Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-01 / 192. szám
A Montessori nevelési rendszer Irta: Hamburg Szerén, a kolozsvári Montessori rendszerű, német nyelvű magánóvoda vezetőnője ▲ cikk Írója állami óvónői diplomáját Bécsben szerezte, gyakorlati tanulmányéveit a bécsi Montessori óvodában, a bécsi pedagógiai intézetben és a bécsi gyermekklinika gyógypedagógiai osztályán töltötte. (Kolozsvár, augusztus 30.) A nevelés nem akkor kezdődik, mikor a gyermeket az iskolába beíratják, sem amikor óvodába adják, hanem a gyermek születésekor. Ezt tudja ma minden szülő. Minden figyelmes anya ismeri a nevelési nehézségeket, melyek már a két éves gyereknél felmerülnek. Nem felesleges túlzás a kis kétéves gyermek szokásain elgondolkozni. Sokat lehet épp ebben a korban javítani, sokat rontani is. Nagy pszihologusok mondják, hogy a harmadik életkor sokkal sorsdöntőbb a karekter kialakulása szempontjából, mint a pubertás kora, vagy a huszadik év. Többet is fejlődik ebben az évben az ember, mint bármely más életkorban. Megtanul például beszélni. Mindegyik kétéves megtanul és ml mint valami magától értetődőt elfogadjuk. De gondolkozzunk csak rajta, milyen nagy szellemi munkát végez eközben a gyermek kis agya. Nem lehet azzal összehasonlítani, amit mi, felnőttek, valamely idegen nyelv megtanulásánál végzünk. Nem véletlen tehát, hogy épp a kis gyermek pedagógiával, azaz az iskola előtti kor nevelésével foglalkoztak az utóbbi időben a legtöbbet és épp ebben, a pedagógia legújabb ágában valósult meg először az a rendszer, amely felé az egész modern pedagógia gra- vitál. Ez a Selbsttätige Erziehung, mely alatt a gyermek önálló autonom tevékenységére épülő pedagógiát értjük. Megalapítója dr. Mária Montessori, olasz orvosnő. Ideggyógyászati klinikán dolgozott, szellemileg visz- szamaradt gyermekek lntelligenciavizsgálatán. A Bin- net-féle testeket, melyeket az ilyen intelligenciavizsgákra használnak, tökéletesítette és a gyermek tanítására is felhasználta. Munkája várakozáson felül eredményes volt, különösen, amikor normális gyerekekkel is próbálkozott és tapasztalataiból építette fel a Selbsttätige Erziehung reális formáját. A nevelés Montessori szerint nem abban áll. hogy a tanító tudásával együtt életfelfogását is beleoltja a gyerekekbe, megtanítja őket, hogy mi jó, mi rossz, mit kell követni, mit kell gyűlölni. A nevelő feladata szerinte egészen más. A gyermekben levő erő kibontakozását elősegíteni, a külvilágot felfogó érzékszerveit erősíteni, előkészíteni arra, hogy minél előbb szembeszállhasson az élet nehézségeivel és saját maga alkossa meg magának a jó, a rossz, a szép, a rut fogalmát. A nevelés csoportokban történjék, a gyermek testi és szellemi szükségleteinek megfelelő környezetében. A tanitó nem az egyedüli nevelési faktor, mint eddig általában hitték, hanem maga az élet nevel számtalan tényezőivel: a kisgyermek esetében gyermektár- sal környezetének minden tárgya és a játékok, amit kezébe adunk. Nemcsak a felnőtt, a kicsi ember is társas lény és vágyódik társak után. Ezek értik meg legjobban, ezektől tud legjobban tanulni és velük együtt fejlődve tanulja meg legtermészetesebben a közösség törvényeit. Sok példa van arra, hogy erőszakkal elkülönített, megóvott gyerekek mennyit kell szenvedjenek, amikor mégis keresik helyüket a társadalomban, mert ezt kikerülni végül mégsem lebet. A gyermek játéka sohasem volt csak időtöltés, vágy- felesleges energiák levezetése, hanem annál több, jelentöségteljesebb. A játszó ösztön a fejlődés rugója. A gyermek látszólag egész céltalanul tesz-vesz széjjel és rak össze dolgokat és ezek az apró kis gyakorlatok mind arra szolgáinak, hogy ismereteit bővítsék, ügyességét növeljék, Montessori rendszerének egyik nagy érteke, hogy a játszó ösztönt raciónáliasan használja fel a gyermek fejlesztésére. Eszköze az úgynevezett Montessori anyag, ami nyelvünkön Montessori játék. Minden egyes érzékszerv intenzív kifejlesztésére, az Írás- számolás, praktikus munkák (mint öltözködés, takarítás) elögyakorlására. De nemcsak a társaság és a játékok, az egész környezet a gyermek szükségleteinek és méreteinek megfelelően legyen berendezett. Tudjuk, hogy a környezet mennyire neveli a gyermeket és objektiven neveli, mert tényeket ad és nem beállítást, nézetet. Milyen a Montessori-féle Haus der Kinder, gyermekháza. Végre egy hely, ahol ök érzik magukat otthon, kényelemben, ahol a nagyok vannak hátrányban. A nagy, világos, tágas, levegős szobában kicsi, köny- nyen tolható székek, asztalkák, alacsony szekrények, virággal, játékkal frissen, jókedvűen. A gyermek rendezgethet, kedve kényelme szrint, a nagyok segítsége nélkül, mert mindent fel tud emelni, mindent elér. Jóleső ellentét ez a kép, az eddigi iskolákkal szemben, ahol a gyermek padokba zsúfolva meg se mukkant, a tanitó pálcájától való félelmében. A nagy szabadság ellenére az uj iskolában csendesek a gyerekek. Csendesek, mert mindegyiket kielégíti az önként választott munka. Elmélyülnek foglalkozásukba, csak a céltudatos munka zaja hallszik. Ha az óvónő kimegy, nem változik semmi, Milyen ordítás tört ki a régi iskolában, ha a tanitó egy percre eltávozott! A megkönnyebbülés orditása volt ez. Itt továbbra is csend van, mert nem az óvónő tekintélye irányítja a csoportot, hanem a gyermekek belső szüksége. A lárma, az úgynevezett rosszaság mindig a gyermek egészséges, ösztönös tiltakozása az elnyomatás ellen. Itt nem rosszalkodik, mert nem érez elnyomást, megkapja azt, amire szüksége van. A gyermekek maguk takarítják kis otthonukat. Maguk adnak a virágoknak friss vizet, a kanári madárnak, vagy aranyhalaknak eledelt. Fejetlenségről, mulasztásról szó sincs. A gyermek épp úgy megszokja, hogy mindent helyre tegyen, mint másutt azt, hogy mindent rendetlenül otthagy. Es ezt minden parancsolgatás és kiabálás nélkül. Látja, hogy a többiek, hogyan csinálják és játszva ő is velük tart. A gyerekek közösen 'étkeznek és az ezzel járó munkák nagy részét is ök végzik. Terítik az asztalt, kenik a vajas kenyeret, tálalnak, leszednek, mosogatnak. Nem kell féltsék kis ruhájukat, mert azt munltaköppeny védi, a lányoké rózsaszínű, a fiuké kék. A konyhában felváltva segítenek a szakácsnőnek. Milyen öröm, a kis darálóval darálni, a zöldséget vágni, a tésztát seritenl. Emlékszünk, milyen szívesen segítettünk mi is a konyhában! Es mindez nem is nehéz, mert rendelkezésre állanak a kicsi felszerelések. Es pontosan és részletesen meg is mutatták, hogyan kell csinálni. Ez leckeóra formájában szokott történni és lényeges része a tanításnak. A gyermeknek később soha olyan odaadással nem lenne ideje ezekkel a dolgokkal foglalkozni, most játszva elsajátítja azt, aminek felnőtt korában jó hasznát veszi. A gyerekek maguk öltözködnek. Mindegyiknek külön fogasa, külön kis fiókja van. Mosakodnak, fésülköd- nek, fogat mosnak, cipőt takarítanak, mindezt bámulatosan rendesen csinálják. Ezt el sem tudja képzelni az anya, aki naponta néhányszor eredménytelenül figyelXIII. 8VF. 112. 8zm mezteti gyermekét: vigyázz ruhácskádra, a sokaid lóg) hogy áll a masnid! Itt Igyekszik mindegyik épp ugjj csinálni, ahogy megmutatták. Es ha valamelyik nem úgy csinálja, mindjárt figyelmezteti a szomszéd, nem azért, hogy kifogásolja, hanem, hogy segítsen neki a ház szokását és rendjét megtanulni. A Montessori anyag között rámák is vannak, m6- lyeken a gyermek a gombolást, kapcsolást, fűzést, csatolást, bekötést gyakorolhatja. A cipő takarításhoz szükséges anyag csinos kis ládában van elhelyezve, nem kell semmit sem keresni. A cipőkrém felkenése éa a kefélés élvezet a gyermeknek. Mindegyikük hajkeféje, fésűje, külön kis zacskóban lóg a tükör mellett. Az előtte levő háromlábú székre ülni is már érdekes, hát még a tükörbe nézni és fésülködni. Nem kell hozzá erélyesebb felszólítás, mint: Borzas vagy! A kis mosdón tál, kancsó, jószagu szappan, kefe, szivacs, minden kedves és kecsegtető. Különben is szívesen játszanak vízzel a gyermekek és az óvónő beavatkozására csak akkor van szükség, ha túlzásba viszik a mosdást. Ezek a kis apró könnyítések, — bármily lényegteleneknek la látszanak, — titkai a Montessori rendszer eredményeinek! Ezért van az, hogy itt önként végzik a gyermekek azt, amit otthon több figyelmeztetés árán sem sikerül elérni. A praktikusságra való szoktatás & lényege Montessori rendszerének. Célja, tulajdonképpen nem a munka megtakarítása a nagyok javára, hanem az önállóság, felelősségérzet, ügyesség, amit a gyermekben kifejleszt. Harmadik jellegzetessége: az érzékszervek rendszeres kifejlesztése, az erre szolgáló Montessori tananyaggal, amelyet külön cikkben fogok ismertetni. Találkozások Mélybe hanyatlott vágyakozások, el nem suttogott gyengéd szavak. 1Azokra gondolok, akiket egyszer láttam s szerettem volna szeretni. Az eltemetett gyengédségek őértük ömölnek most a zsibongó csendbe, mind visszatérnek a gazdátlan szavak. Nyugtalanítanak. Szeretnének valaki öröme lenni s nincs, akit magamhoz szorítsak velük. Akik meghallgatnak, önmagamba löknek, s a csonka jelekből vem ismernek rám .., Félek az embertől, aki másokban született belőlem, mert nem találok sehol magamra ... csak búsan emlékszem egy találkozásra, valakire, akit szerettem volna szeretni. Kolozsvári-Grandpierre* IZZADÁS ELLEN | mentbolo8 > ,* JWrSÓSBOMZl AMERIKA HŰBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (18). — Anburn hol szerezte ezt az Orangc-otT — kérdezte egyszer tőle a kapitány. Anburn felvigyorgott: — Egy narancsfa alatt találtam..,. — Ne bolondozzon! * — Pedig úgy van, captain Zo! Kaliforniában csavarogtam, Pasadcmában narancsot szedtem napszámba és egyszercsak ott leltem egy narancsfa alatt. Nem ismerte senki, ő pedig nem mondta meg a nevét. Ekkor neveztem el Orange-nek. Szeszélyes volt és kiszámíthatatlan. Ez tetszett nekem. Hajszol a veszedelembe, de amikor benne vagyok, emberfeletti erővel kiment belőle. Nem kérdez soha semmit. Csak kijelentései vannak. Nem bizonytalan semmiben, — Szóval, teljesen Lovelynek való! — Teljesen nekem, kapitány. Az is igaz, hogy Lovelyért él-hal Orange. Finom nyugtalanság áradt el a nézőtéren Orange éneke és tánca nyomán. Orchideák illata érződött., az őserdők éjjeli nesze. Vele énekek a közönség. Forró volt mindenki torka. Lovely ekkor lépett be Deréceyhcz. Orange énekét dúdolta ő is, Zoltán fejéhez szorította fejét és derekát a néger lány táncára mozgatta finoman. Zoltán lehunyta szemét. Szaladni szeretett volna ismeretlen világokba, uj szinekbe és uj Okitokba. Mindenkit elhagyni és csak szaladni, szaladni... Lent a földszinten örjöngeni látszottak az emberek. A világ legkozmopolitább városának legmozgalmasabb életű emberei gyulladtak ki; Orange éneke mindent kifejezett, ami bennük élt: rohanni, nyugtalankodni, győzni és mindent merni'. — Ezek az én testvéreim! mutatott le Lovely. *— Száguldó féktelen emberállatok! Oerócey csak sokára szólt: — Az lesz az ember, aki ezeket legyőzi! — mondta halkan, inkább magának. Lovely nem felelt rá. Csak azt a finom piros ajkát nyalogatta. Ezután Norry jött. Norreya d’Ayalas, Európa hires csodálkoztatója. Vakmerőségre vállalkozott, ezt azonban őmaga akarta. Kikötötte, hogy OraDge után jöjjön a száma. Fokozza a hatást. Minden határon túl vigye az embereket. Parraghy is igy akarta. Norry ma a kultúra szépségmámorát akarta adni Orango őserdei üdesége után. A kifinomodás virága óhajtott lenni, élén járni az uj zenének a tömeget elhullató nagy magasságokban. Alig mozogva kezdte. Minden fázison átment, vonalai édesek voltak és lágyak. Évezredek utján kiválasztódott testfinomságok raffinált egybegyűjtése volt ez a játék, tudatos, kidolgozott, számitó. Mégis gyönyörű. Egy szem és egy fül a szinház. Norry már viszi valamennyi nézőt.... A szépség áhitata most minden lehelet. Egyszer csak megbénul azonban Norry tánca. A zene tovább szól, majd elakad. Norry felsikolt. — Nem tudok mozdulni! — kiáltja kétségbeesetten. Felugrik a néőtér. összevissza kiabálnak férfiak és nők. Morley a szitudon terem. Int. & nézők elcsendesülnek. — Mi történt — kérdi Norryt. A táncosnő rca fájdalmasan megvonaglik: — Nem tudm. Minden tagom béna. Lezuhantam... Karomat és lábmat nem tudom mozgatni... A közönségt nyugalomra kérik, Norryt kiviszik, Orvosokat íoznak rohanó autók. Mindenki /ár. Charwithi, a bénító mérgek felől faggatják. Morley j^euik meg ismét a függöny előtt. — Az ötösök nem értik. Feltevéseik többfélék és előttem clfoadbatatlanok. Már a próbákon is érezte egy pillanata ezt. — Mérg! — kiáltják a nézőtéren. — Gennali megmérgez:! Morlejint, hogy szólni akar. A csedben azonban hirtelen végigsüvit Derécey kapitány angja: — Rs Zohar van itt valahol a közelben, Pali, — kiáltja irgyarul. Mory elsápadt egy kissé: — bs Zohar! — mondja ő is. — Visszajött Norryér.. A Izönség felkiabál a színpadra Morleyliez. Nem értik a: idegen beszédet. A ezer azonban megfordul. Szalad a kulisszák mögé. (Folyt, köy.Ji *
