroból érkezett távirataik alapján a Brazil kormány kommünikéjét, amely megállapítani kí­vánja, hogy a forradalmi mozgalmak által terem­tett helyzet nem olyan súlyos, mint ahogy azt a külföldi sajtó feltünteti. A kormány hangoztatja, hogy erős hadsereg felett rendelkezik és a mozgó­sítás befejezése után teljes erővel hozzálát a felke­lés likvidásához A kommüniké megcáfolja azokat a híreket, mintha a haditengerészet legénysége kö­rében is hódítana a lázadás. Az Associated Press jelenti a brazíliai határvidékről, hogy a felkelők Pernambuco állam több városát 24 órás kemény harc nlán birtokukba vették. A lakosság örül a Pa- vera tábornok, felkelő vezér vezénylete alatt álló csapatok bevonulásának Az állam elnöke. Estaeio Coimbra elmenekült s helyét a forradalmárok a bevonulás után. azonnal betöltötték Carles Lima- Calvacanrival, a forradalom égjük szellemi vezéré­vel. Rio Grande del Norte államban Natal fegyver­használat nélkül forradalmárkézrc került. Monte­videoba érkezett jelentések arról számolnak be, hogy a déli államokban a felkelők ellen küldött repülő­gépek pilótái gépeikkel együtt átszöktek a forradal­márokhoz s most őket szolgálják. (Párizs, október 9.) A Chicago Tribune Rio de janeiroi jelentései szerint Braziliában beszün­tették a magántelefonbeszélgetéseket és eltiltották magántáviratok postai továbbítását. A cenzura szi­gorúan működik. iuontevideoba érkezett jelentések megerősítik azt a hírt, hogy húsz szövetséges állam közül ki­lencben a felkelők birtokolják a hatalmat és nem hajlandók semmiféle központi utasításnak eleget tenni, csak abban az esetben, ha a szövetségi kor­mány Rio de Janciroban végképen leteszi a ha­talmat.

Next

/
Thumbnails
Contents