Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-09 / 173. szám
4 Románia egyetlen magyar közkórházában A magyar egyházak és a magyar társadalom páratlan áldozatkészsége hatalmas egészségügyi intézményt létesített Marosvásárhelyen — Körséta a világvárosi nívója, a legmodernebben berendezett vásárhelyi szanatóriamban fzsi felkereste a vásárhelyi szanatóriumot (Marosvásárhely, ang. 7.) Marosvásárhelynek három büszkesége van, amire a megbocsátható lokálpatriotizmus sohasem mulasztja el az idegen figyelmét fel. hivni. Ez a három vásárhelyi nevezetesség: a Kultúrpalota, a városháza és amihez a székely fővárost a ránk köszöntött hét szűk esztendő juttatta, a legnagyobb, mondhatni egyetlen magyar közegészségügyi intézmény Erdélyben és Romániában: a szanatórium. Hihetetlenül leszegényedett az erdélyi magyarság az imperiumvál- tozás után. A sok száz elkobzott, legtöbbször erőszakkal, néha furfanggal átnacionalizált és „kisajátitott“ iskola mellett mégis csak sikerült megmenteni kultúrintézményeink csekély százalékát. Azok az intézmények azonban, amelyek a magyar orvosi karnak és a gyógykezelésre szorult magyar középosztálynak nyújtót, tak otthont, egytől-egyig kisiklottmk a magyar köztulajdonból. A kolozsvári Vörös-Kereszt Szanatórium volt az utolsó mohikán és szomorú dicsősége a mai kormányzatnak, hogy egy évtized múlva éppen az ő uralmához fűződik a magyar alapítványokból és magyar áldozat- készségből megszületett kórház elkonfiskálisának ténye. Mindent leromboltak, minden értékünk veszendőbe ment, pusztán az erőszak jogán. És állapítsuk meg már itt: a vásárhelyiek méltán dicsekedhetnek nagyszerű szanatóriumukkal, amely a csapások súlyától elalélt magyarság alkotó készségének és alkotóerejének nagyszerű dokumentuma. A három magyar egyház áldozatkészsége Gyönyörű, kétemeletes, külsejében, belső berendezésének minden darabjában a legmodernebb palota a marosvásárhelyi szanatórium, amelynek tető alá hozása az erdélyi magyar egyházak páratlan áldozatkészségé, nek a dokumentuma. Mert a szanatórium nem állítható egy sorba azokkal a közegészségügyi intézményekkel, amelyeket a magánvállalkozás hozott létre és amelyeknek igen természetesen elsősorban a rideg üzleti számításokon kell alapulniok. Az erdélyi magyar egyházak erősen megcsappant jövedelmi forrásainak és majdnem teljesen elvett vagyonuknak úgyszólván a romjaiból építették fel ezt a hatalmas, altruisztikus célú közintézményt. Ötszázezer lejes ágyalapitványokat tettek és ezekből az 500 ezer lejekből tevődött össze a szanatórium építkezési költségeinek jelentős része. A három magyar egyház, a római katholikus, a református és az unitárius kettős meggondolásból határozták «1 magukat erre a lépésre. Ilyenformán tanáraiknak, lelkészeik, nek és tisztviselőiknek súlyos esetekben biztosították a legkitűnőbb orvosi kezelést, másrészt lehetővé tették <az ideális terv lehető legideálisabb megoldását és az erdélyi magyarság számára örök időkre létesítettek egy olyan közkórházat, amely hihetőleg még tovább fog haladni a fejlődés utján és ezen a téren csaknem egyedülálló lesz az egész országban. A vásárhelyi szanatórium Apáthyja Czakó József igazgató-főorvost kerestük fel mindenekelőtt, őt kértük meg, hogy kalauzoljon végig in. tézetén. .Egy kicsit furcsának találtuk ugyanis, hogy Vásárhely határain túl alig tudja még a nagyközönség, hogy a székely fővárosban, ha méreteiben nem is világvárosi, de berendezésében és orvosi karában fővárosi nívón álló magyar orvosi intézménye van. Czakó főorvost már régebben ismertük, ő volt Rakovszky Iván volt magyar belügyminiszter kezelő orvosa Steiner Pál doktorral együtt s tudtuk azt, hogy milyen elragadtatással nyilatkozott Rakovszky súlyos betegségéből való felgyógyulása után orvosairól, akik, mint mondotta, „bármely egyetem professzori karában helyet foglal, hatnak“. Azt is hallottuk, — azt már Marosvásárhelyen — hogy nemrég Czakó főorvost Ádám dr. buda. pesti sebészprofesszor helyetteséül hívták Budapestre és már korábban is kapott egy nagyhírű budapesti szanatórium vezető állására meghívást. — Megy-e Budapestre főorvos ur? — kérdeztük nyomban belépésünk alkalmával Czakó doktortól, aki azonban mosolyogva intett nemet. Sőt még a meghívásról szóló hirről sem volt hajlandó nyilatkozni. De nem is csoda, hogy ha már sikerült megteremtenie a szanatóriumot, nem akarja hirtelen itthagyni alkotását, amelynek minden egyes kis berendezési tárgya az ő hallatlan gondosságának, Ízlésének és hozzáértésének a bizonysága. Apáthy István dr. jutott eszünkbe, aki a kolozsvári állattani intézet berendelésének vázlatrajzait csaknem egyedül készítette el, nem bizott senkiben, csak önmagában. Czakó doktor a vásárhelyi szanatórium Apáthyja. Körséta a szanatóriumban Czakó doktorral rövidesen elindulunk a szanatóriumi körsétára. Kezdjük a sznterénben, megismerkedünk a tisztaságtól ragyogó gépházzal, amely a szanatórium központi fűtését látja el és gondoskodik róla, hogy télen-nváron melegvíz álljon az orvosi szolgálat, a műtőterem rendelkezésére. A szuterénben vannak a pompás. yillanyfürdők, a diatermiás villanyozó készülékek, á legkülönbözőbb gyógyfürdők, jód, kénes, fenyő és szénsavas fürdők. Tizenkét darab csinos kabin, gőzkamra, tisztaságtól ragyogó közös bazen, egy külön terem a hidroterápia modern gyógyeljárása számára. Betekintünk — épen munkaközben — a konyhára is, ahol hófehér fátylas apácák és református diáko- nisszák sürögnek-forognak jókedvűen a hatalmas kály. ha és a fényesre csiszolt konyhaedények körül. Éis ettől ■ = a = - = :■ iní, ; <i ;i ii ii ;î «î ii ;í *î ;i ?i *i >î |î jî{ÎJi ji f7?î»î?îii ji {i ji jiji Útlevél * vizűm nélkül utazhatik Budapestre, ha jelentkezik a Római Katholikus Népszövetség — Kolozsvár — Szent Péteri és vidéke tagozatának társaskirándulására és zarándokutjára. Indulás augusztus 16-án Kolozsvárról a déli gyorsvonattal , külön vasúti kocsikban. A kiránduláson nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül mindenki részt vehet. Jelentkezni lehet augusztus 9.-ig a „Keleti Újság“ utazási irodájánál ßlSlQfD^mwimtnnnnnnnnmmniuinmifiitmmmuuumiuiiuumniuui ^ÎIÎIiIîTrTîlÎTÎă li ii iljîiî *iiiji|iiiiiiiii li li liiiiiijiîii mijii j ijji n jj jj li ji li li IUL ÉVF: 173. UZĂ it. kezdve mindenütt találkozunk a kedves nővérekkel, akármerre megyünk az épületben. Hangtalanul surrannak végig a folyósokon, minden percben készenlétben vannak, hátha a betegnek szüksége van rájuk. És az areuk mindig derűs, mindig mosolygásra kész. A béke és kiegyensúlyozott harmónia dominál rajtuk, a legfáradhatatlanabb. legügyesebb és legtürelmesebb ápolónők. Amint a földszint termein végigmegyünk, az első impresszió, amely mindegyre erősebb lesz bennünk: a tisztaság, a praktikusság, a nem túlfokozott, de a polgári kényelmen tultevő izlés és előkelőség dominálja az egész szanatóriumot. A csinos és a napsugaraktól derűsen bevilágított rendelőteremből a Röntgen.terembe megyünk, ahol az intézet Röntgenológusa, Mester Gábor dr. mutatja be a nagyszerű, legújabb eljárások alapján készült csoda-apparátust. Külön helyisége van a terápiának, a diagnosztikának és a kitűnő Mester dr., akit miég a kolozsvári Vörös Keresztből ismerünk, any- nyira lelkes konferanszié, hogy szinte kedvet kapunk beállni a Röntgen-gép leleplező és mélyünkbe pillantó szerkezete alá, hogy megismerkedjünk benső énünk titkaival. A földszinten találjuk meg a harmadik osztálya betegek két hatalmas betegszobáját, amely bátran be- illenék elsőosztálynak is. És a különbség, mint meggyőződtünk róla, valóban nem áll arányban az osztály- megkülönböztetéssel. Napi 150 lejért részesül itt a beteg nyugalmas, gyógyító otthonban és igen kitűnő ellátásban. Az orvosi díjszabás megállapításánál különben a szanatórium igazgatósága hűen alkalmazkodott az intézet altruista célkitűzéseihez és a konzervatív orvosi kezelés napi dijait átlagosan 75 lejben állapította meg. Ez pedig azt jelenti, hogy a szanatórium harmadik osztályú betege a legsúlyosabb esetnél sem költ el többet a szanatóriumban 3000—4000 lejnél. Ez a szanatórium csakugyan a beteg meggyógyitását és nem üzleti célokat tart szem előtt. Ezen az osztályon is ott van minden ágy mellett a század csodája, a rádió. Az első emeleten a® intézet második osztályú hete. geinek szobáit találjuk. Óriási ablakszárnyakon át ömlik be a nap éltető melege, a szanatórium mögött remek park, csodálatos kilátás a környező hegyekre és minden betegszobának megvan a maga külön erkélye. A máso. dik osztályon kétágyas szobák fogadják a betegeket. Ezen az emeleten is, mint a harmadikon, két gyönyörű fürdőszoba. A kezelőorvos számára is külön szobája van minden emeletsornak. Az első osztályú betegek luxuriózusan fényes betegszobái a második emeletre kerültek, abból a meggondolásból, hogy a legcsekélyebb zavarásnak se legyenek kitéve. Különben az emeletekre lift visz fel (az egyel len lift Marosvásrhelyen) és a lift a hordagyak szállítására is alkalmas. Az arisztokratikus Ízléssel berende zett szobákban nemes Ízlésű nikkel-ágyak, minden ágy fölött diszkrét fényű villamoskonnektor és természete, sen az elmaradhatatlan rádió. Ezen az emeletsoron van a két szülőszoba, amely az épület legcsendesebb sarkában egész külön része a szanatóriumnak. Külön fürdőszoba, külön sterilizátor Természetesen meg kell ismerkednünk az óriási műtőteremmel és annak elsőrangú gépeivel, a külön akkumulátoros Zeis-lámpával, amely lehetetlenné teszi, hogy operáció közben meglepetés érje a kezelő orvo. sokat. Az egész mütő csempével van borítva, a műtőteremnek, de a lobbi termeknek is minden gépe és bo szorkányos szerkezete a legújabb, legmodernebb találmánya a technikának. És mindent maga Czakó főorvos választott ki, aki beteket töltött külföldön, hogy gondos tanulmányozás után a legjobbat és tegyük hozzá legtöbbször a. legdrágábbat szerezze be. Azt is megtudjuk, hogy a szanatórium ellátási dijai igazán minimálisak. 300 lej a második osztályon, 450 lej az elsőn. Az orvosok és hozzátartozóik még külön 20 százalékos engedményt kapnak. Ebéden a főorvosnál Persze ez csak igazán vázlatos és futólagos képe a vásárhelyi szanatóriumnak, de talán mégis sikerült valamennyire visszadnunk azokat az igazán kellemes impressziókat, amelyek az intézet minden látogatóját eltöltik. Délben vendégei vagyunk Czakó dr. igazgató főorvosnak, aki a földszinti igazgatói szobában téríttet. Hármasban ebédelünk, mert a szanatórium betegei között sikerült felfedezni egy kolozsvári ismerőst, Ko váes Kálmán unitárius tanárt, aki szintén egyik leglelkesebb propagátora volt az intézetnek és mintha csak megérezte volna: nemsokára ő is Czakó dr. avatott kezei alá kerül. Kovács Kálmán áradozó szavakkal di. cseri a szanatóriumot, de összeszöritott ajkai azt mu tátják, hogy sok szenvedésen kell keresztülmennie még a teljes felgyógyulásig. A minapi autóbaleset következtében ugyanis súlyosan megsérült az egyik karja, amelyet egy olyan szerkezetbe ágyaztak be, amely Czakó dr. találmánya. Egyébként kitűnő színben van s reméli, hogy pár nap alatt ismét itthon lehet. Az ebédről csak annyit, hogy igazán elsőrangú. Mivel ugyanazt a menüt kapjuk, mint a betegek, ide is írjuk az étrendet: zamatos zöldségleves, pompás paprikáscsirke, Gerbaud konyhájához méltó remek torta, gyümölcs s végül — amiből már nem kapnak
