Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-15 / 203. szám
1$ XIII. ÉVF. 203. SZÁM. Ksvtrtm AKI AZ ÓRA KÉSÉSE MIATT ESETT EL AKÉPVISELŐI MANDÁTUMTÓL EMLÉKEZÉS BERZENCZEY TAR ISTVÁNRÓL. A VAD ZSENIRŐL A ma élő nemzedék tagjai között nem sokan vannak, akik ismerték az 1880-as évek végén Erdély közéletében nagy szerept játszott Berzenczey Istvánt, vagyis — amint általánosan nevezték — Pistát. Külsejében is rendkívül érdekes ember volt. Akik nem ismerték, első látásra vagy spanyol grandnak, vagy cigányprímásnak tartották. Spanyol grandra vallott tartásának előkelősége, a cigányprímásra szénfekete haja és csaknem hasonlóan fekete ábrázata. Ha azonban megszólalt, mindjárt meg lehetett állapítani, hogy született magyar népszónok. Érdekesen recsegő hangja volt, mely első hallásra talán komikus hatást is tett, de éppen úgy tényezője tudott lenni a megragadó szónoki erőnek is. A „kis Kossuth“. Egyébként a „nagy“ Berzenczey Lászlónak volt a fia. Apja nevezetes szerepet vitt az 1840-es években és különös jelentőségre emelkedett az 1848. évi agyagfalvi székely gyűlésen. A népszerűség teljes lendületével kapta szárnyaira akkor az Erdély Kossuthjának nevezett Berzenczey László nevét. Ebből a nimbuszból később nagyon sok elenyészett. A szabadságharc alatt Berzenczey eltűnt Erdélyből és a közhiedelem szerint Galiciába ment, honnan nagy kerülővel jutott el 1849 tavaszára Debrecenbe. A szabadságharc után Klagenfuhrtban volt, mint internált és abban találta fel a maga hivatását, hogy naponként egy kis borsot törjön az ugyanoda internált Görgey Arthur orra alá. Később szabadon engedték s az abszolutizmus kormányának ez az engedélye sok találgatásra adott okot, ami redukálta a Berzenczey egykor egész Erdélyt betöltő népszerűségét. A kiegyezés után a „kis Kossuth“, mint Marosvásárhely képviselője a programjában lefektetett elvek nem nagy respektálásával a Deák Ferenc kiegyezési müvének hiveihez csatlakozott. Ezzel aztán még többet veszített nimbuszából s a hetvenes évek elején elborult elmével a nagyszebeni gyógyintézetbe került. Ott végezte be nagyon csendes emberként egykor igen zajos életét. Fia a magyar honvédség szervezésekor ennek tisztikarába lépett s egy jópár évig, mint délceg honvédtiszt szolgált az uj magyar hadseregben. Azonban ő is tapasztalta, mit Petőfi úgy fejez ki, hogy a „katonai pálya fene sik“. Berzenczey Pista is elsiklott azon s megházasodván, örményszékesen ütötte fel tanyáját s ott birtokoskodott. A közélettel először 1884-ben került nexusba, mikor képviselőjelöltnek lépett fel Erzsébetvároson. Az örmények azonban, bár tudott a nyelvükön beszélni és elég fekete is volt, hivek maradtak az öreg Daniel Mártonhoz s Berzenczey jelentékeny kisebbségben maradt. A két szál ellenzék. Pár évre azonban Marostordamegye közéletében kezdett nevezetes szereplést. Ekkor Szentháromságon lakott és mint virilis jogon tagja a megyebizottságnak, különösen báró Bánffy Zoltán főispánnak opponált keményen. Eleinte szereplése meglehetős ellenérzéssel találkozott. Nem is akadt jóidéig más társa az oppozicióban, mint Szentivá- ‘nyi Kálmán, a megye egykori alispánja, később országos képviselő, kit, bár szabadelvüpárti volt, az 1884. évi választásnál báró Bánffy Zoltán segített megbuktatni az ákosfalvi választókerületben, hol a főispánnak a jóakaratu semlegességet jóval meghaladó indulata az öreg Tholnay Gábort segítette mandátumhoz, noha Tholnay a mérsékelt ellenzéknek volt hive. Szentiványi nagy spektákulumot is csapott a különben jóakaratu, de nem szerencsés kezű főispánnak e vicinális szempontokon nyugvó magatartásából és azzal tromf olt arra rá, hogy a marosvásárhelyi választásnál a maga szavazatával az ellenzéki Ugrón Gábort támogatván, lehetővé tette, hogy a székely Danton a kormánypárti Ballagi Mórral szemben egy szónyi többséget kapjon. Szentiványi Kálmán és Berzenczey István minden megyegyülést látványossá tettek aztán. Egymás után terjesztették elő az interpellációkat, tették napirend előtt a felszólalásokat s mindezeknek a szónoki gyakorlatoknak célpontja báró Bánffy Zoltán főispán és udvara volt. Eleinte a kormánypárt gúnyolódott a Petelei István által félhivatalos újságja hasábjain „Két szál ellenzéknek“ nevezett szónokok kirohanásaival, de a megyei közéletben előfordult néhány kellemetlen eset jelentékeny vizet hajtott a Szentiványi __Berzenczey duumvirátus malmára, úgy, hogy 1886-ban már szép számú ellenzék foglalt helyet a régi vármegyeháza nagytermében s az ellenzék élén még mindig a duumvirek vitték a szót. Berzenczey elég leleményes volt, hogy elvi alapot igyekezzék keritni a meglehetős féktelen hangú oppozició alá és ki is találta annak igazolására egyebek közt azt, hogy ők, már mint ő és Szentiványi, valójában a régi Marosszék demokráciáját képviselik, a régi Tordamegyéből 1876-ban Marosszékkel egyesitett részek arisztokratizmusával szemben, melyet báró Bánffy Zoltán és udvara képviselnek. Talán volt is ebben némi igazság. Mindez nyitányul szolgált az 1887. évi képviselőválasztásokhoz, mikor az ellenzék Marostordá- ban nagy lendülettel inditotta meg a küzdelmet. Részt vett a küzdelemben az öreg Tholnay Gábor is, aki az Apponyi akkor bontakozó agitátori hevületével erőteljesen hirdetett elveket többre becsülte a főispán jó hajlandóságánál. így történt aztán, hogy az Erdélyben különben hangulattalan választási mozgalomba Marostorda igen éles füttyel süvített be és a szászrégeni kerületet kivéve, mindenik- ben lobbott vetett az ellenzéki szellem. Berzenczey is, Szentiványi is fölléptek képviselőkül, előbbi a gernyeszegi, utóbbi a nyárádszeredai választókerületben. Aki a rosszul járó óra miatt esett el a mandátumtól. A gernyeszegi kerületben Berzenczeynek gróf Lázár Jenő volt az ellen jelölt je. A nevezetes gróf Lázár-család egyik igen érdekes, rokonszenves és széptudásu tagja, ki előzőleg nem sok szerepet játszott a politikában, de állítólag éppen báró Bánffy Zoltán kérésére vállalta azt a feladatot, hogy elüti Berzenczeyt a mandátumtól. Programmjában párton kivül állónak vallotta magát, de köztudomású volt róla, hogy az Apponyi mérsékelt ellenzékéhez áll legközelebb. Elkövetkezett aztán a választás napja és a választási elnök szabályszerűen megnyitotta a nevezetes aktust, felhiván a választókat, hogy nyújtsák be a jelölő iveket. Azonban a törvényben előirt időn belül csak egyetlen jelölő ivet nyújtottak be és pedig __a gróf Lázár Jenőét. A választási elnök körülnézett a teremben, kitekintgetett az ablakon és mivel senki sem jelentkezett más jelölő Ívvel a közelben, gróf Lázár Jenőt képviselőül megválasztottnak jelentette ki. Ekkor lépett be a terembe Berzenczey István, háta mögött igen jelentékeny számú választóival és a jelölő ivet lobogtatva, felhívta a választási elnököt, hogy rendelje el a szavazást. A választási elnök vállat vont és órájára, valamint a teremben lévő órára mutatva, kijelentette, hogy a megtörténteken nem változtathat. Berzenczey csattogott és pattogott, misztifikációt emlegetett, előmutatta a maga zsebóráját, amelyen az óramutató még 10 percet jelzett a jelölő iv bemutatására rendelkezésre állónak és fenyegetőzött, hogy a „meghamisított“ népakarat utat fog törni magának, ha nem engedik meg érvényesülését. Nem szabad azonban feledni, hogy a választási elnök az öreg Matskási Ferenc volt. Régi ivásu, általánosan tisztelt férfi, kihez semmiféle gyanú nem fért. Képtelenség volt tehát feltenni róla, hogy valami nem tiszta manőver eszközéül adta volna oda magát. Arról nem tehetett, hogy a Berzenczey István órája jelentékenyen késett... 'Az összeomlás. Berzenczey petícióval támadta meg a választás eredményét. Számos tanúra hivatkozott, annak igazolására, hogy ő és tábora még kora hajnalban elindultak a választásra és igy lehetetlen, hogy elkéstek volna. A képviselőház biráló bizottsága azonban a választási jegyzőkönyvvel, mint közokmánnyal szemben, nem engedte meg a bizonyítást. És igy Berzenczey, „kétszeres többsége ellenére”, nem lett képviselő. Nem lett azonban később sem, mert közben erős felindulásban elkövetett emberölésért vád alá került, el is Ítéltetett és politikai jogai gyakorlása felfüggesztetvén, a képviselőségre nem pályázhatott. A helyzet különben is nagyon megváltozott körülötte, összeütközésbe került éveken át szívós fegyvertársával: Szentiványi Kálmánnal s anyagilag is ruinálta magát. Éveken át tartott vergődése, mig aztán odáig jutott, hogy a helyzet kényszere alatt visszavonult minden közéleti szerepléstől és a marostordai vármegye házára került, __ diurnistának. Ott körmölgetett a Molnár Gábor főszolgabíró irodáján, de ott sem tudta megtagadni markáns egyéniségét s ha a főszolgabíró egyik-másik kihágási ügyben nem az ő felfogásának megfelelő Ítéletet hozott, elégedetlenségének nyiltafi kifejezést, adott, sőt biztatta is az elitéit delikvenst, hogy csak fellebbezze meg az Ítéletet. Éppen e miatt nem sokat törődhetett aztán a leirandók elkészítésével és bizony nagyon nyakára gyűlt a hátrálék. Molnár Gábor baráti hangon szóvá is tette ezt a közigazgatás rendje szempontjából kissé félszeg állapotot és kérte az ő Pista barátját, lássa át, hogy ezen segíteni kell. — Hát persze, hogy segíteni kell, __ recsegte az ő érdekes hangján Berzenczey, __ de arról nem tehetek, hogy az írással nem győzöm a munkát, azonban adj mellém egy diurnistát, annak lediktálom az egész restanciát. Mint diurnista is diktálni akart. Mert nagy ur volt ám egyébként Berzenczey István. Tehetségben sem volt utolsó. Eötvös Károly, ki abban a bizonyos bűnügyben védője volt, elnevezte vad zseninek. S hogy ez az elnevezés nem nélkülözte az igazságot, arról fényes tanúbizonyságot. tett Berzenczey a kolozsvári eskütszék előtt egy sajtópörben, melyben a jogászvédők segédkezése mellett előbb rágalmazásért elitéit marosvásárhelyi lapszerkesztőt az első Ítélet megsemmisitése után az akkori perrendtartásban megengedett laikus védelemmel, úgy kirántotta a csávából, hogy a közvádat képviselő főügyész is gratulált neki. De ez már a Berzenczey István közéleti pályájának utolsó kanyarodásánál történt. Ezentúl már csak az árverési hirdetményeken lehetett látni a nevét nyomtatásban. A- végin ő is apja sorsára jutott. Meghalt a szebeni elmegyógyintézetben, i' v i?í: fi: (-‘ r Váradt Aurél. KÖSZÖNÖM. MÁR SEMMIT SE KÉREK... Köszönöm, már semmit se kérek: se méz nem kell, se szó, se méreg. ■ Nem kell se harc, se kín, se béke: bennem a láznak régen vége. A lányok szája mindig az. és mind hazug és mind igaz. Az arcom ránca: fán a kéreg. Köszönöm, már semmit se kérek. Csak állok: villámvert ihat, nem ér a Nap, nem ráz vihar. s a cigarettám füstje kék. Mindenkit megölel az ég. Tájfun ha fú, számum ha tőr: nem is gyönyör, nem is gyötör. Pár prém, ha kábít... Persze csak! Egy nő, ha kéne: elszalad. Voltam: egy bolygón hamupor. betegnek teli tejcsupor, asszonynak perc, testvérnek óra, a forró szájnak hűvös bóra, nem számolok napot, se évet: egy délibáb, aki eltévedt, úr voltam autón, konflison, diák, vagy húsz majálison, komédiás, dámák között, gardróblovag, függöny mögött, harangszó, jazzband, szomjúság, mennyasszonyon a mirtuság, voltam szeszély, megfontolás, Venéziában gondolás, voltam, ki elveszti eszét, Nizzában, könnyed, úri tét. \ s mind, akik szenvedtek értem, akiknek adtam, akiktől kértem, tudják most meg: semmit sem érek, Se méz nem voltam, se hang, se méreg. lehet, hogy füttyszó szállt a számon: {e fájó füttyszót néha szánom). — voltam: egy bolygón hamupor, betegnek teli tejcsupor. Kezemmel néha égig érek. De köszönöm. Már eget se kérek!... FEKETE TIVADAR.
