Keleti Ujság, 1930. szeptember (13. évfolyam, 192-215. szám)

1930-09-11 / 199. szám

tesBgmm XIII. ÉVF. 199. SZÁM. A páneurópai értekezleten angol részről az a kívánság merült fel hogy az európai unió kérdését terjesszék a Nép- szövetség közgyűlése elé A magyar kormány a betegek viszonos segítését kérte a főtitkárságtól (Genf, szeptember 9.) A formai jellegű páneurópai értekezletet tegnap délután megtartották. A zárt ülé­sen Briand beszámolója után angol részről az a kíván­ság merült fel, hogy as európai unió kérdését terjesszék a nép­szövetségi közgyűlés elé. Az értekezlet egy­hangúlag elfogadta a javaslatot. Kimondotta, hogy a federáeiónak a Népszövetséggel és a népszövetségi alapokmánnyal teljes összhangbau kell létrejönnie és Hymans holland delegátus indítvá­nyára arra kérte Briand francia külügyminisztort, hogy az értekezlet határozatát szövegezze meg és 3 népszövetségi közgyűlésén terjessze elő, Genfi beavatott körökben elterjedt hirek szerint a népszövetségi közgyűlés napirendre tűzi zz európai fe, deráeió kérdését, de az ügyet tanulmányozásra bizott­ságnak adja, amely részletes jelentést fog készíteni a kérdésről a jövő évi közgyűlés elé. A páneurópai értekezlet megbízásából a problémát Briand terjeszti a közgyűlés elé. Kiemeli a kommüni­ké, hogy az értekezlet résztvevőinek meggyőződése sze­rint a világbéke fenntartása szempontjából rendkívül fontos az európai kormányok szoros együttmű­ködése a nemzetközi tevékenység vala mennyi területén. Ezt az együttműködést a Népszövetség alapszabá­lyainak tiszteletbentartásával lehet megvalósítani. A Marano (Italia) Kurowitlo Pr. Balon. Legmodernebb kényelem. Fürdőszobás apparte- mentek. Kívánságra diaetikus konyha. — Hízó és fogyó kúra. — AMERIKA HŰBÉRURAI írta: KILIÁN ZOLTÁN (25) A finom fogantyút Middles pár szippantás után lenyomta. — A fal fent van, a folyosó telítve vízzel! — je­lentette Lovelynek. — Legalább egy részük elpusztul! Felülről sűrűn jöttek a robbanások. A mennyezet lámpái remegtek bele és repedésvonalak kezdtek mu. tatkozni odafent. Egyre szólt a telefon. Lovely szorongatta a kagy­lót. — Paul jön már a rendőrökkel! A zaj elviselhetetlenné nőtt. A szobák rezonálták a tetők robbanásaira. Hare volt fent és köröskörül. Derécey Zoltán Denbigh tábornokra gondolt, meg Ostwestryre, az orvosra. Milyen jó volna született ame­rikainak lenni, összefogni ezzel a két férfival. A tető egy sarka kinyílott. Zoltán feltekintett. Middles már lebukott a kapesolóasztal székéről, Lo­vely a nyilás felé lőtt. Kis ütődést érzett a mellén a kapitány. — Tüdőlövés! — mondta Lovelynek. A leány hozzáugrott, áthúzta az egyik titkoszáru folyosóra, mely a föld alatt a Brox-Avenue egyik há­zába vezetett. Morley ezalatt körülzárta Gennaliékat egészen a rendőrökkel, meg a maga embereivel. Ras Zoliart Jack Anburn fogta el. Norry az egyik szobában feküdt még mindig esz­méletlenül. Orvosok téritették magához, nem tudott semmiről és tele volt csodálkozással r. szétrombolt pa­lota, meg a hareok nyomai láttám Anburn Morley parancsára a táncosnő elé vezette az összekötözött Ras Zohart. Felgikitott a lány, kezével elfedte szemét és egy­szerre beszélni kezdett. Ras Zohar az ajtónyitást pa­rancsolta... Nem tudott elieutállöi neki... Valaki azon­ban megakadályozta... kommünikét Briand szövegezte meg s valószínűleg csü­törtökön terjeszti a kérdést a közgyűlés elé. Előrelát­hatólag külön bizottság elé fogják utalni a kérdést az­zal a megbízással, hogy a bizottság azt minden részle­tében tanulmányozza és a jövő közgyűlésre tegyen ró­la jelentést. A magyar kormány kérelmére a Népszövetség fő­titkársága a közgyűlés tárgysorozatába iktatta a bete­gek riszonos segítésének kérdését, ami a nemzetközi közegészségügy szempontjából rendkívül nagy fontos­ságú. Morvát memorandum a szerb elnyomatás ellen (Genf, szeptember 9.) Krnjevics volt horvát mi­niszter tegnap Briandnak emlékiratot nyújtott át, melyben az európai federáció propagálóját az elnyo­mott horvát nemzet nevében arra kéri, hogy Páneuró- pa megalkotásánál ne csak az európai kormányokat kérdezzék meg, hanem azokat az Európában élő nem­zeteket is, amelyek nem élnek külön állami életet és még csak önkormányzatot sem élveznek. A horvát nép — hangoztatja az emlékirat —■ vezérének, Radios Ist­vánnak meggyilkolása után sem mondott le arról, hogy nemzeti ideáljaiért békés utón küzdjön és a jövőben sem ismer maga előtt fontosabb feladatot, mint e céljának megvalósítását. A memorandum a továbbiakban rámutat arra, hogy a szerb-borvát viszony az európai béke és a népek kö­zötti közeledés egyik leghatékonyabb kerékkötője, mert a szerbek az elnyomás alatt élő horvátokról nem akarják elismerni, hogy a békeszerződés a horvát nem­zetet a szerb-szlovén-horvát államközösség egyik alko­tóelemének tekinti. Petráss Sári Belgiumban autókatasitréfa áldozata lett Az autó a Schelde folyóba zuhant s a hires magyar prima­donna barátnőjével együtt a vizbefuliadt (London, szeptember 9.) Petráss Sári, a valami­kor híres operett primadonna autószerencsétlenségnek esett áldozatul. Barátnőjével, Lady Home-val londoni lakásáról egy európai autóturára indult. Belgiumban katasztrófa érte őket. Az egyik hirtelen kanyarodénál a magyar operett-primadonna gépkocsija a Schelde folyóba zuhant. Úgy Petráss Sári, valamint barátnője a vizbe fulltak. Az első jelentések Antwerpenből származtak. Az ottani lapok megírták, hogy Lady Horne és barátnője belgiumi autóturájukon szerencsétlenül jártak. Mind­ketten az autóval együtt a Schelde folyóba zuhantak és ott pusztultak. Már Londonban az első jelentések után valószínűnek tartották, hogy a szerencsétlenül járt, de még meg nem nevezett barátnő nem más, mint Petráss Sári, a hires magyar primadonna. Egy későbbi londoni jelentés szerint az újságírók érdeklődtek Petráss Sári londoni lakásán és az isme­rőseinél a művésznő holléte iránt- t)e nemi sikerült '■■ÜHH-' semmi biztosat megtudni. A sajtó képviselőivel * la­kásán közölték, hogy Petráss Sári tényleg Lady Hor­néval együtt utazott el, hogy a kontinensen nagyobb- szabásu autóturát tartsanak. Petráss hoizzátartozói még kijelentették, hogy mindebből még nem következhetik az, hogy kizárólag ő lehet az autókatasztrófa áldozata. Brüsszeli jelentés utóbb arról számol be, hogy a Scheldébe zuhant autó második utasát is kiemelték a folyó­ból és kétségtelenül megállapították, hogy Crockemének hivják és francia állampol­gár, tehát Petráss Sári az áldozat. Ezzel a megállapítással minden kétséget kizáróan bizonyossá vált, hogy a Sebeidéből kihúzott holttest nem lehet más, mint Petráss Sári, mert a művésznő bátyja kijelentette, hogy a húgát férje után valóban Crockernének hivják. A hir Budapesten a szenzáció erejével hatott. * Ras Zohar vágyó lelke a szemébe szökött. Nem látható sugarai kinyúltak belőle Norryért, körülölelték. — Szeretlek! Norreya, olthatatlanul szeretlek! Teste kimagasodott. Minden kötelék lehullott róla, szabad testével, szabad karjával Norreya d’Ayalashoz ugrott, még mielőtt lefoghatták volna. Átölelte a leányt. Halálosnak szánta ezt az ölelést Zohar, hogy ön­maga pusztulásával elvigye ezt a nőt is, aki nélkül sem élni, sem meghalni nem tudott. Össze akarta. Toppan­tani egy le nem fejthető, végső vágyu, rettenetes öle­lésben. Elvinni a messzi vágytalan útra... Morley-Parraghy azonban megelőzte. Ölelő boldog­ságában észre sem vette a hindu, hogy pisztoly begye van a testén... A két kar eleresztette a leányt. Még egyszer át­ölelte a levegőt, aztán Ras Zohar előrehnkott, titkai semmivé váltak, a rejtelmes erők nem voltak többé. Bolond és szörnyű ki? golyók— A szobában csak Norry és Ras Zohar maradt. A többiek futottak Gemiaü után, aki még mindig nem került kézre és aki nélkül nem volt diadal. Norry a hindu különös arcát nézte, mert maga felé fordította a testét, hogy láthassa, Ras Zohar utolsó szavát ismételte a 'táncosnő: — Szeretlek!... Olthatatlanul szeretlek!... Miért szerettél igy, boldogtalan Zohar?!... Miért csak a ma­gad boldogsága szerint?!... Rossz férfi voltál... Sze­relemért nem szabad meghalni soha férfinak! A szere­lem magától támad, hindu és a jóság az esője. Csak szerelmes voltál, de nem jó!.... Ras Zohar szikár arca nem rezzont meg erre a vádra. Nem mondta, hogy jó voltam, mindenkit segí­tettem és senki életét el nem vettem. Nem büszkélke­dett vele, hogy halála mégis szép volt, mert azt ölelte utolsó percében, akit szeretett. Norry azonban miégis könnyezni kezdett: — A lelkemet akartad, indiai, erőiddel! Tied lett a lelkem, parancsoltál neki és mégsem volt a tied,., Emberfölöttiséggel nem érted el azt, ami annyi közön­séges emhernek kijut! Miért nem választottál más utat, hatalmasom és elrablóin? Miért kínoztál? A könnyek legurnMak Norry arcán. Ras Zohar ar­cára gurultak, arcról az arcra. Norry már térdelt Zohar feje fölött: — Szeretlek.... Olthatatlanul szeretlek... Ezt kel­lett volna magadnak is mondanod örökké! Más csele­kedetek jutottak volna akkor az eszedbe és megnyer­hettél volna magadnak! Késő már, kínok és remegések jelentik bennem a nevedet... Ras Zohar arca enyhülni kezdett. A jóság esője öntözte, forró asszonyi könny. — Lásd, milyen szépen mondtad: szeretlek! Ne­kem mondtad igy, hozzám szóltál most, ahhoz a Norry- hoz, aki szeretni ltud... szeretni akar... Rossz Zohar, ki fog ezután már szeretni?! Elhülő testtel válaszolatlanul hagyta ezeket a kér­déseket Ras Zohar. Felelhet rájuk, aki égető kérdése­ket érez bennük. Halottak szavát élők mondják ki, ha világra kívánkozik az. — Értem baltái meg, azt hiszed, ez kötelez?! Bo­lond voltál, Zoliár, nem kellett volna idejönnöd!... El­lenségül!... Nevetsz? Hogy gyűlöltelek? Elszöktem tőled?! De te szerettél! Magad mondtad: olthatatlanul szerettél! Meghaltál érte!... Aki meghalt értem, az az enyém!... Te, te ostoba, megha'lós, Ras Zohar, te ha­talmas, te nagy, te titokzatos! Te haltál meg én ér­tem?! Utolsó szavad is az volt: olthatatlanul?! Már egészen közel volt Norry feje néma beszél­gető társáéhoz. Felhörgött a táncosnő, ajka a liülő aj­kakra tapadt hosszan... Ras Zohar arcáról eltűnt a szikárság. Gyengédség volt rajta, gyermekkora óta először, uj játék ezen a mindig komoly arcon. Honnan jött ez a késői derű? Norreya d’Ayalas átfutott Morley palotájába. Ru­hákat hozott, azokkal tért vissza. Egyet kiválasztott közülük, felöltötte magára. És lassú ütemben, a saját énekszavára megkezdte ezt a táncét, melyet Ras Zohar annyiszor kért tőle és amelybein két férfi ott, messzi Európában, ennyire bele­szeretett. Ras Zohar már nem volt egyedül a világon. * Lovely Zoltánnal vánszorgott a folyosón. Itt már veszélytelenül mehettek. A kapitány azonban nem so­káig birta az utat. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents