Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-19 / 206. szám
8 XIII. ÉVF. 206. SZÁM. Item csak a kisebbségek, a zsilviSigşI mankdssdg Is a Kép» szövetséghez fórdal 1936 márciusában 3381 lej és élelem, 1936. novemberében 3131 lej és 1930 júniusában Ilîî lej volt ugyanazon munkás egyhavi keresete — panaszolják a zsilvölgyi munkások a munkaügyi minisztériumhoz benyusjlott memorandumukban (Déva, szeptember 17). A Keleti Újság nemrégiben rámutatott a zsilvölgyi munkásság elkeseredésének főbb okaira. Ezek az okok mélyen élnek a munkásság lelkében. A napokban 700 lupényi bányamunkás gyűlésre jött össze, amelyen a zsilvölgyi munkásság helyzetét tárgyalták meg s azon határozati javaslatot fogadtak el, amelyet nemcsak Ţigareanu zsilvölgyi kormánybiztosnak küldtek el, de eljuttatták a munkaügyi minisztériumhoz is. A határozat mélyen és alaposan foglalkozik a zsilvölgyi munkásság minden egyes sérelmével, miért is érdekesnek tartjuk a memorandum tartalmát ismertetni. Bosszul fizetik s barbár módra kezelik a munkásokat. A zsilvölgyi munkásság kilencven százaléka napi 60—140 lejt tud csak keresni. Hetenként átlagban csak 4 munkanapot dolgoznak, úgy, hogy a legalacsonyabb életnívót sem tudják elérni. Élelmet a társulatok piaci áron adnak csupán a szegény munkásnak, aki napről- napra kevesebb fizetést kap, jóllehet a drágaság napról- napra nő s a társulat is mindig többet és többet von le a megkeresett szerzeményből. Egy év óta a zsilvölgyi munkásság egy krajcár készpénzt nem látott, mert a legtöbbjének mindent levonásba könyvelik el. Úgyszintén a legtöbb munkás állandóan több ezer lejjel adósa a társulatnak, amely éppen ezért úgy kezeli a munkást, ahogy akarja. A szegénység pedig azt eredményezi, hogy nagyon sok család hónapokig sem lát húst az asztalán, a rossz táplálkozásnak pedig az a következménye, hogy a munkásság elgyengül s különösen a gyermekeknél egyik betegség után a másik pusztit. De mindez nem elég szenvedés. A munkásokkal barbár módon bánnak. A bányákból eltűnt minden munkarend. Mióta a prémium-rendszert bevezették, csak az üzemvezetők keresnek a munkások bőrén és munkáján. A munkára csak úgy hajtják a munkásokat s ezt mutatja az eredmény is, amit a munkásoktól egyenesen megkövetelnek. Ezelőtt 3—5 darab 500 kilogramos va- gonettet kellett a bányásznak 8 óra alatt produkálnia, most ugyanaz a munkás ugyancsak 8 óra alatt a 700 kilogramos vagonettekből 9—12 darabot kell a bányából kihozzon s bár a hozam nagyobb, a fizetés ezzel szemben sokkal kisebb. Az egyharmine magas és egy méter mély szénmennyiségárt 40—60 lejt kap a bányász, de a társaság nem számítja, hogy, ennél a munkánál az alátámasztási munkálatot is magának kell elvégeznie. 5 éppen ezért örökösen, mint az állatokat, egyre nagyobb munkaeredmény kifejtésére hajszolják, azzal fenyegetve a szerencsétleneket, hogy eltörlik azt a munkát is, amit már eddig végeztek, ami igen gyakran megtörténik. Előfordult, hogy olyan helyen, ahol 7 méter előhaladást kötöttek ki s a munkás a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudott hat méternél tovább menni, a szerencsétlennek semmit sem fizettek. így jár a munkás a csillerakományokkal is. Ha az utón a tárnában egy kevés a csilléről leesik, a felügyelő úgy veszi, mintha üresen hozta volna a csillét s ez a munka teljesen kárba megy. A recept: miinkásbrutalizálás, tetszésszerinti levonások s a munkások szabadságolása. A büntetéseknél sem veszik figyelembe a törvény rendelkezéseit. A törvény ugyanis a keresménynek csak a 10%-át engedi meg büntetésbe levonni, a társaság ezzel egyáltalán nem törődik. Aki beteg lesz, nem várják meg, hogy meggyógyuljon, hanem olyan helyre teszik ki, ahol csak 60—120 lejt tud keresni naponkint s az ilyennek roppant nehéz ismét régi helyére visszakerülni, ami azt jelenti, hogy a munkás jobban teszi, ha betegségét egészen eltitkolja a vállalatnál. Vagy, ha bejelenti, hogy beteg, akkor nem foglalkoztatják s úgy aztán a keresettől egészen elesik. Az alkoholista munkásokat fokozó erőnek tartják, mert az alkoholista mindent reszkíroz, csak azért, hogy abban a pillanatban nagyobb teljesitményt fejthessen ki. Különben is: munkás- brutalizálás, tetszésszerimti fizetéslevonás, a munkások szabadságolása az a recept, amivel a társulatok most az egész Zsilvölgyében dolgoznak. Ahogy nő a termelés intenzitása, olyan mértékben mind kevesebb és kevesebb munkásra van szükség s ezt nevezik zsilvölgyi racionalizálásnak, jóllehet a külföldön ez nem egyéb, mint a különféle technikai eszközök igénybevétele, illetve használata. A társaság nem törődik azzal, hogy a munkásokat a balesetektől megvédje. Ennek ellenőrzése a bányafelügyelőséghez tartozik, amelynek a működése azonban, kritikán aluli. Ez a hivatal régebben olyan tekintély- lyel birt, hogy ebből a szempontból minden előírást a társulatok a legnagyobb gyorsasággal hajtottak végre & valósítottak meg. Mit keres a zsilvölgyi bányász? A lupényi társulatnál a munkásoknak körülbelül egyharmadrészét építették le. Kétharmadrésze dolgozik tovább s azok is 20—60%-os bérredukcióval, ami mellett feltétlenül háromszoros hasznot kell produkálniok, a Aki kritikát mert gyakorolni, azt a társaság könyörtelenül elbocsátotta. 1929-ben megcsinálták a független szindikátusokat, amiket azonban a kormány mai napig sem ismert el. A jelentéseket a munkásság helyzetéről a miniszteri fiókokba sülyesztették s emiatt robbant ki az 1929 augusztus 6-iki lupényi katasztrófa is. Remélik, van még annyi kultúra és megértés ebben az országban, hogy megértsék, nincsen ok nélkül semmiféle okozat s nem azokban kell a hibát keresni, akik a szerencsétlenségbe belekerültek, hanem azokban, akik a katasztrófát előidézték. A sérelmek orvoslása végett minden törrvényes utat bejártak, megértésre nem találtak s most már mást nem tehet a munkásság, minthogy a Népszövetségheg fordul s az egész világhoz, hogy igazságot szolgáltassanak nekik, mivel itt csak igazságtalanságban van részük. (Dicsőszentmdrton, szeptember 17.) Az általános nyomasztó gazdasági helyzetre való tekintettel a dicső- szentmártoni összes iparosok Elsässer Miklós pékmester elnöklete mellett nagygyűlést tartottak, melyen egyhangúlag elhatározták, hogy a következő tartalmú feliratot intézik a városi tanácshoz: — A dicsőszentmártoni iparosság az adók könyörtelen behajtásának nyomása következtében értekezletet tartott. Teljesen reményvesztett és kétségbeesett az egész iparosság. A gyárak üzemének megszűnése, illetőleg redukálása utolsó keresetforrásától fosztotta meg az iparosságot. Ebből kifolyólag a dicsőszentmártoni iparosság, nemzetiségre való tekintet nélkül, teljesen fizetésképtelen lett. Reménytelen meg az is, hogy a közelgő télen a mindennapi betevő falatot családjának megkereshesse. Éppen ezért lehetetlenné vált az, hogy a horribilis városi taxákat megfizethessük. A mi súlyos adósságokkal terhelt házainkat úgy adóztatta meg a város, mint irodákat, üzlethelyiségeket, stb., vagyis mint jövedelmi forrásokat, pedig ezek most a kétségbeesés siralomházai. Mindezekre való tekintettel arra kérjük a városi tanácsot, hogy az uj taxákat teljesen törölni s a fennmaradó, úgynevezett frontadó megfizetésére pedig egyévi idöhaladékot engedélyezni szíveskedjék. Abban a reményben fordulunk a tekintetes városi tanácshoz, hogy jogos kérésünket nagy szorongattatá- sunkban meghallgatja és teljesiti, — mert az iparosság régi produkcióhoz képest. Nem az általános rossz gazdasági helyzet az oka a zsilvölgyi munkásság nyomorúságának, hanem a társulatok könyörtelen eljárása s ennek folytán — s itt most csak a munkában lévő munkásokról van szó — a zsilvölgyi munkásság a legsötétebb nyomorban van. Ennek egyik igen nagy oka a természetbeni ellátás elvétele is. Amikor 1926-ban ezt törölték a kollektiv-szerződésből, helyette bevették, hogy a fizetés 15%-át fogják adni készpénzben, de ezt a százalékot még egy bányász sem látta. Hogy a kereset mennyire visszaeső tendenciát mutat 1926-tól, álljon itt egy kis összehasonlítás. 1926 márciusában, amikor még a régi kollektív-szerződés értelmében a természetbeni ellátás érvényben volt, illetve még fennállott, egy munkás egy hónap alatt, vagyis 24 és fél nap alatt keresett 3284.10 lejt és ezen felül kapta természetben az élelmiszereket. Ugyanezen munkás 1926 novemberében a természetbeni élelem elvétele után 28 és fél napi munkáért kapott 2431.12 lejt és semmi mást. S ugyancsak ez a munkás, amikor csak heti négy napot dolgoztak, 16 napra 1477 lejt kapott — ami élénken rávilágít arra, hogy a zsilvölgyi munkás 1926 óta havi keresetének szinte 60 százalékát vesztette el, részint a bérredukció, részint a munkaalkalom hiánya miatt S mindezt German képviselőnek köszönhetik, aki a munkásságot ettől az élelmiszer ellátástól megfosztotta s amivel German a társulatnak éppen évi 100 millió lej hasznot hajtott, mert az élelmiszerdifferencia körülbelül ilyen összegre megy fel. German emiatt megfelelő kárpótlást is kapott a társulattól, amennyiben a Dobroi szászvárosi cégeit bizták meg a bakancsszállitással, ahol German érdekelve volt. A társulat nem tartja be a kollektiv-szerződést és nem tesz eleget a törvényeknek. Egy bakancsért 320 lejt von le, jóllehet a szerződésben 8 lej 30 bani van előírva levonható összegnek. Elhalálozás esetén nem fizeti ki a hátramaradottaknak a háromhavi fizetést, hanem egy összegben fizet 7000 lejt s igy itt is megtakarít valamicskét. A munkásság nem kér azonban an- kétot, mert tudja, hogy az ankétoknak mi szokott az eredménye lenni, hanem csak azt kérik, hogy a társulat ellen beadott fizetési sérelmi pereket 8 napon belül tűzzék ki tárgyalásra. A kormány tegyen lépéseket. A sérelmekkel és a legnagyobb vádakkal teli memorandum ezután a kormány figyelmét arra hivja fel, hogy sürgősen tegyen lépéseket abban az irányban, hogy a zsilvölgyi munkásság helyzetén okvetlenül változtassanak. nem kapott földet, nem kapott olcsó kölcsönt, stb. Lehetetlennek tartjuk, hogy minket mindenütt, mint mostohagyermekeket kezeljenek! Az iparosság nevében: Id. Elsässer Miklós és 64 társa. Reméljük, Hogy a dicsőszentmártoni tanács megtalálja a módját annak, hogy a súlyos anyagi gondokkal küzdő iparosság kérését méltányolja és teljesítse. Perfekt divatmunkásnőt keres a „Casa Bébé Spitzer“-féle cég Bucureşti, Calea Victoriei 72. Részletes ajánlatok a fizetési igények megjelölése mellet a fenti cimre küldendők be. Fül, orr, gége sebészeti szanatórium CLUJ-KOLOZSVÁR P. CUZA VODĂ S. (V. BOCSKAI TÉR.) Igazgató főorvos: DR. KOLESZÄR LÁSZLÓ A dicsőszenimártoni iparosság nemzetiségre való tekintet nélkül fizetésképtelen Megrázó hangú beadványban kérték a dicsőszentmártoni iparosok a városi adók eltörlését Nincs más ut, mint a Népszövetség..«
