Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)

1930-08-09 / 173. szám

XIII. ÉYF. 173. SZÁM. Tegnap végleges formában meg­kötötte a Szinpártoló Egyesület dr. Janó vies Jenöve Az uj színházi szezon október elsején kezdődik Beszélgetés Janovics Jenővel a kolozsvári színház nagyszámú tagjának elszev ződésérő’, amelyről neki nincs D02itiv tudomása — Ismét összehívják a színházi ankét permanens bizottságát, hogy megtárgyalják a koncesszió kiadása követ­keztében előállott uj helyzetet (Kolozsvár, augusztus 7.) A kolozsvári Magyar Színház ugye ugylátszik, hogy most már rendeződött. Megírtuk annakidején, hogy dr. Janovics Jenő a szín­házra nehezedő nyomasztó terhek miatt a Szinpártoló Egyesületnek a segítségét kérte és föl is ajánlotta a színházat, hangoztatván, hogy a színház anyagi ügyeit intézze a szinpártoló, ő a maga részéről megelégszik, ha mint egyszerű művészeti direktor szolgálhatja to­vább a színházi kultúra ügyét. A Szinpártoló hajlan. dónak is mutatkozott a körülbelül négymillió lejt ki­tevő adósságok átvállalására, de kikötötte, hogy csak abban az esetben veszi át a színház anyagi ügyeinek vezetését, ha a koncessziót az ő nevére írják át. Buka­restben e megoldás elé akadályokat gördítettek, ameny. nyiben csak a koncessziót írták át a szinpártoló egye­sületre, de Janovics Jenőnek a színházi éoület bérletére vonatkozó szerződését nem. Hosszas tárgyalások után végre tegnap este létrejött a megállapodás dr. Janovics Jenő és a kolozsvári Szinpártoló Egyesület között, olyan alapon, ahogy azt a kiadott koncesszió természete előírja és a meg­kötött szerződést tegnap elvitték Buka­restbe Rebreanu államtitkárhoz jóváhagyás végett Megszoktuk, hogy a kolozsvári Magyar Szinház ügyében a hatósági huza-vona újabb és újabb megle­petésekkel szolgáljon, de ezúttal reméljük, hogy most már sor kerülhet az uj színházi szezon megszervezé­sére is. A szinpártoló egyesületnek dr. Janovics Jenő­vel kötött szerződése szerint a iszinliázi szezonnak hét hónaposnak kell lennie és csak hét hónapi előadásso­rozat után mehet ki a társulat a kolozsvári koneesz. sziókkai] kapcsolatos kerületekbe. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a Szinpártoló Egyesület a maga részéről csupán hét hónapig garantálhatja tagjai­nak a fizetését, a további öt hónapra nem, így esetleg a szinpártoló egyesülettől független ténye­zőnek kell külön megállapodást kötnie a tagokkal. Ez a bizonytalanság nagyon nyugtalanítja a kolozsvári szi. neszeket, de még inkább az, hogy a szinpártoló egye­sülettel kötött megállapodás szerint az uj színházi sze­zon csak október elsején kezdődik és így senkinek sincs sejtelme arról, hogy a szi. neszek szeptember hónapban honnan forr­ják kapni a fizetésüket? Kérdést intéztünk dr. Janovics Jenőhöz is, aki ki­jelentette, hogy pillanatnyilag ő maga sem tudja, hogy mi fog történni szeptember hónapban. Az ő felfogása szerint mindenesetre módot keli találni arra, hogy Ko. lozsvár szinészei erre a hónapra ne maradjanak kenyér nélkül. Ami az uj színházi szezon megszervezését ille­ti, Janovics kijelentette, hogy a szerződtetések dolgát a szinpártoló egyesülettel való teljes együítmüködéssel tovább is ő fogja intézni. A társulat megszervezéséről a dolvok rendbehozá­sa előtt természetesen szó sem leheteti, amint hírlik, " a szinház több vezető tagja már szerző­dést kötött más belföldi és magyarországi színtársulattal. Azt rebesgetik többek között, hogy Kondor Ibolya, Solthy György nem fogják megújítani szerződésüket, elpályáznak, továbbá Mihályffy Lásizlő, Tóth Elek, Mészáros Béla is. Egyesek tudnivélik, hogy Betegh Bébi is kacérkodik azzal a gondolattal, hogy megválik a színháztól. Errevonátkozólag is kérdést intéztünk dr. Janovics Jenőhöz, aki igy válaszolt: — Megmondottam a tágjaimnak, hogy abban a bi­zonytalan helyzetben, amelyben eddig voltam, nem köthetek szerződést velük, mert erre jogcímem sincs. Arról, hogy az ön által emlitett tagok el akarnak szerződni más sgiatáwmtiati kkoz, vagy már el is szerződtek, pattív tudo­másom nincs. — A jövő héten talán többet tudok majd mondani. A színházi társulat megszervezésénél mondanom aem kell, hogy az a szempont vezet bennünket, hogy társulatunk színvonalban és értékben a le­hető legjobbat nyújtsa és az ae iprekeze­tünk, hogy ez a társulat különb legyen az utóbbi évek társulatánál. Itt említjük meg, hogy a színháztól végleges for­mában ezidőszevint egyedül Bérczy Mihály, a színház eddigi titkára váll: meg, aki uj koncessziót kapott. Az újdonsült igazgató még nem vette kézhezi koncesszió­ját és igy természetesen ő sem szervezkedhetik, neki is meg kell várnia a legközelebbi napok kialakulását. Janovics Jenő tavalyi kerületében, Nagyváradon is igen nagy az* izgalom az uj szinházi szezont illető­leg. Amint tudott dolog, az uj szezonra Nagyváradon a koncessziót Erdélyi Miklós kapta meg. Erdélyi Mik­lósnak esetleg módjában áll, hogy már szeptemberbe™ beindíthassa uj társulatát, pillanatnyilag azonban az a heiyzet, hogy Janovics Jenő, a nagyváradi színház szí­nészeivel kötött szerződése értelmében a tagokat csupán julius 1-ig fizette ki. Julius, aufmsztus hónapokra a nagyváradi színház tag­jai szeraíWés nélkül maradtak. Értesítésünk szerint az országon színházi válság leküzdésére megalakult permanens-bizottság, amelynek első ankétjét az Erdélyi Irodalmi Társaság, Helikon és Kisebbségi Újságírók Szervezete hívták össze, rövidesen ismét őszéül, hogy megbeszélje a további lépéseket, amelynek főcélja egy országos szinpártoló egyesület megalakí­tása lesz. A permanens-delegáció körében felmerült a gondolat, bogy erre az ankétra hivják meg a különböző városok szinpártoló egyesületeinek delegátusait is, hogy azok­kal karöltve beszéljék meg a továbbiakat. Fájdalom, a Rebreanu államtitkár által meghozott koncessziós ren­deletnek szelleme olyan természetű, amely nem sok re­ménnyel biztat a jövőre. A harcot igy szebb, értéke­sebb színházi kultúra megteremtése iránt tovább is folytatni kell és haladéktalanul ki kell építeni az( az állandó szervet, amely a maga erkölcsi és társadalmi felkészültségével egységesen riányitja Erdély színját­szó művészetét. Nagyarányú okmányhamSsfSó kandiát lepleztek lie Besszsrábiálsan (Kisenev, augusztus 7.) A besszarábiai hatóságok nagyarányú okmányhatnisitó ban­dát. lepleztek le. amely már évek óta folytatta működését és ezerszámra gyártotta különösen az állampolgársági bizonyítványokat olyanok részére, akik a Dnyeszteren túlról menekül­tek az országba, vagy akik lemondottak a ro­mán állampolgárságról, de azért román útle­véllel akarták elhagyni az országot. A nyo­mozások során letartóztatták a hamisitó ban­da vezetőjét, egy Edelrad nevű kereskedő személyében s két legfőbb cinkosát, Cacia- novskit és Rotmannt. Legutóbb a rendőrség kezére került a banda három más tagja is, Zaiea és Mendelvois és egy nő, Bockerova asszony személyében. A vizsgálat megállapí­totta, hogy a hamisítók munkáját az tette le­hetővé, hogy Kisenev több városi és rendőr­ségi tisztviselőjével is kapcsolatban állottak s ezek védelme alatt űzték a hamisításokat. Az ügyben több a Dnyeszteren átszökött zsidó rabbi is érdekelve van, akik először a maguk számára szereztek hamis állampolgársági igazolványokat, majd amikor látták, hogy az ügy milyen egyszerű, ők maguk is készítettek ilyeneket mások számára. A hamis igazolvá­nyokkal különösen sok olyan orosz és zsidó diák váltott román útlevelet, akik román ál­lampolgárságukról megelőzőleg lemondottak. Az aradi ter^éisy&sék harminc napi fogságot rendelt el a Lomási Erdoipar Rt. adóeltit­kolás! ügyében letartóztatott Rebreanu adó­ügyi Inspektor ellen Rebreanu kijelentette, íiogv az ő megvesztegetésére szánt ötmillió lejt az egyik {eljelentő vette kézhez (Arad, augusztus 7.) Megírta a Keleti Újság, hogy Rebreanu adóügyi inspektort a Lomási Erdő­ipar Rt adóeltitkolási ügyével kapcsolatban letar­tóztatta az aradi ügyészség. A 1 etart ózta* ás i végzés ellen Rebreanu felfolyamodással élt és a felebbezést Csütörtökön délután fél egykor tárgyalta az aradi törvényszék vádtanácsa, Popeseu elnöklete alatt. A vádtanács előtt Rebreanu részletesen elmondotta azokat az eseményeket, amelyekkel kapcsolatban vá­dat emelnek ellene. Szerinte 1925-ben küldöttek ki őt a MaroS-galonyai erdőipar könyveinek megvizs­gálására egy a pénzügyminisztériumhoz érkezett feljelentés alapján. Ő ekkor megállapította, hogy a Maros-galonyainál 35 millió nyereséget mutattak ki a mérlegben, egyúttal azonban azt is feltüntették, hogy ezt az összeget kölcsöntörlesztés fejében befi­zették a Lomási Erdőipar Rt.-hoz. Az ügy gyanús­nak tűnt- fel neki és ezért Aradra jött. Itt a Lomá- sinál a könyveket nem akarták neki átadni, azok bemutatását különböző ürügyek alatt húzták, halasz­tották, végül egy napon Vadász Ernő vállalati igaz­gató igy szólt hozzá: __ Miért vizsgálgat tovább, hiszen már meg­kapta a tisztelet diját. Ő nagyon csodálkozott a kijelentésen, mert hi­szen senkitől sem vett át pénzt, később azonban megtudta, hogy ’ azt az 5 milliót, amelyet az ő megvesztege­tésére szántak, Grünfeld Ede dr., _ aki különben most az egyik feljelentő __tette kézhez. Beszélt is később Grünfelddel, aki könyörögve kérte hogy ne árulja el, hogy a pénzt nem adta át. Arra az esetre, ha leleplezi, öngyilkossággal fenyegetőd- zött. Az elnök ekkor megkérdi Rebreanutól, hogy ilyen ügyekről miért tárgyalt, mikor az ő dolga az adóbírság kirovása volt. Rebreanu azt válaszolja, hogy az adóbírságot csak bizonyítékok alapján lehet kivetni és tőle a könyveket megtagadták. A vallo­más egyre zavarosabb lesz, amire az elnök igy szól: __ Nézze Rebreanu. maga köztiszteletben álló család gyermeke, könnyítsen a lelkiismerctén. A letartóztatásban levő pénzügyi inspektor zokogásban tört ki: __Mit akarnak tőlem. Ne tegyenek tönkre. Én a legelőkelőbb családok egyikéből származom. Há­rom gyermekem van. Pár zsidó Összeállóit ellenem, olyanok, akik a vállalatot megkárosították és most engem is tönkre akarnak tenni Kérem a bíróságot, ne üljön fel a rágalmaknak. A bíróság még több kérdést intézett Rebreano- hoz, majd Fop Sándor dr. védő mondotta el védő- beszédét. A határozatot délután 6 órakor hirdették ki s eszerint a vádtanács megerősítette a letartózta- tási végzést és elrendelte a harminc napi vizsgálati fogságot. —Egy német újságíró meggyilkolta az édesanyját. Berlinből jelentik: Égy Thielee­ke nevű 25 éves újságíró csütörtökre virradó éjjel meggyilkolta 47 éves anyját. Az asszony éppen für­dőit, amikor fia revolverrel belépett a fürdőszobába és anyját szóváltás közben agyonlőtte. A gyilkos ezután jelentkezett a rendőrségen, ahol azt állí­totta, hogy anyja reátámadt s egy vasúiddal agyon akarta ütni s igy ő tettét önvédelemből követte el. t

Next

/
Thumbnails
Contents