Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-12 / 200. szám

ÜLŐFIZETÉS BELFÖLDÖN ORSZÁGOS . viselőház _ _____ * „ rTm~ ^ Is*'’ POŞTALA PLA­BUD-‘v . ^"££5?*” CW-Koíoavii.. /! MmMfMsMyAM _ Claf-Kolozsvár, 1930 szeptember Î2 Péntek 1 évre 1200 lej, félévre 000 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej, 12 oldalas szám ára 5 lej. YARPÁRTÍ LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-OL 0-91. XIIL évfolyasa 2Q0»Ik szám —smssffiMsi’ss!-----------~ —— ELŐFI2ETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Bratiasra szelleme Hivatalos aiaprazat Vaida MríateréJéPőI Hihetetlen, hogy milyen nagy eseménynek tartják a Bratianu Vintila észretéritéset. Egy ön­fejű, megbicsaklott embernek a felvilágosítását ar­ról, hogy nem a legpolitikusabb dolog kitartani amellett a saját külön gazdasági programja mel­lett, amelynek elméleti alapja a nagyzási mánia és kikerülhetetlen végcélja: az utolsó falat kenyeret is kiütni az ország népének a szájából. Hosszú idő óta minden napnak volt egy hire arról, hogy Bra­tianu Vintilát igy fogják, vagy úgy fogják hívei befolyásolni, rákényszeríteni, rászedni a lemon­dásra. A programjának az elejtésére. Az ő pro­gramjával már tisztában van az ország, mert, a nagy, természeti gazdagság és békeszerződés adta óriási vagyon mellett, belekoldusodott. Az ö pro­gramjával alaposan tisztában van a világ, mert emiatt kerüli a külföld tőkeérdekeltsége és minden gazdasági tényezője az országot, mint járványos területet. Ez a program vezette be az uj, háboru- utáni Romániának a gazdasági életet abba a zsák- uccába, ahonnan most kiemelni nem tudja semmi­lyen erőfeszítés. És Bratianu Vintila, ez az egye­düli ember, nem akar tudomásul venni semmit ab­ból, hogy a bekövetkezett koldusság nem a boldog­ságnak az állapota, hanem makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy a mankókat is ki kell verni a megnyo- morodott emberek hónaljai alól. Vannak hírek arról, hogy sikerült rávenni va­lami immel-ámmal ráhagyott lemondásfélérc. tí ezt eseménynek tartják. Olyan nyomorult lett a mi gazdasági életünk, hogy tényleg ez is esemény len­ne, ha igaz lenne. Nem lehet tudni, hogy mit. hoz a belpolitikában a jövendő és nem lehet tudni, hogy milyen szerepet tartogat a jövendőnek a kiszámít­hatatlan titokzatossága ennek az embernek a szá­mára. Most még reménykedni szeretünk és remélni akarjuk, hogy átvergődünk ennek a gazdasági krízisnek a rettenetességein. Hinni akarjuk, hogy egyszer vége lesz, vagy valamilyen jelentős enyhü­lése lesz. De van egy ember, aki azt mondja, hogy nem szabad megengedni. Van egy ember, aki ma­kacs önfejűséggel bűnnek minősiti, hogy mi ki agarunk ebből a nyomorúságból vergődni. Neki külön speciális számításai vannak, amelyeknek alapja nem a mi életünk jövendője, hanem az ő és környezete helyzeti befolyása az ország kormány­zására, vezetésére, igazgatására. Bratianu Vintila, ha most lecsúszott körülmények között van is, szá­mit arra, hogy ismét uralkodni fog, mint ahogyan uralkodott a testvérbátyja s ahogyan ő uralkodott a testvérbátyja oldalán. Neki nem fontos semmi a világon, csak az a régi metódus, amivel a pártja az ország élén ájlott annyi időn keresztül s ez a metódus azon alapszik, hogy senki sem lehet gaz­dag az országban, csak ők. Az a liberális törzskar, amelynek élén mindig egy Bratianu áll s amelynek kezében fusson össze minden gazdasági érdekszál, de ennek a hálózati csomópont politikának ára az, hogy mindenki másnak le kell szegényedni. A liberális törzskar ezúttal úgy vette rá Bra­tianu Vintilát, ha tényleg sikerült rávenni, e program megváltoztatására, hogy a változott kö­rülmények között kormányképessé akarták tenni azt a régi uralkodó pártot. Mit jelent az, hogy rá­vették? Mit jelent az, hogy változtatást ígérnek, a programon? Annyit jelent, hogy csak ismerjék el a pártot most is kormányképesnek s ha egyszer kézbe kapnák a kinevezést, akkor tudni fogják, mit csinálhatnak. Ha Bratianu Vintila kormány élére kerülne most közelebbről, újból felöltené a makacs diktátor köpönyegét és nem lehetne vele beszélni. Ő megcsinálná, amit akar, ha az ország polgársága belepusztul is. Ezt ő megmutatta tiz esztendő alatt.\ A jövőt nem lehet tudni s nem láthatjuk a Bratianu Vintila szerepét az elkövetkezendő idők­ben. De szelleme vészesen kisert. (Bukarest, szeptember 10.) Az Adeverul s nyomában az ellenzéki lapok már hetek óta soroza­tos támadást folytatnak Vaida belügyminiszter ellen egy birtokoséra üggyel kapcsolatban. A vitá- ban most megszólalt a földművelésügyi miniszté­rium és kommünikében közölte a birtokcserével kapcsolatos okmányokat. Eszerint 192G decemberé­ben Garoflid, akkori földművelésügyi miniszter fölkérte Vaida Sándort, hogy adja el szamosme- gyei Olpi’etz község határában levő birtokát, mert. ott a minisztérium szarvasmarha tenyészetet akar berendezni. Vaida Sándor 1027 január 18-án vála­szolt. Kijelentette, hogy a birtokot nem adja el, de hajlandó cseréhe belemenni, valamely meg­felelő állami hirtok átadása fejében. Ez az állami birtok lehet Erdélyben, vagy akár az Ókirályságban. A minisztérium március 4-én vála­szolt és javaslatba hozta a tekintetbe jöhető birto­kokat. Vaida április 6-án ezek közül a giládi, vagy (Marosvásárhely, szeptember 10.) Erdély bőreci még visszhangoznak a katholiknsok impozáns három napos kolozsvári ünnepségeit bezáró tedeum utolsó akkordjaitól és Marosvásárhelyen máris egy másik zsolozsma dallama hangzott föl. Az erdélyi reformátu­sok a 132-ik zsoltár eléneklésével nyitották meg szerda délelőtt a református nagyhetet. A református kollégium elöljárósága, az egykáatanács és a nők szövetsége nagy előkészületet tettek, hogy a nagyhét belső tartalmának és áhítatának minél díszesebb és méltóbb keretet bizto­sítsanak. Az ősi református kollégium dísztermét pará­dés pompába öltöztették. A diszterem falának arany- diszitésü, zöld festésű színezetébe harmonikusan vegyül bele a terem szürkés-fekete bútorzata. Uj padokkal szerelték föl a dísztermet. A feketére politúrozott szó­széken a gróf Telekyek kilenc ágú koronás címere van és rajta a felírás: „A széki gróf Teleky nemzetség ajándéka“. A szószéktől jobbra-balra szürkés-fekete fá­ból készült páholyszerü székek. Mindegyiken rajta van az adományozók neve: dr. Makkai Sándor, gróf Beth­len Istvánná, gróf Bánffy Miklós, báró Bornemissza Elememé, Vásárhelyi János, báró Kemény János, Bcr- nádi Györgyike, Ferenc Mihály Zsigmond dr., Agyagási Károly dr. és Toldalagby József gróf. A szószék mellett hatalmas asztal és pódium áll, ahol a püspök, a püspök­helyettes, dr. Imre Lajos és az előadók foglaltak helyet. Itt is gyönyörű diszszékek vannak, az ajándékozók nevei­vel. Ott látjuk Bcrnády Györgyike, gróf Teleky Domo­kos és Mihály, Nagy Lajos, Rüdiger Jánosnc, Máté Já­nos dr.,'Jakab Béla és Czakó József dr. neveit. Az ünnepséget Farkas Jenő, a marosi körlet refor­mátus esperesének imája és beszéde nyitotta meg. Vallás- történeti visszapillantást vetett a kereszténység első idejére, történetére és a reformáció fontosságát hang­súlyozta. Ezután a néptanítókhoz fordult. Figyelmez­tette őket Jézus példájára. Az üdvözítő volt a nép első igazi tanítója. Előtte a tanítók rabszolgák voltak. Ő tette őket mesterré. A református magyarság jövője az iskolákban van. És ezt. az iskolát a tanító szivének kell igazi tartalom­Mai számunk 12 oldal a dohángiai területeket -választotta ki. A minisz­térium március 30-án a dohángiai területet jelölte ki, kiküldte Timoc mezőgazdasági tanácsost és Ciomag földművelésügyi felügyelőt a területek fel­becsülése végett. Az agrárbizottság 1927. má­jusában kedvezően véleményezte a cserét, a határo­zat végrehajtását azonban később felfüg­gesztették. Később 1928-ban a minisztérium visszatért az ügyre, uj bizottságot küldött ki, amelynek tagjai között volt Sorban kolozsvári gazdasági akadémiai rektor is. Végül 1930. május 13-án a földmivelés- ügyi minisztérium jóváhagyta a birtokcserét, amely ilyen módon minden törvényes követelményeknek eleget téve jött létre. A minisztérium e kommünikéje miatt újabb sajtótámadások kezdődtek. mai megtölteni. A szerdai nap a tanítók napja volt Ó3 az értékes értekezések egymás után hangzottak el. Ferenczy Gá­bor, nyárádszentbenedeki tanító a tanítók között tartott különböző tanfolyamokról számol be. Szekeres J. maros- vásárhelyi igazgatótanitó a tanítóság anyagi kérdései­ről beszelt. Sorra került az államsegély felosztásának, a tanítók természetbeni járandóságának kérdése. Az elő­adáshoz többen hozzászólottak s azután Makkai dr. püspök biztosította a tanítóságot arról, hogy az egyház vezetősége teljes mértékben szivén viseli a tanítóság anyagi helyzetének kérdését és azt, intézményesen akarja biztosítani. Kérte a tanítókat, hogy a papokkal karöltve munkálkod­janak azon, hogy a nép belássa, hogy iskoláját, ahol a gyermekei tanulnak, legnagyobb részben ő neki kell el­tartania. Lőrinczi Ferenc kolozsvári tanító a tanterv nehézségeiről, különös tekintettel a nemzeti tárgyak tanítására, témáról beszélt. Javasolta, hogy a tanács­kozásokról memorandumban kérjék a kormányt arra, hogy a nemzeti tárgyak anyanyelvcn való tanítását tegye lehetővé. Ez magának az államnak is érdeke, hiszen ilyen módon a gyermekek sokkal jobban föl tudják dolgozni ezeket a tárgyakat. Böjthe Zoltán abafájai tanító a szétszór­tan élő egyháztagok gondozásáról és a tanítók ilyen irányú kötelességeiről beszélt. Előadását nagy tetszéssel fogadták. A délelőtti program egy órakor ért véget. Délután négy órakor Csefó Sándor nagyenyedi tnnitóképezdei igazgató a mai gyermek kérdéséről be­szélt és az ideális gyermek képét rajzolta meg. Ugyan ezt a témát tárgyalta Adorjánná Veres Margit tanárnő előadása is. Este hét órakor templomi ünnepély volt, amelyen az imát Tótfalusy József mondotta, ntána pedig Gönezy Lajos dr. tehológiai tanár tartott előadást az Egyház feje címmel. Az ünnepélyen a református dalkör, továbbá Farezády Elekné és Dózsa Mária urhölgy ének­számai szerepeltek. . megkezdődött fHarosvásárheí^í a református nag^héf- —- —— ■ Szerda a tanítóság napja volt — Az oktatás-ügy problémáit vitatták meg

Next

/
Thumbnails
Contents