Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-15 / 203. szám
XIII. ÉVF. 203. SZÂM. Közigazgatási főiskolát akarnak Kolozsváron felállítani a lugosi és fogarasi iskola megszüntetésével * (Kolozsvár, szeptember 13.) A megnagyobbodott Románia egyik legégetőbb és jelenleg is még megoldatlan problémája a tisztviselő kérdés. Az 1925-ös köz- igazgatási törvény egy olyan intézkedést tartalmazott, amelynek értelmében a tisztviselői pályákra való nevelés problémáját úgy fogják megoldani, hogy létesítenek Bukarestben egy központi közigazgatási főiskolát és csak azokat nevezik ki a tisztviselő tisztségekre, akik a közigazgatási szakiskolát elvégezték. Az említett törvényparagrafus záradéka úgy intézkedett, hogy addig is, amig ez a terv megvalósul, a jelenlegi jegyzői tanfolyamok tovább működnek. 1928-ban megalakították az 1925-ös törvényben jelzett főiskolát. A baj azonban ott van, hogy noha az iskola nyilvánossági joggal bir, nincs rendelkezés afelől, hogy a közigazgatási főiskolát elvégzett ifjak milyen pozíciókat tölthetnek be. Az ügy másik követelményeknek meg nem felelő oldala pedig az volt, hogy Bukarest egy kicsit messze van az ország különböző részeihez s az ott tartózkodás olyan tekintélyes összeget emészt föl, hogy a gyengébb anyagi körülmények között élő ifjaknak nincs anyagi erejük Bukarest drágaságával szembeszállni. A Maniu-kormány, amint ismeretes, azzal a jelszóval vette át az ország vezetését, hogy minta közigazgatást teremt, illetve a jelenlegit sokkal magasabb nívóra emeli. Eddig azonban semmi olyan intézkedés nem történt, amely ezt az égető kérdést likvidálta volna. A napokban aztán váratlan fordulat állott be ebben az ügyben. A tartományi igazgatóságnál szerzett információink alapján megírhatjuk, hogy a kormány rövid időn belül ezt a kérdést nyugvópontra akarja helyezni. A közigazgatási szakoktatás problémája olyanképen oldódik meg, hogy Kolozsváron közigazgatási főiskolát állitanak. A (Köln, szeptember 13.) Köln egyik külvárosában motorkerékpáros rablók megtámadták és lelőtték a Laubach vegyészeti gyár egyik inkasszánsát, aki bankból a gyár részére 1800 márkát veft fel és a gyártelep felé tartott kezében az aktatáskába tett pénzzel. Az ismeretlen motorkerékpáros rablók egyike revolvert fogott a fiatal inkasszánsra s rá- orditott „kezeket fel“. Az inkasszáns nem tett eleget a rendelkezésnek, mire a rabló többször rálőtt, úgyhogy lövésektől találva összeesett. Erre elvették az aktatáskát és őrült gyorsasággal tovaszáguldottak. A fiatalembert egyik lövés nyakütőerén érte és ellugosi és fogarasi jegyzői iskolát egyesítenék és az uj tanintézetet Kolozsvárra helyeznék át. A kérdésnek ily módon való megoldását az a körülmény tette lehetővé, hogy a temesvári tartományi igazgatóságnak, amely mindössze öt vármegyével rendelkezik körzetében, két jegyzői iskolája van, Lúgoson és Temesváron. Az erdélyi tartományi igazgatóság területén viszont, amely tizenöt vármegyét foglal magában, csak egyetlenegy szakiskolát találhatunk és pedig Foga- rason. A kérdéses két városban hiányoznak úgy a főiskolai oktatás által megkívánt egyetemi tanerők, mint a főtisztviselők is, akik tudásukkal az ifjúságot megfelelő oktatásban részesítenék. A tartományi igazgatóság székhelyén, mint statisztikai gócpont is, pontos helyzetképet lehetne nyerni afelől, miképpen kell gondoskodni a tisztviselői utánpótlásról. Erdélyi vezető körökben az ügyet befejezett ténynek tekintik és a vármegyétől, illetve várostól függ, bogy ez a terv rövid időn belül megvalósuljon. Abban az esetben, hogyha a város, illetve megye gondoskodik a szükséges helyiségről, nem sok idő fog eltelni és Kolozsváron megkezdi működését a. közigazgatási főiskola. Természetesen az iskolát átszerveznék és nemcsak a jegyzői, hanem a többi közigazgatási pályákra is előkészítenék az ideforduló ifjakat. Mindenesetre kíváncsian várjuk az ügy további fejleményeit, mert hogyha Kolozsvárra helyeznék át a fontos szakiskolát, meglenne a lehetőség arra, hogy magyar ifjak is lépjenek erre a pályára, tekintve, hogy az utolsó tiz év alatt alig egy pár helyezkedett el a köz- igazgatásnál. Demeter Béla. vérzett. Holtan találtak rá. A rendőrség nagy apparátussal indította meg a nyomozást az ismeretlen banditák után. Már tudják is, hogy kik a gonosztevők s elfogatá- sukra megtettek minden intézkedést. A tettesek a bűnügyi hatóság előtt ismert bűnözők, akik börtönből szabadultak ki. Frissít, iidii, a bort puhán tartja! JCépanaífadetizmus Á porosz kultuszminiszter a napokban rendeletet bocsájtott ki, amelyben afelől intézkedik, hogy a porosz középiskolákban ezentúl a fényképezést külön tantárgyként tanítsák. A rendeletben a porosz kultuszminiszter azzal indokolja meg elhatározását, hogy megfigyelése szerint nemcsak a felnőttek, de az ifjúság körében is oly nagy mértékű a „képanalfabetizmus,“ ami már szégyene a német közoktatásnak. A fényképezést tehát ezentúl kötelező tantárgyként kell tanítani a középiskolák felső osztályában s korántsem a rajzoktatással paraleli, hanem önállóan, heti több órában ... A rendelet, amit a német lapokban közzétettek, sajnálatraméltóan csak a fentebbieket tartalmazza és nem utal arra, hogy a fényképezés középiskolai oktatásának milyen irányelvek szerint kell történnie s hogy az oktatók évfolyamonként milyen anyagot tartoznak ebből az uj tárgykörből tanítványaikkal feldolgozni. Persze a poroszokat azért nem kell félteni. Egész bizonyos, hogy a fényképezés tantervét valamelyik „jobbkeze“ a miniszternek majd kidolgozza. A miniszterre körülbelül nem is tartozik más, mint az, hogy elrendelje azt, amit hasznosnak tart. Ezek szerint tehát egyelőre nem tudunk beszélni ennek a német újításnak a közelebbi tartalmáról. Viszont talán nem is ez a fontos jelenleg. Sokkal fontosabb maga a tünet, amit a porosz kultuszminiszter leszögez s amit oly eredetien képanalfabetizmusnak nevez. A porosz kultuszminiszternek tényleg igaza van. Általában véve képanalfabeta nemcsak a német nagyközönség és ifjúság, de minden mai nemzetbeli közönség és ifjúság. Hogy miben áll ez a képanalfabetizmus közelebbről? Abban, hogy a képeket, sem a festetteket, sem a fotografáltakat, nem érti és látja az átlagos mai közönség azzal a fitt készséggel, ahogy ugyanez a közönség például irodalmi alkotásokat olvas. Az átlag-iskola műveltséggel rendelkező európai ember képmegértése és képkulturája sokkal alacsonyabb szili vonalon áll, mint ugyanennek az embernek az irodalmi kultúrája, mert amig száz közepes műveltségű ember közül negyven egész pontosan képes megérteni és „megbeszélni“ valamely irodalmi alkotást, addig ugyanebből a százból jó eredmény, ha öt, vagy hat élvezni és érteni tud egy képet. Következik ez annak a kultúrának az általános természetéből, amelynek a neveltjei vagyunk s amely mint tudjuk, elsősorban az Írott alkotások megértését favorizálja ugyannyira, hogy a mai európai ember a különböző müformák nyelvéből és frazeológiájából az iskolában csak egyetlen egyet sajátít el teljesebben: az irodalmit s a képek formanyelve (a megértés és ízlés ábécéje) szinte teljesen ismeretlen marad előtte. A mai általános műveltséggel rendelkező ember tudja több, kevesebb helyességgel, hogy mi tulajdonképpen egy dráma vagy í’egénv. Lehet beszélni vele arról, hogy mi jó valamely irodalmi alkotásban, vagy nem, de teljesen tisztázatlan előtte, hogy micsoda komoly értelmében egy kép, mi következése van például az anyagnak, a falnak stb. egy festményen, nem is beszélve arról, hogy valamely képet tényleg helyesen megítélni tudjon. A képek ábécéjét a mai átlag iskola-műveltség nem közvetíti ugyanazzal a teljességgel, ahogy az irodalomét s ha közvetíti is, csak periferikusán teszi s nem centrálisán. Holott a kép mindinkább központi jelentőségűvé válik, sőt hovatovább sokkal központibb szerepű lesz, mint az irodalom. Nagyon sokszor emlegették már s tényleg egyre valószínűbb, hogy az emberi kultúra most következő fázisa nem lesz annyira irodalmi, azaz fogalmi jellegű, mint az eddigi, hanem eluralkodik majd benne a kép .,. S tényleg, már ma is mennyivel több ember ül moziban, mint amennyi könyvet olvas s a jövőben még.több ül majd, mert a mozi egyre többet és teljesebbet nyújt s egyre változatosabb lesz. Ma még csak néma és hangos, de rövid idő kérdése és színes és plasztikus is lesz. A mozi viszont még csak egyik előjele annak a képkulturának, ami következik. Vannak még egyéb előjelek is. A tárgyak cs technikai produktumok ama kora, miben élünk, már most is látható, mennyivel nagyobb mértékben használja fel úgy életében, mint propagációjában a képet. A kép világosabban beszél, mint a szöveg. A kép közvetlenebb — s ime _ a porosz kultuszminiszter állapítja meg _ a közönség is és az ifjúság is felkészületlen rá ... 'Nem ismeri az ábécéjét. A porosz kultuszminiszter ezzel az ábécével is el akarja látni a német ifjúságot. (O. G.) BÚTOROK. ICIIISOiáK. SZÉKELY & RÉTI RÉSZIlTflZETÉSRS IS eroéiybészi bútorgyár r.t.«u I ■ IK BBAN TARGU-MU*E$ Motorkerékpáros rablók gyilkolták meg egy kólni gyár pánzbeszedólét
