Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-15 / 203. szám

TAXA POŞTALA PLĂ­TITĂ IN NUMERAR No. 24256—927. ClrsKol cts. vér, 1930 szeptember IS Hétfő .ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 érre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. 20 oldalas szám ára 6 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6-94. XE1I. évfolyam 203-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre! 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Csengettyüszó Kedden újra megnyílnak az iskolák, hogy kezdetét vegye az a kegyetlen harc, amelyet egyrészt a szegénység, az arcokra egyre mé­lyebb ráncokat szántó gond, másrészt a ki­sebbségi polgár megalázottsága és rendszere­sen jelentkező hátraszoritottsága folytat gyermeke jobb jövőjéért. Emlékszünk még a vidám és derűs szeptemberekre, amikor a vakációs gondtalanságból szinte öröm­repesve siettünk a kötelességtudást követelő, de baráti összeölelkezést, a diákévek kedves szórakozásait ígérő öreg almamater falai közé. Az almamaterek még jobban megöre­gedtek, de velük együtt nemcsak mi vénül­tünk meg, hanem gyermekeink arcáról is le­sápadtak a boldog ifjúkor rózsái. Mi még úgy nőttünk fel, hogy az élet akadályversenyeit csak az iskolapadokon túl vívtuk meg, de az a pöttömnyi apróság, akinek nemcsak a diák- sapkájára kerül fel a kisebbségi iskola — már a meghatározásban is van valami degra­dáció: magániskola — rangjelzése, hanem mintha a homlokára is ráütötték volna a sokadranguság szégyenbélyegét, tiz-tizenkét- éves fővel is súlyosan érzi, hogy reá nem ugyanazok a paragrafusok vonatkoznak, mint a többségi diáktársak boldog nemze­dékére. Hiszen a névvegyelemzés pokoli tudomá­nyába már az elemi iskolák kisebbségi tanu­lóit is beavatják. Különösen a Székeiyföldön erőszakkal hajtják azt a szerencsétlen apró­ságot az állami iskolába, akinek a nevébe valami romános akcentust magyaráznak bele. És ha valamelyik kisebbségi iskolára kimond­ják a nyilvánossági jog elkobzásának szen­tenciáját, akkor a kálváriát a diáknak együtt kell megfutnia iskolájával. Az már a szülők gondja, hogy a vagyonuktól megfosztott ki­sebbségi egyházak csak úgy tudják fenn­tartani tanintézeteiket, ha olyan áldozatokat kénytelenek megkívánni, amelyek alatt a szülők túlnyomó százaléka majdnem össze- roskad. De a gyermeknek is meg kell éreznie a családi otthon nyomasztó légkörét, az állás- nélküli apa, a leépített kisebbségi tisztviselő, a degradált vasutas gyötrő vívódásait, a fekete kenyeret és nem egyszer az éhséget is. De mégsem! Kövessen el mindent a ki­sebbségi szülő, hogy emberfeletti áldozat árán is, de derűt erőltessen otthonában az arcára, nocsak gyermeke jövőjét építse áldozatával, hanem a következő magyar nemzedék sorsát alapozza meg. Akármilyen súlyosak, szinte elviselhetetlenek a gondjaink, álljuk a harcot becsülettel! A cél nem reménytelen: mi szen­vedünk, de lángoló hittel higyjüb, álmodjuk azt, hogy fiaink és leányaink egy szebb világ boldog és megelégedett részesei lesznek. Minden apa ezzel a gondolattal fogja kézen iskolába induló gyermekét, érezze erős lélek­kel, hogyha mi már egy reménytelen korszak küzdői vagyunk is, mi csak a múltba tekint­hetünk, de a jövő a gyermeké. És az erdélyi magyarságé, amelynek sorsa azoknak a kicsinyeknek kezében van, akik most iskola­táskával a hátukon elindulnak a szülőházból az iskola első csengettyüszavára. Ötvenezer állami tisztviselőt kell elbocsátani, hogy költség- vetési egyensúly legyen A hivatalos órák számát szaporítják — A liberális párt a páríköxi megegyezés mellett hozott határozatot és híiségeskiit togadott (Bukarest, szeptember 13.) A kormány, amint azt már hírül adtuk, lényegesen le akarja szállítani, a király egyenes óhajtá­sára, a jövő évi költségvetés tételeit, öt- milliárdos, egyesek 8 milliárdos leszállításról beszélnek. A Viitorul azt Írja, hogy ebből a célból az állam ötvenezer köztisztviselőt akar nyugdíjazni, vagy elbocsátani. Egy ilyen nagyarányú intézkedés csak törvénnyel lehetséges és igy a nyugdíjtörvényt az őszi parlamenti ülésszak elején módosítani fogják, olyan értelemben, hogy módot nyújtson a 25 éves szolgálati idő r,':'ni nyugdíjazásra. A Viitorul-nak óíf >\z értesülése minden­esetre túlzó, bizonyos azonban, hogy a kor­mány komolyan foglalkozik a tisztviselők számának csökkentésével. A Lupta szerint a pénzügyminisztérium közelebbről ebben az irányban javaslatokat terjeszt a miniszter­tanács elé. Az egyik javaslat a tisztviselői statútumnak a tisztviselők elmozditliatatlan- ságáról szóló szakaszát módosítaná. Javasol­ni fogják azt is, hogy bocsássák el az utóbbi öt év alatt al­kalmazott összes tisztviselőket, a szakemberek kivételével s végül hogy har­minc évi szolgálat után a tisztviselők nyug­díjazhatok legyenek. A Lupta a javaslat első részét élesen kritizálja. A tisztviselők hosszú harcok árán érték el az elmozditbatatlanság kivívását s valóban nem lehetséges az, hogy az egzisztenciákat a változó kormá­nyok pártpolitikai szeszélyének te­gyék ki. A Lupta szerint a hivatalos órák számát is a jelenlegi hétről nyolcra fogják felemelni, úgyhogy ezentúl minden hivatalban reggel 8-tól délutáni 1 óráig s délután á-től 7-ig lesz­nek a hivatalos órák. Egy más intézkedés, amely szintén az öt­milliárdos csökkenés célját szolgálná az, hogy redukálni fogják a képviselők számát. Tudott dolog, hogy a kormány uj választási törvény­javaslaton dolgozik s ez a javaslat emelni fogja a választói kerületet és csökkenteni fogja a képviselők számát. Brafiamaék laj alapra helyezkedtek A liberális párt központi vezetősége rend­kívül nagyjelentőségű határozatokat hozott legutóbbi ülésén. A határozatok annak a memorandumnak következményei és össze­foglalásai, amelyeket Bratianu Vi utila olva­sott fel. Szenzációs volt az a bejelentés, amelyben az ország érdekében állónak mondotta az összes pártoknak a lényeges prob­lémákban való megegyezését. A külföldi tőkével szemben megváltoztatta álláspontját Bratianu, amennyiben most már — mondotta — nincs semmi elvi akadálya, hogy a külföldi tőke Romániába beáramol­jon. Végül hangoztatta, hogy alkotmányos kérdés nincs és a párt a király mellett áll. Az értekezlet határozata loyalitási nyilatko­zattal kezdődik, leszögezi a külföldi tőkével szembeni uj állásfoglalását és jelzi, hogy olyan pártprogramot fognak kidolgozni, amely lehetővé tenné a többi pártokkal való együttműködést. Az országhoz ilyen értre- lemben manifesztumot intéznek. Halipa és Angelescu egymásnak tettek jelentéseket. Érdekes jelenet játszódott le szombaton a belügyminisztériumban. Pan Halipa, mint Mai számunk 20 oldal Bnsszarábia delegált tartományi igazgatója jelent meg és jelentést tett Angelescu belügyi államtitkárnak, ebben a minőségében felette­sének, Besszarábia állapotáról. A jelentést Angelescu nagy figyelemmel hallgatta végig. Ezután megcserélődött a szerep. Angelescu, mint kadrilateri politikai főnök tett jelentést Pan Ha boának, az egészségügyi miniszternek, a dobrudzsai kórházak siralmas állapotáról. Maniu és Mihalache mindenben megegyeztek. Maniu miniszterelnök szombaton hosszabb tárgyalást folytatott Mihalacheval. A nemzeti parasztpárti körök értesülése szerint a tárgya­lások során elsimítottak minden olyan nehéz­séget, amely a kormánypárt két frakciója kö­zött keletkezhetett. A Stewart-iigy bonyolódik. A Stewart-üggyel kapcsolatosan a Viito­rul, a liberálisok lapja még a bukaresti sajtó­polémiák hangjából is kirívó, erős hangon tá­madja Madgearu minisztert, mint a szerződés tulajdonképeni szerzőjét. Madgearut bűnösnek mondja, a távozását követeli és bírói eljárás megindítását kívánja ellene, azt állítva, hogy becsapta a kormányt, a parlamentet és az or­szágot. ö zsirálta a Stewart-céget, amelyet saját felelősségére favorizált, úgy tüntetve fel a parlament, az ország és a kormány előtt, mint nagytőkével rendelkező, komoly vállala­tot.

Next

/
Thumbnails
Contents