Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-27 / 213. szám

TW. SFF. SZÁM. KttwiBMa Csikmegye elviselhetetten helyzetét és megdöbbentő panaszait tárták feS Moldovan Valér dr. tartományi igazgató előtt a megye szenátorai és képviselői Közoktatás revolverrel, csendörbrutaSitások, Ulzkataszftróffák, háborús rekvirálás, könyörtelen adöbehajtás és koldusbot nehezedik a csíki népre A tartományi igazgató gyors intézkedéseket ígért (Kolozsvál, szeptember 25.) Súlyosabb életviszo­nyok talán sehol sincsenek az országban, mint az ezer bajtól és katasztrófáktól sújtott, szerencsétlen Ősik vármegyében. Mikor más országrészek jólétben, meg­elégedésben éltek, egyensulyozottabb gazdasági viszo­nyok mellett, Csik akkor is a nyomor vármegyéje volt. Mezőgazdasági téren egyáltalán nem jöhet szá­mításba, ipara, kereskedelme, minimális, természeti kincsei kihasználatlanul hevernek, borvizc, fürdői a különböző taxák és más adók mellett minden haszon­hajtás nélkül várják a jobb időket. A nép nagy ré­szének valamelyes minimális életlehetőséget biztosít­va, magánjavai román kézre jutottak. Az, egyetlen, a fa volt, ami még száraz kenyeret tudott biztosítani a lakosságnak. Az erdőtörvény és az ezt követő intéz­kedések azonban ettől az egyetlen lehetőségtől is meg­fosztották a csíki székely népet. Koldusbotra támasz­kodva vegetál az élet esen az egyébként gyönyörű földön. Anyagilag elúszva, beadósodva, hatalmas adó­terhek alatt nyögve, a mindennapi betevő falattól meg­fosztva, kulturzónától fojtogatva testi, lelki, szellemi nyomáé alatt apátiába süllyedve várja halálát, vagy életének jobbra fordulását. Sajnos, hogy mindezek a megállapítások csak részben fedik a valóságot, amely «okkal súlyosabb, semhogy azt jelzőkkel megfelelő­képpen érzékeltetni lehetne. Az egész vármegye egy nagy panasz s a csíki székely embert oda lehetne állí­tani a világ elé „Ecee homo’’-ként és megdöbbenve ál­lana meg egész Európa láttára. A Magyar Párt vár­megyei tagozatának elnöksége nem győzi fölvenni a sulyosabbnál-sulyosabb jogtalanságokról, méltatlansá­gokról, kisemberekkel történt súlyos sérelmekről szóló panaszok áradatát. A vármegye lakosságának sorsa többször foglal­koztatta a parlamentet is és több ízben fölhívták rá a magyar képviselők és szenátorok a kormány figyel­mét, de mindezideig érdekükben semmi sem történt. A helyzet azonban napról-napra elviselhetetlenebb. A se- gitségkérésnek és a jogkeresésnek idáig kilátástalan útját tovább kénytelenek folytatni. Ez az elviselhetet­len helyzet és a sok felháborító sérelem késztette a vármegye szenátorait és képviselőit arra, hogy megje­lenjenek az erdélyi tartományi igazgatóság vezetője, dr. Moldovan Vaier előtt és föltárják a esiki nép kétségbeesett sorsát. Ma fogadta a tartományi igazgató a csíkvárme­gyei szenátorokat és képviselőket és maga is meg­döbbenve hallgatta a felsorolt szomorú tények hosszú sorozatát, amelyekből az alábbiakat emeljük ki: Újból földönfutóvá lett egy falu népe. A csíki szenátorok és képviselők mindenekelőtt Karcfalva község tragédiáját hozták a tartományi igazgató tudomására. A népes és tekintélyes községben szeptember 22-én délután hatalmas tüzkatasztrófa pusztított. Ötvenegy épület teljesen leégett és az em­berek százai maradtak hajlék nélkül. A esikszentta- mási tüzkatasztrófa után a rendkívül súlyos gazdasá­gi viszonyok mellett alig van rá remény, hogy ezeken a szerencsétlen embereken társadalmi nten és kellő időben segíteni lehessen. Gyors segítségre van szük­ség. Arra kérték tehát Moldovan tartományi igazga­tót, hogy eszközölje ki a kormánynál a tüzkárosultak részére a segélyt. A tartományi igazgató megígérte, hogy táviratilag fordul a belügyminiszterhez és kérni fogja, hogy a kár nagysága szerinti gyors segélyt azonnal utaljon ki a károsultaknak. A tüzkatasztrófa mellett egy más, nagy panaszuk is van a karcfalviaknak. Tanügyi tiizkatasztrófának lehetne nevezni ezt. Néhány nappal ezelőtt történt, hogy az újonnan megnyitott katolikus óvodát a tan- felügyelő csendőrasszisztencia igénybevételével lepe- csételtetite és bezáratta. Az egyházközség a törvény rendelkezéseinek megfelelően nyitotta meg az óvodát. A törvény által megszabott határidő alatt a közokta­tásügyi minisztériumnál bejelentette és engedélyt kért az óvoda megnyitására. A kijelölt helyiségeket egész­ségügyi szempontból hatóságilag felülvizsgáltatta és „ a hatóságok ezt teljesen alkalmasnak is találták. A törvény szerint, ha hat hónap alatt a miniszter választ nem ad, az óvoda megnyitható. A hat hónap eltelt, az óvoda megnyílt, mire jött a revizor ur és teljesen jogtalanul, csendőr segítséggel lepecsételtette és bezá­ratta. A tartományi igazgató ebben az ügyben is vizsgá­latot, illetve intervenciót Ígért. Mi lesz a lövöldöző igazgatóval? A Keleti Újság is megírta, hogy Csomafalván szep­tember 1. és 10-ike között a beiratások alkalmával az állami iskola igazgatója, hogy a felekezeti iskolától visz- szatartsa és az államiba kényszerítse a növendékeket, még a fegyverhasználattól sem riadt vissza. A csíki sze­nátorok és képviselők ezt az esetet is a tartományi igaz­gató tudomására hozták. Elmondották, hogy az állami iskola igazgatója minden eszközt megpróbált, hogy is­koláját benépesítse és egyik szülővel való vitája közben revolvert rántott és rálőtt a szülőre. Nem vizsgáljuk, hogy volt-e és mi volt az összeszólalkozás oka, de a leg­határozottabban leszögezzük, hogy a revolver, mint tan­ügyi eszköz és kulturális cél, semmi körülmények között sem vehető igénybe. Nyilvános feljelentést teszünk, mert hivatalosan üldözendő bűncselekményről van szó. A hatóságoknak azonban meg kellett volna a vizsgálatot indítani. Addig is követeljük a lövöldöző igazgató azon­nali eltávolítását. Meg vagyunk győződve, hogy Moldo­van, tartományi igazgató ur most, hogy tudomást szer­zett illetékesektől, a sajnálatos és az ország hírnevét ve­szélyeztető súlyos bűncselekményről, azonnal intézkedni fog, hogy a törvényes eljárás megindulásával a lövöl­döző igazgató elvegye cselekedetének jutalmát. Nem szűnnek a csendörbrntalifásoE. Tudomására hozták a csiki képviselők a tartományi igazgatóságnak Csikvármegyo lakosságának évek hosszú sora óta tartó egyik legsúlyosabb sérelmét, a csendőr* brutalitások tovább burjánzását is. Sajnos a csendőr- őrsöknél egyre megismétlődnek a legdurvább és legke­gyetlenebb bántalmazások. A Magyar Párt parlamenti tagjai több ízben fordultak panaszukkal Yaida belügy­miniszterhez, aki gyors és gyökeres orvoslást Ígért, egy­ben felkérté őket, hogy minden egyes esetet azonnal je­lentsenek be neki, még abban az esetben is, ha niues elegendő bizonyíték, de valószínűségi esetek állanak ren­delkezésükre. Közölte egyidejűleg, hogy a csendőrpa­rancsnokságoknak a legszigorúbb rendeletet adta ki ha­sonló visszaélések megelőzésére. A nyilatkozat megnyugtató, de kár, hogy csak nyi­latkozat maradt, mert minden ngy folyik tovább, mint' eddig. Elpanaszolták a csiki képviselők, Hogy minden bűnügyi nyomozás a gyanúsítottnak agyba-föbe verésével veszi kezdetét. A lakosság védtelenül áll. Elég, hogy bárki bármilyen följelentést tegyen valaki ellen, hogy csendőrkézre jus­son. Április 2-án a Magyar Párt csikmegyei tagozatá­nak elnöksége táviratilag jelentette a belügyminiszter* nek, hogy a Csíkszeredái kórház sebészeti osztályán egy négygyermekes, 48 éves, csikszenttamási szerencsétlen asszony fekszik, akinek a vallató csendőrök botokkal ca­fattá verték a talpát és heteken keresztül a kórházi ágyhoz szögezték. Méltán remélte a párt vezetősége, hogy Vaida belügyminiszter ur megnyugtató nyilatko- zata után erélyes intézkedések fognak történni a hiva­tásukról és magukról megfeledkezett csendőrök ellen. Öt hónap telt el azóta, de a mai napig semmi sem történt a megtorlás érdekében. Ez a körülmény a hatalmaskodásoknak további büntet­len terjedésére szolgáltat alapot. A tények ezt a megál­lapítást igazolják is. Előterjesztették példának mind­járt a szintén Csikszenttamáson történt alább következő felháborító esetet is. Csendorség a rendőrség ellen A csikszenttamási közbirtokosság! pénztárból három nappal ezelőtt ismeretlen tettesek egymillió 200.000 lejt loptak el. A közbirtokosság nagyobb jutalmat tűzött ki a tettesek kézrekeritésére. A nyomozás még sem veze­tett eredményre, sőt megtörtént az a hihetetlennek hangzó eset, hogy o csendőrség állandóan megakadályozta a rend­őrségi nyomozást. A Csíkszeredái csendőrszázados súlyosan megpofozta azt az egyént, aki a rendőrségnek szolgáltatott nyomrave­zető adatokat. A rendőrség tovább nyomozott. Néhány héttel ezelőtt ennek a nyomozásnak az útjába újból a csendőrök állottak, akik alaposan elverték azt a rendőrségi közeget, aki újból nyomozni próbált az ügyben, sőt éjnek ■idején behatoltak egy magánházba a csendőrök és ott megvertek olyan egyéneket, akik a rend­őrségi nyomozásnak segíteni igyekeztek. Mindezeknek orvoslása végett intézkedéseket kértek a tartományi igazgatótól, aki felháborodva hallgatta vé­gig a súlyos „esetet“. Rekvirálás háborús módszer szerint Másik súlyos panasza volt a csiki képviselőknek az a módszer, ahogyan a katonai hadgyakorlatokkal kap­csolatos rekvirálásokat végzik. Minden évben ugyanis az őszi katonai gyakorlatokat megelőzően rekvirálásokat eszközölnek s lovakat, jármüveket, stb. szednek - össze. Ezek a rekvirálások minden rendszer nélkül, a legna­gyobb önkénnyel történnek meg. Számtalan esetben a legszegényebb lakosoktól veszik el általaikat, akiknek egyedüli megélhetése a fuvarozás és azután nagy károsodással kapják vissza. A csendőrség anélkül, hogy számba venné a lakosok vi­szonyait, legtöbbször minden esztendőben ugyanazokat terheli rekvirálássál, amelyet kegyetlen durvaságok köz­ben hajtanak végre. Felsorolhatatlanul sok jogos pa­nasz merül fel emiatt. Arra kérték tehát a csikmegyei szenátorok Moldovan tartományi igazgatót, hogy intéz­kedjek a rekvirálás! módszer megváltoztatása iránt. Kérték, hogy a rekvirálások a polgári hatóságok közbe­jöttével egy bizonyos rendszer szerint hajtassanak végre. Moldovan tartományi igazgató ur megígérte, hogy azonnal rendeletet bocsát ki a prefeTctüsoküoi és a legszigorúbban előírja, hogy a rekvirálások a tör­vény előirásainak megfelelően és kíméletes módon tör­ténjen. Adóhalasztást a csíkiaknak! Legvégül azt a súlyos helyzetet tárták fel a csiki képviselők és szenátorok, amelyet az adóbehajtás idé­zett elő az egész vármegyében. Az adóbehajtást gyors egymásutánban megjelenő pénzügyminiszteri rendeletek egyre sürgetik. Sehol olyan katasztrófát nem okozott az. egész országban a tüzön-vizen keresztül történő adó­behajtás, mint éppen ebben a megyében. Mint már em­lítettük, a nép koldus, ehez hasonló súlyos anyagi vi­szonyok között sohasem volt. Mindezt azonban már as adókivetéseknél nem vették figye­lembe és erején felüli adóterhekkel sújtot­ták a népet. Olyan összegeket kell fizetniük, amelyek normális kö­rülmények között is kimerítenék teherbíró képességét. Az adóbehajtás .’azonban minden képzeleten fölülmúló kegyetlenséggel és könyörtelenséggel történik. Arra kértek tehát a csikmegyei képviselők a tartományi igazgatót, hogy eszközöljön ki a vármegye részére kellő halasztást, mert másképpen teljes ka­tasztrófába jut a lakosság. A tartományi igazgató megígérte, hogy ebben az irány­ban előterjesztést tesz a pénzügyminiszternek. Ezek a fontosabb tények, amelyeket Csik várme­gye képviselői és szenátorai Moldovan tartományi igazgató elé tártak. Szinte hihetetlenül hangzanak, annyira súlyosak. Sajnos, ez a valóság. A kormánynak fel kell figyelnie rá és mindent meg kell tennie, hogy ezek a panaszok és ez. az elviselhetetlen helyzet a vár­megyében megszűnjék. Meg vagyunk győződve, hogy Moldovan tartományi igazgató ur a maga részéről a legnagyobb megértéssel és jóakarattal meg is tesz min­dent, hogy a felháborító brutalitások és a nép terro­rizálása megszűnjék, az évek óta tartó, elviselhetetlen helyzet megváltozzék. Kíváncsian várjuk intézkedései­nek eredményeit.

Next

/
Thumbnails
Contents