Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-18 / 205. szám
% XIII. EVF. 205. SZÁM. KÖZLEKEDÉSTAN Mindenek előtt: — est a cimbe irt szót nem én találtam ki. Én csak magyarra forditottam azután a szó után, amit a németek kreáltak. Különben pedig egy német pedagógiai lapban olvasom a következőket: „A forgalom erős megnövekedése s az ebből származó balesetek növekvő száma sürgősen szükségessé teszik a közlekedés oktatását a lakosság valamennyi rétegében,“ S a tudós lap tüstént hozzáfűzi, hogy a hannoveri kormány már is bevezette ezt a tantárgyat az iskolába. Hogy azután ennek az uj tantárgynak az anyaga mire terjed ki, emlitett lapunk arról is felvilá- gositást nyújt. És pedig: „Ami a közlekedésoktatás tananyagát illeti, úgy az előtérben a balesetek elleni védekezés kell, hogy álljon. Az oktatásnak tehát ki kell terjedni az uccán, a villamoson, a vasúton, a biciklin, az automobilon, a szekéren, a csónakon és a hajón való magatartásra. Különös súlyt kell helyezni a veszélyes utkeresztezéseknél felál- litott közlekedési jelzések ismeretére. Ismertetni kell továbbá a különböző közlekedési berendezéseket, stb., stb.“ Tovább nem folytatom az idézetet, mert már ennyi is sejteti körülbelül, hogy a németeknek ez az uj tudománya mit akar. Meg akar tanitani arra, hogy mint közlekedő lények, miként viselkedjünk az uccán, az országutakon, gyalog vagy jármüvekkel, miután az utóbbi időben, mint valamennyi ország baleseti statisztikája bizonyltja, nagyon nem értünk a dolgokhoz. Közlekedési technikánk nem felel inég a kor követelményeinek. Ez a közlekedéstán tehát egy uj és fontos, némikép azonban német dolog. Már megint tudományt csinálnak valami magától értetődő jelenségből. Viszont, ha alaposabban szemügyre vesszük, kiderül, hogy ez a „közlekedéstan“ nem is olyan uj és nem is olyan német. A londoni elemi iskolákban már a háború előtt bevezették a közlekedésre vonatkozó gyakorlati ismeretek közlését s nemrégiben bevezették Pesten is s mindenütt a világ városaiban liosszabb-rövidebb idő óta kreált forgalmirendőr szervezetek eléggé igazolják, hogy a helyes közlekedés problémái, hogy németül fejezzem ki magam, ma a levegőben lógnak. Amerika, Európa, de a távol Kelet életében is egyre sűrűbben bukkannak fel ebben az irányba mindenféle tervek és intézmények. Nemrégiben volt egy nemzetközi kongreszAMERIKA HŰBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (31) Kicsit mámoros volt a Lincoln-parki éjszakától, annál kedvesebb azonban. Leültt az ágyra, megfogta Zoltán kezét és mesélt. Mesélt Orámgé-ről, Sylvia Sul- livanról, aki Génnél végzett, a többiről, Chicago poklának angyalairól. Egyetlen szó tornyosodotit ki á szépség, elszántság, fiatalság és elvetemedeitség zűrzavarából, a mindent- merésből és a mindenkit elbóditásból: — Szeretlek, Zo! Nagyon szeretlek! Gitus erre nyitotta fel az ajtót, nem tudott mégsem szobájában maradni. Fehér lett ott az ajtóban. Egyszerre megértett mindent: ez a nő Ameriká, ez a nagy élét... ez a szőke különös chicagói teremtés.... Zoltán felemelkedett. Szólni akart, Gitus ázon- ban az ajtófélfának dőlt és elhaló hangon csak ennyit mondott: — Zoltán... Zoltán, miért... Lovely nem állt fel, csak előrehajolt. Figyelmesen nézte Gitust. Csengetett. — Soon? — kérdezte minden harag nélkül, angolul. — Ilyen hamar? Re’al nice! Nagyon csinos!... No odds, my Zo! Mindegy, Zolim, még nem felt le az én időm!... Majd csak, ha én akarom! Hang it up! Ezt cl ne felejtsd! A besiető ápolónők felemelték és a hevexó'székre fektették Gitust. Lovely odament hozzá. — Re’al nico! — ismételte. — No odds, azért szeretlek, Zo! Nagyon szeretlek! Lassara kifelé indult. — Lovely! — szólt utána a kapitány. — Hova mégy most? A leány megállt az ajtóban, azon a helyén, ahol az előbb Giitus volt még: — Ezt nem kellett volna velem tenned, Zo! Hamar hozattad ide!... Mindegy, no! Ez Chicago, és Chiszus is, amely kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozott. Nagyon helyes és nagyon fontos dolog ez tehát. A modern városok nagyon felduzzadtak, a különböző közlekedési eszközök elszaporodtak, a gyorsaság fcladhatat- lan imperativum lett s ezeknek a tényezőknek az összejátszása kikerülhetetlen káoszt idézett fel a forgalomban, amihez szabályozni és idomítani kell az embert, ki valójában még mindig úgy hajlamos közlekedni, mint a postakocsi korában... Ebben az nj közlekedéstanban azonban — bocsánat az ellenvetésért — még sem hiszek. Persze nem azért, mert megnevelhetetlennek tartanám az embert ebben a vonatkozásban, de mert ezt a kérdést, ha egyáltalán van itt kérdés, amit meg kell oldani, nem a közlekedéstan oktatása oldja meg. Nem ez oldja meg többek közt emiatt: a közlekedés sok bajt okozóvá nem azért lett, mert a modern közlekedési eszközök veszélyességi koefficiense nagyobb, mint az ökrösszekéré, hanem azért, mert a modern közlekedési eszközök rapid fejlődését nem követte megfelelő mértékben a közlekedési utak fejlődése. Utaink jellege és alkalmassága még mindig ugyanaz, mint az ekhos szekér korába. Ugyanabban az uttipus és úthálózat rendszerben élünk, mint a Napoleon korabeliek, holott azok a jármüvek, melyek ezeken az ósdi tipusu utakon közlekednek, egész természetükben elváltoztak. Modern jármüveink hajlékonyán idomultak a pszihéjében elváltozott világ természetéhez: (Kolozsvár, szeptember 16.) Az elmúlt éjszaka 12 óra tájban a Renner-gyári sorompónál Szabó Béla és Rozi Miklós gyári munkások egy fiatal nőt láttak a síneken feküdni. Azonnal értesítették a rendőrőrszemet, akinek segítségével a fiatal nőt előállították a III. kerületi rendőrségen, ahol megállapították, hogy Bukusa Vilma, Sándor László ucca 9. szám alatt lakó asszony és a bukaresti személyvonat ele akarta magát vetni. Táskájában búcsúlevelet találtak, melyet férjének irt, öngyilkossága okául azt hozta fel, hogy ez az élet annyira szürke, cagó az enyém! Most különösein) az enyém és te is benne! — Hova mégy? — To haze round! Ostobaságokat elkövetni, mert nagyon szerelmes vagyok! — kacagott a leány. — Itt van az ellenség, most érdemes csak igazán szeretni! Love for Lovely! Ez a Lovelynek való szerelem! A folyosóról behallatszott még: — Love for Lovely! Mennyire más volt ez a kacagás, minit az előbbi, a kicsié! Hanem azért ez is édes... ez is „lovely".. Gitus magához tért. Csendesen odament az ágyhoz: — Édes kis uram, menjünk haza azonnal! Zoltánnak torkát öntözte a könny: — Igen, hazamegyünk! Ne félj semmitől, kincsees- kéni! Tied vagyok és az is maradok. El nem választhat főietek senki és semmi... — Menjünk azonnal! — Mihelyt meggyógyulok, szivem. — Addig én cl írem maradok tőled... itt leszek, éjjel-nappal... — Vigyázol 1 — mosolygott fel a férj. — Vigyázok! — mondta komolyan az asszony. — Nagyon vigyázok. Amerika nem vesz el tőlem! A kiesi jelent meg az ajtóban: —• Itt van, anyuci? Má megijedtem! Hogy van apukám ? — Három nő az ajtóban! miegyik mennyire más és mindegyik mennyire vonz! — Ezt gondolta az apuka. Hangosan pedig igy felelt: — Jól, kicsi lányom! Gyere ide, hadd legyünk együtt hárman! Amikor Gennali kihozatta Derécey Zoltán feleségét és kislányát, larra gondolt, hogy az asszony betoppa- nása LoVelyt elszakítja a kapitánytól és visszaszerzi neki. Nem számított a jettatorp Lovely nőhadára, lekicsinyelte azokat, akik végül is legyőzték az alvilág harcában1. Most itit volt Gén ravasz müve, önmaga pedig Sylvia Sullivan bosszuló keze nyomán dísztelenül jutott ki a temetőbe. Neki nem került million dollar funeral, bár Grysil temetésén bizonnyal igy gondolta cl a saját temetését. Lovelyt is itthagyta örökre. Ártó szelleme azonban uj bajokat hozott mégis meggyorsultak és közvetlenebbek lettek, az uttipus azonban, amelyen haladnak, maradt a régi merev. Az ut, mint közlekedési vonal nem változott sem szélességében, sem hálózatszerkezetében. Még mindig a pontot ponttal összekötő vonal az utideál, holott ez az „egyenes“ ut már a legtöbb helyen nem elegendő a forgalom lebonyolítására s a paraleli utak és körutak rendszerhálózatára van szükség, amit a mult század vég a nagy városokban már be is vezetett, kiegészítve még azzal, hogy az utaknak egy részét a föld alá, vagy a föld felé vitte. Ez az utóbbi megoldás azonban túl költséges s csak városok számára megoldás s egyáltalán nem megoldás országos viszonylatokban, nem is említve, hogy az utak forgalmát teljességgel még se lehet a föld alá sülyeszteni, mert az ut ezáltal elveszíti legfontosabb jellegét, a közvetlenségét. Ha tehát ebben a közlekedéstanban van probléma, úgy ez az érvényben levő uttipus megváltoztatásának a problémája. Ez pedig korántsem pedagógiai, hanem építészeti, illetve társadalom-geográfiai kérdés. Más tipusu utakra és más tipusu uthálórendszerekre van szükség úgy a városokba, mint az országúton. Azok az uj építészek, akik nj városterveikkel annyiszor meglepték a közönséget, már számoltak ezzel a felismeréssel s utaik vonalvezetése és hálózatkapcsolatai lényegesen el is térnek a mi mai, végeredményben azonban a régi ember közlekedési eszközeire konstruált Úttípusunktól. (G. G.) hogy elviselni nem tudja tovább. Találtak a táskájában egy orvosi receptet, mely arzoti- nin fiolákra szól, azonkívül egy orvosi bizonyítványt, mely bizonyítja, hogy a fiatalasz- szony vérszegénység miatt arzénkezelésre járt. Egy kolozsvári lap az injekcióról szóló Írást arra magyarázta, bogy a fiatalasszony vérbajban szenvedett és ezért akarta eldobni magától az életet. A szegény nő, mikor a téves hirt elolvasta, másodszor is öngyilkosságot akart elkövetni. Mielőtt felvágta volna az ereit, férje az esetet észrevette és erősebb felügyelet alá vette. XVII. Több izgalom, mint dollár. Morley sietve szervezte újra az alvilágot. Gén megmaradt embereit nagylelkűen befogadta, mivel jól tudta, hogy a belőlük alakuló apró bandáktól neki kellene különben megtisztítani a várost. Egységes és hatalmas alvilágot akart testvérharc nélkül. Pénzemberei arra nógatták, hogy sorra építse ki szervezeteit az összes nagyvárosokban, gázolja le mindenütt a helyi szervezeteket és teremtse meg az egységes amerikai banditizmust. A gigantikus terv Lovelynek is tetszett. Anburn az alvilág eltörvényesitósét látta benne, ezért nem szívesen fogadta a neki szánt vezető szerepet. A hare volt a világa, az örökös kockázat, csakúgy, mint Orangenek. Nem tetszett neki, hogy annyian, politikusok és pénzemberek, bírák és rendőrök dörgölődzködni kezdtek szaporán a gangsterekhez. — Rendőrök leszünk igy, Morley! — volt az állandó ellenvetése. — Senkisem küzd ellenünk már! Egész dolgunk a pénzbeszedés meg a sáp kifizetése... — Bolond vagy, Jack! Azt kivánod, hogy egymást pusztítsuk mindig? A világon mindennek ez a sorsa: első idő a romantikus küzdés, második idő az elismertség, harmadik az elnyárspolgárosodás. Mit csináljunk, ha ellenállás helyett elismernek és respektálnak bennünket?! Amit kirovunk, azt rendesen megfizetik. A gaugsterek szabadon szaladgálnak az országban. A rendőrök félreállnak az utatokból. Mit akarsz még? — Izgalmat! Az underworld legyen underworld! Ma a napvilágon táncolhatunk, nem zavar el senki... Maholnap menekülni sem kell semmi munka után! — Valami kis izgalom azért maradt még, Jack fiam! Más városokban még nincs ennyire megdolgozva minden. — Csak azt mondom, az a gangster, aki paktumot köt, nem gangster... — Nevettek rajta. Morley vállat vont: — Ellenünk szeretnél valamit tenni? — Hogyan kérdezheted ezt?! Unatkozom, ennyi az egész. — Akkor tégy, amit akarsz! Robbantsd fel a State Prisont, vagy a városi fogházat! Ennek a cellái úgyis a föld alatt vannak, jót teszel azoknak a szegény ördögöknek, akik a jövőben odakerülhetnének! Anburn bosszúsan az orrát dörzsölgette: — Ha csak egyetlen emberem bennük volna, megtennem minden bizonnyal! De igy? Egy napon kétszer kísérelt meg öngyilkosságot egy fiatal kolozsvári asszony
