Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-08 / 198. szám

Í5 XIII. ÉVF. 198. SZÁM. A messzi földre szakadt székely diák tragédiája Mikor a novella valóra válik — Hogyan halt meg a pécsi egye­temen Molnár Jani székely diák? (Pécs, ssept. 6.) Nyirő Józsefnek van egy szép novellája, a „Sebe László hazabeszél“ cimü, melyben a messze esett székely lázas hazagondolását, sorsát és halálát irta meg. A halálmezők határában az otthoni arcok és színek fellobbanása az örökkévaló szülőföld dicsőítésébe ér. A Sebe Lászlók tragédiái az idegenben tiz év óta megsokasodtak. Ez a novella változott valóra a pécsi egyetem egyik hallgatója sorsában pontosan úgy, ahogy Nyirő megirt.a. A diadalmas kezdet. Mikor Molnár Jani az egyetemre jött, ötvenöt mé­tert dobott gerellyel, tizenkettőt sulygolyóval. Félelme­tesen diadalmas izmaival nem vehette fel vele a ver­senyt akárki. Két hónapos legénykedés után aztán eszé­be jutott a csíki porta, ahonnan azért indult el, hogy emberré legyen. Attól kezdve a tanulószobába járt, ahol álmatlanságtól lüktető ütőerekkel, éhségtől korgo gyomorral és minduntalan leragadni akaró szemhéjak­kal készült a vizsgákra. És mentői több dicséretet ka­pott a professzoraitól, annál halványabb lett és annál erőtelenebb. Nem járt a tornatermekbe és Zsuzsika is hiába várt rá hat órakor a plébánia órájára szpgzett könnyes szemmel. — Rabszolgává lettem — mondta Jani — a köte­lesség elvette a fiatalságomat. De ősszel, mikor ismét együtt voltunk, székelyek és erdélyiek, kissé abbahagyta a tempót és lángoló arccal hallgatta az otthoni hireket. Ő már hat éve nem volt otthon, mert az állampolgársága egyik részről sem intéződött el. Nem kapott se román, se magyar útle­velet, Rendszerint nyomorogva töltötte el a nyarakat. Volt napszámos útépítésnél, cséplési ellenőr, házitum- tó és muzsikus a Balaton partján, minthogy különös­képpen a brácsát tudta minden muzsika között, fts megtanulta velünk együtt azt is, hogy nem bűn z., lm a diák meglátogatja a püspök szőlőjét és akár egy liá tizsák szőlőt is hoz magával. Nyáron elkísért bennün­ket az állomásra és szomorúan üzent haza, integeted a személyvonat után, amig csak látta. Ilyenkor fahm rodott a szivünk... Mikor az erdélyi literatura nyiladozni kezdett, min­dig kérdezte: — Nem hoztatok valami nj könyvet? Ilyenkor csippentett valamit munkájából és a vas­ágyon hanyattdülve Nyirőt, Tamásit és Színit olvasott. Közeledik a tragédia. Mult év tavaszán mindenki által észrevehető válto­zás állott be nála; kacagásra nyíló székely szájába va­lami keserűség olvadt, szeme lázasan, arca uj, külö­nös pirosságban égve nézett ránk. Az orvostanhallgató komorságával tapintgatta üterét és dirigálta kollégáit, mikor azok kopogtatták a mellkasát és tompulatot ta­láltak. Elment a* ambulanciára és megröngeneztette ma­gát. — Egy évvel jöhetett volna hamarabb — mondta a tanársegéd. Tessék! Orvos lesz egy hónap múlva és még csak nem is sejti, hogy kavemája van. Molnár Jani legyintett: „kutyát ér ez a világ“. Másnap befeküdt a tüdőszanatóriuimba, harmadnap vért hányt és negyednap, mikor meglátogattuk a tüdő- szanatóriumban, alig ismertünk rá. Az életerős, gyö­nyörű fiúnak már csak a soha fel nem épülő roncsát láttuk... Körülálltuk az ágyát. Ott volt Csáki Iinhrus, a fi- nomlelkü gelencei fiú, akivel együtt járták a közegész­ségtani intézet laboratóriumát. Tán épen ott szippant­hatta fel Molnár Jani a tuberkulózist... Ott volt Beke Laji, aki szeretett vendégségekre járni. Rendesen el­vitte a hegedűjét is és mindenkinek a szivébe férkő­zött. Gyakran mentek Janival együtt is. Körösi Gyur­ka, a Jani korosztályából való volt, már négy éve szo­rította mellét a hadapródi zubbony. Benes Ella, akivel láttuk egy párszor Janit, egy negyedóra múlva bekuk­kantott az ajtón. Ella medicinát hallgatott már négy­évé. Jól esett nekünk, mikor a kezében szép piros ró­zsákat láttunk... talán azokat, melyeket Istók főhad­nagy küldött ma reggel epekedő sorok kíséretében. A virágot az éjjeliszekrényre tette, aztán szótlanul félre­vonult a világszép dalnoki lány. A Jani szájára lázas mondatok jöttek: — Hazamegyek husvétra és májusig otthon is ma­radok. Csak most tudom, hogy az élet mennyire szent valami. Hazamegyek... akkor fognak nyilani a virágok... Az én patikám és az én doktorom az Olt völgyében vi­gyázó sok- sok fenyő. Nem kell nekem kalcium lég­mell, szanatórium... A megvalósult novella. Az orvosok a lázgörbéket nézték, majd a gyógy­szerek után tudakozódtak. Nem felelt. Én az arcát néztem. Mennyire elsárgult és milyen csontos lett egy­szerre... Az ujjai egy fehér kötésű, kékcimbetüs könyv lapjai közt pihentek. Elolvastam a eimet. Nyirő: „Jé­zusfaragó Ember“-e volt. Mikor látta, hogy a könyvet figyelem, halkan szólt: — Most már kevesebbet olvasok. A szemeim fáj és a sok betű szédít. Egy elbeszéést szoktam inkább ol­vasni, amely úgy érzem, nagyon hozzásimul az én sor­somhoz. A Sebe László hazabeszélt. Ezt az elbeszé­lést, mintha egészen rólam mintázta volna a szerző. Mostanában, mikor a halál küszöbéni érzem magamat, én is minden gondolatommal az otthoniakon járatom az eszemet... Lehajtott fejjel hagytuk el Molnár Janit. Csáki és Beke súgtak egymásnak valamit, összenéztek és bólin­tottak utána. Halványan és szomorúan gondoltunk ar­ra, hogy jó volna írni a Jani édesapjának... Másnap három órakor Csákival kerestem fel. Izga­tottan és lélegzetvisszafojtva léptünk a terembe. Ahogy •Janira néztem, azonnal láttam, hogy nines többé. ■ A haja sárga homlokára tapadt, a szeme furcsán, deleje­sen csillant, a szája ijesztő keserűséggel nyílott és a keze mereven tartotta a Jézusfaragó embert. A huszadik lapnál, ahol piros rózsalevél aludt a feketebetüs címen: Sebe László hazabeszél. Az irgalmas nővér suttogva hivott félre. — Egész éjjel mellette voltam. Fenyőfákról és ha vasokról beszélt... Az apját, az anyját említette s mi­előtt rájött volna az utolsó roham, halkan mondta, hogy haza fog menni. A Miatyánkot kezdtem imádkozni vele, de a közepén elakadt. Elaludt aztán. Hajnal tájban azt a. könyvet vette a kezébe, kért, hogy olvassak... Délben halt meg, alig egy órája... A temetésére sokan jöttek: fiuk, lányok; mi széke­lyek kivétel nélkül ott voltunk. Két professzor is volt. A ravatalon a fehér szemfedő még ijesztőbbé tette a va­lamikor gyönyörű legényt. A koporsó előtt állt a Jani édesapja. Okos és szomorú székely ember az arrafelé ismeretlen harisnyában és háziszőttesben mindenki őt nézte. Csontos arcából szilaj szomorúság sütött a fiára. Lágy nézésű kék szeme szárazon és megtörtén nézett a mi koszorúnkra és a halott mellén biborló gyönyörű ró­zsacsokorra, melyet Ella hozott még délelőtt, A szertartás után valaki közülünk egyszerű szava­kat mondott a sírnál. Temetés után az öreg mellé szegődtünk, — Jó emberek maguk — mondta száraz és remegő SdSS szempillákat, mélytüzű »zemeket varázsol * ¥ESSO-HENÄA Effyptomi henna levelekből van ínfűn- délva.Abazolut ártalmatlan.Eső, könny nem viszi le. Kopható minden gyógy- lórban, droguetiában és ill&t**ertór- ban. Ha valahol nem volna, forduljon „GEA“ KRAYER RT.-hoz. Timişoara. hangon. — Ugye nem hagyták el őt? Egy göröngyöt tett a zsebébe fia sírjáról aztán kissé restelkedve szólt: — Az anyja kívánta igy. Azt hittük hogy hazajön. Dok­tor volt s most semmi. Hiába tanult, még magát sem tudta kikurálni... Pedig be nagy szükség lett volna rá... otthon... Kissé arrébb kukoricaföldek terültek, tavalyi kó­rokkal. Nézte az idegen földeket egykedvűen. — Nehezen adtak útlevelet; de aztán a prefektus ur adott, mikor megmutattam a sürgönyt. Jó ember... Az állomáson harmatos szemmel nézte a mozdonyt. — Innen kellett volna hazaindulnia... A toronyóra éjfélt ütött. Pécs városa bofzalmas hi­degségben aludta az igazak álmát. Aztán csend lett is­mét. A sarki rendőr ásított és üresen szinte holtan me­redtek rám a Székesegyház száz évekről beszélő, csilla­gokba nyúló kőtornyai. Az ég szakgatott felhők közül feketén és csillagait rejtegetőn gondoskodott a Sebe Lászlókról. Kovács József. .£>1« N o o £ a c Sss-S N ‘9 § io2 Q2ͧ 9 i is c .5 Schulhof Emilné ORIENT E?0röniüüés2Bti Is do la ORADEA, Strada Ep. Oorogarlu 11. o c l-o, < Sş 8r UF§ §J 5. i§ & 3 io, W ü m BRISTOL SZÁLLODA ßutfspest legszebb pontján, a Dunaparton, uj vs:eS-s mellett ajánlja előkelő, patinás szállo­dájának gyönyörű szobáit a mai gazdasági viszo­nyoknak megfelelő polgári árakon. P. 10—16-ig „ 6-10 ig Két ágyas utcai dunaparti ....................... 24—40-ig Két ágyas utcai .......................................... 29—24-ig Két ágyas udvari....................................... 15—18-ig A jobb szobák árai fürdőszobával értendők. Minden szobában hideg és meleg viz, telefon és rádió. i Egy ágyas uccai .................................... I Egy ágyas udvari . . . ...................... É T T E R M 1 ÁRAK: v. kakaó, Compleţi reggeli: kávé, v. tea, egy tojással, vajjal és jam-el .... Kitűnő ebéd, vagy vacsora menü . . Kitűnő ebéd, v. vacsora menü előétellel P. 1,23 „ 2,43 M 4.— Szén lapra hivatkozással a szobaárakból külön engedmény. Szobarendelés lehetőleg 2—3 nappal előbb eszközlendő. Bristol szálloda szobáiból és terraszáról gyönyörű kilátás nyílik a Dunára és a budai hegyekre. MEGJELENT AZ UJ Szeszadó törvény módosított szövegű román és magyar együttes kiadása m. MSSíELFFY és DR.MANDEL ügyvédek szerkesztésében. — Ára: 140 lei és porló. Megrendelhető a Keleti Újság könyvosztályánál, Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii 4.

Next

/
Thumbnails
Contents