Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-22 / 209. szám
■ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: Î évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 24 oldalas szám ára 6 lej. ____ ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI L^P Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 694. XIU. évfolyam 209-ík szám MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévi» 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. _______ Képviselőház BÚD/ TAXA. POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 24256—927. Claj-Kolozsvár, 1930 szeptember 22 Hétié E BRÍTANIA ÄRoMn bizt0- IXI {X cd ca ix sitó R. T., Bucureşti Alapittatott a Comercial Union Assurance Company Ltd. és a The ßxess insurance Company Ltd. londoni biztosító társaságokkal, amelyek egyúttal a „Britania“ viszontbiztosítói és 55 milliárd Lei vagyonnal rendelkeznek. — Kartellen kívül' IX IX CD IX IX HogyjuH a nagypolitikát! lila: Paál Árpád Tanulsága is van annak a sok nemzetközi tehetetlenségnek, amiben most Európa vergődik, s aminek a most zárult népszövetségi találkozás is igen érdekes megnyilatkozása volt. A tanulság különösen a hatalomtalan népkisebbségekre, ezekre a tömegesen hazátlan népekre vonatkozik. Ugrón István, az erdélyi magyar népkisebbség egyik illusztris követe a népkisebbségek világkonferenciáján nagyon visszhangzó beszédet mondott az európai államszövetség tervéről. Rámutatott arra, hogy előbb európai patriotizmus, európai öntudat kell hogy kialakuljon, ha úgynevezett Pán- európát akarnak. Ugyancsak Ugrón István tegnap lapunknak is nyilatkozott, hogy ugyanez a szel ha?, a túlnyomó a nemzetközi fórumon a páneurópai kfrdcs megítélésében. Előbb egy sereg belső elrendelni való, egy sereg harmonizálás szükséges, csak betetőzésként jöhet a nagy Európa. Addig reménye az, hogy a kisebbségi kérdés benyomul a köztudatba, s akárhogy is kapálóznak ellene, valami mégis kialakul az általános rendezés érdekében. Tanulságunk tehát elsősorban az lehet a mostani zavaros európai állapotokból nekünk, népkisebbségeknek, hogy valami reménységünk mégis lehet népi mivoltunk fölismerése és méltánylása felé. Addig azonban még sok nemzetközi találkozás szükséges, sok eszmetisztázás és a közös európai érzés lelki folyamatának a kibontakozása és megerősödése. Ennek a tanulságnak pedig következése is van. Az, hogy belássuk az idők kiérlelődésének és beteljesedésének sok mindentől függését. A politikai és a nemzetközi megoldásokban nem hihetünk úgy, mint nagyon közeli valóságokban. Csak azt láthatjuk, hogy a politikai és nemzetközi útkeresések ösz- szetorlódtak, összekereszteződtek, válságosán fel- halmazták kérdőjeleiket. Hogy a gordíusi csomó elvágása fog-e következni, vagy a részletes kibogozás, még az is kérdéses. Mindenesetre holt pontokon állunk, ahonnan ide vagy oda el kell dőlnie a helyzetnek. De az el- dölésben állampolitikák és nemeztköziségek, illetve azok eddigi irányai is mind válságba és felszámolásba kerülnek. És csak azután jön a helyzet természetes tisztázódása. De egyszer jönni fog, mert jönnie kell, s ezt biztos reménységgel várhatják azok a társadalmak, melyek keresztül bírják élni a mostani sok válságot. Itt van, ami minket nagyon közelről érdekelhet az általános világfeszültségben, s annak most megnyilatkozó tehetlenségében. Az, hogy olyan társadalmi erőnk és összegeződésünk legyen, mellyel keresztül tudjuk élni a rohanó válságokat, megtudhassuk tartani magunkat együtt a kibontakozás zavaraiban. Mi, hatalomtalan kisebbségek nem kaphatunk bele a világirányitás kerekeibe, csak várni tudhatunk. Azonban, hogy várni tudjunk, avégett szegény és kapkodó társadalmi életünket magunkon belül kell összetartásokkal, kölcsönös segítségekkel, a zivatarból menekülő összehajlással és összeszoru- lással megvédenünk. Más szóval: az államban és a nemzetközi viszonylatokban való politizálás helyett egyre több gondot kell arra fordítanunk, hogy társadalmilag mit tehetünk magunkért. Mindinkább azokat az Mim volt hadügyminiszter meimérgezte magát? A hadügyminiszter! akták eltűnésével kapcsolatban terjedt el Bukarestben az öngyilkossági hir - Hogyan jutott a szovjet kezébe a fontos diplomáciai okmány ? (Bukarest, szeptember 20.) Ä hadügyminisztériumból eltűnt fontos okmány ügye még mindig az érdeklődés középpontjában áll. Nemrégiben a lapok azt jelentették, hogy Mircescu tábornok súlyos betegen fekszik, mig pénteken délután az a hir terjedt el a fővárosban, hogy Mircescu megmérgezte magát. Az újságírók pénteken az ügyről nem tudtak kielégítő felvilágosítást szerezni és szombati értesüléseik sem elég precízek Mircescu állapota felől. A Lupta részletesen elbeszéli az ügy előzményeit. Nehány évvel ezelőtt, amikor Mircescu volt a hadügyminiszter és Popescu tábornok volt a vezérkari főnök, rendkivül fontos katonai okirat érkezett a hadügyminisztériumhoz. Az okmány szigorúan katonai jellegű volt és je len tőségét az adja meg, hogy olyan tényekre vonatkozott, amelyeken ma sem lehet változtatni. Nem vonatkozott azonban a román-lengyel viszonyra, amint azt különböző híresztelések állítják. Mircescu hadügyminiszter távollétében Florescu tábornok, akkori államtitkár vette át az okiratot és azt egy alezredessel elküldte Dornavatrára egy ott időző előkelőséghez, akíflek nevét a lap nem mondja meg, akinek azonban tudomást kellett szereznie az okmány tartalmáról. Az alezredesre az utón, amint ezt kétségtelenül megállapították, orosz kémek leselkedtek, az okmányt azonban nem tudták megkentem és az zavartalanul került a Dornavatrán időző előkelőség kezébe. Az illető azt a legszigorúbban őrizte. Akkoriban nagyon sok kérvényező kereste fel és valószínűleg ezek között furakodhatott be a házba a szovjet egyik kéme, aki az okiratot megszerezte. A hirtelen megindított vizsgálat csak annyit tudott megállapítani, hogy ebben az időben egy gyanús egyén átszökött a román-lengyel határon. Biztos, hogy Lengyelországból Szovjetoroszcrszógba ment és az okiratot az orosz politikai rendőrségnek adta át. Ekkor már Samsonovici volt a vezérkari főnök. A vizsgálat egyideig titokban folyt, nemsokára azonban orosz és német lapokban olyan célzások jelentek meg, amelyek félreismerhetetlennl a titkos okmány tartalmára vonatkoztak. A fei’emé- Inyek elé nagy érdeklődéssel néz a közvélemény. A lengyel parlament büfféjében véres verekedés támadt képviselők és újságírók között (Varsó, szeptember 20.) Hallatlan botrány történt ma a lengyel sejm büfféjében. Sciezinszki ezredes, a félhivatalos „Iskra“ távirati iroda vezetője megjelent a szünet közben zsúfolásig megtelt étteremben és az ottlevö Niedzalkovszki szocialista képviselőt, a ..Robotnik“ szerkesztőjét botjával véresre verte. A büffében tartózkodó újságírók és képviselők között általános verekedés támadt. Csészéket, tányérokat, poharakat és késeket vagdostak egymás fejéhez s az ezredest megsebesítették. Az ezredes kijelentette, hogy azért inzultálta a szerkesztőt, mert a Robotnik egyik cikke súlyosan megsértette. egyszerű módokat kell keresnünk, hogy társadalmi egymásra ismerésünk és egymásért való érzésünk meglegyen. Mindinkább azokat a természetes társulásokat kell megtalálnunk, melyek önként adódnak, s a családok, a rokonságok, az egynyelvüek lelki egybefüggését természet törvényeként diktálják. Ezt a lelki egybefüggést kell ápolnunk, s ez kell, hogy erkölcsi erőként áthasson mindnyájunkat. Uj erkölcs lesz-e ez, vagy régi erkölcsi érzéseknek a feltámadása, azon töprengeni kicsinyes dolog volna. A fő az, hogy meglegyen, s társadalmi életünkön belül kicsit és nagyot egyaránt áthasson. Ifjú és öreg, szegény és kevésbé szegény, értelmi foglalkozású és testi munkával dolgozó, nagymultn és szerény eredetű, egyvallásu és másvallásu mindmind meg kell, hogy találja a maga lelki együttesét az ugyanazon anyanyelv keretén belül, az egymáshoz való rokoni érzésben. Ebből az érzésből anyagi és gazdasági összetartások is következnek. De nem túlméretezett célúak, nem nagyakarók, csak olyan szerény jellegűek, ahogyan jó szomszéd segit a jó szomszédon. Maga se veszi észre, hogy jót tesz, de állandóan és kölcsönösen jót tesz egymással. A szegény is meg tudja tenni, sőt az tudja még jobban megtenni, s eléggé szegények vagyunk, hogy ez a gazdasági egymásraMai számunk 20 oldal utaltságunk is segítő erkölccsé váljon bennünk. Ez a segitő erkölcs, ennek az állandó vérkeringése kell, hogy átjárja népkisebbségi társadalmunkat. Erre kell fordítanunk közéleti erőinket, s a nagy politikára és a nagy gazdasági vonalakra kár elvesztegetnünk energiánknak még a legkisebb részét is. Mindent megtartva a magunk elvonuló, ösz- szehuzódó társadalmi összeségének, ezen a magunk összeségén belől mindent jótevőén meg tudunk magunk között osztani. És ez a megosztás fog megsokszorozni bennünket. Ez fog megtartani, hogy remélni és kivárni tudjuk, mig a tehetetlen világerőkből az emberiség jobb sorsa elkövetkezik. Bérletjegy a kolozsvári Magyar Színházba!
