Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-29 / 215. szám

XIII. *VF. 215. SZAW. 19 Képeslap Velencéből 9 (Velence, szept, hő) Thomas Mannak „A Halál Volencében“ című rendkívül finom regény# jutott eszembe, mikor a Santa Lucia állomás üvegteteje alól kibújva és átvergődve, mintegy húsz feltűnően hangos hordár frontján, ott álltam a Nagy Kanális mellett, amelynek zöld vizét vig püfögéssel szelték a nagyobb szállodák „omnibuszai“. Az „álmok városa“ nappal bi­zony nem a legkellemesebb illúziókat kelti. A viz tele van vásári hulladékokkal s valami különös illat szorul a lagúnák közé, mely a hal, az állott viz és a karból összetételéből áll elő. Ha ide, ne adj’ Isten, beüt egy járvány! Ám nem akarok ünneprontó lenni. Velence igy szép, ahogy van. így kell ez a pénzes amerikainak, aki elég tiszta uceát lát otthon és éppen elege van a rendből. Äs különben is: nem ez az igazi Velesce, ez a nappali zsibvásár, az áruszállító csónakosoknak pokoli és szakadatlan üvöltése, a történelmi házromok nyo­mortanyái, az igazi Velence éjszaka kel ki kriptájából, miként a balladák dámája, magára ölti az épületek csodálatos reneszánsz csipkéjét; és akkor, csak hódolat illeti meg. Amint a csónak, ideroda. siklik a zöldfényes lagúnák között, az ember valóban kiszakad a mából, és valahogy úgy érzi magát, mint a gyerek, aki a pano­ráma nézőlencséjén keresztül leikével részt vesz Napo­leon nagy harcaiban. Ez a esónak öt-hatszáz évvel rin­gat vissza bennünket és lelkűnkkel részesei leszünk azoknak az időknek, amikor a rideg praktikusság jel­szavát még nem ismerték s mindennél legmagasabb a szépség oltára volt, amikor a művész életének egész tartalmát öntötte szépbe, szoborba, vagy épületbe s ez a szent tűz ott égett a büszke fejedelmi kastélyokban is, ahol az igazi nagy álmodok nem szorultak, mint ma, lakájok protekciójára. Velence nem más, mint az az abszolút értékmérő, mely korunk kongó materializmusát és művészeit, ta­nácstalan zűrzavarát a legkétségbeejtőbb arányaiban mutatja be. • A közlekedés? Körülbelül olyan, mint Bukarest­ben. A vaporetto-ra, melyet vizi villamosnak lehetne nevezni, sokszor félóráig kell várni, amig nagy tülkö­léssel beszalad a megállóba. Aki tehetősebb, saját mo­torosán jár. És megállapíthatjuk, hogy bizony elég sok tehetős ember él Velencében. Néha a Kanálisok csak­úgy nyüzsögnek a sok motorcsónaktól, ami bizony meglehetősen kellemetlen sziréna-hangversennyel jár. Mert a soffőr soffó'r marad Velencében is. Nagy a gyanúm, hogy a világ soffőrjei valami titkos alapon összeköttetésben állanak az idegorvosokkal. Például Velencében ideális csend lehetne. De nincs, mert a tá­nyérsapkás járművezetők nyakra-főre tülkölnek. Tül­kölnek, ha süt a nap, tülkölnek, ha borús az idő. Tül. kőinek, ha barátot látnak, tülkölnek, ha régi haragos­sal találkozik. A tenger szóhoz sem tud jutni... • Egy bukaresti barátom, akivel a „Milano“-ban vé­letlenül összetalálkoztam, lehangoltan panaszolja, hogy fiatalembernek milyen keserű az élete Velencében. Az ucca túlsó oldalán meglát egy csinos signorinát, akinek mosolyából kitűnik, hogy nincs ellene a megismerke­désnek. Hát követi, ameddig csak lehet, amig útját nem szegi egy szűk kanális. És ott véget is ér a „ka­land“, mert a velencei gondola olyan, mint a kolozs­vári bérkocsi. Pont akkor nem található, mikor szűk. Bég van rá. Velencében a viz helyettesíti az erkölcsrendőröket. Mert a Casanovák nemes faja rég kiveszett a lagúnák közül. Ma már egy elejtett csipkés zsebkendőért senki sem ússza át a Kanálist. Velencébe edzett turisták menjenek, akik oda se néznek néhány száz lépcsőnek s akik a mütörténelmi emlékeket se szívják erősen mellükre. Meg aztán, ami a fő: zsebük is jó nehéz va­lutákkal van kibélelve. A Szent Márk téren például, a dozsé-palota árnyékában egy pohár sörért kemény öt lírát kell lepengetni, ami a mi pénzünkben negyven és egynéhány lejt jelent. És még hozzá olyan rossz, mint­ha azt is a középkorban készítették volna. Kár, hogy megszüntettek a tizek tanácsa panaszirodájának intéz­ményét. Az a hires bronz.oroszlán egész nap panasz- cédulákat nyelne. • Jövök vissza a Lidóról, ahol az árak kérdése Ve­lencével ellentétben igen demokratikusan van rendezve. Egy fürdőjegy, mely táncra is jogosit, mindössze há­rom lírába kerül. A bukaresti Lido háromszor ilyen drága. Fehér márványfalak között siklik a gondola. A fehér márványfalakról pedig lépten-nyomon a „duce“ rcklámképe tekint rám szuggesztiv, kemény nézéssel Alatta: „W fascio!“, ami annyit jelent, hogy „éljen a fascizmus!“ Reklámnak ugyan reklám ez, de alkalmam volt meggyőződni arról, hogy Mussolinit szerte az or­szágban komolyan és őszintén tisztelik, sőt szeretik. A Az iskola évadra t> EK MATA Női pántos, lapos sarokkal fekete és barna színben. Lefi 5og.­N61 kivágott, legújabb model kőt divat színből Lei So©.— 26/30 Lel 42© 31/36 91 So© 36/93 99 58© Fia te leányka iskola cipő, válogatott anyagból, töké­letes minőség. Talpba véset árak. — Garantált minősé«. LERAKATOK. Bucureşti Ba ela Brăila Oarei • va «taft Oradea Ploeşti Ro> I» ttsaifMM-estaf» Timffoara Ioseilne Turda mm fascizmus annyira infiltrálódott a társadalmi és a köz­élet minden ágába, hogy a közhivatalnokok is a római köszönést alkalmazzák, még akkor is, ha a látogató történetesen idegen. Tapasztalni lehet ugyan, hogy dik­tatúra van, érzik a felülről jövő nagy nyomás, határ- állomásokon a vámtisztek, akik mellett carabinerek asszisztálnak, különösen az újságokat nézik át végtelen nagy gonddal, de ez az éremnek csak egyik oldala. Mert emellett szerte az országban lendületes és terv­szerű munka folyik. Nagy városokban az nj lakóházak ezrei épülnek, megközelithetetlennck tetsző vidékeket kapcsolnak be utakkal, sőt vasúttal is az ország vér­keringésébe, tavakat csapolnak le, csatornákat építe­nek és ami a legfőbb: kettőzött erővel folyik a hires „battalia del grano“, az olasz gabona csatornája, mely­nek eredménye előbb-utóbb az lesz, hogy az olasz me­zőgazdasági termelés megkétszereződik. Az utakról pe­dig ne is beszéljünk. Tükörsima aszfaltszallagok itt az országutak. Egy helyt különös látványban volt részem. Úgy reggel hat óra tájban hatalmas seprőgépeket fe­deztem fel a nyilt országúton. Olaszországban az or­szágutakat is seprik. Persze azonnal lefényképeztem ezt a különös jelenséget. Nekünk ritka érdekesség, mig a benszülött olaszoknak a legtermészetesebb valami. Mindezeket a sötét lagúnák csendje idézi fel em­lékezetemben. Csak az evezők ritmikus csapásai liall- szanafc. A gondola sebesen siklik az ezüstös vizen, nem csoda, két keménykezü velencei fickó hajtja, fejükön széles karimáju Szalmakalap, derekukon vörös öv. Egyszeresük egyik fütyörészni kezd. Lassanként ráismerek a nótára. Bizonj' ez bem más, mint a/ egyik pesti kabaré-nóta hamisítatlan cifrázataival együtt. Összeszedem minden olasz tudományomat és odaszólok: — Mondja, hol tanulta ezt a nótát? Gondolásom leteszi az evezőt. Szája szélesen elvi­gyoródik. ízes magyarsággal válaszol: — Ahol készült, kérem. Pesten. — És hogy került ide? Hüvelykujjával hátrabök a csolnak fara felé. — Dunai tengerészek voltunk komámmal együtt. Aztán abbahagytuk a dolgot és nekivágtunk a világ­nak. Itt megállapodtunk. Olaszországban szeretik a magyarokat. Már itt vagyunk két éve és Istennek hála elég jól megy. Az evezők ismét belekapnak a vizbe. A fordulónál egyik elkiáltja magát: „Héj hooop!“ Ahogy a pesti bérkocsisoktól hallotta valaha... Kakassy Endre. o M Gyomorégés Savanyu szájíz Hossz emésztés Gyomorsavtultengés Hányinger Feífujódás Szelek Az OMA gyomormészbő! fólkftvóskanálnyit csekély víz­ben beveszünk, miáltal bármilyen ételt jóízűen elfő« gyaszthatunk, könnyen emészthetünk. Az étvágy meg­jön, a nyelv tiszta lesz, a rossz Szájszag megszűnik. Az OMA gyomormész használata megszünteti a kínos iidércnyomásos alvást, mely a rossz emésztés követ­kezménye. A gyomorégés, szelek, az evés után fellépő kínos, csavaró íájdalroak elmúlnak az OMA gyómor- mész használata által; az OMA leköti azonnal á túlsá­gos gyomorsavaí, mely a legtöbb gyomorbáníalom elő­idézője. - Az OMA molekuláris finomságára praeci- pitált szénsavas mész, melynek ize kellemes, kapható minden gyógyszertárban. — Hosszabb időre elegendő csomag ára 96-— lei. Főraktár Nagyrománia területére; Farmacia .La Sít. Gheorghe“ Eugen Nagy, Szt. György gyógy­szert ár Nagy Jenő, Marosvásjárbely

Next

/
Thumbnails
Contents