Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-14 / 202. szám

XIII. ÉVF. 202. SZÁM. Látogatás a magyar idegenforgalom főhadiszállásán Bécsés Prága idegenforgalma csökkent. Budapest idegen- forgalma emelkedett — A magyar idegenforgalmi szervek Európa nagyobb városaiban a „Magyar-ház“ köntösében turisztikai propaganda szerveket akarnak létesíteni — Mit kapott és mit vár Magyarország az utódállamoktól ? (Budapest, szeptember 12.) Ha egy ország ki­csöppen régi mesterségéből és elszegényedik, úgy csinál, mint más szegényemben: uj állások, uj mes­terség után néz. Magyarország a trianoni szerző­dések óta mindig a legnagyobb nehézségekkel küz­dött, de ezek a nehézségek az általános világgazda­sági válság hatása alatt egyre fokozódtak. Am az iország eleven erejére mutat, hogy nem veszti el a fejét, megpróbálja nyakon csípni a számára kínál­kozó gyér lehetőségeket és ezt a célt szolgálja — a Románia számára is megfelelő tanúságképpen — az idegenforgalom. Hat vagy nyolc évvel ezelőtt még a külföldi tu­risták számára Bécs és Velence jelentette azt a határvonalat, ameddig érdemes elmenni. A mai magyarországi idegenforgalmi propagandának az a lényege, hogy az idegen ne forduljon vissza a bécsi állo­máson, de szánjon rá nehányszáz kilométer, és hagyja ott a pénzét Budapesten a Bala­tonnál, vagy a Hortobágyon. Mellesleg: ha a román vezető uraknak volna egy kis sütnivalója, gondoskodnának arról, hogy az idegen tovább menjen Budapestnél is. Végtére Erdély szépségei állanak olyan színvonalon, hogy az idegen mifelénk is „forogjon.“ Nagyon bölcsen mondotta e sorok Írójának Bársony Oszkár, a MÁV menetjegyirodák vezérigazgatója, a magyar idegenforgalmi propaganda vezérkari főnöke, hogy a Nyugatról érkező embernek nem luxusszállodák­ra, Párizst lepipáló mondainc életre van szüksége, __ természetesen a rendes elszállásolások, étkezés, kényelem sine qua Ilonja minden propagandának, __ de azok a néprajzi, természeti sajátosságok a vonzóak, amelyek Európa keleti országait a nyu­gati országoktól megkülönböztetik. A külföldi utazási propagandának legfőbb vonzereje az olcsóság. Budapesten rájött a külföldi, hogy olcsóbban él, mint Berlinben, vagy Madrid­ban, viszont Romániában, húsz százalékkal legalább is, még olcsóbban élhet, mint Magyarországon. Dehát mindezt emlegetni a vízumkényszerek, az nat. Tanár ur, ha a lelkem most szövet lenne, a ha­todik emeletről a földszintig érő gyászlobogót le­hetne varrni belőle. T>e ezektől az érzésektől meg tudnék halni. Ezek legyöngitik, elbágyasztják az embert. Azonban az irigység... Tanár ur, megmon­dom őszintén, meggyónom: tudom, hogy a felesé­gem férjhez fog menni Sándorhoz. Tudom egész bizonyosan. Látom. Ha valaki kérdezné tőlem, hogy kinek kívánom tehát a feleségemet? Nem tudnék rá mást mondani: Sándornak, a legjobb barátom­nak. De tanár ur, mégis, én nem tudom, hogyan van, én e miatt nem tudok meghalni. _ A tanár megfogta a beteg kezét, a mellette lévő kendővel letörölte halántékáról a verejtéket, egy percig összeráncolta a homlokát, villogó pápa­szeme fölött s atyáskodva kérdezte: _ Zenő Sándorról beszél? __ Igen. — Barátom, épp most operáltam. Hirtelen vak­bélrohamot kapott. Átfuródásos vakbélgyuladása volt. Ő nem lesz a maga utódja szegény. Aligha éri meg a reggelt. A beteg két keze egymásba fonódott a döbbe­nettől. __Tanár ur, kérem, nagyon kérem, ne mondja meg a feleségemnek... __nyöszörögte szaggatottan, mintha Morse-jelekben beszélt volna. És úgy érezte, hogy langyos fürdőszobában fürdő vár rá. A teste fokonkint könnyebb lett. Nem volt már rajta és benne semmi teher, egy nagy szárny volt, aki csak repülni tud. __Halló__Zengő Sándor, te vagy?__szólt a tanár pár pe'rbcel később a telefonkagylóba. __Sze­gény barátod befejezte. Értesítsd kíméletesen a fe­A halott arcán még ott fénylett a könnycsepp kanyargó nyoma. Olyan girbe-gurba volt ez a pyom, mint az emberek utjai a földön. idegenadók, a primitív szállodai viszonyok, a ka­tasztrofális autóutak hazájában falrahánytborsó számba megy. Beszédes statisztika. Fenn vagyunk a magyar idegenforgalom fő­hadiszállásán, abban a világban, amelynek muní­cióját a plakátok, prospektusok, brosúrák, diórá­mák, stereoszkopok, filmek, rádió, fényreklámok, menetrendek és más propaganda eszközök óriási készleteit teszik ki. Itt irányítja a magyar idegen­forgalmai; a kitűnő Bársony Oszkár, aki szívós munkával és ötleteinek kiapadhatatlan bőségével már évek óta lelke az idegenforgalomnak. A főha­diszálláson megkapjuk a legfrissebb statisztikát. A legutóbbi évek statisztikája szerint. Prága idegenforgalma közel háromszáza­lékkal, Bécs idegenforgalma pedig három és félszázalékkal esett, Magyarországé el­lenben emelkedett. Az 1930. évi statisztikának csak hat hónapra ter­jedő adatait ismerjük, a lényeges forgalmat a még ismeretlen hat hónap teszi ki. Augusztusban zajlott le ugyanis a Szent István-hét, az ezzel kapcsolatos 'Szent Imre ünnepek, amelyek bizonyára jelentős számot képviselnek majd a statisztikában. Az ide­genforgalmi iroda • statisztikai adataiból kitűnik, hogy például 1913-ban 657 olasz látogatott el Bu­dapestre, ennek az évnek első felében már 1857, 678 francia, 1930-ban 1071, 17 görög. 1930-ban 207, 10 ausztráliai ez év 6 hónapjában 135, 1913-ban 610 amerikai, 1930 első felében 3662. E néhány ki­ragadott statisztikai adat világosan mutatja, hogy Magyarország mind jobban benyomul éppen azok­nak az országoknak az érdeklődésébe, amelyek nem csupán gazdaságilag rendkívül erősek, de a magyar nemzet propagandája szempontjából is számottevő. A propaganda rögös útja. Arra a kérdésre, hogy miként tudta Magyar- ország az idegenforgalom terén e letagadhatatlannl tiszteletreméltó eredményeket elérni, kapom a kö­vetkező választ: — Nekünk általánossá kellett tenni azt a föl­fogást, hogy Budapest nélkül minden európai utazás csonka és hiányos. Első nagy intézményünket ezerkilencszáz- huszonötben alakítottuk ki, a magyar ide­genforgalom érdekeltség szövetségét, de ezt már jóval megelőzte az idegenforgalmi vállalat, amely most IBUSZ név alatt működik. Az idegenforgalmi vállalatok koncérajébe belekapcsolódott a Budapest fürdővárosegyesület, Székesfővárosi Idegenforgal­mi hivatal, a Duna Szövetség, a külügyi társaság­nak Idegenforgalmi szakosztálya. A siker egyik tit­ka volt, hogy a külföldről Magyarországra érke­zőnek a vasúti menedékkedvezményt és vizumked- vezményt tudtuk biztosítani. Forgalomba hoztuk „Három nap Budapesten“ cimü jegyfüzetünket __ és itt kiváló informátorunk egy vaskos kötetre mu­tatott _ ebből kitűnik, hogy nyolcvan pengőért a külföldi utas nem csupán a legelőkelőbb szállodák­ban teljes ellátást kap, de vasutijegy kedvezményt, vizumkedvezményt is, autócarokat, rendkivül ked­vezményes színház és fürdő jegyeket, könyveket stb. stb. Ezek az étkezési jegyek úgy vannak ösz- szeállitva, hogy az illető nincs szállodájához kötve, például a Geliért szállodába lakik, de vacsoráját Margitszigeten is elköltheti, f Fájdalom, Magyar- ország még nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy olyan idegenforgalmi propagandát fejtsen ki, mint a nyugati államok. A németek csupán newyorki propaganda irodájuk föntartására évente 225.000 dol­lárt költenek A németeknél egyetemi tanszéke van az idegen propagandának és az idegenforgalmi reklám kifej­téséhez tudományos ankétokon épp úgy „Werbe­plan“-t állítanak össze, mint ahogy az építész meg­csinálja magának a Bauplanját. Szédületesek azok a számok, amelyeket egyes állam idegenforgalmi téren elér. A svájci szállodákba befektetett tőke nagyságát már 1912-ben egymilliárd svájci frank­ra becsülték és a szállodák bevételeit pedig 251 millióban állapították meg. Ugyanigy Olaszország­ban, ahol közel kétmillió lirát ad az állam szub­vencióként az Elit-idegenforgalmi irodának. Nem is beszélek azokról a mammut-vállalatokról, mint amilyen a Cook, amelynek csak a londoni Piccadillyn épült palotája kétezer tisztviselőt foglalkoztat. Magyarország ezt egyelőre nem teheti meg. A mi propagandánk más természetű és számol az -anyagi eszközök fogyatékosságával. Az állam maga megértő az idegenforgalmi törekvésekkel szemben, ennek jele, hogy öt állammal szüntette meg a ví­zumkényszert, a vám és útlevélvizsgálatokat a mi­nimálisra enyhítette és ahol csak lehetséges, olyan hivatalnokokat alkalmaz, akik a külföldiek nyelvét beszélik. A magyar idegenforgalmi propaganda élén­kítését célozzák a nemzetközi kongresszusok is, igy például most zajlik le többszáz külföldi elő­kelőség részvételével az építészek nemzetközi kon­gresszusa. A mi elvünk, hogy az idegen nagyon jól érezze magát és én tudnék is mutatni önnek igen nagyszámú levelet, melyekben a külföldiek azt Írják nekünk, hogy sehol egész Európában nem érezték olyan jól magukat, mint Budapesten. fl magyar turisztikai propaganda uj utjai — És mi a miagyar idegen szerveknek legkö­zelebbi munkaprogramja? — tettük föl a második kérdést. — Létesítenünk kell Bécsiben., Berlinben, Velencé­ben, Párizsban, az autódét tárnok központjaiban idegen- forgalmi propaganda képviseleteket, aimieíyek, mint egy-egy „magyarház“ már tetszetős magyar építészeti stílusuknál és berendezésüknél fogva szolgálnák az ide­genforgalom ügyét. Becs és Budapest között most épül ki az uj aufóut és az » terv, hogy gyors aiutőjárattal, vagy sinautóval, vagy pedig még inkább egy gyorsan közlekedő moto­rossal. Bécset közelebb hozni Budapesthez. Át kelll épí­tenünk az országutakat és ideális volna egy „autostrada“ létesítése Velence—Budapest—Bécs között a Bala­ton érintésével. Külföldi diplomáciai szerveink meg kell alapítsák „a magyal-ország barátainak“ egyesületeit és törődnünk kell alzizai, hogy minél olcsóbbá tegyük az utazást bel­földi viszonylatban is. Az egész világon fejlődik az idegenforgalom, de nehogy azt higyjük, hogy a gazdag emberek Utaznak. Az utazás demokratizálódott. Pél­dául Németországban 1913-ban második osztályú utas volt öt SZálzalék, 1926-ban már csak 1.36 százalék. Harmadik osztályú utas volt 1913-ban 36.12 Százalék, negyedik osztálya utas 59.45 százalék, 1926-ban har­madik osztályú Utas 16.88 százalék, negyedik osztályú utas 81.97 százalék. Ezek szerint az utóbbi években a lakos­ságnak 80 százaléka negyedik osztályon utazott. Magyarországon nincs negyedik osztály. A budapesti menetjegyirodákban megváltott jegyek 4 gziázaléka volt első osztályú, 42.59 százalék másodosztályú és 53.36 százalék harmadik osztályú utas. A szegény emberek is utazni akarnak és ebből a meggondolásból építettük ki a belföldi turisztikai forgalmat, még pedig olyan­formán, hogy az egyes városokban gasztronómiai événementeket készítünk elő aia utas számára. De ez a vándorforgalom szisztématikus kiépítése még csak most kezdődik. A harmadik kérdés: hogy alakul ki a kapcsolat a magyar idegenforgalmi szervek és az utódállamok, je­lesen Románia idegenforgalma között? — A menetjegyirodák nem ismerik a politikát. Amikor még a politikai szervek egy lépést sem tettek a loearnói szellem gyakorlatositására, a® európai ide­genforgalmi intézmények Inár megkezdették ezt a bé­kés, pacifikáiló munkát. Érintkezésünk a logbarátsá- gosabb az utódállamok szerveivel és namcsak mi, de az egész ország kereskodői közvéleménye állandóan hangoztatja a ví­zumkényszernek az utódállamokkal való leépítését. — Ami Romániát illeti, az 1930 évi féléves sta­tisztika szerint Erdélyiből közel 8Ó0Ö ember jött föl Budapestre és ez a szám az év végéig jelentékenyen emelkedni fog. A régi magyar területekről ebben az időszakban Budapesten eltöltött éjjeleknek a száma 56.895. Ezzel teimben az ÖssZes különböző külföldiek hat hónap alatt 107.831 éjjelt töltöttek Budapesten. Az utódállamok között Románia fejti ki légkevésbbé az idegenforgäiltoi propagandáját. Pedig Románia tu­risztikai szempontokból óriási lehetőségek előtt áll, feltéve, ha felismeri azt a princípiumot, amellyel az idegenforgalom áll, avagy bukik. (1. e.)

Next

/
Thumbnails
Contents