Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)
1930-09-13 / 201. szám
im. trr. sznt. Jag8rrllia»& Mălai piispi a rehnsitss nagyítót legfőbb feladatlak a IM teherviselésiek mepfnrntóíásáí látja "" ' ~ 4 Tízezer résztvevőre számítanak a marosvásárheSyi ref. naqyhéten Hét betegápoló-d^akonissza vizsgázott !e Makkai püspök előtt (Marosvásárhely, szeptember 11.) Marosvásárhelynek^ ismét nagy napjai vannak. Alig fejezték be Erdély kisebbségi orvosai tudományos szempontból is nagyjelentőségű konferenciájukat, az erdélyi református magyar társadalom reprezentánsai adtak találkozót itt egymásnak, hogy a néhány év óta rendszeresített református nagyhét keretében beszéljék meg legfontosabb lelki és anyagi problémáikat. A református nagyhétnek nem is lehetett volna méltóbb színhelye, mint a székely főváros ősi kollégiumával, kiterjedt és vallásához mindig ragaszkodó nagy református társadalmával. De nemcsak a reformátusok, hanem a város egész magyarsága nagy szeretettel várta és fogadta vendégeit. Marosvásárhely jellegében még ma is szin- magyar város, a román szó csak elvétve üti meg a járó-kelő fülét és ha a nagyszabású román templom építkezések, amelyek azonban egy idő óta szünetelnek, igyekeznek is Vásárhely magyar színeit le- tompitani, maga a város magyarsága minden gazdasági leromlottsága mellett is hiven ragaszkodik faji érzéséhez, ugyanekkor azonban a felekezeti béke megbonthatatlanságához. Vásárhelyen ma mindenütt a református nagyhét a beszédtéma és akármerre megy az ember, a református lelkészek puritán egyszerűségű egyenruháját, a fekete szalonkabátot látja. Az arcokon komoly ünnepiesség, de ott van rajtuk a belső harmónia derűje is. Ezek az emberek láthatóan kikapcsolták magukat legalább ezekre az ünnepi napokra az élet mindennapi tülekedéséből, harcaiból, amelyekből pedig nekik is bő rész jutott, hiszen a falu kiszolgáltatottsága a hatalmaskodó helyi potentátoknak közmondásos. De ott van az arcukon a harc- edzettscg keménysége is, mert valamennyien jól tudják: küzdelmük nem egyéni küzdelem, hanem a magyarság faji harca. Az ünneplő Marosvásárhely. Nehány éven belül másodízben választották a református nagyhét színhelyéül Marosvásárhelyt. Ennek külön oka az a körülmény, hogy a vásárhelyi kis templom immár 100 éves és egy másik jelentős kulturintézet, a református leány középiskola ugyancsak ebben az évben ünnepli fennállásának 40 éves fordulóját. De a vásárhelyi kollégiumnak ezek mellett is van egy házi ünnepe. Mikor a kollégium uj épülete elkészült, arra már nem futotta, hogy a dísztermet úgy rendezzék be és olyan méltó köntöst adjanak neki, mintahogy szerették volna. A nagyhírű kollégium vezetőit régóta foglalkoztatja a gondolat, hogyan tudnák ezt a hiányt pótolni. Mert a vásárhelyi ősi skóla sem egykönnyen, sőt egyáltalában nem tud kiszakítani amúgy is megapadt költségvetéséből százezreket, amibe egy ilyen díszterem-berendezés kerül. A régi világban '.— még ma is nyomát találjuk a nagy időt megélt templomokban _ urvaosorai kelyheket, térítőkét, a szószék szőnyegét szokták nagylelkű patronusok adományaiból megújítani. A kegyes adakozók szépen ráhimezték, vagy ráhimeztették nevüket az ajándék-teritőre, imigyen állitván maguknak hosz- szu időre szóló emléket. Nagy Endre kollégiumi igazgató ugyanilyen módon oldotta most meg a diszterem berendezésének nem könnyű probléma ját. A diszterem bútorainak stílusa egységes ugyan _ masszív, feketére lakkozott tölgyfa padok, impozáns karosszékek, _ de minden padnak és széknek a költségét más-más viselte és áldozatkészségüknek jutalma a bútorokra helyezett felírás, az adakozó az utódok számára megörökített neve. A diszterem igy kapott egységes, fényes külsőt, azok pedig, akik az áldozatot hozták, méltó jutalmat. Makkai Sándor püspök a ref. nagyhetekről. A református nagyihét rendkívül gazdag aminka- progra-mot ölel 4M ebben az évben és épen a feladatok sokaságára Való tekintettel állapították úgy meg a munkatervet,'hagy külön napokra osztották be a tanító, a tanárak, a lelkészek, végül pedig a nfcövetsé- gek problémáit. A nagyhét tanácskozásairól tudósítónk napról-napra tart beszámolót. Mi azonban helyesnek találtuk, hogy magát' Makkal Sándor püspököt kérdezzük meg azokról az általános irányelvekről, amelyek az idei nagylietet dominálják. Mindenekelőtt arra kértük a reformátusok népszerű püspökét, hogy egy kis történeti visszapillantást vessen a református nagyhét gondolatának megszületésére és mivel már a hetedik ilyen összejövetelt rendezték meg, történetére is. — Az első református nagyhét 1921-ben folyt le Sepsiszentgj’örgyön. Nagy Károly püspök gondolata volt ez, hogy a háború alatt, felgyűlt egyháztársadal- tni nehézségieket, a lekészképzésí konferencián beszéljék meg. Ezen az értekezleten kizárólag csak lelkészek vettek részt. Ezeknek a tárgyalásoknak nemcsak az volt a kiemelkedő' fontosságuk, hogy a hitélet fejlesztésében nagy szerepet játszó és igen népszerűvé vált református nagyhét alapját vetették meg, hanem azért is, mert a kultusz tárgyalások alkalmával is nagy hasznát vettük. — Másodízben 1925-ben rendeztünk református nagybotét, ugyancsak Marosvásárhelyen. Ennek már nagyszabású programja volt, Nagy Károly püspök azonban már betegsége raialtt nem vehetett részt rajta és igy a tanácskozásokat én vezettem. Itt határoztuk el, hogy legfontosabb kérdéseink megbeszélésére évről-évre össze fogunk jönni. 1920 szeptemberében valóban meg is tartottuk a konferenciát Nagyréveden, azután pedig sorra, következtek Brassó 1927-ben, Tor- da 1928-ban, Nagykároly 1929-ben, most pedig Maros- vásárhely. Évről évre megfigyelhettük az érdeklődés fokozódását. A Nagyenyeden rendezett. református nagyhétnek még 6000 résztvevője volt, a rendkívül impozáns tordai ünnepségekre 10 ezernél nagyobb közönség sergelétt össze, a nagyikárolyi résztvevők száma szintén elérte a tízezret. — Most elsőizben történik meg, hogy a nagyhét tanácskozásait, az egydiázi funkcionáriusok foglalkozásit szerint csoportosítottuk. Az volt ugyanis ezzel a célunk, hogy a különböző problémák rendszeresen megvitatás alá kerüljenek. Az érdeklődés az idén sem Ugyancsak Makkai püspök hivta fel a figyelmünket arra is, hogy lelkes munkával sikerült megvetni az alapját a református diakonisszák szervezetének Erdélyben is. Két esztendővel ezelőtt szentelték fel Erdélyben az első diakonisszát és ez az újszerű kezdeményezés azóta a legfényesebb próbát állotta ki. Szerdán ismét 'hét diakonissza, tette le a. vizsgát Makkai püspök jelenlétében és ezzel a bategápoló-diakonisszák szánva 18-ra emelkedett. Valamennyien a marosvásár helyi modern nj szanatóriumnak alkalmazottai, illetve betegápolónői és kifogástalanul teljesitik feladatúkat. — A diakonissza-intézmény — mondotta Makrai püspök — az ÖnfeiláJdacés áldozatkészségén alapszik, Ä diakonisszák fizetést nem kapnak, csupán ellátást. és ruhát, de nem attól az intézettől, amely alkalmazza őket, hanem saját szervezetüktől. A uii diakonisszáink abban különböznek a külföldiektől, hogy nem egyesületi, hanem egyházi alapon szerveződték meg. Azt, tervezzük, hogy nemcsak betcgápoló-diako- íjis'szákat képezünk ki, hanem tamitó cs iqlkészi működéiben segédkező Aiakrtnisszákait ie. Reméljük, hogy eddigi szép eredményeink mellett a jövőben az intézmény még fejlődni fog. Az érdekes beszélgetés véget ért, nem rajtunk múlott, hogy nem folytattuk tovább, de Marosvásárhelyen ma nincs clfoglaltabb emb9r Makkai püspöknél. A tanárok napja. A református nagygyűlés második napja a tanárok napja volt. Kovács Benedek nagyenyedi vallástanár mondott a bevezető istentiszteleten beszédet. Azután kezdetét vette a tanári gyűlés, amelyen dr. Makkai Sándor püspök elnökölt. Bevezető előadásában Erdély történetéről és Erdély eszményéről beszélt. Ez a viszony elválaszthatatlan Erdély történetében, de legkivált a kollégiumok történetében. Tíz év óla azonban szomorú szerep jutott a református kollégiumoknak. Élet-halál harcról vau szó. A becsületre, vallásosságra, _ 5 csökkent és bizonyosra veszem, hogy vasárnapig a résztvevők ez ám a szintén el fogja érni a 10 ezret. — A VII. nagyhét alkalmával pontosan körvona- lozhatom célkitűzéseinket, amelyeknek sikeréről is beszámoltunk már. Első célunk, hogy a református öntudatot elmélyítsük, ami azt hiszem, nemzeti és társadalmi szempontból egyformán fontos. Feladatunkat azzal a határozott céllal végezzük, hogy annak semmi éle sincs a többi felekezetikkel szemben, csupán azou a kereten, belül végezzük munkánkat, amelyet a re- formátusság az erdélyi magyarság egyetemében elfoglal. — A mostani konferencia tárgyalási anyagán két főgondolat vonul végig: a református saijtó fejlasstéso 63 a társadalom megszervezése. Nagy súlyt helyezek ugyanis arra, hogy a református sajtó megerősödjék. Elsősorban a sajtótermékeknek az a részo kívánja meg a fejlődést, amely a nép művelését szolgálja. Gyarapitanunk kell jogi, kereskedelmi, mezőgazdasági, földrajzi ismereteit. Figyelmeztetnünk kell azokra a betegségekre, amelyek ellen védekeznie ''kell. Tervbe vettük egy refofismártun lexikon kiadását, mindezeknek a feladatoknak a megoldását egységesen kell intézni a jövőbem Iraktorjesetés céljaira 4 millió lejes alapunk van, amelyet kizárólag altruista alapon akarunk céljaink szolgálatába állitani. Hangsúlyozom, hogy kizárólag ismeretterjesztés, népnevelés a célunk, az a vélemé- nyünk, hogy a napi sajtó munkájába nem avatkozhatunk be. mert a politikától távol akarjuk tartani magunkat. — A társadalom megszervezése alatt azt értem, hogy a kisebbségi életnek a családi szervezet gondolatéhoz kell alkalmazkodnia. Népünket öntudatosabbá kall tennünk, hogy a fokozódó terhekből többet tudjon elviselni. Mag kill reformálnunk a hívok tehetrvi- sdásét, amit nézetem szeririS a logmegfc- Időbbem külföldi mintára olyképpen szer- vzzhstüWk át, hogy élotbcüóptetjük a rend- szeDösitsjtt, önkérttes adózást. Nem adóképpen, hanem adományok felajánlásával, amely nem ad hoc, hanem évről-évre megismétlődő kö- tolef'égtéljesités volna s majdnem minden ránk háruló feladatot sikerre vihetnénk. Ezeket mondotta Makkai püspök és mi siettünk megnyugtatni, hogy valóban ezt a módot tartjuk a legalkamasabbuak a súlyosbodó gazdasági válság leküzdésére. Az adó kényszere nélkül, tisztán a hivek belátására építve kell megszervezni a magyar társadalmat és ha a próba sikerül a re formáim colénál, a példaj) a közélet minden pántján alkajmázni kel!. tudományra és a faiságra való nevelésre rendelt gárdában a tanárság képezi a középső hadat, a tanítóság és papság a szélső szárnyakat. Beszédében kiemelte a kollégiumi nevelés uj ‘eredményét, a nők nevelését. Utána Járav István nagyenyedi kollégiumi igazgató tartott előadást Középiskoláink legfontosabb problémái címmel. Sokkal súlyosabb feladat ma felekezeti tanárnak lenni, mint a múltban. Ma az állam védelme C3 segítsége nélkül áll a kisebbségi tanár. Indítványában jó tankönyvet, a tanárság helyzetének előmozdítására a sajtóval való szorosabb kapcsolatot kért, majd a tanári utánpótlásról beszélt. Végül azt indítványozta, hogy a kath., rcf. és unitárius tanári kar küldöttséget menesszen a közoktatásügyi minisztériumba és kérjék a felekezeti tanároknak az állami tanárokkal való egyenlőnek nyilvánítását, valamint a fizetéseknek az állami tanárok fizetésével való nivellálását. Makkai püspök hozzászólásában javasolta a tanároknak a néppel való élénkebb kontaktusát. Ezután Kovács Benedek enyedi vallástanár a Középiskolai tanár szerepe a belmisszióban címmel tartott előadást. Több hozzászólás után az ülés 1 órakor megszakittatott. Délután 4 órakor Járay István Feladataink az .iskolai tanárpótlás körében címmel tartott előadást. Utána Kernné, a sepsiszentgyörgyi lánygimnázium igazgatónője, a bibliakörök és vasárnapi iskolák szerepe a kultúra fejlesztésében cimen értekezett. Szíjgyártó Gyula az examen de capacitaterol tartott előadást és azt javasolta, hogy egy törvényjavaslatot szerkesszenek, mely a capacitaten elbukott tanárjelölteknek megengedje a középiskolai tanárbizottság előtt lefolytatott vizsga után felekezeti tanárrá minősítését. Este 7 órakor istentisztelettel záródott a tanárok gyűlése, melyen Peleskei Sándor beszélt és Biró András mondta a fohászkodást, Tizennyolc diakonissza
