Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-14 / 202. szám
XIII. ÉVF. 202. SZÁM. 9 BÜfe DtODAlOMrtMÜYÉÍ&ZET Hogyan konszolidálta felemelt kaucióval és a visszaállított színházi adóval Rebreanu vezérinspektor ur az erdélyi magyar színészetet? Áz ember mindig tanul. E sorok írója is azt hitte, Aogy az évről-ém hanyatló erdélyi magyar színészet sorsa egy biztosabb rér felé hajózik. A kolozsvári színházi ankét, Rebreanu vezérinspektor ur optimizmustól átfűtött nyilatkozatai, a szinpártoló-megmozdulások után valahogy az volt az impresszióm, hogy színházi frontunk megerősödve és felvértezettebben kezdi meg az uj szezon hajnalán reménytelennek látszó harcát a gazdasági krízissel, az általánossá váló részvétlenséggel és a rádió és mozi katasztrofális konkurrenciájával. Hiszen olyan egyszerűnek látszott a dolog. Mi magyar irók és újságírók voltunk azok, akik szinte harakirit végeztünk önmagunkon, felajánlottuk a magyar színtársulatok számának csökkentését és ezzel szemben csak jobb és rendszerbe foglalt, egymástól szigorúan izolált kerületi beosztást kértünk, azt remélve, hogy a színigazgatók nyugtalanító guerilla portyázásainak megszűnésével a leszegényedett magyar társadalom is könnyebben tudja teljesíteni kötelességét azzal az egyetlen színtársulattal szemben, amelyet Bukarestből a céltudatosan és észszerűen kikerekitett színi kerületbe dirigálnak. Most már meakulpázva kell vallomást tennem arról, hogy a komikumig naiv voltam és velem együtt naivak voltak mindazok, akik azt remélték, hogy Bukarestben jóhiszemű szinházpolitikát csinálnak a magyar színészet érdekeinek figyelembevételével. Tudjuk azt, hogy a koncessziók kiadása alaposan megkésett. Tudjuk azt, hogy a kerületi beosztás elve csak elv maradt, ezzel szemben azonban nem is egy, hanem két úgynevezett „portyázó ’' koncessziót is kiadtak, amelyek most már legalizált fegyverekkel gáncsolhatják el a kerületekbe osztott színigazgatókat. Azt is tudomásul kellett vennünk, hogy a színigazgatók kiválasztásánál a legkülönbözőbb szempontok érvényesültek és ezek között a szempontok között leginkább a protekció és a kilincselés játszott szerepet. Direktori stallumot kaptak kóristákból „művészekké ” felcsapott vabankó'rök, segédszinészek és eskóristák, ellenben nem kapott például koncessziót az a Fekete Mihály, aki annak ellenére is, hogy színházából kidobott egy goromba pénzügyi ellenőrt, izig-vérig művészember és azok közé a színigazgatók közé tartozik, akik — szinte hihetetlen kivétel — nem szokták becsapni tagjaikat. Rebreanu vezérinspektor ur „újításait” is ismerjük. Egyetlen „vívmány ’ ’ a kaució felemelése, ezzel szemben azonban arról kell értesülnünk, hogy a múlt esztendőben nagy garral bejelentett színházi adó leszállítás, illetve a 26 százalékos adónak a többségi színházak 13 százalékos adójával váló egynevezőre hozása, az uj színházi évben egyszerűen elsikkadt és például a nemrég Nagyszebenben igen rossz üzleti eredménnyel játszó Janovics-szintársu- lat minimális bevételeiből nem 13, hanem 26 százalékot volt kénytelen leadni a kultúra nagyobb dicsőségére az államkincstárnak. Nem történt semmi a színészek jegykedvezménye tekintetében sem. Ellenben néhány obskúrus direktor intervenciójára a sziniszezon kezdetét október 15-ére tolták ki, bizonyára azzal a mellékgondolattal, hogy a magyar színészek addig kolduljanak. Objektiven állapítsuk meg azt is, hogy az újdonsült színigazgató urak megfelelően alkalmazkodnak ehhez a bukaresti szinházpolitikához. A mai napig még csak a kolozsvári színtársulat van teljesen megszervezve és a többi színigazgató a kiéheztetés annyiszor bevált elvi álláspontjára helyezkedett. Ugylátszik, erre nem terjed ki Rebreanu ur jóindulata figyelme. Hiszen nem mondjuk, nem kellemes az erdélyi magyar színészek és színigazgatók ügyes-bajos dolgaival túlontúl sokat foglalkozni. Rebreanu ur érthetően megunta már azt a sok zaklatást, amelynek színészek és direktorok részéről az utóbbi hónapokban ki volt téve. Csakhogy — engedje meg kitűnő irótársunk és a még kitünőbb szépművészeti vezérinspebtor — ha a mi tanácsunkra hallgat, sokkal egyszerűbben oldhatta volna meg a dolgokat. A magyar színészet kérdése elsősorban a magyar társadalom szívügye, tehát neki igen könnyű megoldás állhatott volna a rendelkezésére. Nem kellett volna mást tennie, mint a kolozsvári színházi ankét alapján elkészült memoran- dumhez alkalmazkodnia, eszerint kellett volna kihasítania a színi kerületeket, ha négyszem közt megkérdez akár engem, akár mást, színigazgatói névsorral is szolgálhattunk volna és akkor könnyű lett volna számára a felelősséget és ódiumot egyszerűen ránk tolni. így azonban legnagyobb sajnálatunkra mi vagyunk abban a kedvező helyzetben, hogy ráolvassuk: ezt a kérdést alaposan sikerült elrontania. Lehet, hogy nem sokat törődik a mi kritikánkkal és azt fogja mondani, hogy neki a román állam szempontjai mindennél fontosabbak és fütyül a mi tanácsainkra, de akkor — engedje feltennünk ezt a szerény kérdést — mire való volt a bukaresti és a kolozsvári színházi ankét, mi célt szolgáltak azok voltaképpen? Mert, hogy a színházi dzsungelben nemcsak hogy nem sikerült rendet teremtenie, hanem azt még jobban összekuszálta, az immár kétségtelen. Annyi elégtételünk nekünk is meglehet, bogy most, — vegye ezt akár jóslat- nak is — az uj színházi szezon kezdetén megállapítsuk: az erdélyi magyar színészet berkeiben olyan hangos botrányokra van kilátás, amelyeknek lármája talán még Bukarestbe is fel fog hallatszani. Szász Endre. Pontos dátum: ma este kilencig Ez a dátum nagyon fontos és nem lehet meghosszabbítani. Eddig az időpontig tudja csak fenntartani a Magyar Színház titkári hivatala a mult évi bérlők helyeit. Aki tehát a megujhodott, gazdag eseményeket Ígérő színház uj szezonjára is biztosi- tani akarja megszokott, régi helyét, közölje kívánságát este kilencig a titkári hivatallal. Az idén lényegesen olcsóbbak a bérleti árak, mint tavaly. Minthogy csak premiér, A) és B) bérlet lesz, ezért sokkal több újdonságot fognak kapni a bérlők. Felfrissített, megnövekedett társulat^fog gondoskodni a közönség igényeinek kielégítéséről. A magyar és külföldi színpadok minden újdonságát lekötötte már az igazgatóság. A héthónapos szezonra érvényes bérletjegyek árai a következők: P remiért) értetnél havonta: páholy 1550, elsőrendű zsölye I. sor 620, II.—IV. sor 570, másodrendű zsölye 510, elsőrendű támlásszék 390, másodrendű támlásszék 310, harmadrendű támlásszek m Nagyarányú, hasznos statisztikával ellátott és a háború || utáni viszonyok pontos ra|zát és adatait feitlintetö Világatlasz Jelent meg magyar nyelven! hí. §1 78 fő és 155 melléktérkép, 195 lap statisztika, 142 lap névmutató van a kötetben. |2®ip f a földkerekség fotográfiája, áttekinthető, precíz térte Jbs ÜRÄ f^%ssr!n3 m W képek és statisztikai adatok formájában. §g«|p && 1#IFI ^|¥l| keresztmetszete mindannak, amit a mai ember a mai Site IPs *1 W társadalom életéről tud. Ára 175© Bei. MßgrendielheSü 1© havi részletfizetésre. Ö világháború kitörése óta nagyot változott az emberi társadalom berendezkedése. Az egyes társadalmi rétegek életmódjának keretei ugyanúgy eltolódtak, mint az országhatárok. És a müveit magyar olvasónak^ mindmáig nem volt egy megbízható kézikönyve, amelyből a földkerekség uj állapotáról értesülhessen. Tétován, bizonytalanul mozgott képzelete, valahányszor egy külföldi hirt, egy külföldi adatot hallott. Ezt a hiányt most tökéletesen pótolja a „FREYTAG VILÁGATLASZ, melynek finom térképmetszetei a világ legkiválóbb kartográfiai müinté- zetében készültek. Ugyanilyen kifogástalan a világstatisztika is, melyhez hasonló magyar nyelven még nem jelent meg s amely annyira áttekinthető, hogy a laikus is úgy lapozhatja, mint egy szórakoztató izgalmas olvasmányt. Mint egy regényt, mely az egész mai emberiség sorsát és a földkerekség s a körülöttünk levő világegyetem leglényegesebb vonásait vetíti elénk. Ez a könyv a földkerekség fotográfiája, áttekinthető, művészien precíz térképek és statisztikai adatok formájában. vágja fel és felülije be f> kiadóhivatalnak M T. „KELETI ÚJSÁG” KÖNYVOSZTÁLYA, CLUJ-KOLOZSVÁR PIAŢA UNIRII (FŐTÉR) 4. Megrendelem Önöknél „FREYTAG FÖLDRAJZI ÉS STATISZTIKAI ATLASZ“-ÁT 1750 lei árban. Az utánvételei szállításkor 175 leit és a szállítási költségeket fizetem és kötelezem magamat a fennmaradó összeget egymásután következő 175 leies havi részletekben Önöknek postán beküldeni. A könyv a vételár teljes kiegyenlítéséig az önök tulajdona. A részletmulasztás és az átvétel megtagadása a részletfizetési kedvezményt megszünteti és a hátrá lékos vételár egyszerre esedékessé válik. Ez a megrendelés vissza nem vonható. Kelt................................................................ 1930. Név Pontos cim
