Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-27 / 213. szám

2 Till. EVF. SIS. SZÁM. Virágos Kolozsvár Moszkvában negyvennyolc ellenforradalmárt, közöttük hat egyetemi tanárt agyonlőttek (London, szeptember 25.) A Reuter táv­irati iroda jelenti Moszkvából, hogy újabb ellenforradalmi bünperben tegnap 48 vádlott ellen hoztak halálos Ítéletet. A vádlottak bű­ne a lakosság élelmiszerellátásának szabotá- lása volt. A halálos Ítéleteket, kihirdetésük után, nyomban végre is hajtották. (Varsó, szeptember 25.) A Kurier War- szavszki a moszkvai lapok tudósításai alap­ján részletesen ismerteti a Moszkvában lelep­lezett legújabb ellenforradalmi összeesküvés hátterét. Az összeesküvés célja az volt, hogy éhínséget idéznek elő Oroszországban és igy buktatják meg Szíalinékat. A szervezet vezére a kereskedelmi népbiztos­ság technikai tanácsának elnöke, Rjazancsev (Dós, szeptember 25.) Megírta a Keleti Újság, hogy Szamosmegye lakossága pár héttel ezelőtt küldött- ségileg fordult a királyhoz és elpanaszolta az uralko­dónak a « megye tarthatatlan gazdasági helyzetét. A kül­döttség memorandumot nyújtott át Őfelségének s támo­gatást kért a magas kamatok ellen. A memorandum ki­mutatta,’Jwgy Szamosmegye rendkívül eladósodott s ka­matleszállítás, illetve olcsó mezőgazdasági hitel nélkül csődbe kerül a nép. A küldöttség szerint legalább 150 millió lej gyors segélyre volna szükség, hogy a lakosságot megmentsék a fenyegető nyomortól. Az uralkodó azzal az ígérettel nyugtatta meg az elkese­redett hangulatú delegációt, hogy közelebbről intézke­dések fognak történni az eladósodott lakosság érdekében. Az ügynek, amely a minisztertanács elé is került, ér­dekes fejleményei vannak. A királyi kabinetiroda ugyanis leiratot intézett volt cári tábornok volt. Rjazancsev kihallga­tása során bevallotta, hogy az ellenforradal­mi mozgalmat az Union angol cég oroszor­szági telepének egyik embere, Fortegil pén­zelte. (Kovnó, szeptember 25.) A kovnói lapok jelentése szerint a GPU több moszkvai pro­fesszort tartóztatott le, akik közül azóta ha­tot már agyonlőttek. Az egyik professzor beleörült a GPU vallatási módszereibe. Egy másik egyetemi tanár, akinek fiát a GPU agyonlövette és akit magát is le kellett volna tartóztatni, feleségével együtt meg- uiérgezte magát, úgy, hogy a GPU emberei már csak a két holttestet találták, amikor ér­tük, jöttek. a dési telekkönyvi hivatalhoz s felszólította, hogy haladéktalanul írja össze a szamosme- gyeiek bekebelezett adósságait, <» kimutatást pe­dig terjessze fel a kabinetirodához. A telekkönyvi tisztviselők hozzá is láttak a munkála­tokhoz és rendkívül meglepő eredményre jutottak. Csu­pán a dési járásban cs csak 1930 január 1-ig 450 mil­lió lej bekebelezett adóssága van a népnek. Ez az ösz- szeg a szamosmegyeieket, sőt a mozgalom vezetőit is megdöbbentette, az egész megye adósságát nem becsül­ték ennyire s mindössze 150 millió lej gyors segélyt kér­tek. Ma már a 450 millió lej is újabb milliókkal gyara­podhatott, mert a kölcsönvétcl az elmúlt nyolc hónap alatt nem szűnt meg, sőt fokozódott a rossz gazdasági konjunktúra következtében. Az adósságok összeírása nem történt meg minden járásban, a többi telekkönyvi hivatalokban most folynak a munkálatok, amelyek szin­tén nagy meglepetéseket Ígérnek s a járási kimutatások összegezésétől fantasztikus összeget várnak. Kert tervezési, rendezési, ablak és bal­kon díszítési verseny (Kolozsvár, szeptember 25.) A modern városren­dezési és fejlesztési politika ma már igen nagy súlyt fektet a városoknak parkokkal, kertekkel, virágos bal­konokkal és ablakokkal való diszitésére. Kolozsváron is többször felvetődött a gondolat és időnként gyakorlati­lag is keresztülvitte a város és a polgárság az uccáknak ,és balkonoknak virággal való díszítését. Most egy erő­teljes mozgalom csiráit látjuk megmozdulni oly irány­ban, hogy 1931-ben Kolozsvár is virágdíszben ússzon. Arról van ugyanis szó, hogy 1931 tavaszára Ko­lozsváron egy kert tervezési, rendezési, valamint egy ab­lak és balkon díszítési versenyt rendezzenek. A kerttervezési és rendezési verseny célja, hogy a város villanegyedeiben, amilyenek a Tisztviselőtelep, Gyulai Pál ucca vidéke, Majális ucca, Erzsébet ut, stb. és nyaraló telepein, amilyenek a Rákóczi ut, Hója, Brétfü, Házsongárd, Békás, stb. a kerttulajdonosok mi. nél Ízlésesebben, kevesebb költséggel, állandóbb jelleg­gel és praktikusan rendezzék be a disz, zöldség és gyü­mölcsös kertjeiket. Megismertesse és megkedveltesse a kertészkedést a polgárság legszélesebb rétegeivel. A bal­kon és ablak díszítési verseny célja a lakás és város szépítése. A versenyekben résztvehet minden tulajdonos, vagy bérlő, férfiak és nők egyaránt, saját tervezésű, vagy kertésszel készíttetett tervekkel, kertekkel, ültetvények­kel, balkonokkal és ablakokkal. A lényeg a szépség és praktikusság. A verseny rendezésének aktuális terve a szeptem­beri kertészeti kiállítás kapcsán merült fel és a tél al­kalmas lesz a szép gondolat alapos előkészítésére. A ver­seny megszervezésére az Erdélyi Gazdasági Egylet ker­tészeti szakosztálya kéretett fel cs a szakosztály köze­lebbről védnököket fog felkérni és egy nagyobb rendező bizottságot fog alakítani, mely hivatva lesz a nagyobb- szabásunak ígérkező akciót lebonyolítani. A szakosztály több kedvezményt óhajtana a verseny, résztvevői számára biztosítani, igy pld. elsősorban azt, hogy a díszítéshez, rendezéshez szükséges disz- és ha­szon növények magvainak, palántáinak, töveinek, cse­metéinek, egyszóval az összes ültetvényeknek beszerzé­séhoz nagyobbarányu kedvezményt biztosit a kolozsvári magkereskedó'knél, kertészeti telepeknél, továbbá a cse­mete- és oltványiskoláknál. 1 sssmosmegyeiek memorandumába a királyi kabinetiroda elrendelte a sveo adósságainak összeírását Csupán a dési járásban 450 millió lej bekebelezett adóssága van a népnek AMERIKA ' HŰBÉRURAI írta: KILIÁN ZOLTÁN (39) Captain Zo rendíthetetlenül felelt: — Gituskám, utoljára mondom, én innen, végig- harcolás nélkül el nem megyek. Ostobaság? Liehet! Makacsság? Leeren! Ma ez a célom s örülök, hogy benne vagyok! Ne törpits le! Ez nem lehet a feleség ezerepe! Az asszony felsírt nagyon. — Az életedet féltem csak, nem magamat! — Mondtam már, nem pusztulok el! Érzem ezt (teljes erővel! — És ha a kicsinket veszik el?! Ha ő lesz az ál­dozat? Akkor sem türpiilsz le? Most már nem a fele- eég, hanem az anya kérdez! A kapitány megdöbbent. Sokat gondolkozott ezen ő is. Magával való vitatkozásának érveit felelte: — Azok közül, akik fontos és veszedelemmel járó szolgálatokat vittek végbe az emberi társadalomnak, sokan voltak apák. Azt hiszem, sok értékes emberrel volna szegényebb a történelem, ha az apák gyermekeik féltése miatt lemondtak volna tetteikről. A sorsom idevetett, itt kell állnom. Hidd el Gitus, az a teljes ember, akit nagy (és veszedelmes teendő elé állít a sorsa!... Otthon kellett volna a dolgok elé állnod, most már elkéstél. Igazad van: semmi közöm ehhez a vá­roshoz, Igazad van: boldogan és zavartalanul élhet­nénk otthon. Igazad van: ne elegyedjék az ember élet­halálharcokba, csak nézzen mindent kívülről nyugod­tan és bízza másokra a kockázatot. Mind bölcsesség ez, aranyosom, A bölcsesség azonban a mások tettei­ből él csak. Nekem ez vált feladatommá: megkísérelni a világ legbüuösebb városából normális várost te­remteni. — Miért (éppen neked?! — Ki felelhet erre?! Itt az alvilág vezetőit super criminalnak hívják, a közönségesebb, de azért kiemel­kedő banditákat pedig master criminalnak. Én leszek a superpoliceman Denbigh mellett. A felsőbbremdü rendőr. Ezért a szerepért érdemes volt otthagyni az otthoni rendőrködést, otthon, még csak a „master“ rangjáig sem igen juthattam. — Superpoliceman... — ismételte halkan Gitus a büszke szót, inkább magának. Megértette, de nem tudta magáévá tenni az ura lelkesedését. Önmagát vádolta most már mindenért, ami történt, betege lett a folytonos szemrehányások­nak, hiába mondogatta neki Zoltán a Lovelytől ta­nult szavakat: — A múlttal ne törődj, a mult meghalt. Itt va­gyunk Chicagóban és ezen semmi siránkozás nem se­gít többé! Captain Zo hamar elérte a superpoliceman rang­ját. Egyedül. Mért Denbigh tábornokot, a becsületes élet me­rész keresztesvitézét, a Wabash Avenue-u, a legna­gyobb forgalom idején sebezte halálra Sylvia Sullivan golyója. * Denbigh desto egyszerre felrázta a legközönsége­sebb embereket is. Amire szegény tábornok mindig várt és amit becsületes kikével bizonyosan elkövetke­zendőnek tartott: a bűn ellen való mindent elsöprő felháborodás eljött a merényletre. Chicago polgárai ráeszméltek nagy bűnükre, a mulasztásukra. Amit éve­ken át meg nem tettek, most azonnal rendbe akarták hozni. A nagy söprést követelte haraggal mindenki, a kíméletlen tisztogatást. Denbigh két fia, sőt Oswestry is Derécey Zoltán­tól várta a teljes bosszút, a munka folytatását és be­fejezését. A lapok felkapták Zoltán nevét újra, mint a fel­szabadító harc vezéréét. Captain Zo, the supeipoliceman, ezt rikoltották a cimek és bőséges tudósítások jelentek meg Captain Zo nagy rendőri múltjáról, aki hazájában az elvesztett] háború végén, a rettenetes felbomlás idején repülö- géposztagaival teremtett rendet a rablók között és szerezte meg Európa legnagyobb rendőre nevet. Ez a zseniális rendőr, azért kötött barátságot az Európát járó chicagói supercriminal-ökkel, hogy belülről tanul­mányozhassa a chicagói alvilágot és azután felajánl­hassa szolgálatait a banditák által agyonkinzott vá­rosnak. Ő gyengítette meg a Gennali-féle pártiitéssel az underworldot. Chicago népe csak egyet tehet: adjon neki korlátlan (hatalmat! Derécey Zoltán először elpirult ezekre a roman­tikusan hazug cikkekre. Majd elolvasta mégegyszer, többször, sokszor valamennyit és már maga is hitte, hogy tudata alatt ez a nagy gondolat hozta Chicagó­ba, a bünhullám megtörése és elcsendesitése: a világ legnagyobb rendőri feladata. Egyszerre tényeket talált, melyek azt igazolták, apró kis gondolat töredékek terebélyesedtek ki színes, nagy igazolásnak a hatalmas cél elé, rendőrzsenijének száz meg száz jelét találta meg az első rendőrdijnoki naptól a Paris Gaité emlékezetes ügyeletéig. Oly jó megtalálni a hivatottság múltbeli mutatkozásait, ami­kor felsodorja az embert az élre az a különös szél, amely görget bennünket csak maga előtt. Itt-ott bclc- kaapszkodunk valamibe, mint bokor aljába a papír meg a levél, meghúzódunk és azt hisszük, erősek va­gyunk. Akkor kiemel ismét a fuvás, feldob a fa he­gyibe, hol az újabb hitünk, hogy magunktól jutottunk fel oda. Puj-fuj csak az a különös szél és egyszer csak nincs már hitünk, nincs görgősünk... Hanem addig mégis keressük azért a nagy tennivalókat és leljük meg az igazolást önmagunkban, ha fa hegyébe visz fel a szél. Lovely is elolvasta a superpoliceman élettörténe­tét. Nevetett rá és visszagondolt Budapestre, majd a hajóra. Tarka igaz mese volt mindaz, amit gondolt; nyelve hegyét szánkáztatva szájpadlásán, azon tűnő­dött az alvilág királynője, mi lesz az igaz mese vége. Happy end, boldog vég-e, mint a filmektől köve­teljük ? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents