Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-21 / 208. szám

XIII. ÉVF. 208. SZÁM. Äs er»ilélji és királyhágónteiléki ref» @gyäiäzi€©räli©tek k'sgigazgaiési pert iiiiifanak a kultuszminisztériumnak a szakadár Gyenge Jéáss Ügyében közeit határoznia ellen Az idén nem lesz kerül síi közgyűlés - lijabb akció a tanítói államsegély érdekében (Kolossvár, szeptember 19.) Az Erdélyi Rof. Egy, házkerület Igazgatótanácsa tegnap délután tartotta rendes havi ülését Makkai Sándor dr. püspök, Ugrón István, gróf Bethlen György és Bánffy Miklós gróf fó'gondnokok elnöklésével. Az ülés tárgysorozatán fon­tos tanügyi, gazdaságii és jogi előterjesztések szerepel­tek, amelyek közül különös érdeklődésre tarthatnak szá­mot az alábbi határozatok. Az egész erdélyi ref. egyházat érdeklő, nagyfon- tosságu döntés mindenekelőtt az, hogy az idei kerületi közgyűlés elmarad, mert a zsinat november hó folyamán tárgyaló ülést tart. A második határozat, az egyházkerület tanácsi ka­rát és tanítóságát érinti elsősorban. Ismeretes, hogy a felekezeti iskolák tanítói illetve tanárai nem régen értekezletet tartottak, amelyen helyzetüket, égető szel­lemi és anyagi problémáikat beszélték meg. Az érte­kezleten kialakult határozat értelmében memorau diám­ban fordulták az egyház vezetőségébe/, feltárva hely­zetüket és bajaikat. Az igazgatótanács foglalkozott az emlékirattal és elhatározta, hogy tannak értelmében nagy­szabású akciót indít a kormánynál az ál­lamsegély ügyében. Az államsegély-ügyben egyébként dr. Illés Gyula tan 1 ügyi eló'adó bejelentette, bogy a tanítói államsegély első részletét kiutalták. Ez a kiutalás azonban csak egynegyed része a mult évinek. Több, az egyház belscj életét érintő, nagy fontos­ságú ügy letárgyalása után a Királyhágó-melléki ref. Egyházkerület kérésére az egykori nagyváradi szaka- dár segédlelkészuek, dr. Gyenge Jánosnak ügyében foglalt állást az igazgatótanács. Ez az állásfoglalás nemcsak a ref. egyház belső ügye, hanem az egész romániai magyarságot igen közelről érinti. Az ügy előzményei ismeretesek. Dr. Gyenge Já­nos nagyváradi segédlelkész pár évvel ezelőtt több ízben megtagadta a hivatali engedelmességet. Mikor a fegyelmi eljárás közeledett, a felelősség és a követ­kezmények elől úgy tért ki, hogy egyszerűen elhagyta a ref. vallást és presbiteriánus lett. Az egyházi főha­tóság azonban az eljárást igy is lefolytatta ügyében és dr. Gyenge Jájiost megfosztotta a papi palásttól. A renitens ember azonban továbbra is papnak tekin­tett© magát és a világi hatóságoknak politikai szem­pontokból nyújtott segítségével uj „egyházat“ alapí­tott „orthodox ref. egyház“ óimén és hatósági segéd­lettel híveket toborzott magának. Az akkori kormány jó szemmel nézte dr. Gyenge akcióját, mert alkalmas­nak tartotta arra, hogy a rof. hívek közé éket verve, az egyház ş általa a magyarság erejét gyengítse. Ezért azonnal, mondhatni örömmel teljesített© a magáról megfeledkezett ember kérését és a kultusztörvény 24. §~ára való hivatkozással vallásos egyesületnek ismer­te el dr. Gyenge János privát-egyházát. Dr. Gyenge természetesen vérszemet kapott és el- vakitott kis serege élén újabb egyházellenes kampány­ra határozta el magát abban a biztos tudatban, bogy magyarellenes működésénél határozottan számíthat most is a kormány támogatására. Efc év tavaszán te­llát újabb beadvánnyal fordult a kultuszminisztérium­hoz és államsegélyt kért a maga és lelkészei szá­márra. Ennek a beadványnak sokkal nagyobb a jelentősége, mint egy egyszerű államsegély-kérésnek. A kultuszkor- mány, illetve a kisebbségellenes politika alkalmasnak látta, hogy ennek a révén dr. Gyengét és bomlasztó, működését becselmpóssze a régi történelmi jelentőségű kálvinista egyházba. Nem vették tehát figyelembe se a kultusztörvény 22. $~át, amely világosan kimondja, hogy uj kultuszok elismeréséhez törvényhozási intéz, kedés szükséges, hanem a névhasonlóság felhasználásá­val egyszerűen be akarják sorolni Gyenge „orthodox ref egyházát“ az ősi ref. egyház szervezetbe. A Gyen­ge dr. beadványára érkezett miniszteri válasz tehát kapva kap az alkalmon és az államsegélyt a meglevő ref. egyházközségek kongrná- jának terhére helyezi kilátásba és szinte biztatást ad, hogy Gyengéék minél több hívet toborozzanak a ref. egyház kebelé­ből. Ilyen előzmények után indított együttes akciót a két egyházkerület. Az erdélyi egyházkerület jogügyi bizottsága megelőzőleg foglalkozott a kérdéssel és megállapította, hogy a minisztérium eljárása törvény- ellenes és port javasolt. A jogügyi bizottság vélemó- nyezése után került az ügy az igazgatótanács elé, amely értesülésünk szerint elhatározta, hogy a törvényellenes ós az egész egyház érde­keit sértő 61108/7101—930. számú minisz­teri Maat megsemmisítése iránt a kixály- hágómelléki egyházkerülettel együttesen a közigazgatási pert a kolozsvári királyi ítélőtábla előtt folyamatba teszi és az ügyet a kerületi közgyűlés elé terjeszti. Végül az igazgatótanács kegyelettel emlékezett meg az egyház halottairól és megilletődve parentálta el Domahidy Elemért, a királyhágómelléki egyházme­gye fó'gond'nokát, zsinati elnököt és a napokban el­hunyt Kovács János kollégiumi tanárt. Októlberlbex! Magyarország^ Románia, Jugoszlávia és Bulgária közös agrárkon- ferenciái tartanak Belgrádiban AMERIKA HŰBÉRURAJ Irta: KILIÁN ZOLTÁN (34) — Igen, ostobaságból. ITogy majd beleszeretek me­gint, ha... Egyszóval téged megutállak... Ugy-e, milyen ostoba?.... Norryval alighanem baj van. Te, hogy *agy, Zo? A főorvos erős javulást mond, gondolhatod, meny­nyire örülök. Az underworld átszervezése a legjobb utón vau, csak Anbum okoskodik. Fél, hogy hatalmas­ságunk miatt nem lesz eléggé izgalmas az élőt. Van benne valami! Paul mindjárt itt lesz. Gitus nem értett mindebből egy szót sem. Lovely viselkedése azonban felháborította. Milyen kedves közvetlenséggel tárgyal Zoltánnal az éu jelenlétemben! Átnéz rajtam, mintha levegő volnék, vagy legalább is kutya! Egy rablónő! Igaz, hogy nem látszik rablónak. Elegáns, van, persze, miből. Ápolt. Szép is. Miért lesz rabló az ilyen? Miféle családból való? A mozgása nagyon finom. Nagy nőcsapata van, milyen nők lehetnek azok?! Mit be­szélhetnek most? Borzasztó ez az egész, mintha siket­néma lennék! Szerelmet vallhait, a Icggyöngédebben be­szélhet, leszólhat... itt a szemem előtt, a fülem halla­tára és. én nem értek belőle egy hangot sem. Miért azt az átkozott latint tanították a gimnáziumban ?! Igaz, hogy azon is beszélhetnének és akkor sem érthetném! Uitálatos, ahogy kelletti magát! Miért a felesleg szorul hátra egy idegen nő előtt? Miért nem velem beszél Zoltán magyarul? Miért nem ez a szőke hall­gat? Idegen ország, a feleség idegenben is feleség... Nem engedhetem magam. Megváltás volt Gitusnak, mikor az előbbi ápolónő ismét belépett t. Meleg magyar hang jött a nyomában. Deréceyné egészen felélénkült rá. Elegáns, magas, szép férfi üdvözölte: — Isten hozta, nagyságos asszonyom! Parraghy fal vagyok.-- Parraghy? — ámult rá Gitus. — Igazán Par­(Budapest, szeptember 19.) Illetékes he­lyen az Az Est-nek a következő felvilágosí­tást adták Bethlen István miniszterelnök genfi tartózkodásáról és tárgyalásairól. A miniszterelnök Genfben valóban tárgyalt Curtiussal s a két államférfi megállapodott abban, hogy mindkét állam igyekezni fog az raghy? — Igazán. Miért? — Azokután, amiket hallottam, egészen másnax képzeltem el magát.... — Kellemesebbnek vagy kellemetlenebbnek? Deréceyné zavartan nézett Parragliyra. — Nem tudom, mit mondjak. Otthon nem ké­szítettek elő arra, bogy olyan foglalkozású urakkal társalogjak, mint... ért engem, ugy-e kérem? — Óh, hogyne! — mondta figyelmesen és clinó- zőn a férfi. — Folytassa csak, nagyságos asszonyom! Gitus szeméből könnyek törtek elő: — Nem erre jöttem ki, uram! Parraghy helyet intett Gitusnak és ő maga is leült. — Én sem erre jöttem ki, asszonyom! Otthon en­gem sem arra neveltek, hogy ilyen alapom kezdjen velem egy uriasszony társalgást. Ez a föld azon­ban Amerika, és ez a város Chicago. Aki idejön, szá­míthat arra a szerencsére, hogy összekerül Amerika hübéruraival. Különösen számíthat az a hölgy, aki­nek az urát ezek az emberek szeretik. Ért engem, ugy-e, nagyságos asszonyom? Akiknek maga itt meg­vetést talál ki vendéglátásul, azok maga felé még nem tettek mást, csak szerették az urát. Boldoggá akarták tenni. — Most azt hiszik, hogy boldog? — Nem könnyű erre felelni. Megítélésem azt mondatja velem, hogy igen. Uj életformához jutóit, uj célokhoz. Egy uj társadalmat ismert meg... •— A rablók tálsadalmát! — Annyira háládatlan irántunk? Ismétlem, ez itt Amerika, a város Chicago. Mellőzze a nekünk szánt súlyos szavakat! Nekünk nem árt velük, ma­gának nem használnak. Itt tények vannak, melyeken nem változtathat egy ideesoppent magyar asszonyka. Nyugodjék csak bele abba, amibe az idevalók már belenyugodtak. Többet nem is beszélt Parraghy már Gitussal. Zoltán aggodalommal hallgatta Lovely meséi mö­gül az élesség körül járó magyar szavakat. Magában igazat adott Gitusnak és szégyenkezett az egész hely­zetért; érezte azonban Parraghy igazságát ás, aki a magyar embert és egykori harctéri bajtársat ked­eddigi hiányzó német-magyar kereskedelmi szerződés mielőbbi megkötésére. Romániával, Jugoszláviával és Bulgáriával szintén foly­tak tárgyalások és ezek eredményeként, való­színű, hogy október hónap folyamán közös konferenciát hívnak össze Belgrádba az ag­rárkérdések megvitatására. velte meg szokatlan módon benne. Az volt a hite, hogy Gitus nem is annyira Parraghyt, hanem sokkal inkább Lovelyt mondaná szemtől-szembe rablónak, ha hozzá­férhetne valamely módon. A nyelv azonban tökéletes sziget annak, aki nem érti. Parraghy hamar elment Lovclyvel, Gitus egy kÍ3 asztalhoz ült át és üres lélekkel nézett maga ele. Deró- cey újra elővette az előbb olvasott könyvet. Amint bole- süllyedt, a maga bensőjét is hozzászőtte a könyv gon­dolataihoz. Világos az egész: szereti Gitust változatla­nul és érte vállalta ezt az Amerikát. Gitus akaratára. Az a lelkielőkészités, amely idejuttatta, tisztán az asszony müve volt. Gitus elégedetlenkedett, ő hasonlított össze mindig, pénzzel elérhető vágyteljesülések az ő sóhajain át fájditották az ura életét. Megmondja noki? ... Minek! Pali jól mondta, tényeken nem változtatnak szavak. Gi­tus tudomásul veszi a tényeket. Lovely is. A sors sodrása volt Lovely. Amint jött, el is megy. Gitus marad. Nagy szavak és nagy haragok nélkül is lehet élni. Lerázta magáról ezt az egész gondolatkört. Uj em­bernek érezte magát, aki végre feladathoz jutott. A régi, hazai életétől már elszakadt egészen, ezt világosan tudta, Felszabadult; nem felelt semmi tettéért senkinek, még önmaga faggató-kutató másik felének sem. — Csak a tények élnek! Egy hosszú élet boldogsá­gával mindent jóvá teszek... Ma Denbigh és Oswestry szövetsége kell, semmi egyéb! Gitus összekuporodva hallgatott. Némává tette ez az Amerika, tanácstalanná és tehetetlenné. Árva kis, viharba szabadult pillének érezte magát, amely billeg, csapódik gyenge testének szörnyeteg erők féktelensége alatt. Ezek az emberek ölnek, városokat borítanak fel és városokat teremtenek, ha az koll az érdekeiknek, vagy kedvtelésüknek. Gitusokon csak átgázolnak... Mivé fejlődik ez a zivatar? Miért akar Zoltán el­lene szegülni? Ki tudna erre felelni és ki adhatja szá­mot emberi sorsok helyességéért vagy helytelenségéért?! A vihart ki kell várni; az égrekiáltás nem szünteti meg a villámlást; emberi sirás nem oltja a tüzet. Egy megvan azonban még, a kis menedék, itt ját­szik viharba .rohanó apja ágya tövén. Bele kell fogód- zani jól. Két kézzel és millió lélekgyökérrel. (Folytatjuk.^

Next

/
Thumbnails
Contents