Keleti Ujság, 1930. október (13. évfolyam, 216-242. szám)

1930-10-01 / 216. szám

TAXA POSTAIA PLA. TITA IN NUMERAR No. 24256—927.

Lilaj-Kolczzvár, 1930 október I, ZŞzQTCiă

■ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖK

ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON

ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP

1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, j egyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej.

________12 oldalas szám ára 5 lej.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6-94.

XIII. évfolyam 216-íh

évin »mi

1 évre 5G pengő, félévre 29 pengő, negyedév» 15 pengő.

Egyes szám ára 20 fillér.

fl KIRÁLYI SZÓ

Délelőtt tiz órától este tizig volt vendége Károly király e nagymúltu erdélyi fővárosnak. Talán tudja, bizonyára tudja, hogy nemrégiben az ősi tanácsházbau, amikor a polgárság városházi képviseletei megkoronáztatása utáni hódolatkifejezésre ünnepélyes szint öltöttek magukra, bizonyos elemek éktelfn vihart kavartak fel s ezzel, fülsiketítő lármával, koínolytalan jelenetekkel, igyekeztek megakadályozni a magyar lakosság hódolatának őszinte kifejezésrVj^^át. Reggel tíztől este tizig elég idő volt ahhoz,Károly királynak az ország feletti iiralkodásrá: firedesztinált okossága észrevegye e város igaz lakosságának igaz szívdobogását. E rövidke egyetlen nappalnak összbenyomása nem lehetett más, mint az, hogy ünnepelt és örült ez a varos.

Károly1 király e rövid idő alatt alkalmat talált arra, hogy -a kisebbségekről hivatalosan is érdeklődjön és az nrálkodói magaslatról jónak látta megmondani: mitţkivân a korona fénye és az ország jövője a fci3efth|égi kérdésben. Békességet, megértő együttműködést az itt élő népek között. És ez a hivatalosan is kifejezésre juttatott magas királyi szó úgy hangzott el, mintha feleletnek szánta volna arra a kódolatnyilvánitásra, ami belefulladt a bot- ránykavarók városházi viharába. Mintha a koronás király azt akarta volna mondani, hogy a“‘gyülölct- szitás lármáján, a békétlenség nyugtaianitásának zaján át is hozzá jut az a szó, ami örvendetes jelenségként kell hogy hasson. A száműzetésben is mog- edzett lélek felkészültségével, a világlátottság széles látókörével tette fejére az uralkodói koronát s az ő országvezető, uralmát biztositő elszánt jóakarata tisztában van azzal, hogy emberi élete össze van fonódva országának jó, vagy balsorsával és tisztában van azzal, hogy a magyar lakosság hódolata a magyar szivnek legérdekesebb hangján, az 'anyanyelv keresetlen szavaival találja meg a. legőszintébb kifejezést. A király, az uralkodásra felkészült okosságával tudja, hogy a kisebbségi nép anyanyelvén trónusához kívánkozó hódoló szó nem zavarja a nagyságnak harmóniáját, hanem éppen emeli és a korona fényének terjedelmét szimbolizálja. A király a legfőbb képviselője az államhatalomnak, az ország gondjait, aggodalmait gyűjti émberi életének a leikébe s ő akarja az ország számára a legfőbb, a legnagyobb jót. Senki sem vonhatja kétségbe annak a királyi szónak a bölcsességét és jóságát, amivel a kisebbségekről érdeklődött s amivel a békés együttműködést mindenkinek a figyelmébe ajánlta.

Károly király e rövid idő alatt, is bejárta a várost és láthatta az arcokról, a feléje irányult tekintetekből azt az általános jóakaratot, mely az ő ko ronás emberi éleiéhez és trónuson álló hivatástelje- sitéséhez a legjobbakat kívánja. Ahogyan itt járt közöttünk, amilyen nyugalommal a fejedelmi város fölött magasló hegymeredekeken száguldozó aul ó- jának kormányát a kezében tartotta, amilyen biztos közvetlenséggel elhaladt, vagy megállóit az embertömegek sorai között, arcvonásaival, magatartásával megmutatta, hogy kemény férfi. Ezzel a bátorsággal és férfiassággal tartja kezét az ország kormányán is, de e férfias bátorság szükséges az uralkodói feladatok teljesítésének sikeréhez. A király látja, hogy itt meg van az itt élő népekben a békés fejlődésnek a, vágya és az ő megjelenésében a békés fejlődés reménységét ünnepük. A királyi látogatásból a lakosságnak is meg van az az összbenyomása, bogy olyan uralkodója van az országnak, aki jót akar. Ami reménységet éleszt a lelkekben a kolozsvári királylátogatás, csak a rosszakaratú emberek tévedt politikája ronthatja le.

Károly király jelentést tétetett raaagrstiialk loMovan

dr. tnrtoiBiányi igazgatóval a kisebbségek helyzetéről

Megelégedéssel hallgatta a tartományi Igazgató kedvező Információit — Wem kerülte el az uralkodó

figyelmét az ipar és kereskedelem helyzet© sem

(Kolozsvár, szeptember 29.) Tegnap délután a Felcki tetőn a verseny még nem kezdődött meg. Károly király pontosan megérkezett a királyi sátorba, de a verseny csak délután fel három órakor vette kezdetét. Ezalatt az idő alatt Károly király magához kérette dr. Moldovan Valér tartományi igazgatót, Erdély miniszteriális joggal felruházott kormányzóját. Hosszú beszélgetés folyt le az uralkodó és a tartományi igazgató között.

Moldovan Valér dr. a beszélgetés után a Keleti Újság munkatársa előtt nyilatkozott a királyi audienciáról."

— Károly király jelentést tétetett magának az erdélyi viszonyokról. Melegen érdeklődött minden iránt, ami itt történik. Minden mozzanat érdekelte.

Kereskedelemről, iparról, üzletmenetről és a nép anyagi helyzetéről tétetett magának jelentést.

— Mindenről lelkiismeretesen beszámoltam őfelségének — folytatta a tartományi igazgató. — Tükörképet nyújtottam az erdélyi viszonyokról.

Rámutattam a nehézségekre, a súlyos gazdasági helyzetre, a nép nyomorára.

Az uralkodó figyelmét nem kerglte ki a tartományi igazgatóság helyzete sem. Erről részletes jelentést tettem. Szóbakerültek mindazok az intézmények, amelyeket Kolozsváron fel akarunk állítani. Jellemző Károly királyra, hogy még egyes emberek, személyek dolgai iránt is a legmelegebben érdeklődik. A beszélgetés alatt nagy örömmel kellett megállapítanom, hogy

királyunk mindenről, ami itt történik, a legpontosabban informálva van és alaposan ismeri Erdély népének a helyzetét, gazdasági bajait és tudja mindazokat a teendőket, amik az ország konszolidációja érdekében megvalósításra várnak.

— Szóba kerültek a kisebbségek is? — kérdeztük Moldovan dr. tartományi igazgatót.

Jelentés a kiselsfoségekr^I

— Ó. igen. Felséges királyunk külön érdeklődött a kisebbségek helyzetéről. Megkérdezte, hogy milyen a kisebbségek helyzete, meg vannak-e elégedve sorsukkal. A magam részéről kijelentettem, hogy

úgy a kormány, valamint a főhatóságok a kisebbségek iránt a legnagyobb megértést tanúsítják és igyekeznek az itt élő népek között harmóniát teremteni.

— Midőn ezeket mondottam, a király he- lyeslőleg bólintott és látszott az arcán, hogy információim igen jó hatást tettek rá. Hangsúlyoztam, hogy én a magam részéről sohasem teszek különbséget a többségi és a kisebbségi nép között. Mindig az ügyet nézem, amellyel hozzám fordultak és igyekszem elfogulatlanul és pártatlanul igazságot tenni, mindenkit egyformán kiszolgálni.

— Azután Károly király megkérdezte, hogy az Erdélyben élő kisebbségek milyen magatartást tanúsítanak. Itt is őszintén megmondottam, hogy személyes meggyőződésem szerint

a kisebbségek megértő magatartást tanúsítanak és az államnak jó honpolgárai, akik harmonikusan együtt dolgoznak velünk az ország konszolidációs munkájában.

Kétségtelen, hogy Károly király az itt élő románság és az itt élő kisebbségek harmonikus együttmunkálkodásának nagyon örült. Kihallgatásom alatt meggyőződést szereztem arról is, hogy a király szivén viseli Erdély népének sorsát. Tud mindenről és legfőbb gondja az itt élő népek boldogulása.

Ezeket mondotta a királyi audienciáról I Moldovan Valér tartományi igazgató. Tagadhatatlanul jólesik a királyi érdeklődés és gondosság, amellyel a kisebbségek helyzetét kiséri. Nem kételkedünk, hogy a tartományi igazgató teljes jóhiszeműséggel referált az uralkodónak az itt élő kisebbségekről. Tény, hogy a kisebbségek alattvalói hódolattal viseltetnek a király iránt és lojális állampolgárai ennek a hazának. De az is tény, bogy a Romániában élő kisebbségek helyzete nem olyan megnyugtató, mintahogy azt Moldovan tartományi igazgató jelentette a királynak. Bizony, sok itt a baj, sok itt a sérelem, amiknek a terhe alatt szenvedünk.

Meg vagyunk győződve, hogy az uralkodó gondját ez a probléma sem kerüli el és mint népeinek igazi atyja, mindent megtesz, hogy a ,.kisobbség“-szó a, jogok és békés, munkásélet szempontjából ne jelentse a népek közti megkülönböztetést.

Műi száiiiuiiit 12 oldal _____.