Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)
1930-10-10 / 224. szám
IC rnmmm zm. sw.m. TAKARÉKOSKODJUNK! MIKOR A SZEGÉNY IS VAGYONOSSÁ LEHET... (Kolozsvár, október 8.) Azok az őskori népek, amelyek békében az elejtett vadakból, háborúban az elragadott zsákmányokból éltek, fogyasztottak ugyan, de nem gazdálkodtak. Mihelyt a vadász vagy harcos mindennapi szerencsehajhászatát a jövő szükségleteiről való tudatos gondoskodás váltotta fel, a gazdálkodás az emberiség maradandó feladatává nőtte ki magát, sőt jelentőségében a többieket messze felülhaladta. A gazdálkodási törekvés inditékát a gazdasági előrelátás kialakulásában, azaz a jövő igényeiről való gondos- kodás szükségének átérzésében találja fel. Az ezutánra várható szükségletek biztosítása már az agrikultura tér- foglalásával kezdetét veszi. A mezőgazdaság a későbbi időszakok fogyasztási cikkeiért hosszabb időtartamon keresztül előre munkálkodik és ezért — Wéber Anton szerint — a gazdasági előrelátás első megnyilvánulásául tekinthető. Mikor az emberiség a gyorsan megromló vadhús mellett hosszabb időre konzerválódó gabonát előállítani, tehát ennek feleslegeit későbbi felhasználásra félretenni tudta, a takarékoskodás fellépése is okszerűvé lett és hasznos előrelátásnak bizonyult. Ahogy a csere-, majd a pénzgazdaság kialakulása a romlékony javaknak tartósabbra való átcserélhetőségét, majd közkeletűekre való átválthatóságát egyre jobban lehetővé tette, a takarékoskodás is egyre tágabb térre terjeszkedhetett és fejlődhetett. A konzerválhatóklcá átcserélt javakat köny- nyeblvn és előnyösebben lehetett csere, majd átváltás, tehát pénzzé történt átalakítás utján a jövőre diszpo- nibilissé tenni. Ez a későbben felgyüjtött készpénzvagyon vált azután a tőke kútfejévé, mely a kapitalista gazdaságot jövőbeli rendeltetésű árutermékek szédítő mennyiségben való előállítására és a haladványszerüen növekvő népesség szaporulatának foglalkoztatására képesíti. Gazdaságtörténetileg a takarékossági elv tehát régebbi és egyben primitívebb is, mint a spekulációs árutermelési szisztéma, amely izgalmas versengés légkörében kockázati nyereség alakjában verejtékezted ki a kereseteket cs a fogyasztási feleslegeket. Ez a szerzési mód konjunktúra idején magas és kamatoskamatulag hatványozott hozadékkulcs által rövidesen szédületes iramú vagyonosodéit fejleszthet ki, azonban éppen kockázatos volta miatt dekonjunktúra idején a gazdaságot hamarosan krízishez juttathatja, amely tartósság esetén könnyen katasztrófává is fajulhat. Szerencsés viszonyok közepette a tőkeüzletek produktivitása olyan domináló eredményességgel magaslik elő, hogy a sovány kiadósságu takarékosság teljesítményei eltörpülnek mögötte és ezért — mondhatni — figyelmen kívül maradnak. A közjóllétet ilyenkor a gazdagok viszik előre gazdagon buzogó erőforrásaikkal és az ezekben rejlő fölényükre épült önbizalommal, merészséggel és lendülettel. A hanyatlás periódusában viszont, mikor a kockázatok mérlegelése illuzóriussá lesz, a leg- észszeriibben kalkulált üzletek gyakran veszteségekbe fullnak bele s a nemzetgazdaság egyeteme meginog, a takarékosság biztosabb és a kamatok magassága miatt ütemében meggyorsult szerzésmódja előtérbe kerül és a gazdasági élet megbecsült faktorává emelkedik fel. A köz- jóllétet, mely a gazdagok kezén aláhanyatlott és feloszlásnak indalt, most már a szegények, a kisemberek próbálják összekuporgatott filléreikkel visszaszervezni és a régi mértékére felfokozni. A jövőro való gondoskodás e két tőkebeli módosulata tehát a gazdaságilag szerencsés, avagy kedvezőtlen korszakokban igen eltérő eredményességet és jelentőséget mutat. Érthető ezért, hogy a takarékosságról a különféle korok szószólói nem egyformán nyilatkoznak. Az^jófeor, amelynek idején a tőkegazdaság még az embriónálii állapot kezdetlegességét mutatja, a takarékossággal ízemben nagy megbecsülést tanusitott. Cicero például, *ki maga jól megvagyonosodott, gazdagnak számított, a takarékosságot, mint kiadós vagyonosodási forrást méltatja. Ezzel szemben az újkor tőkegazdasága nem mindig jő szemmel Ítélte meg a takarékoskodást. Ez árut produkált, melyet mindenképpen elhelyeznie kellett. Hogy ezt a fogyasztás észszerüsége milyen mértékig tette meg- okolttá, azt a gyárosok világa nem szokta túlságosan mérlegelni, hanem azt inkább a reklámirozás doppingjával mesterségesen megnagyitani és fokozni törekszik, így egy amerikai statisztikus szerint az utóbbi időben Amerikában eladott árucikkeknek csupán egynegyede olyan, amelyre a vásárlóknak feltétlenül szükségük volt, a további háromnegyede csak az ötletes reklámok határa1 alktt kelt el. Az Újvilág felfogása szerint ez helyes is, azaz az emberiség minél többet termeljen, hogy annál többet fogyaszthasson. Ez az elv egyébként nem is egc- lüen uj; mert már Montesquieu is megjegyezte, hogy ha a gazdagok nem költekeznének, a szegények egyszerűen .éhen halhatnának. Az ő álláspontja azonban mégsem egyoldalú, mert kihangsúlyozza, hogy a túlköltekezést a gazdagoktól várja, akiknek ezt bőséges feleslegeik meg is engedik. Túláradó magásztalással nyilatkozik a takarékosságról Cobdcn, anélkül, hogy a fogyasztás érdekében. egyáltalán fenntartással élne. Az emberiség — ííiiondjlóCobden — két osztályba tagozódik. Az első cso- Bjjiüfcfoijüirf-nznak azok, akik takarékoskodtak, a másikba ázok, akiit költekeztek. Az összes paloták, az összes kohók, a hidak, a hajók, a vasutak egyiittessége, valamint mindazon nagy munkálatok, amelyek az emberiségnek előnyöket hoztak, azok müvei, akik takarékoskodtak, viszont azok, akik pazaroltak, e létesítményeknek csak szolgáivá lettek. A gazdasági válság mostani kritikus fázisában nekünk is, a tisztes szegénység kipróbált vagyonosodási elvéhez illő fordulnunk, — a takarékossághoz. A tőke kevés, ri.ka és ezért drága. Egyes gazdag nyugati államban betéti kamatot már nem lehet elérni, Romániában viszont a betétkamat még eléggé magas. Érdemes és kifizetődő üzlet tehát a megtakarítható fölöslegeket felgyüjtcni és tőkésiteni. Pillanatnyilag szatírának tetszik, hogy a kisemberek segítsék ki az ország gazdaságát, amely felett egyébként a gazdagok szoktak autokratikus teljhatalommal rendelkezni. De kellő megfontolás után mégis komolynak cs alaposnak bizonyul ez az állásfoglalás. Vállalkozásra elégséges tőkéje nagyon kevés embernek van, de jövedelme, keresete úgyszólván mindenkinek. Miután pedig a létszinvonal költségei tekintetében a különféle fogyasztók igénye és mérlegelése felette különböző, valószínű, hogy számos embernek módjában lehet valami csekélységet a mai viszonyok között is félretenni. A hatalmas néptömegek apró megtakarításai összcségükben azután tekintélyes tőkeállománnyá nőhetik ki magukat. Elsietett lenne tehát a takarékosság eredményét előre lekicsinyelni. Schmoller megállapitása szerint a XX. század kezdetén a német nép évi megtakarítása 2 és félmilliárd márkára rúgott, amelyből a gazdagok csak másfélmil- liárdot állítottak össze, a szegények ellenben kerek 1 milliárdot gyűjtöttek. Pedig Németországban a vállalkozási vagyonosodás már teljes virágzásban volt. G-idet viszont arra mutat rá, hogy Angliában a munkásszer- vozetek által felhozott tőkék akkorára rúgnak, amekkora készletek a takarékpénztárakban felhalmozódnak; Ugyancsak Angliában a postatakaréki betétek összege elérte a pénzintézeti betétek 72.75 százalékát és ez a takarékossági intézmény annyira népszerű, hogy 1928 elején minden negyedik lélek ügyfelei közé tartozott. A kisemberek domináló szerepe tehát egészen evidens. Hogy nyomorúságos viszonyok között is eredményesen lehet takarékoskodni, annak szép példáját adta a magyar polgárság. A nemzeti jövedelem fejenként eső hányada 1928 évben Magyarországon 430 pengő volt, a létminimális kiadások kvótája ezzel szemben 825 pengő. Átlagosan véve, tehát a minimális szükségletek csak 52 százalékig voltak fedezettek. Mégis ebben az évben a pénzmegtakarítások fejhányada 71.34 pengő volt, azaz a csak félig fedezett szükségletek ellenére is átlagosan a jövedelmek 16.6 százalékát megtakarították, sőt tőkésítették is. Eléggé bebizonyosodott az elmondottak szerint, hogy amilyen mértékben a pénzkrizist és a magas kamatot a tőkeszegénység idézi elő, ugyanolyan mértékben a kisemberek takarékossága számottevő beavatkozást jelenthet a tőkekinálat emelése és ezzel a kamatláb csökkentése érdekében. Ábrahám Sándor, oki. mérnök. Ä temesvári állandó választmány elutasította az Elgriba eiektriSikálási afánlatát és nem adta meg a vállalatnak a koncessziót Temesvári tudósítónk jelenti: A város állandó választmánya tárgyalás alá vette azt a tervet, illetve ajánlatot, amelyet az El.giha nyújtott be a Bánság és Temesvár elcktrifikálásúra vonatkozólag. Az állandó választmány ülésén szenvedélyes vita keletkezett az Elgiba ajánlata körül és hosszabb tanácskozás után az állandó választmány úgy döntött, hogy az ajánlatot nem terjeszti a városi nagytanács elé, hanem értesíti a belügyminisztert, hogy az ajánlatot nem fogadja el és a kérdésről többé nem is tárgyal. Az Elgiba ajánlatának elutasítása és a koncesszió megszerzése körül kifejtett akciójában ért kudarca nagy feltűnést keltett Temesvár és a Bánság közgazdasági és politikai köreiben, bár a beavatottak tudni vélik, hogy a politikai kapcsolatokat igénybevevő akció hajótörést fog szenvedni. A temesvári városi tanács állandó választmánya nem engedte magát politikai szempontoktól befolyásol- tatni és hatalmas politikusok intervenciójára sem dobta oda áldozatul Temesvár és a Bánság elektrifikálásí koncesszióját a közérdek feláldozásával egy magántársaság nyerészkedési vágyának. A jelcisiegi gazdasági válságban végg-chajíhataÜan a Yaumg-ícrv, amelyet revízió a Iá vesznek Londonból jelentik: A newyorki Journal of Commerce gazdasági lap beavatott forrásból közli, hogy a Young-tervben érdekelt államok jegybankjai közelebbről értekezletet fognak tartani New- yorkban. Az értekezleten revízió alá veszik a Young-tervet és a jóvátétel rendezésére uj alapokat javasolnak. A lap jelentése szerint megállapítást nyert, hogy a mai katasztrofális gazdasági válságban a Young-terv végrehajthatatlan cs ezért revízióra szorul. A newyorki lap híradását eddig nem erősítették meg. Amerika, információs irodát ál lit fel Belgrádban a keleienrópaí államok mezőgazdasága helyzetének tanulmányozására Belgrádból jelentik: A jugoszláv lapok közlése szerint Amerika földművelésügyi minisztériuma információs irodát állít fel Bclgrádbah, amely az amerikai kormányt tájékoztatni fogja a közép- és keleteurópai államok mezőgazdaságának helyzetéről, a termelés mennyiségéről, a termények áralakulásáról és as exportra alkalmas mennyiségekről. Enyhe, esős időjárás várható. Budapestről jelentik: A meteorológiai intézet időjárásprognőzisa szerint részben felhős és enyhe időjárás várható, később Nyugat felől újabb borulás és megélénkülő délnyugati szelekkel eső valószínű. * Hétezerötszáz munkást épit le a Krupp-Müvek. Berlinből jelentik: Az esseni Krnpp-MÜvek munkahiány miatt 4 hónap alatt, fokozatosan 7500 munkást kivan leépíteni. Az igazgatóság csak a megrendelések terén beálló javulás esetén tekint el ennek a tervének végrehajtásától. angol, francia, német, magyar, olasz, csehszlovák, szerb, horvát I > ■ > fordítások, (tevelek, tudományos, műszaki, stb. munkák), gépbediktálás, másolás, sokszorosítás DK. MANDEL FORDÍTÓ IRODÁBAN, Ciuj-Kolozsvár, Strada Memorandului No. 12.
