Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-09 / 173. szám
mrxstrtUtsjfc XIII. ÉVF. 173. SZÁM. Huszonhárom férjgyilkos nő ül a párizsi St. Lázáré fogházban Divaibajöttek a szerelmi gyilkosságok — A „hősnői“ felmentik a meghatott esküdlek rendesen (Párizs, augusztus 7.) Az amerikai bünhullám elérte Európát is, de különösképpen a nőket kezdte ki... Betörés, rablással párosult gyilkosság közel sem fordulnak elő olyan ijesztő méretekben, mint a szerelmi gyilkosságok. Különösen gyakori jelenség ez Párizsban, minden uj divatok fővárosában. A St. Lazare fogházban jelenleg huszonhárom nőt őriznek. Mind a huszonhármat gyilkosság miatt tartóztattak le. Tizennyolc nő revolverrel, három tőrrel, másik kettő pedig méreggel kombinált fojto- gatással végzett az áldozattal: a férjjel... Akik már túl vannak a főtárgyaláson, meg- könnyebülten sóhajtanak fel, mig a többiek, akik a „premier“ előtt állanak, izgatottan várják a jelenésüket, amikor az esküdtek előtt ellejtve lejátszhat- ják a nagy komédiát, amelyről beszelni'fog tout Párizs, amelyről oldalas cikkeket közölflek a lapok és a fényképe ott diszeleg majd a kirakatokban, ő a hősnő... .? Bizerd doktor, a St. Lazare fogház igazgatófőorvosa a következőket mondotta a foglyokról: __A modern szerelmi regények áldozatai. A hiúságuk sodorta őket a lejtőre, amely számukra egyenesén dicsőségesnek látszik. Bármilyen hihetetlenül hangzik is, ezek a nők hiúságból gyilkoltak. Megöltek egy férfit, hogy a nyilvánosság elé kerülhessenek, hogy hires asszony legyen belőlük! Pasz- szionátus gonosztevők. __Miért nem sújtják őket keményebb ítélettel? 1 __Éppen ez az___vágott közbe a doktor___ az egyik súlyos hibát maguk az esküdtek követik el, akik rendkívül szentimentálisak és el érzékenyülnek a hisztériás nők siránkozásain. A drámai hatást pedig fokozza a sajtó, a nyilvános tárgyalások közönségének a részvéte, a ravasz ügyvédek szónoklata, akik a hősnőt egyenesen mártírnak állítják be... persze a tárgyalás vége: felmentés... vagy a legrosz- szabb esetben egy-két esztendő... ___Felmentik a gyilkosokat? __ Majdnem minden esetben, mégha beigazolódott is a szándékosság. Sőt! Legutóbb felmentettek egy asszonyt, aki minden ok nélkül ölt meg egy derék férfit. Kérdéseinkre elmeséli az esetet: __ Eugenia Tourreaunak hívták ezt az elvetemedett teremtést. Egy kis szállodában megölte az urát, akitől különválva élt, de hetenkint egyszer találkozni szoktak ebben a hotelben. A nyomozás során kiderült, hogy az asszony még 1912-ben ismerkedett meg a férjével, aki beleszeretett és ámbár lány létére mát egv. fiúgyermekkel is rendelkezett, feleségül vette. A házaspár egy darabig zavartalanul, élt, amig az anyós hozzájuk nem költözött. Ettől kezdve felborult az egyetértés. A lány anyja folyton kellemetlenkedett a férjnek, mig a veszekedések úgy el nem fajultak, hogy a férfi felajánlotta: váljanak el. Az asszony beleegyezett a válásba. A legnagyobb barátságban váltak el. Közben eltelt jó néhány esztendő. Egy ízben véletlenül összetalálkoztak az ue- cán. A szerelem kiújult és az elvált házaspár ettől kezdve minden héten találkozott a kis szállodai szobában. A férfi, megkérte újra az exfeleségét,, de az asszony nem akart hozzámenni. Legutóbbi együtt létükkor az asszony észrevette, hogy a férfi lefekvés alkalmával egy revolvert csúsztat a párnája alá. Amikor elaludt, megmagyarázhatatlan érzéstől hajtva, kivette a revolvert és agyonlőtte vele a férjét. __Miért tette?___faggatták az esküdtek. __Féltem, hogy meg akar ölni... Holott beigazolódott, hogy a férfi állandóan revolverrel járt és igy hónapok óta száz alkalma lett volna a gyilkosságra. Az esküdtek az asszonyt mégis felmentették... __Jellemző___folytatta a doktor elkeseredetten, __ hogy ugyanekkor tárgyalták egy feleséggyilkos férfinek az ügyét is. A gyilkos .i_ Bloeh- nak hivják __ negyvenkétéves, viszonya volt egy asszonnyal, akit ő tartott ki, miatta elhagyta a feleségét és feleségül akarta venni. A nő hajlandónak mutatkozott a házasságra, ekkor azonban váratlan dolog jött közbe: örökölt, kerek százezer frankot. Természetesen gyorsan meggondolta a dolgot. Szakítani akart, mire rettenetes veszekedés kezdődött, amelynek során a férfi féltékenységében és elkeseredésében lelőtte a szeretőjét. Ezután maga ellen fordította a fegyvert. Két golyóval a fejében szállították el a mentők. Megoperálták, sikerült megmenteni, de egész életére dadogni fog. Az Ítélet: huszévi börtön ... A fogház főorvosa haragszik az asszonygyilkosokra. __ Saját magunk vagyunk az okai — magyarázza __ hogy csak igy ötletszerűen lelövöldöznek bennünket. Mert szivünk nyomban részvéttel telik meg a „védtelen nő“ iránt... A védtelen férfire __aki egy vagy több golyóval a szivében künn fekszik a hullaházban _ nem gondol senki. (-) Egy állásnélküli bányamunkás kiadta magát Hindenburg unokaöccsének és mint ezredes lővátett egy felsősziléziai várost (Berlin, julius 7.) Hindenburg felsősziléziai város polgármesteri hivatalát tegnap két Ízben hívták fel telefonon Berlinből s a beszélgetések során közölték, hogy a birodalmi elnök unokaöccse, Jahn ezredes közelebbről a felsősziléziai városba utazik, ahol ipartelepeket és szénbányákat akar megtekinteni. Ma Berlin telefonon újból jelentkezett és értesítette a városi tanácsot, hogy az ezredes már ut- bán van Hindenburg félé, tehát gondoskodjanak fogadtatásáról. Az „ezredest“ a városi tanács egyik tanácsosa, egy leszerelt tényleges katonatiszt fogadta, akinek a fogadtatás első perceiben feltűnt az ezredes katonásnak éppen nem mondható magatartása. A tanácsos úgy tett, mintha nem venne észre semmit, nyugodtan teljesítette „az elnök rokonának fogadtatására szóló“ kötelezettségét, majd elvezette az Admiral szállodába, ahol apartemant nyittatott részére. Később telefonon felhivta Berlint és a birodalmi elnöki hivatalnál érdeklődött az állítólagos ezredes iránt. Érdeklődésére azt a választ kapta, hogy a birodalmi elnöknek Jahn nevű ezredes rokona nincsen s igy az illető bizonyára szélhámos. Délután a rendőrség igazoltatta az álezredest s S nála talált iratokból megállapította, hogy Otto Jeahn alkalmazásnélküli bányamunkás. A hatóságok őrizetbe vették és most abban az irányban folytatnak nyomozást, hogy a köpenicki kapitány e korcs utódjának minő tervei lehettek e szélhámoskodással. AMERIKA HÜBÉRURAI Irta: KILIÁN ZOLTÁN (5.) Ä fellibent függöny mögött Lovely feje jelont meg megint. Rég álmodott angol leányképejc jutottak De- réeey eszébe erre. Szép ez a nő nagyon. — Kérem, Lovely, •— intett neki — jöjjön csak ide, valamit mondani szeretnék... A nő bejött. Azzal a lenyűgözőn fölényes bájjal. — Tessék, kapitány! — Azt akarom csak mondani, hogy nem szorulok könyörületre... Sem csókbau, sem másban. Maga végtelenül tetszik nekem ezekben a pillanatokban, ne zavarja az érzéseimet azzal tehát, hogy szánakozik rajtam. — Nem szánakozom, kapitány. Sőt! Elhatároztam, hogy velünk jön. — Az lehetetlen! Szerelmes a foglalkozásába falán? — Nem éppen.,, bár szeretem azért bizonyos mértékig. — Százszor annyi jövedeleméit abbahagyná? — hajolt a kapitányhoz Lovely. Deréceynek úgy reszketett a szive, mint a legfinomabb műszer rugója. — Nem. Ne tréfáljanak velem, Lovely. Ez nem illik hozzám. Lovely a kapitány szive fölé tette kezét. — Én is azt hinném, hogy tréfálnak velem, ha a maja helyébe lennék. Nem is bolondság ez! De maga egeszen jó lesz nekünk és mi is magának. Gazdag lesz rövid időn belül, és higyje meg nekem^ akkor kezd majd csak ember lenni. Kitágul a világa. "És ekkor újra megcsókolta Lovely a kapitányt Hosszan. Égy idegen világ izzásával. Kint elállt a zene. Berontottak a táncolok és kö- írülugrálták cbarlestonfigurákban Lovelyt meg Deré- íoeyt.! — A kapitány velünk jön, Horaee! — mondta Lovely. — Óh, hogyne! Elvisszük, Lovely! — kiáltoitt Mor- ley-Parraghy nagy élénkséggel. — Titkárom leszel, kapitányka! Derécey zavartan mosolygott: — Kedvesek vagytok. De engedj meg, kérlek, azt sem tudom, mit művelsz te most odaát? Az előbb azit ígérted, hogy múltad után a jelenedről lesz szó! — Igen, s 'az ér. jelenem a te jövödet jelenti. Átjössz. A kapitány Lovelyhez fordult: — Mivel foglalkozik Horaee, hogy titkár" kell neki? — Mivel? Nagy gangster ez a fiú, mindene van, amit csak akar, kapitány. Gyára, háza, bankja... Nem tud olyat gondolni, amije neki hiányzik... Morley-Parraghy megfogta Derécey kezét. Megszorította melegen és nem is eresztette el. — A mai Amerika hübérura vagyok. Jól jár, aki engem szolgál. Ezek mind az én szolgáim, és nem bánták meg, hogy azok lettek. Magyar nin»s köztük még; örülök, hogy Lovely emlékeztetett erre. Deréceyt különös érzés fogta cl. Itt az úgy állított szerencse, vége a nyomorúságnak, az örökös nemteliknek. Ha igaz, amilt ezek az emberek beszélnek, menni kell velük rögtön! Igaz-e azonban? Miért hívnának, ha nem igaz?! És Gitus; én odaát, ő itt a gyerekkel .... Nem lehelt. Nem szabad. A család nem szakadhat ketté. Pénz jön azonban. Jómód. Kilátás végre, szabad levegő. Gitus mindent megvehet és a kiesi vagyont kap. Nem kezdi egészen lent szegényke... Ez a Lovely pedig egészen összezavar. Le akarom nézni, szertném semmibe sem venni, nem sikerül. Ma látom először és valami hozzá köt már. Milyen hirtelen és egyszerűen megy az egész. Haza kell menni, irreális világ ez! — Mit mélázol ? — rázta meg Parragby. — Komoly dolog, amit mondok. — Bocsássatok meg, dolgom után bel! néznem, - hebegte a kapitány. — Kimegyek a terembe. Parragby belekarolt. Ment vele ő is: — Nézd, fiam, magyarnak születtem, tudom, mi az a biztos állás... — Nem az, kérlek... — Akármi bánt is, nézz körül, pajtás! A világ felfordult errefelé. Szükebb és fojtogatóbb, mint valaha is volt. Többet tüdők, mint te: most lehet kiszabadulni, gyere 1 — Jól érzem magam igy is! — Nem igaz. Tele vagytok vággyal és panasszal. Haraggal néztek arra, aki boldog, és nem segítetek magatokon. Derécey ránézett Parraghyra: — Miért biztatsz? Miért hivsz olyan nagyon? Most látlak harmadszor, és már annyira a sziveden a sorsom? Furcsa ez «z egész! Parraghy rábóliaKfott: — Valóban. M»*am sem értem. Elvégre mi közöm van hozzád?! Olyan érzésféle él azonban bennem, hogy segítenem kell a magyarokon. Mindnyájan nem tu- ,dok, hát egyen segítek. Tetszel a többinek is, gazdaggá teszlek! —■ Romantikus szavak. Különösen egy rendőr előtt. Parraghy-Morley arcán a biztosság fölényessége játszott: — Engem a tények romantikája vesz körül, kapitány. Nem érted még ezt, de meg fogod érteni egyszer. Ne haragudj, de. a rendőri szemed csak ehhez a szűk világhoz mént. Tégy úgy, ahogy jónak látod; lenyúltam érted, lm nem tetszik, maradj és várd a főzett ácskéket ! A kapitány ijedten járt a homályos teremben. Az amerikaiak táncoltak, felélénkítették az egész helyiséget, a megszokott szomorú mulaitásnak nyoma veszett egészen. Csillogó szeműek lettel? a férfiak és nők, pincérek rohantak az asztalok között lelkesen. Hogyne, araikor megérkezett, ha csak egy éjszakára is a Pénz. Derécey csak ezt értette ki a buja muzsikából: — Menjek, ne menjek? Menjek, ne menjek? Ez zakatolt benne éles ritmusban még otthon ik. amikor Gitus ajtót nyitott neki.. (Folyt, köv.) 1
