Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-08 / 198. szám

TAXA POŞTALA PLĂ­TITĂ IN NUMERAR No. 24256—027. CfahKoIozsvár. 1930 szeptember 8 Hétfő ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6-94. évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 20 oldalas szám ára 6 lei Egyes szám ára 20 fillér. 1 DD BRITANIA Â'Român bizt0‘ CD m m sitó R. T., Bucureşti Alapittatott a Comercial Union Assurance Company Ltd. és a The Kxess insurance Company Ltd. londoni bi.tositó társaságok­kal, amelyek egyúttal a „Britania“ viszont­biztosítói és 55 milliárd Lei vagyonnal ren­delkeznek, -- Kartellen kívül! ül D0 DQ IX' ül iü CD Katholifeus és református vallásos napok Irta: Paál Árpád Most szombattól kezdve hétfőig a római katholiku- soknak van országos gyülekező'je Kolozsváron, kedd­től kezdve pedig a reformátusoknak lesz hasonló össze sereglése Marosvásárhelyen. A vallásos jellegű össze­jövetelekben a romániai magyarság lelki élete különö­sen érdekelve van, hiszen a magyarság nagyrésze oda­tartozik a két hitvallás hivő'i közé. És akik még a magyarság kebelén belül más valláshoz tartoznak, azoknak is meghatódást és lelki felemelkedést okoz, ha nemzetbeli testvéreik hithü összetartásának a meg­nyilatkozását láthatják, vagy arra gondolhatnak. Mert lehetnek a hitek különbözők, de a vallásosság és annak felemelő érzésvilága mindnyájunkkal közös. Menedék a megpróbáltatások üldözései között, vigasztalás a szomorúság napjaiban. Az anyagi és gaz­dasági élet iszonyatos válságai között az egekre mutató biztatás, melynek óriási gyakorlati jelentősége van. Mert a gondoktól megzavart lelteknek pihenést és békét ad ez a biztatás, a békéből pedig elkövetkezik a tisztánlátás. Ez aztán elhozza azt a lélekállapotot, hogy gondjainkban sorrendet tudjunk csinálni, s így ne kapkodással, hanem bölcs egymásutáni lépésekkel keres­sük hajainkból a kibontakozást. A lélek egyensulyozódásának ez a folyamata a társadalomi rendjének nagy helyreállítója tud lenni. De nemcsak rendet tud hozni, hanem az igazságnak a hajlamát is, vagyis azt az érzést, hogy necsak magun­kat lássuk és akarjuk, hanem a mások életében is észrevegyük az Istentől és természettől adott rendel­tetéseket. Ez a meglátás arra ösztökél, hogy mást is ér­tékelni tudjunk, s magunkat túl ne értékeljük. Tudjunk alázatosak lenni anélkül, hogy meghunyászkodás és hazugság legyen az alázatosságunk. Tudjuk meglátni másban, is az életnek azt a szükségét, hogy neki is meg- hunyászkodás nélkül és hazugság nélkül kell élnie. így lesz az alázatosság közös erény és egymást emelő segítség. De csak az az alázatosság, mely nem földi gyarlóság előtt hajlik meg, hanem a vallás fönsé- gében meglátott földöntúli fönségek előtt. Ekként vá­lik a meghajlásunk fölemelkedéssé. Megtaláljuk igy az anyagi élet rendje, vagy ren­detlensége fölött a szellemi élet magasabb rendüségét. De azt a magasabb rendüséget, amire a legegyszerűbb ember is eljuthat, egyszerűen csak azzal, hogy hinni tud. Hinni pedig az tud, aki várni tud a rosszban is, a bajokban is a kiegyenlitő jóra. Aki nem akarja ugyan fennhéjázó akarásokkal megváltoztatni a vilá­got, de mégis biztos benne, hogy van olyan sorsokon felül való és embereknél sokkal magasabban álló aka­rás, amelyik folyton és folyton az élet nembecsüése irányában változtatja a világot. Aa igazi hit nem tud rosszhivő, pesszimista lenni; az igazi hit mindig jóhivő, optimista. A magunk magyar közéletében is óriási szükség van rá, hogy ilyen igazi hit járjon át minket. A mos­tani és jövő heti vallásos napoknak ránknézve nem­csak buzgósági értelme van, hanem az is, hogy egymás­ban megtaláljuk, vagy egyre jobban megtaláljuk a hitünket. Ezért kell az egymással való találkozás. Ezért kell egymás megviseltetett életében a magunk élete sokszorozásának a meglátása, s e so/kszorosságban való megbátorodásunk az élet iránt. Ebből következik az­tán annak a megérzése, hogy Istenhez forduló őszinte­ségünk után az egymáshoz forduló őszinteség tiszta­ságával is tartozunk. És ha telejesitjük ezt a tartozásunkat, akkor Isten A kisebbségi koherenciáit felmerült az utódállamok külön kisebbségi blokkjának létesítése Ugrón István páneurópai beszéde két részre osztotta a konferenciát — Viharos jelenetek zajlottak le az ukrán delegátus felszólalása körül — A Keleti Újság állandó genfi munkatársától — A kisebbségek parlamentjének utolsó napja érdekességekben és botrányos jelene­tekben bővelkedett. A kongresszus résztvevői még mindig Ugrón István kétórás beszédének hatása alatt állottak, aki kifejtette, bogy Páneurópa megvalósítása előtt a Népszövet­ségnek tárgyalnia kell a kisebbségi kérdést. Ugrón István beszédének hatása alatt egy Páneurópa-ellenes hangu­lat alakult ki, amelyet a többi szó- k helyeselt. Ugrón Ibeszéde azonban megosztotta a köz­hangulatot, mert egyes csoportok elkesered­tek, hogy a kongresszus nem használja ki erélyesen a páneurópai kedvező pszikológiai hangulatot. Az utolsó napon más tekintetben is heves összecsapások voltak a kon­gresszus vezetősége és a lengyelor­szági ukránok képviselője között. Ez utóbbi kifejtette, hogy a jelenlegi ukrán határok fenntartása friss világkatasztrófát fog előidézni. Az ukrán bejelentésre Wilfan elnök in­gerülten válaszolt és leintette a szónokot, hangoztatván, hogy a kongresszus a kisebb­ségi kérdést csak a fennálló keretek között véli megoldandónak és kerül minden eszmecserét, amely a jelenlevő szérői vetné fel a revízió problémáját. A kongresszus záróülésén azután határo­zatot hoztak, hogy Briandhoz emlékiratot intéznek, amelyben felkérik, hogy álljon ki­sebbségi oldalra és koncepcióját, az európai életközösséget, úgy igyekezzék megoldani, hogy az ne csak az államok érdekeit és ne csak a gazdasági érdekeket tartsa szem előtt, hanem az álla­mok egyesülése helyett a népek egyesülé­sére helyezze a fősulyt. Az emlékirat szerint azok a kormányok veszélyeztetik a tartós bé­két, amelyek a régmúlt és korlátolt gondolko­dásra valló elnemzetlenitési politika eszkö­zeivel szítják az elégedetlenséget. Páneuró­pa csupán a nemzetiségek kielégítése alapján oldható meg. Felmerült azután az a gondolat is, hogy, az utódállamok külön kisebbségi blokkját fogják megszervezni, erre vonatkozólag azonban konkrét határoza­tot. nem hoztak. Az utolsó napon elhatározták egyébként, hogy a kongresszus állandóan működő nyilvántartó hiva­talt szervez Genfben, melynek az lesz a célja, hogy megakadályoz­za a népszövetségi titkári hivatalba érkező kisebbségi petíciók elsülyesztését. olyan kisebbség ré­után magunkban is hihetünk. Nem szükség egymást csak rosszaknak látnnnk, hanem jóknak is láthatjuk. S ha anyagi szegénységben vergődünk is, de a jóság­gal mindig istápolni tudjuk egymást és szerété then való összetartásunk szebb és magasztosabb életet ad az önző, fösvénykedő, egymást megbecsülni nem tudó gazdagságnál. Igen, a bitnek a hangulata a magyar társadalmat fel kell hogy emelje az anyagiasságok sírásából és kétségbe eséséből. A bitnek a hangulata, a vallásos­ságnak a közös érzése sok olyan társadalmi közös nevezőt kell hogy hozzon a mi életünkbe, amely az egymás fölötti akarntíkoskodásokat és hiúságokat ki­küszöböli a mi életünkből. Képessé tesz arra, hogy egyszerű népünk lelki világa felé egyszerűsítsük mind­nyájan az akarásainkat, s ngy találjuk meg együtt a magunkba mélyedést, a magunk közötti testvéri ér­zésnek a kölcsönös alázatosságát. Azt az alázatot, mely nem meghunyászkodó, csak testvérbecsülő. Amely nem hízelkedő és nem hazug hajlongással szorgoskodó, hogy földi hatalmasoktól tánycmyalás jutalmaként várja a jobb sorsot. Hanem olyan alázat, amely közöttünk, cgysorsuak között hajlik meg egymás előtt, hogy egymást az. elesésből fölsegitse, s egymást átölelje az embereken tuli hata­lomban való örök vigasztalásával. Ez a mélységes, ez az egymáshoz ragaszkodó, ez az egymásban bízó és akként együtt felemelkedő hit kell nekünk, szegény magyaroknak. A vallásos napok alatt az illető egyházak a földi kérdésekkel is, az egyházakon belőli társadalmak bajai­val is foglalkoznak. Amint az elképzelhető, az ezek­ről. való tárgyalásoknak a hitből való kiindulás és az oda való visszatérés adja az alapeszméket és a tápláló szellemet. Ifjúságnak, foglalkozási rétegeknek, társa­dalmi osztályoknak vívódásairól lesz szó, mikben mind keresni kell a kiegyenlitő elmélyedést és fölemelkedést. Ilitek hangulatával ezt mind meg lehet találni. És a hitek, a vallásosságok egymással szembe nem mehet­nek, mert egyformán a földöntúli szabadság magas­lata felé visz mindeniknek az útja. Amit tehát a külön­böző vallások híveinek összesereglése adhat e mostani napokban, az a bennük résztvevő magyarságnak iş csak közös magaslatokra találása lehet. Mig e magaslatokra eljutnak, eshetik a különböző Ilitek vallói közt félreértés, egymást zavaró helyzeti kereszteződés, ebből fakadó érzékenység. De a vallásos­ság közös lendülete mindebből a magyarságot mindig kiemelete, s most még inkább ki fogja emelni. Mi- közöttünk, hatalomtalan szegények között hatalomért való vita és előzködés nem lehet, csak emelkedés, egy­forma emelkedés a földi hiúságból. Vagy magunkba vonulás, egyforma magiftkba vonulás, amelyik megint távol áll minden hiúságtól. Mindenképpen elérünk a lelki magaslatokra, ahol már félreértések és egyéb gyarlóságok sohasem lehet­nek közöttünk. Mai számunk 20 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents