Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-09 / 173. szám
XIII. ÉYF. 173. SZÁM. Tegnap végleges formában megkötötte a Szinpártoló Egyesület dr. Janó vies Jenöve Az uj színházi szezon október elsején kezdődik Beszélgetés Janovics Jenővel a kolozsvári színház nagyszámú tagjának elszev ződésérő’, amelyről neki nincs D02itiv tudomása — Ismét összehívják a színházi ankét permanens bizottságát, hogy megtárgyalják a koncesszió kiadása következtében előállott uj helyzetet (Kolozsvár, augusztus 7.) A kolozsvári Magyar Színház ugye ugylátszik, hogy most már rendeződött. Megírtuk annakidején, hogy dr. Janovics Jenő a színházra nehezedő nyomasztó terhek miatt a Szinpártoló Egyesületnek a segítségét kérte és föl is ajánlotta a színházat, hangoztatván, hogy a színház anyagi ügyeit intézze a szinpártoló, ő a maga részéről megelégszik, ha mint egyszerű művészeti direktor szolgálhatja tovább a színházi kultúra ügyét. A Szinpártoló hajlan. dónak is mutatkozott a körülbelül négymillió lejt kitevő adósságok átvállalására, de kikötötte, hogy csak abban az esetben veszi át a színház anyagi ügyeinek vezetését, ha a koncessziót az ő nevére írják át. Bukarestben e megoldás elé akadályokat gördítettek, ameny. nyiben csak a koncessziót írták át a szinpártoló egyesületre, de Janovics Jenőnek a színházi éoület bérletére vonatkozó szerződését nem. Hosszas tárgyalások után végre tegnap este létrejött a megállapodás dr. Janovics Jenő és a kolozsvári Szinpártoló Egyesület között, olyan alapon, ahogy azt a kiadott koncesszió természete előírja és a megkötött szerződést tegnap elvitték Bukarestbe Rebreanu államtitkárhoz jóváhagyás végett Megszoktuk, hogy a kolozsvári Magyar Szinház ügyében a hatósági huza-vona újabb és újabb meglepetésekkel szolgáljon, de ezúttal reméljük, hogy most már sor kerülhet az uj színházi szezon megszervezésére is. A szinpártoló egyesületnek dr. Janovics Jenővel kötött szerződése szerint a iszinliázi szezonnak hét hónaposnak kell lennie és csak hét hónapi előadássorozat után mehet ki a társulat a kolozsvári koneesz. sziókkai] kapcsolatos kerületekbe. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a Szinpártoló Egyesület a maga részéről csupán hét hónapig garantálhatja tagjainak a fizetését, a további öt hónapra nem, így esetleg a szinpártoló egyesülettől független tényezőnek kell külön megállapodást kötnie a tagokkal. Ez a bizonytalanság nagyon nyugtalanítja a kolozsvári szi. neszeket, de még inkább az, hogy a szinpártoló egyesülettel kötött megállapodás szerint az uj színházi szezon csak október elsején kezdődik és így senkinek sincs sejtelme arról, hogy a szi. neszek szeptember hónapban honnan forrják kapni a fizetésüket? Kérdést intéztünk dr. Janovics Jenőhöz is, aki kijelentette, hogy pillanatnyilag ő maga sem tudja, hogy mi fog történni szeptember hónapban. Az ő felfogása szerint mindenesetre módot keli találni arra, hogy Ko. lozsvár szinészei erre a hónapra ne maradjanak kenyér nélkül. Ami az uj színházi szezon megszervezését illeti, Janovics kijelentette, hogy a szerződtetések dolgát a szinpártoló egyesülettel való teljes együítmüködéssel tovább is ő fogja intézni. A társulat megszervezéséről a dolvok rendbehozása előtt természetesen szó sem leheteti, amint hírlik, " a szinház több vezető tagja már szerződést kötött más belföldi és magyarországi színtársulattal. Azt rebesgetik többek között, hogy Kondor Ibolya, Solthy György nem fogják megújítani szerződésüket, elpályáznak, továbbá Mihályffy Lásizlő, Tóth Elek, Mészáros Béla is. Egyesek tudnivélik, hogy Betegh Bébi is kacérkodik azzal a gondolattal, hogy megválik a színháztól. Errevonátkozólag is kérdést intéztünk dr. Janovics Jenőhöz, aki igy válaszolt: — Megmondottam a tágjaimnak, hogy abban a bizonytalan helyzetben, amelyben eddig voltam, nem köthetek szerződést velük, mert erre jogcímem sincs. Arról, hogy az ön által emlitett tagok el akarnak szerződni más sgiatáwmtiati kkoz, vagy már el is szerződtek, pattív tudomásom nincs. — A jövő héten talán többet tudok majd mondani. A színházi társulat megszervezésénél mondanom aem kell, hogy az a szempont vezet bennünket, hogy társulatunk színvonalban és értékben a lehető legjobbat nyújtsa és az ae iprekezetünk, hogy ez a társulat különb legyen az utóbbi évek társulatánál. Itt említjük meg, hogy a színháztól végleges formában ezidőszevint egyedül Bérczy Mihály, a színház eddigi titkára váll: meg, aki uj koncessziót kapott. Az újdonsült igazgató még nem vette kézhezi koncesszióját és igy természetesen ő sem szervezkedhetik, neki is meg kell várnia a legközelebbi napok kialakulását. Janovics Jenő tavalyi kerületében, Nagyváradon is igen nagy az* izgalom az uj szinházi szezont illetőleg. Amint tudott dolog, az uj szezonra Nagyváradon a koncessziót Erdélyi Miklós kapta meg. Erdélyi Miklósnak esetleg módjában áll, hogy már szeptemberbe™ beindíthassa uj társulatát, pillanatnyilag azonban az a heiyzet, hogy Janovics Jenő, a nagyváradi színház színészeivel kötött szerződése értelmében a tagokat csupán julius 1-ig fizette ki. Julius, aufmsztus hónapokra a nagyváradi színház tagjai szeraíWés nélkül maradtak. Értesítésünk szerint az országon színházi válság leküzdésére megalakult permanens-bizottság, amelynek első ankétjét az Erdélyi Irodalmi Társaság, Helikon és Kisebbségi Újságírók Szervezete hívták össze, rövidesen ismét őszéül, hogy megbeszélje a további lépéseket, amelynek főcélja egy országos szinpártoló egyesület megalakítása lesz. A permanens-delegáció körében felmerült a gondolat, bogy erre az ankétra hivják meg a különböző városok szinpártoló egyesületeinek delegátusait is, hogy azokkal karöltve beszéljék meg a továbbiakat. Fájdalom, a Rebreanu államtitkár által meghozott koncessziós rendeletnek szelleme olyan természetű, amely nem sok reménnyel biztat a jövőre. A harcot igy szebb, értékesebb színházi kultúra megteremtése iránt tovább is folytatni kell és haladéktalanul ki kell építeni az( az állandó szervet, amely a maga erkölcsi és társadalmi felkészültségével egységesen riányitja Erdély színjátszó művészetét. Nagyarányú okmányhamSsfSó kandiát lepleztek lie Besszsrábiálsan (Kisenev, augusztus 7.) A besszarábiai hatóságok nagyarányú okmányhatnisitó bandát. lepleztek le. amely már évek óta folytatta működését és ezerszámra gyártotta különösen az állampolgársági bizonyítványokat olyanok részére, akik a Dnyeszteren túlról menekültek az országba, vagy akik lemondottak a román állampolgárságról, de azért román útlevéllel akarták elhagyni az országot. A nyomozások során letartóztatták a hamisitó banda vezetőjét, egy Edelrad nevű kereskedő személyében s két legfőbb cinkosát, Cacia- novskit és Rotmannt. Legutóbb a rendőrség kezére került a banda három más tagja is, Zaiea és Mendelvois és egy nő, Bockerova asszony személyében. A vizsgálat megállapította, hogy a hamisítók munkáját az tette lehetővé, hogy Kisenev több városi és rendőrségi tisztviselőjével is kapcsolatban állottak s ezek védelme alatt űzték a hamisításokat. Az ügyben több a Dnyeszteren átszökött zsidó rabbi is érdekelve van, akik először a maguk számára szereztek hamis állampolgársági igazolványokat, majd amikor látták, hogy az ügy milyen egyszerű, ők maguk is készítettek ilyeneket mások számára. A hamis igazolványokkal különösen sok olyan orosz és zsidó diák váltott román útlevelet, akik román állampolgárságukról megelőzőleg lemondottak. Az aradi ter^éisy&sék harminc napi fogságot rendelt el a Lomási Erdoipar Rt. adóeltitkolás! ügyében letartóztatott Rebreanu adóügyi Inspektor ellen Rebreanu kijelentette, íiogv az ő megvesztegetésére szánt ötmillió lejt az egyik {eljelentő vette kézhez (Arad, augusztus 7.) Megírta a Keleti Újság, hogy Rebreanu adóügyi inspektort a Lomási Erdőipar Rt adóeltitkolási ügyével kapcsolatban letartóztatta az aradi ügyészség. A 1 etart ózta* ás i végzés ellen Rebreanu felfolyamodással élt és a felebbezést Csütörtökön délután fél egykor tárgyalta az aradi törvényszék vádtanácsa, Popeseu elnöklete alatt. A vádtanács előtt Rebreanu részletesen elmondotta azokat az eseményeket, amelyekkel kapcsolatban vádat emelnek ellene. Szerinte 1925-ben küldöttek ki őt a MaroS-galonyai erdőipar könyveinek megvizsgálására egy a pénzügyminisztériumhoz érkezett feljelentés alapján. Ő ekkor megállapította, hogy a Maros-galonyainál 35 millió nyereséget mutattak ki a mérlegben, egyúttal azonban azt is feltüntették, hogy ezt az összeget kölcsöntörlesztés fejében befizették a Lomási Erdőipar Rt.-hoz. Az ügy gyanúsnak tűnt- fel neki és ezért Aradra jött. Itt a Lomá- sinál a könyveket nem akarták neki átadni, azok bemutatását különböző ürügyek alatt húzták, halasztották, végül egy napon Vadász Ernő vállalati igazgató igy szólt hozzá: __ Miért vizsgálgat tovább, hiszen már megkapta a tisztelet diját. Ő nagyon csodálkozott a kijelentésen, mert hiszen senkitől sem vett át pénzt, később azonban megtudta, hogy ’ azt az 5 milliót, amelyet az ő megvesztegetésére szántak, Grünfeld Ede dr., _ aki különben most az egyik feljelentő __tette kézhez. Beszélt is később Grünfelddel, aki könyörögve kérte hogy ne árulja el, hogy a pénzt nem adta át. Arra az esetre, ha leleplezi, öngyilkossággal fenyegetőd- zött. Az elnök ekkor megkérdi Rebreanutól, hogy ilyen ügyekről miért tárgyalt, mikor az ő dolga az adóbírság kirovása volt. Rebreanu azt válaszolja, hogy az adóbírságot csak bizonyítékok alapján lehet kivetni és tőle a könyveket megtagadták. A vallomás egyre zavarosabb lesz, amire az elnök igy szól: __ Nézze Rebreanu. maga köztiszteletben álló család gyermeke, könnyítsen a lelkiismerctén. A letartóztatásban levő pénzügyi inspektor zokogásban tört ki: __Mit akarnak tőlem. Ne tegyenek tönkre. Én a legelőkelőbb családok egyikéből származom. Három gyermekem van. Pár zsidó Összeállóit ellenem, olyanok, akik a vállalatot megkárosították és most engem is tönkre akarnak tenni Kérem a bíróságot, ne üljön fel a rágalmaknak. A bíróság még több kérdést intézett Rebreano- hoz, majd Fop Sándor dr. védő mondotta el védő- beszédét. A határozatot délután 6 órakor hirdették ki s eszerint a vádtanács megerősítette a letartózta- tási végzést és elrendelte a harminc napi vizsgálati fogságot. —Egy német újságíró meggyilkolta az édesanyját. Berlinből jelentik: Égy Thieleeke nevű 25 éves újságíró csütörtökre virradó éjjel meggyilkolta 47 éves anyját. Az asszony éppen fürdőit, amikor fia revolverrel belépett a fürdőszobába és anyját szóváltás közben agyonlőtte. A gyilkos ezután jelentkezett a rendőrségen, ahol azt állította, hogy anyja reátámadt s egy vasúiddal agyon akarta ütni s igy ő tettét önvédelemből követte el. t
