Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-06 / 196. szám

XIII. BVF. 196. SZAU. JKtoMTPfanfa Egy belga Dreyíus-affér tartja izgalomban egész Brüsszel közvéleményét " 1 ^■ 4 Joins belga hadnagyot lefokozásra és 10 évi fegyházra ítélték egy olyan kémkedési ügy miatt, amely sokaknak felfogása szerint nem látszik beigazoltnak (Brüsszel, szeptember 4.) A bramanti katonai bíróság előtt befejezést nyert az a hazaárulási per, amelynek során Joiris hadnagynak kellett számot adnia katonai természetű titkok elárulása miatt. A tárgyalás tulajdonképpen júliusban kezdődött, de közben elhalasztották, hogy a védelemnek lehetősé­get adjanak uj tanukat meghívni, egyben a bíró­ságnak is, hogy a tárgyalás folyamán beérkezett névtelen levél alapján újabb vizsgálatot rendeljen el. A per kimenetelét a belga hatóságok a legna­gyobb érdeklődéssel kisérték, mivel a vád csupán részleges gyanuokokra támaszkodott és a titkos rendőrség egyik emberének közlésére, valamint azokra a névtelen tanúvallomásokra, amelyeknek szerzőit a rendőrség a hivatalos titokra való hivat­kozással nem adtak közre. A vádlott, aki a belga hadügyminszteriumban tevékenykedett, tagadott minden terhére rótt vádat. Azt állítja, hogy egy bosszuszövetség áldozata. Valaki más a bűnös, ellene csak a látszat szól. A per folyamán bizonyos körökben állandóan rrgy emlegették Joiris hadnagy ügyét, mint a belga Dreyfus-affért. A dokumentumokat, amelyeket Joiris elárult, a belga biztonsági szolgálathoz egy németországi belga konzul juttatta el. A konzul egy fiatal némettől kapta az okmányokat, aki egy né­met cégnél volt alkalmazva. Az alkalmazott a cég levelezésében ugyanis egy borítékot talált, amelyet nem a cég számára küldtek. Amikor kinyitotta, a. belga országvódclemrc vonatkozó irományokat talált, valamint egy An- toino aláírása kísérőlevelet, amely nyilvánvalóvá tette a küldemény karakterét. A hivatalnok ezután felkereste a belga konzult és el akarta adni neki az okmányokat. A konzulnak azonban előbb meg kel­lett győződni arról, hogy az irás nem-e hamisít­vány? A vizsgálat szerint az Antoine által aláirt levél Gustave Delhaise nevére, Dinslaken rendel­tetéssel Íródott. Ez a bizonyos Delhaise, mint egy szénkereskedő cég vezetője működött a Rajna-vi- déki városba. A hadbiró tábornok, aki a perben, mint ügyész szerepelt, azt állította, hogy a dokumentumok Joiris hadnagytól származnak, aki a hadügyminisz­tériumban minden bizalmas diplomáciai természetű aktáról tudomást szerezhetett. Szakértők állítása szerint a kísérő levél azon az írógépen íródott, amely Joiris iro­dájában volt. Egy másik gyanús körülmény, hogy a hadnagynál letartóztatása pillanatában egy belga katonai atta sónak a belga repülőbeosztásról szóló följegyzéseit találták. Joiris azt állította, hogy az Írógépet az irodában nem egyedül ő használta és ami pedig a jegyzeteket illeti, neki szolgálati okokból volt szük­sége, hogy jegyzeteket csináljon, mert összehason­lításokat kellett tennie, bizonyos konferencia jelen­tésekkel és cikkekkel. A per elnapolása után egy brüsszeli új­ság a maga szakállára vezetett vizsgálatot és megállapította, hogy az a bizonyos Gustave Del­haize Dinslakenben nem ismeretes. Az említett név­telen levél a gyanút egy régi vasúti hivatalnok el­len kelti fel, akit már a háború után ellenséggel való társulással vádoltak, de bizonyítékok hiányá­ban szabadlábra helyeztek. Méltatlan magatartása miatt azonba'n elbocsátották a vasúti szolgálatból. Az az ember a Rajna-viléken mint kereskedő tele­pedett le és most is ott lakik. A belga újságíró, aki őt ma felkereste, határozottan kijelentette, hogy Joirist nem ismeri. A védelem kívánságára megidézték mind a há­rom rajnavidéki konzult, miután a perben a kér- déses konzul nevét is elhallgatták. A belga biztonsági szolgálat főnöke azon­ban kivonta magát minden vallomást ét el alól és a konzulok kihallgatása nem sikerült. A hadbí­róság Joirist rangjának elvesztésére és 10 évi fegy­házra ítélte. Belgiumban a közvélemény egy része azonban nem nyugodott bele az Ítéletbe és ugyan­azt a propaganda mozgalmat követeli, amely annak idején Dreyfus kapitány rehabilitálásához vezetett. — Mégis meglesz a magyar óceáni repü­lés. Berlinből jelentik: A német fővárosba érkezett, eddig még meg nem erősített hír­adások szerint, Endresz és Magyar pilóták a Justice for Hungary gépen csütörtökön! este startolnak. Az útra már minden előké­születet befejeztek. ICészpánz sorsolás Főnyeremény 1 miíSió lei. Folyószámla „Albina“ Bank, Cluj A Cluji Önkéntes ff^enfö Egyes Ölet nagy sorsjáték«. 2182 különféle készpénz nyeremény ÖSSZESE Főnyeremény 1 ?nllliö lel. Húzás 1930 december 21-én Cluj- ban, a legteljesebb nyilvánosság mellett. ___1 sorsjegy éra 100 lei. SIHGBiN Vásárolható: Erdély-Bánát terüle­tén dohány tőzsdékben, borbély és más nyilt üzlethelyiségekben. Vi­déki rendeléseket 117 Lei előzetes beküldése ellenében a tlují Köz­ponti Sorsjegyiroda (Sír. Memo- randului 16 szám) eszközöl. — AMERIKA HÜRÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (22.) — Az izgatót keresed. Nyomd a lábad alá. Nem baj, ha rád uszítják a fele világot, a másik fele még a tied. Fütyülj a bajra, baj nincs! Tovább! Száguldj a dolgok tetején! Ne bánj semmit! Anyád mindent megbánt már és elsírt helyetted, ami jöhet! — Mi történhetett azzal a nővel, aki igy ereszti útra a leányát? — tűnődött a 'kapitány. Lovely csak ment tovább. Az a hely, ahol most jártak, elhagyatoltabb és félelmetesebb volt minden eddiginél. Alacsony házak rej­telmes sorai szűkültek össze; borzongtatóan szegényes fényecskék botorkáltak ki az ablakok hasadékam az erős sötétségbe. Itt-ott mély, a torokból jövő nevetést vélt hallani Derécey. — A bizonytalanság városa! — súgta oda Lovelv­nek. — Csak azoknak, akik félnek. — Sohasem félsz, Lovely? — Soha. — Pedig a mások félelméből éltek. — Ez az okos élet, mindig a más féljen, ne én! — Scnkise, féljen soha, ez az igazi élet! Ehhez kellene igazi ember, akár nő, akár férfi! Aki a félelem­nélküli világot megteremtse... — Valaki néz bennünket! — emelte fel az ujját Lovely. — Valaki nagyon néz! — Hol vara? — Nem tudom. Nem látom, csak érzem. Már töb­ben is néznek... — Álljunk meg! Hol sejted az emberekéit? — Köröskörül. Te nem érzed? — Nem. Zavar? — Különös, hogy igy7 van; zavar. Akadályoz. Azt érzem, mintha szempárokból jövő fémszálak idekötné­nek, ebhez a helyhez. Alig tudok mozdulni! — Képzelődés az egész! — Nem szoktam képzelődni. Ras Zohar itt van a közelben! — Annál jobb, Lovely, hiszem éppen érte jöttünk! — Igen, de érzem, hogy megbénít! Fokozatos bénu­lást érzek... Vedd el a pisztolyomat a zsebemből, mig nem késő! Zoltán hamar kikapta Lovely sportkabátjából a pisztolyt. Belelőtt vele a sötétségbe. Csend. A házakból nem jött ki senki. Lovely nem mozdult többé: — Állni még tudok, de járni már nem, kicsi Zo! A kapitány újra lőtt. Halottnak mutatta magát erre az újabb lövöldö­zésre is miniden. ■— Itt nem maradhatunk az egész éjszakán át! Fel­emellek Lovely és viszlek... — No! — súgta a leány. — Várjunk. Ha Ras Zohar ■előkerülne, lődd le azonnal! Úgy látom, rád nem tel hatni. — Nem. Az én fajtámra nem hat semmilyen rej­telmes erő. — Várjunk. Érdekes helyzet, Ilyenben nem voltam még. — Meddig akarsz várni? — Reggelig. Ha kell, még tovább. — Őrültség! — Miért? A hindu védekezik és ez érthető. Inkább azon mulatok, mennyire dühös lehet, hogy veled nem bir. Nagyszerű fiú vagy, Zo! — Bárcsak annyira felingerülne, hogy a rajtad való hatalma elmúlna a haragjától! Ismét felhangzott az a furcsa nevetés. Az ázsiaiak nevetése. — Hallod, Lovely ? — Hallom. Lőjj köröskörül! Csend megint a lövés után. Majd ismét az a nevetés. A kapitány berúgja a legközelebbi ház kapuját. Bemegy. Senki sehol. A Villanylámpa belevilágít a háló- vackokba, Derécey beléjük dugja a kezét: melegek. Hová tűnhettek az emberek belőlük?! Visszamegy Lovelyhez. — Senki. Elbújt mind. Attól félek, hogy az a gaz­ember elállitja a szivedet! — Lesz, aki megbsszuljón! — súgja a leány. — Rajtad nem bir! — De azt én nem akarom! Neked élned kell! Élned kell, Lovely! Állj ellent a te mélységes erőddel! Bird le! Akarj megmozdulni! Lovely próbálkozik. Arca az erőinek teljes meg- feszülését mutatja. Hiába. — Nem megy, Zo! A nevetés már újra itt van. Itt, egészen a közel­ben. Felkorbácsol mindent a kapitányban: —- Álljatok elő, kutyák! Mind, valabáuyau vagy­tok! Gyere ki, ölj meg, Ras Zohar! Senki és semmi más inéin felel, csak az a nevetés. Beleborzong az ucca és beleborzong az ég. — Elviszlek innen, — kiáltja Derécey — feli piák és elviszlek innen akárhová! — Nem! — Itt akarsz elpusztulni? — Nem pusztulok cl, de hagyj! — Mi tart itt, bolond leány?! — Te ezt nem érted: a rémségek szeretete. Ez a másik énemből való, amit nem mutatok feléd. — Tébolyitó dolgokat beszélsz! — Hideg és nyugodt vagyok. Mondtam az előbb: az én világom a veszedelem. Ras Zohar sohasem volt ilyen kedvemrevaló. ' A kapitány csüggedten áll a leány előtt. Majd egyszerre gyalázni kezdi, szörnyű szidahna- kat vág elébe, durva az elmondhatatlanságig és sértő minden gátló erő felbontásáig. Lovely clbámul, lihegni kezd a kapitány szavaira. Derécey kinozza-sérti tovább. Egymásba fonódnak a szidalmak, egyre szenvedélyesebbek és vadabbak. Lovely nem tud előlük menekülni. Dacos uralkodó szemét elönti a könny. Nem elég, A legfájóbb dolgok jönnek. Benső szép­ségek otromba moggyalázásai, zubognak a szavak ... fájdalom esik sűrű eső módján és veri a leány lelkét..« Egyszeresük felkiáltott Lovely: — Ne tovább! Hagyj! Ne tovább! Megrángatódzik, karjáit felemeli és elindul az öt lépésnyire álló Derécey felé. — Derécey lobogó öröm: — Sikerült! Elmosta az indulat Ras Zohart! Lovely előtt megvilágosodik az egész. Meg akarja fogni Zoltán kezét. (Folyt. köv.).

Next

/
Thumbnails
Contents