Keleti Ujság, 1930. augusztus (13. évfolyam, 166-191. szám)
1930-08-03 / 168. szám
10 IpepRWlOMfc XIII. ÉVF. 168. SZÁM Az orosz tervgazdaság kritikája Irtás s ÜAIAKT IZBÚ, a Sodronyipar Rt. vezérigazgatója (Kolozsvár, augusztus 2.) Az összes európai állagokban és legelsősorban a gazdaságilag legfejlettebbnek tartott Angliában, Franciaországban és Németországban oly sűrűn változnak a kormányok és a .kormányokkal együtt a rendszerek, hogy sehol sem látjuk az egységes és folytatólagos, azaz tervszerű fejlődés irányvonalát. Az abszolutisztikusán kormányzott országok c téren elért eredményei sem győznek meg kellően arról, hogy egységes és évekre előre kiszámított terv fejlődését bonyolítják le a szemünk láttára. Annál meglepőbb tehát', hogy Szovjet-Oroszország gazdasági tervet dolgozott ki, mely 1921. évi kezdettel az 192(i—27-iki gazdasági évig bezárólag, látszólag min- deu vészletbcracnöcn, minden eshetőségre számítva és az összes faktorokat tekintetbevéve, dolgoztatott ki. Minden embernek vannak reményei, elgondoWisat, tervei. Az emberi értelemnek a felsőbbségét a tervnek nem csupán az elgondolása, hanem a végrehajtási le- hetőségo cs tényleges végrehajtása adta meg. Praktikus értelemben a terv kritériuma: az elgondolás, a cél ismerete, kivihetősége és a rátermettség annak tényleges keresztülvitelére. Gazdasági tervekről lévén szó, gyakran találkozunk és találkoztunk már olyan egyéniségekkel, közü- fetr-kkel és államokkal, melyeknél a terv ezen kritériumai teljes mértékben kimutathatók. A legtöbb esettben azonban a tulajdonképpeni terv nem megy tut azon a mértéken, mely a primitiv sakkjátékost jellem zi, aki egy-égy búzást elgondol és nem ügyel az össze? többi figuráinak az együtthatására és még kevésbbö azokra az ellenhuzásokra, melyeket ellenfele tervszerűen', vagy tervszerütlcnül tesz, vagy egy társasjátékra, ahol más folytatja a játékot, amit az egyik megkezdett. Kormányok és kormányférfiak sűrűn hangoztatnak programmut: mit szándékoznak tenni és mit akarnak elérni. Ezeket ép oly kevéssé lehet a fenti érteleimben volt tervek közó sorozni, mint a képviselők közismert választási programmbeszédét, ment legtöbb esetben. inkább csak óhajok és főként hatáshajhászásból erednek. Tervszerűséget inkább még abban találunk, amikor egy kölcsöu visszafizetésének módozatairól, egy uj vasútvonal kiépitésénak rentabilitásáról, egy vámtörvény várható kihatásairól, egy iparpárfolási vagy mezőgazdasági intézmény bevezetésének lehető hatásairól, vagy hasonlóról van szó. A gazdasági életbe ezek rendszerint csak annyira nyúlnak be, hogy la, tolgatják az ilyen eljárások várható kedvező eredményeit, esetleg hátrányait. Magába a gazdasági komplexbe aktive belcmarkolni a legkevesebb kormány és államférfi merészelt, többnyire évszázados szabadkereskedelmi elvekre való tekintettel. A teórián kívül, amely fezzel a kérdéssel nem egyszer foglalkQzoJtJţ, aktív gazdasági tényezők csak itt-ott mentek nyúlni. A német vasút íratlan törvényének tekinti, hogy vas^ szükségletéi, — mely országos relációban is olyan tekintélyes szerepet játszik, — n boltidényben fedezze le, hogy ezzel a nehéziparnak éppen gyenge foglalkoztatása idejében adjon munkát és megmentse ezzel az üzemeket a fluktuációs foglalkoztatással járó dcració- nalizálód.isitől. Hoover elnök a mulb év végén az amerikai dekonjunktúra kétségtelen jeleit fölismerve sürgős és határozott intézkedést tett, hogy folyamszabályozásra soron kívül öő millió dollárt vessenek ki, hogy 50.000 mérföld uj utalt, 40 uj hajót építsenek. A petróleumtrust Amerikában a túltermelés láttára az ország termelését egvhetedével redukálta és az európai szindikátus 1929. november és december elsejém 5—5 százalékkal mérsékelte a termelést!. Ezen intézkedések tervszerűségének szinte kivétel nélkül az a jellegzetessége, hogy gazdasági konzekvenciákat akarnak elhárítani, nem pedig olyan elgondolást inaugurálni, mellyel az egész gazdasági élet felépítését évekreme- aiően kedvező irányban determinálják és főképpen amellyel, a mai gazdasági rendszerbe oly sokszor beálló rendszertelen termelési eredményekeit a véletlen helyett a tényleges szükséglettel összhangban állapítsák meg. Az orosz Szovjet volt jóformán az első, mely politikájának tengelyébe a gazdasági problémákat állította és legelőször az 1922. évben öt évre terjedő gazdasági programmot, majd annak befejeztével újabb ötévi programmot dolgozott ki, mely rászolgált a terv- fc«dsság elnevezésre. Ez a tervgazdaság abból indult ki, hogy a mai gazdasági rendszerek a valódi szükségletre való tekintet nélkül egyes cikkekben túltermelést idéznek elő, más szükségletekben nem elégítik ki a fogyasztókat; hogy egyes helyeken tulprodukciót eredményeznek, miig más helyeken a lakosság nélkülőzésket szenved; hogy nem mindig gyártják minőségileg azt, ami a követelményeknek megfelel cs hogy a termelési rendszer egyes ágai nem kapcsolódnak egymásba úgy, amint ezt az általános érdek megkívánná; a mezőgazdasági és ipari érdekek csak helyes tervgazdaság mellett hozhatók összhangba és a racionalizálás és munkanélküliség Statisztikai adatok ellen csak statisztikai adatokkal lehet érvelni és mielőtt mi is beleszédülnénk a számok mondvacsinált megdönthetetlen realitásába, vizsgáljuk meg azok komolyságát előbb. A „legalább“ 406 millió elvesztett emberélet-év száma frappáns és szédítő. Hogyan számito-tták ezt ki? Oroszországnak a háború előtt volt kb. 150 millió lakosa. Ennek fele himnemü, tehát 75 millió, ebből leszámítva a csecsemők számát, marad kb. 60 millió, beszorozva a háborús időszak 6.50—6.75 évével 406 millió emberélet-év. Hogy ez a szám milyen irreális, arról nem kell részletesebben beszélnünk, mert hiszen produktiv munkát 150 millió lakosból nem annak 40 százaléka, hanem legfeljebb 10—15 százaléka végez és azt sem állíthatjuk, hogy nem volt produktiv azok munkája, akik a háború ideje alatt földműveléssel, állattenyésztéssel, iparral, (a hadi ipart leszámítva) kereskedelemmel foglalkoztak. Tudjuk azt is, hogy a bevonultak helyett jól-rosszul asszonyok, serdiiletlcnek és öregek is elvégezték a munka egy részét, a „legalább" 406 millió, tehát tisztára bluff, mintahogy az ez idő alatt, a hadianyagba!« elszenvedett káron kivül elvesztett 90 milliárd rubel érték (kereken 9 billió lej) sem lehet reális, mert hiszen a földek, erdők, bányák, üzo- 1 mek, házak, vasutak, megmaradtak és jobb karban maradtak meg, mint p. o. a nyugati hadszíntér ilynemű objektumai és „elmaradt haszonért“ a történelmet 1913 1927 (1000 tonnában) U. S. A. 31.803 64.013 ’+' 101% Németország 11.708 19.244 + 63% Anglia 7.768 9.244 + 19% Franciaország 0 °76 8.276 + 19% Belgium 2.*. ,6 3.708 + 50% Oroszország 4.246 3.721 — 12% Luxemburg 1.182 2.470 + 110% Saar.vidék 1.773 1.893 + 7% Csehszlovákia 1.229 1.650 + 34% Lengyelország 1.619 1.244 — 23% Olaszország 846 1.596 + 88% Mig tehát az általános tendencia a vasszükséglctnek és ebből kifolyólag a termelésnek is a háború előttivel szemben erősen kifejezésre jutó növekedését mutatja, addig Lengyelországon kivül osak az oroszországi termelés mutat csökkenést. És hogy tényleg nem lehet reális kimutatásiban e legrosszabb termelési évből kiindulni, arra elegendő megjegyezni, hogy a romániai hengerművek termelése 1919 (mélypont!) óta 493%-ára emelkedett 1928-ban, tehát látszólag meghaladnak mindent, még „amerikai tempót“ is. (Lásd Muntean-Grossu: Monografia pro. duselor laminate 1930.) Hasonló a helyzet többé-kevésbbé a szén, a gyapjú, a só, cukor termelésénél is, noha beva'llotatn az olyan fontosnak mondott nehézipar az, amelyben a tévesen megadott számok és azok helytelen aplikálása a levont következtetéseket illuzórisakká teszik. Mielőtt még a nehézipari racionalizálás eredményeivel foglalkoznánk, lássunk előbb még néhány stalátszólag széthúzó érdekeit is csak a tervszerű gazdálkodás hozhatja közös nevezőbe. Erre a mai gazdasági rendszereknél szinte lehetettemnek látszó, összefogó és összeegyeztető munkára vállalkozott a Szovjet terv- gazdasági programmja és ennek eddig elért eredményeit hangoztatva, egyre többeket és többeket késztetnek arra, hogy a tervgazdaság kérdésében állást foglaljon. Az első 5 év eredményei Az első 5 év eredményéről M. Krisclmnowski (M. Krischanowski: Die Planwirtschaftsarbeit in der Sowjetunion.) ezen tervgazdasági bizottságának elnöke számol bo, tehát kétségtelenül az, aki az anyag elbírálásánál és az adatok megbízhatósága tekintetében a legkompetensebb lehetne. A könyv előszavában az ómban mentegefődzik, hogy csak az archívumból hirtelen kiragadott néhány adatot hozott fel a terv nagyszerűségének igazolására — és elfoglaltságára, valamint az anyag nagy voltára való hivatkozással lemond arról, hogy a tervet teljes egészében ismertesse. Ez a kritika szempontjából is rendkívül megnehezíti a munkát, mert hiszen természetszerű, hogy azt hozta fel legelső- sorban, ami, a Szovjet tervgazdaságának a sikerét látszik igazolni. Már az az adat, hogy Oroszország a világháború és az azt követő polgárháborúban 406 millió emberélet-évet vesztett és a hadianyagtól eltekintve 96 milliárd rubel kárt szenvedett, kóstolót ad abból, milyen nagy mesterei az oroszok a valamikor ridegnek mondott statisztikai adatokkal való hatáskel teamek. sem lehet perelni irreális számadatok alapján Az elmúlt 5 évi 1921—22—1926—27. ' terjedő periódus teremtő munkája nem csupán alkotó-munka, hanem elsősorban és legfőképpen regeneráló munka. Krischanowski vonatkozó statisztikája a háború és éhínség által végelgvengült lakosság 1921. évi termeléséből indul ki és nem az utolsó háboruelőtti esztendőnek, 1913-nak a termeléséből, mint az általánosan szokásos, — csakhogy minél jobb eredményeket mutathasson fel! További hallatlan felületességet árai el, mikor konzekvensen a „nyersvas“ helyett „öntöttvasat“ ir, amiből taíán csak egy tizedrészét gyártja, — és a „fémtermelésről“ olyan számadatot közöl (1926—27- ben 2,592.000 tonnát), amely a nyersaeél.termeléshez közel jár, de Oroszország valódi fémtermelését sokszorosan meghaladja. Fontos, hogy ezen adatokkal be hatóbban foglalkozzunk, mivel a Szovjet saját beval. láia szerint az ország iparosodás! processzusának a súlypontját a nehéziparban látja („a nehézipar, — Krischanowski szerint, — az iparosodás „fellegvára“) és az 1933*évig terjedő tervgazdaság uj invesztíciójának 80%-át a nehézipar fellendítésére kivánja fordítani és csak 18%-át egyéb iparra, 2%-át kísérleti célokra. Lássuk, milyen a helyzet Oroszország és a többi vasipari államok nyersacél-terraelíéteének regenerálódása lés további fejlesztése tekintetében, (Muntcanu- Grossu Monografia produselor laminate, 41. lap.) tisztikát (Krischanowski szerint): 1913 1921/22 1927/28 Bevetett terület, millió desztjati nokban * 109 83 105.5 Oabona, millió puűokban 5895 2160 46S2 Len, gyapot millió pudokban 73 19 60 Olajtermékek, millió pudokban 160 64 232 Összesen: 6128 2243 4974 Az 1921—22 évi mélyponttal szemben tehát az eredmény itt is impozáns; (122%-os növekedés), de a háború előtti évvel szemben, — ha n bevetett terület 3.2%-kal csökkent is, — a termelés 19%-kai maradt le az 1913 évi mögött. A postaforgalom fejlesztése és kiterjesztése főleg az eladdig teljesen elhanyagolt vidékekre igen komoly és szép fejlődést mutat, de az erről szóló statisztika, ismét csak olyan számadatokkal dolgozik, amelyeket egyéb kontrol hijján is vissza kell utasítanunk. (Kirschanowski): 1013 1926/27 a) Postahivatalok és irodák (n szov. miH terűidén) 1399 267 b) Postafiókok 4085 30-15 e) Etatszerü postaügynökségek — 4270 d) Állomási postahivatalok 135 120 e) Postaügynökségek etat.n kivül 7125 6000 f) Mozgóposta ügynökségek — 2200 g) Falusi lcvélhordók — 17000 12744 32902 A postaforgalomba bevont helységek száma: 12335 240930 406 millió elveszett emberélet-év és 9 billió lej kár hadi anyagokban Még nem érte el a békééivé! Oroszország ssyersacél-teonelése
