Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-28 / 214. szám
2 xiii. tvr, m. szám. Az, adóbehajtás jutalma A pénzügyminisztérium a pénzügyi ellenőröknek újabb ötven százalékos iizetésj a vitást adott a többi tisztviselők mellőzésével (Kolozsvár, szeptember 26.) Minden államban a pénzügyi tisztviselői kar, amely az államvagyon kezelését és ellenőrzését végzi, kivételes elbánásban részesül, sőt éppen a legkonszolidáltabb államokban a pénzügyi tisztviselőket fizetik a legjobban. Természetes és érthető is ez, hogy az államvagyon kezelői és ellenőrzői számára nyugodt megélhetést biztosítanak, mert különben a pénztelenség és korgó gyomor rossz tanácsadó és a korrupció könnyen elhatalmasodik. Romániában a pénzügyi tisztviselők az államháztartás legmostohább gyermekei, a múltban is és most is rosszul fizetik őket. Öt év óta fizetésjavitásban nem részesültek, holott a többi tisztviselői kategóriák az évről-évre növekedő drágaság arányában többször kaptak fizetés javítást. De nem akarunk az objektivitás teréről letérni és nem hallgathatjuk el, hogy a pénzügyi tisztviselőknek egy ága különös elbánásban részesült az utóbbi hónapokban. Nemrégen az adminisztrátorok, szubadminisz- trátorok és pénzügyi ellenőrök részére a pénzügyminisztérium nem kevesebb, mint 75 százalékos fizetcsja- vitást adott, ugyanakkor pedig a többi pénzügyi tisztviselői kategóriáról teljesen megfeledkezett. Természetesen ez az intézkedés nagy felháborodást keltett a többi pénzügyi tisztviselők körében. A pénzügyminisztérium azonban ezzel nem törődött, sőt a múltkori fizetés javításon kivtil 1 a pénzügyi ellenőröket újból a többi tisztviselők fölé emelte s a részükre újabb 50 százalékos fieetésjavitást adott. — Lehetséges ez? — kérdezték egymástól azok a pénzügyi tisztviselők, akik 5 éven keresztül dolgoztak tisztességgel és szorgalommal és egyetlen bani fizetés- javitást nem kaptak. Az egész ország adófizető polgársága a legnagyobb felháborodással beszél az adóellenőrök munkájáról, akik arra leskelődnek, hogy régi, virágzó vállalatokra és cégekre rávessék magukat, adóeltitkolások után kutassanak és sok esetben indokolatlan feljelentésekkel és jatalékéhségükkel tönkretegyék az adóalanyokat. Azok a pénzügyi tisztviselők, akik a hivatalszobák asztalai mellett görnyedve dolgoznak és szolgálják az állam érdekeit, jogosan tehetik fel a kérdést, hogy a folyton sétáló pénzügyi ellenőrök miért részesülnek kivételes elbánásban, amikor nemcsak a szaktudásuk, hanem a végzettségük sem predesztinálja őket erre. Az adóellenőrök legnagyobb csoportja minden kvalifikáció nélkül és szaktudás hiányában csak molesztálja az adófizetőket és sohasem az állam, hanem a saját érdeküket szolgálják. Sehol a világon nem történhetik meg az, bogy egy tárca keretében egyes tisztviselők kivételt képezzenek, különös kedvezményekben részesüljenek. (Kolozsvár, szeptember 26.) Az agrárreform végrehajtása Során a legtöbb magyar egyházközség suiyos helyzetbe került. Igen sok helyen az agrár- törvény rendelkezésein tulmenőlcg elvették az egyházközségek földjeit, még a törvény világos rendelkezéseinek figyelmen kivül hagyásával is. Természetesen a megindított revíziós eljárások hosszasan húzódtak, vagy nem vezették eredményre és rendkívül sok egyházközség anyagi feltételét megsemmisülés veszélye fenyegette. így járt a felsőbányái református egyházközség is, amelynek hivei nagyrészben szegény bányamunkások. Hosszú évtizedeken keresztül kegyes adományok révén az egyház- község mintegy 92 hold földet szerzett. Az egyház, illetve kulturális intézmények fentartását a súlyos helyzetben lévő bányamunkások nehezen vállalhatták, az államsegély viszont kevés volt ahhoz, hogy az egyházközség hivatásának megfelelő kulturális munkát végezhessen. Főjövedelem tehát, és egyben a kulturmunkának biztositéka ez a 92 hold föld volt, amelynek nagyrészét azonban kisajátították. A felsőbányái református hivek minden törvényes eszközt megpróbáltak, hogy az egyház birtokait visszakapja, mindezideig azonban eredménytelenül. Erre ügy határoztak, hogy magához Őfelségéhez, á királyhoz fordulnak és tőle kérik, hogy könyörüljön meg súlyos helyzetükön. Őfelségének a figyelmét azonban szokatlan módon kívánták felhívni. A Keleti Újsághoz fordultak és beküldőitek az alábbi kérést, amellyel az uralkodó figyelmét magukra, illetve az egyházközség helyzetére kívánják felhívni. A pénzügyi kormányzat szociálisan cselekszik, ha a legelhanyagoltabb tisztviselői kar fizetését emeli, de kivételeket nem lehet és nem szabad tenni. Felhívjuk a kormány figyelmét a pénzügyi tisztviselők szomorú helyzetére. A pénzügyi tárca alkalmazottai vannak a leggyen. gébben fizetve, tehát egy egyetemes fizetés javítással kell a háborgó pénzügyi tisztviselői kart lecsendesiteni, nem pedig egyes kategóriák megkülönböztetésével. Ha már az állam bölcs pénzügyi kormányzatának adóellenőrökre! van szüksége, akkor ne részesítse őket kivételes bánásmódban, hanem a munkájuknak és végzettségüknek megfelelő módon fizessék. Csak egyenlő és szociális bánásmód és általános fizetésrendezés nyugtathatja meg a tisztviselői kart. „Hozzád fordulunk felséges királyunk végső szükségünkben, __Írják a kérésükben__mi a felsőbányái magyar református egyház hivei, akik a hazát és a királyt együtt emlegetjük imáinkban Istenünkkel. Hozzád kiáltunk, amikor halálra Ítélt szegény egyházunk számára kegyelmet kérünk. Mert halálos ítélet az, amit az agrártörvény végrehajtása során ránk mértek, kisajátítva 92 holdat kitevő, a város határának különböző részein több kisebb darabban elterülő ingatlanaink nagy, részét s a törvény világos intézkedése ellenére jórészben még a rendszeresen beültetett gyümölcsös kertjeinket sem kimélték meg, pedig ezek a református hivek által adományozott ingatlanok voltak egyedüli létfeltételei ősi egyházunknak, mert hiszen a hivek nagyrészben szegény bányamunkások. Felséges Urunk, Királyunk! Mi nem vizsgálatot kérünk, mi a királyi akarat és hatalommegnyií- vánuiását várjuk Tőled Urunk, Királyunk. Mi kegyelmet kérünk, amit ki lehet mondani egyetlen királyi szóban. Királyi kegyelmet, amely még a gonoszokra is kiterjed. Mi pedig Istent, hazát és királyt szolgálunk becsülettel. Felséges királyunk hallgasd meg könyörgésünket. A felsőbányái magyar református egyház hivei.“ A teljes bizalom és hit adja meg a tónusát ennek a szokatlan formájú kérésnek. Meg vannak győződve, hogy Őfelsége ezen az utón is rájuk tekint és súlyos helyzetükben pártfogásába veszi ügyükét. >AAAAAA/VWWWVWWWWW\AAAA/W^/SA^\A/V^^WV^A^^ Â felsőbányaiak felségfolyamodványa A Keleti Újság utján kérik a királyt, hogy adassa vissza a református egyház elkobzott vagyonkáját AMERIKA HŰBÉRURAI írta í KILIÁN ZOLTÁN (40) Chicago mozijaiban peregtek a happy-end-es filmek, vizenyős históriákon édelegtek a nézők, milyen jó is megnyugodni, jónak lenni a végén... Jónak lenni: és úgy maradni örökké. Kint a házak között és a happy endet megkívánó világ alatt azonban folyt a harc az ősi Törvény sze rint: szemet szemért. Captain Zo minden bíróság nélkül, agyonlövette Lovely csapatának nagy erősségét: Sylvia Sullivant, aki ujságárus-Ciunak volt öltözve és aki egy nyugtalanító hindu lelkét kereste bűnös szive boldogságot hajszoló nägy parancsára. Boldog véget ért-e Svlvia Sullivant XX. „Captain Zo a bűnös!“' Derécey Zoltán haza akarta küldeni feleségét <~> leánykáját Magyarországba. A hazaküldés azonban mindannyiszor meghiúsult Giituson. — Melletted fenyeget bennünket a legcsekélyebb veszedelem! — győzte meg az asszony az urát. — Otthon nem vgyázhatsz annyira ránk, mint itt! Egyezz csak bele abba, hogy itt maradjunk! A kapitány nem vitatkozhatott erről sokat. Munkája egyre szélesebb körűvé vált, nem akadt családi megbeszélésekre ideje. Önkéntesek jöttek hozzá Ame- ritka minden részéből ,terveket — kitalálók, akiknek bizonyos és egyedül célravezető módszerük volt az alvilág gyökeres kiirtására, aztán besúgók és félrevezetők. Ezek az emberek clkinozták már bizonyos mértékig, nem bánta hát, maradjon Gitus a kicsivel. Van ennél nagyobb gond is, pusztulnak a rendőrök sorra valami alattomos erőtől. Az orvosok hiába vizsgálják őket, magas lázat és teljes elerőtlenedést tudnak megállapítaná csak, védelmeit, gyógyulást nem. Derécey vegyészeket kért. Megvizsgáltatott velük mindent-, ami a rendőrök elé jutott. A vegyészek sem hoztak eredményt. Oswestry beleőszült a tehetetlenségbe. — Már nem jönnek fegyverrel... Láthatatlanul támadnak... M% bele kell pusztulnunk valóban! Denbigh két fia is megbetegedett. Az önkéntesek sorai bomladoztak. Néha még maga Captain Zo is lüktetni érezte az agyát, szeme lecsukódott. Az álom vágya fogta cl. Aludni csak és nem törődni többet a világgal ... Mindenkit elért ez a baj, aki az underworld ellen kezet emelt. A fegyveres harc egészen elült. A tisztesség világa szorongó torokkal figyelt; az alvilág az érzékelhető dolgok alatt küzd valóban... Ereje sokféle és kivédhetetlen mindig ... Denbigh elpusztult már. Mi lesz, ha Captain Zo is elesik? Orgiát ül a bűn és hatalma határtalanná válik... Már mindenki leszámolt Captain Zoval, sajnálták az emberek kikerülhetetlen sorsa miatt; a férfiak ki nem mondott önváddal, a nők senki előtt nem titkolt szeretettel. Készült a kapitánynak a szép, tragikus bukás... Mit tehet egyetlen, ember holtra vált kis seregével Amerika hübérurai ellen, akiké a tudomány minden uj lépése és fejlődésének titokzatossága ?! A modern bűn a tudás viértezetében harcol és mindig előbb jár, mint a bünelháritó szervezetek, mert a bún a kezdeményező, a bűn az ötletesebb. Captain Zo eddig mindig tagadta ezt. A bűn nem jár a becsületesség előtt. A becsületesség nem ólom- szárnyú madár a bún nyomán; eszközei és emberei többet és jobban tudnak. Az államok egész eleje és tudományossága a bűn üldözőié. Ez a chicagói bünvilág sem rendőrfölötti... És mégis, az erejének most nem szegül ellene semmi. Miért? Hol Van az a pönt ezen az átkozott nnder- worldon, ahol a rendőr keze megfoghatja végre?! •— Ghavwith keze.. .Ezt kellene összetörni a rendőrkéznek! — mormogta Zoltán. — Hogyan? Az underworld fővegytudósát kerestette mindenfelé. Emberei sikertelenül jöttek vissza. Charwith nincs. A rendőrök pedig pusztulnak. Zoltánt felrázta a keserűség. Egy másodpercre arra gondolt, hogy meg kellene halni, minek az a szörnyű erőpróba, melyhez vezért sóhajtanak csak, de mást nem adnak. A második másodpercben fel akart kiáltani tétlenségéből minden embert Chicagóban, mindenkit, hogy rohanják meg vele az alvilág fészkeit és rombolják io látható erődjeit! Torkára fagyott azonban a szó? Morlcy állott előtte. Itt a szobájában. A rendőrfőnökségen, ezer biztosításon át, Morley és vole három gangsrterc. Álltak ott hang nélkül. Derécey szédülten meredt rájuk. Csengőgombot akart megnyomni, de Morlcy megfogta a kezét. — Mit akarsz ? — kérdezte a kapitány. A vezér nem felelt, csak nézett kegyetlenül Zoltán szemébe. Kérdezett és felelt is egyúttal ez a nézés. Nem bocsátott meg, nem akart érteni semmit. A lázadó szolgának a halált hozta. Captiäü Zo visszanézett a szemébe keményen. Szabad keze hozzáfért a gombhoz. Megnyomta a csengőt. Rettenetes robaj rázta meg a levegőt. Fény lövellt be a betört ablakokon. Derécey emberei berohantak. — Mi ez? — kérdezte Morley és önkénytelenül a fény irányába tekintett. Rendőrök és gangsterek lövöldöztek egymásra. Zoltán már visszanyerte teljes magát, az underworld üldözőjét: —- Charwithnek vége! -— kiáltotta. Morley rálőtt a kapitányra és utat vágott két megmaradt emberével a robbanástól ijedt rendőrök között. Captain Zo szerencsére nein sebesült meg. Nem tudta maga sem, mi történt, mi robbant. Azt sem, mi mondatta vele Charwith végét... Rendeleteket akart kiadni és autón kirohanni a robbanás helyére. A telefon azonban jelentette már, hogy :: Northy and Comp Ltd telepe levegőbe repült. Ez volt az A bizonyos spanyolborok gyára, a rejtett heroingyárral és a feltűnés nélkül ható mérgek gyárával. Tehát csakugyan Charwith pusztult ell .(Folytatjuk.); ,
